A sztárszereposztással bemutatott Csárdáskirálynő a Szegedi Szabadtéri Játékok legnagyobb sikere volt tavaly. Alföldi Róbert rengeteg friss ötlettel, a cukormáztól megszabadítva, szépelgés nélkül, sok humorral állította színpadra Kálmán Imre népszerű operettjét. A nézők a főpróbán szinte megrohamozták a Dóm teret, az előadásokra pedig minden jegy elfogyott. A fesztivál vezérkara sokak kérésére úgy döntött: idén nyáron újra műsorra tűzi a produkciót.
Csárdáskirálynő olyan előadás, ami az operettrajongóknak még belefér, a műfajt nem igazán kedvelőknek pedig már belefér – ezzel csábította Alföldi Róbert Kálmán Imre örökzöldjére a közönséget. A népszerű színész-rendező imádja a darabot, mert olyan konfliktushelyzetek vannak benne, mint a legjobb színművekben.
– Amikor a Dóm téri terepszemlén kiderült számomra, hogy a színpad 800 négyzetméteres, igencsak megrettentem. A Szegedi Szimfonikus Zenekar szerencsére rugalmasan vállalta, hogy fölpakoljam őket a színpadra. Nemcsak a zenét biztosították és „díszletelemként” is funkcionáltak így, hanem a játéknak is aktív részesei lettek – mondta Alföldi Róbert, aki össznépi happeninget csinált a Csárdáskirálynőből: földön, vízen, levegőben zajlott az előadás. Silló István karmester igényes, nagyzenekari operai hangzást kívánt megvalósítani, ezért is ragaszkodtak a szegedi szimfonikusokhoz.
– A dramaturggal, Vörös Robi barátommal megpróbáltuk mai módon elemezni a helyzeteket, és hús-vér embereket a színpadra rakni. Bajokkal, örömökkel, vidámságokkal, vágyakkal, szerelmekkel – hangsúlyozta Alföldi, aki az operettet a legnehezebb zenés műfajnak tartja. – Hihetetlenül erős szabályai vannak, minden ki van centizve benne. A Csárdáskirálynő ugyan operett, mégis színvonalas zene, hiszen Kálmán Imre nem valami tinglitanglit írt. Minden dalt úgy kellett szituációba helyeznünk, hogy szerepe legyen. Egyáltalán nem idegen az operettől a szomorúság sem. A Csárdáskirálynő is ugyanarról szól, mint minden fontos darab: a boldogságról. A boldogságot pedig csak úgy tudom megmutatni, ha ott van mellette a keserű boldogtalanság is. Nagyon élveztem a munkát, kollégáim, Rálik Szilvitől Hernádi Juditon és Gregoron át Bodrogiig mindannyian vadállatiak voltak. Szerintem nincs a világon még egy olyan szoprán, aki szó nélkül megcsinálja mindazt, amit ebben a produkcióban Rálik Szilviától kértem. Semmi operai arisztokratizmus nincs benne. Vérbeli színésznő. Mámorító volt így dolgozni – mondta a rendező, aki abból a változatból indult ki, amit annak idején Honthy Hanna kedvéért vettek elő az Operettszínházban, és azután évtizedeken át nagy sikerrel játszottak. Kicsit átpofozták: az első felvonás a fülledt erotikájú orfeumban játszódik, a második a hercegi kertben, az utolsó jelenet pedig Baden-Badenben, a napernyőerdős fürdőparadicsomban. A szereplők nem nagybőgőbe, hanem a zenekari árok helyén kialakított, vízzel teli medencébe ugrottak. Alföldi nemcsak parádés szereposztást állított össze, hanem különleges attrakciókkal is elkápráztatta a közönséget. Rögtön az előadás elején felbukkant a nézőtér fölött az a régi időket idéző AN-2-es repülőgép, amit jól ismernek a szegediek. A tizenöt éves gépmadárban ezer lóerős szív dübörög. A pilóták nagyon szeretik, mert megbízható, jóindulatú, lassan, komótosan, de harmonikusan szeli a levegőt. Amikor a reptéren megpillantotta, Alföldi Róbert azonnal beleszeretett, azt szerette volna a segítségével elérni, hogy föloldódjon a nézők előadás eleji megilletődöttsége, jelezze a kort, összekapcsolja a színpadot és a nézőteret. Ha a konfettis mutatvány nem is sikerült tökéletesen, a hatás nem maradt el...
– Szerettünk volna szép, különleges, meghökkentő, ugyanakkor ízléses jelmezeket kitalálni. A Csárdáskirálynőt sohasem állították még színpadra art deco stílusban. Ez ugyanis egy olyan kor, amitől kicsit tartanak a tervezők. Itt viszont jól sült el, mert hozza a kor hangulatát, ugyanakkor átértékelődik kicsit az orfeum is – mondta az extravagáns, finoman erotikus ruhák megálmodója, Gyarmathy Ágnes, akit Szabó István Oscar-díjas Mephistójának jelmeztervezőjeként jól ismernek a filmes világban is. Rekordszámú, összesen 268 ruhát készítettek a produkcióhoz. Az operett hangsúlyos jelenete a primadonna, Szilvia belépője. A szerepet alakító Rálik Szilvia igazi dívaként lépett színre.
