(1922-2006)

Szegeden született 1922. augusztus 2-án, ott volt már a szabadtéri játékok indulásakor is: gyerekszereplőként a Tragédia athéni képében Miltiadész fiát játszotta. 1937. szeptember 1-jén írta alá első szerződését a Városi Színháznál, ahol 1941-ig játszott. A következő évben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra került, végül hadifogságba esett. Akkor kezdett rajzolni, festeni. Hazatérése után évekig vándorszínészként járta az országot vidéki társulatokkal. 1949-ben a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett, három évvel később már a Fővárosi Operettszínházban játszott, ahol egyre népszerűbbé vált. Mégis átszerződött az Ifjúsági (később Petőfi) Színházba, ahol saját bevallása szerint pályafutása legszebb tizenkét esztendejét töltötte. Közel háromszázszor alakította Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Bicska Maxit Brecht Koldusoperájában. 1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett -- és haláláig az is maradt, közben a teátrum nevét Pesti Magyar Színházra változtatták. 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá emlékezetes, karakterisztikus figurákat. Befutott színészként nyaranta sokszor visszatért a Dóm térre játszani. Szerette Szegedet, ha itt járt, mindig felkereste szülei sírját az alsóvárosi temetőben.  

Amikor régi játszótársa, Székhelyi József lett a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, rögtön meghívta A gyertyák csonkig égnek című Márai-regényből készült produkcióval vendégszerepelni. Emlékezetes, emelkedett hangulatú színházi este volt. Avar Istvánnal együtt elvarázsolták a közönséget. Vastapssal, felállva ünnepelte a két színészóriást a publikum. Főszereplésével két hét múlva a filmszemlén mutatják majd be a színdarab filmváltozatát. Még eljutott hozzá a hír: életműdíjjal tüntetik ki a szemlén. Tavaly nyáron, amikor régi, kedves szerepét, a Francia királyt alakította az újszegedi János vitézben, már komoly fájdalmai voltak. Akkor mesélte, hogy Mrozek Tangójában volt egy jelenet, a haláltangó, amiben egy rongybábúval táncolnak. Ő volt az a rongybábú. A levegőben pörgették nyolcvanhárom évesen. Megroppant a gerince. Fájdalomcsillapítókkal játszott. A Francia király már megrendítő, katartikus búcsú volt az élettől. Szeptemberben a Kútvölgyi kórházba került, ahonnan négy hónapos kezelés után engedték haza. Meggyógyítani nem tudták. Nagy színész volt. Ízig-vérig komédiás. Belehalt, hogy már nem játszhatott.