Jelmeze káprázatos: egy tükrös mézeskalácsot idéző, erotikusra formált piros szív a ruhája. Derekán és díszes pártájában száz-száz eredeti pávatoll lengett. A megfelelő méretű, hibátlan pávatollak beszerzése nem ment könnyen. Több hazai pávafarmot is felkerestek, de így is csak nyolcvan darabot tudtak összegyűjteni, és azok sem voltak elég nagyok. Végül eljutottak az Asia Centerbe, ahol sikerült nagy szemű, gyönyörű tollakat találni.
A rafinált díszlet a szokásosnál jóval levegősebb játékteret biztosít, Tóth Kázmér cége, a tápéi Scabello készítette. Alföldi Róbert határozott rendezőnek tűnt, a próbákon rögtön ráripakodott a sztárokra is, ha pontatlanok voltak. Hernádi Judit, Bodrogi, Gregor és a többiek hősiesen fogadták az újabb és újabb ismétléseket. Alföldi a szubrettnek még azt is megmutatta, hogyan kellene magasba lendítenie a lábát – hiába, ebben a szerepkörben neki Oszvald Marika az etalon. A parádés szereplőgárda és a különleges színpadi ötletek tavaly alaposan felcsigázták a publikum érdeklődését. A hatvanmillió forintba kerülő szuperprodukció három előadására minden jegy elfogyott. A nyilvános főpróbán pedig szinte megrohamozták a nézőteret az emberek.
Verecki Szilvia szerepében: Rálik Szilvia
Európa-szerte játszotta már Verecki Szilviát Rálik Szilvia, a Magyar Állami Operaház tehetséges fiatal szopránja, akit idén újra láthat a közönség. Az énekesnő Szegeden, Berdál Valéria irányításával végezte el a konzervatóriumot, később Temesi Mária növendékeként szerzett művészi diplomát, ma pedig a szegedi közönség egyik régi nagy kedvence, Misura Zsuzsa az énekmestere. Operaénekesnek készült, de kezdetben Hídvégi Miklós társulatával operett-primadonnaként lépett fel külföldön, többek között a Marica grófnőt alakította. A Csárdáskirálynő Szilviáját németül és magyarul is sokszor játszotta nyugat-európai turnékon. – Sokat köszönhetek az operettnek, sok mindent megtanultam általa a színpadi játékról, a szituációkról. Az operettekben egyszerre kell tudni énekelni, táncolni, prózát mondani. Azóta sem szakadtam el a műfajtól, amióta elsősorban operát énekelek. Nyári Zolival, aki a Csárdáskirálynőben is partnerem, a Marica grófnőt játszottuk Németországban, amikor az egyik előadáson pillanatnyi rövidzárlatom volt. Összekevertem két szituációt, és elfelejtettem a szövegem. Nem tudtam mit tenni, többször is megkérdeztem tőle: Hogy van, kedves uram? A közönség számára úgy tűnt, mintha Zoli felejtette volna el a szöveget. Izgalmas pillanatok voltak, de megoldottuk.
Szerencsés vagyok, hogy olyan kollégákkal dolgozhattam együtt – például Kalocsai Zsuzsával, Szóka Júliával –, akiktől a színészi játékról is rengeteg mindent megtanulhattam. Olyan dolgokat, amiket operaénekesként is hasznosítani tudok – meséli Rálik Szilvia, aki tavalyelőtt lépett fel a Dóm téren először egy operagálán, tavaly nyáron pedig először a Nabucco Abigéljeként aratott hatalmas sikert. – Emlékszem, amikor konzis voltam Szegeden, nem is mertem arra gondolni, hogy egyszer majd én is a szabadtéri színpadán énekelhetek. Boldog vagyok, hogy eljutottam idáig, és a nagy elődök nyomába léphetek.
Bóni szerepében: Stohl András
Először vállalt szerepet operettben Stohl András, aki fergeteges Bóni volt tavaly. Idén is visszatér a Dóm térre, hogy alsónadrágra vetkőzve énekelhessen a hölgykoszorúban. A médiasztárrá lett színészt ritkán látni zenés darabban, bár musicalben nagy sikerrel játszott korábban is: a Budapesti Operettszínházban mutatták be a Sweet Charity (Szívem csücske) című darabot, amit ugyancsak Alföldi Róbert rendezett.
– A Csárdáskirálynőben kiváló partnereim vannak, olyanok, akiktől én is tanulhatok. Király Attila készítette a koreográfiát, Bóni igazi táncos-komikus szerep, alaposan meg is dolgoztatott... Nagyon szeretek táncolni, régen a főiskolán jól is ment, de a Katona József Színházban és a Nemzetiben elsősorban prózai szerepeket játszottam, ahol se az ének, se pedig a tánctudásomra nem nagyon volt szükség – mondta Stohl András.
– A szegedi szabadtérin tavaly játszottam először, de főiskolás koromban láttam itt a Nyomorultakat az osztálytársaimmal. Később Lukáts Andor rendezésében A konyha című Wesker-darab egyik főszerepét alakítottam a kisszínházban. Szeged azóta számomra kedves város, alig vártam a bemutatkozást a Dóm téren. Ha az ember szeret táncolni, énekelni, marháskodni, akkor Bóninál jobb szerepet aligha kínálhatnak neki. Mindig prózista voltam, most lehetőséget kaptam, és beleordíthattam az éjszakába az őrületes Jaj, cicát! Általában azok nem szeretik az operettet, akik nem is ismerik. A Csárdáskirálynő lehetett volna nagyon habos és rózsaszín is, de a miénk nem ilyen lett, Alföldi Robi sok keserűséget is megmutatott benne. Bóni sokkal félénkebb fickó, mint én vagyok. Gátlásos is, folyamatosan dadog. Eleinte nagy a szája, de amikor egy nő közelébe kerül, és a célegyenesben van, elbizonytalanodik. Lehet, hogy belül egy kicsit én is ilyen vagyok?
Kerekes Ferkó szerepében: Gálffi László
Gálffi László kicsit meglepődött, amikor Alföldi Róbert tavaly felkérte az idősödő gavallér, Kerekes Ferkó szerepére. – Annyira abszurdnak tűnt az ötlet, hogy igent mondtam. Musicalben játszottam már: az Óz, a csodák csodájában a Madárijesztőt. Nincsenek meg az adottságaim a zenés darabokhoz, de megpróbáltam elmélyíteni Kerekes Ferkó szerepét – már amennyire egy operettben ez lehetséges. Rengeteget játszottam színpadon, sok filmet is forgattam, ma már csak olyan szerepet vállalok el, ami izgat, amiről nem tudom előre, hogy mi lesz belőle. A jó színész holtig tanul, szerettem volna kipróbálni ezt a műfajt is. Robi fantasztikus gárdát szedett össze, Bodroginak öröm belenézni a szemébe, nagy élmény Gregor Jóskával egy színpadon szerepelni. Cecíliát régi játszótársam és jó barátom, Hernádi Judit alakítja, akivel egy régi kapcsolatot kell megjelenítenünk – nekünk pedig van mire emlékeznünk. A többiek is nagyszerűek: Nyári Zoli kiválóan énekel, az operista Rálik Szilvia pedig egy különleges lény.
Leopold Mária nagyherceg: Gregor József
A cigánybáró Zsupánja Gregor József legsikeresebb szerepei közé tartozik, ezért nem is volt olyan nagy meglepetés, hogy Kossuth-díjas basszistánk a Csárdáskirálynőben is feladatot vállalt. – A Cecília férjeként színre lépő Leopold Mária nagyherceg érdekes szerep, az általam látott összes Csárdáskirálynő-produkcióban hülyének ábrázolták, aki mindent elfelejt. Alföldi Robival beszélgettünk róla, és megállapodtunk: a mi előadásunkban nem lesz bugyuta hülye, hanem csak egy olyan ember, aki szeretné elfelejteni a múltat. Amikor sorra bemutatják neki a felesége volt férjeit, azt mondja: „Ugyan Cecília, csak nem képzeli, hogy amikor feleségül kértem, nem tudtam, hogy mit veszek meg.” Tudja azt is, hogy a Hajmási Péter, Hajmási Pál a felesége kedvenc nótája, azaz látta őt fellépni az orfeumban is. Pontosan tisztában van vele, kicsoda Cecília – meséli Gregor József, aki nagyon megkedvelte Alföldi Róbertet a próbák során. – A magyar színházi életnek egészen kivételes figurája. Nemcsak kitűnő színész és rendező, hanem jó pszichológus is, aki mindenkihez megtalálja a kulcsot. Ha kell, úgy bánik a színészeivel, mint a legtürelmesebb gyógypedagógus. Tud bocsánatot is kérni, elismeri, ha tévedett. A produkcióban szereplő „nagyvadakat”, Bodrogit, Stohl Bucit, Hernádi Juditot, Gálffit, Rálik Szilvit nem könnyű együtt kezelni, hiszen mindannyian öntörvényű egyéniségek. Abszolút egyetértek Csárdáskirálynő-koncepciójával, ezért mindent örömmel megcsináltam, amit kér. Az emberi kapcsolatokat rendezi meg. Beültem a próbáira akkor is, ha nekem nem volt dolgom, annyira szeretem figyelni kívülről is, ahogyan másokat instruál. Hihetetlenül sokat lehet tőle tanulni. Produkciói általában vitára késztetnek, mert többször is meg kell nézni őket, és el kell gondolkodni rajtuk. Sokan azért vitatják a rendezéseit, mert könnyebb leszólni, mint jobbat csinálni. Rendkívül felkészültnek tartom. Kívülről tudta a Csárdáskirálynőt is, semmit sem rendezett a zene ellen, sőt inkább felerősítette a hatását.
