Varga Mátyás díszlettervező, Horkits Erzsébet művészeti főtitkár és Angyal Mária rendező után 2002-ben Karikó Teréz operaénekes kapta a Dömötör-életműdíjat. A jeles szoprán komoly nemzetközi karriert futhatott volna be, ha fiatalon külföldön marad, ám ő Vaszy Viktor társulatát választotta, és a hatvanas-hetvenes években Szegeden lett az operaszínpad királynője. Karikó Teréz 1960-ban Lendvai Andor és Hoór Tempis Erzsébet növendékeként diplomázott a Zeneakadémián, majd ösztöndíjjal Itáliában képezhette tovább magát.
Délmagyarország, 2002. június 8. - Hollósi Zsolt
– Marczis Demeterrel ketten mehettünk ki Olaszországba a legendás tenoristához, Tito Schipához. Salvatore Di Tommaso, a Római Opera hősbaritonja is tanított bennünket, akinek olyan csodálatos hangja volt, amilyet azóta sem hallottam. Az ő példájukat követve ma is az olasz énekiskolában hiszek, s nem a németes precizitást tartom a legfontosabbnak, hanem a vérbő kifejezőerőt – meséli ma az énekesnő, akinek Rómában is szerződést ajánlottak, és hangját a pályakezdő Callaséhoz hasonlították, ám ő mégis hazatért, és az 1960-61-es évadban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött.
Az operaszínpad királynője
Vaszy Viktor rögtön felismerte tehetségét, és elhalmozta szerepekkel. Az első nagy sikere, az Otello Desdemonája után Tatjána, a Don Carlos Erzsébet királynője, az Aida, A végzet hatalma Leonorája és A szicíliai vecsernye Elena hercegnője következett. Vaszy iszonyatos tempót diktált, például tizenhárom napot adott arra, hogy a Don Giovanni bemutatójára megtanulja Donna Elvira szólamát. Karikó Teréz néhány év alatt a társulat egyik sztárja lett. Amikor elénekelte Abigél szerepét a Nabuccóban, a tévéfelvételnek és az elragadtatott kritikáknak köszönhetően az egész ország megismerhette a nevét. Sokakat megelőzve Liszt-díjat kapott, bár utána méltatlanul hosszú ideig elkerülték az elismerések. Kivételes hangi adottságokkal rendelkezett, nagy volumenű drámai szoprán hangjához biztos koloratúrkészség társult, a mestereitől tökéletes énektechnikát sajátított el, ráadásul királynői jelenség volt a színpadon, és tehetsége kitartó szorgalommal párosult. Összesen tizenegy Verdi-, nyolc Puccini- és négy Mozart-opera főszerepét énekelte el, de Beethoventől Wagneren át Richard Straussig sok más komponista műveiben is nagy sikerrel szerepelt. Vaszy Viktor irányításával számos modern opera magyarországi bemutatójának főszereplője volt. Nagy repertoárjának és színpadi rutinjának is köszönhette, hogy gyakran hívták vendégszerepelni a Magyar Állami Operaházba, ahol bravúros beugrásával sok előadást megmentett.
Rajkóékkal a Carnegie Hallban
– Failoni Nelli sokszor bíztatott, menjek ki Nyugatra konvertibilis valutáért énekelni. Berlinbe, Madridba is hívtak, szerződést is ajánlottak, de mindig úgy éreztem, nem rúghatok fel mindent Szegeden, hiszen vár a szeretett közönségem, nagyszerű kollégákkal csodálatos szerepeket énekelhetek itt – emlékezik a fénykorra Karikó Teréz. Vaszy Viktor nyugdíjazása, majd halála után a hetvenes évek végén, tapasztalt énekesként, ereje teljében úgy érezte, az új vezérkar már nem épít rá úgy, mint a korábbi, át kell adnia a helyet a fiataloknak. Egyre többször vett részt külföldi turnésorozaton, bejárta a világot Párizstól Mexikóig, a New York-i a Carnegie Hallban is sikerrel lépett fel. – Egyáltalán nem bántam, hogy műfajt kellett váltanom, és nem operaáriákkal, hanem virágénekekkel és dalokkal léptem fel a Rajkó Zenekarral. Az amerikai impresszárió az első turném után mindig engem kért, pedig korábban Házy Erzsébettel is dolgozott. Amikor hazatért az évekig tartó világjárásból, Gregor József, majd Molnár László zeneigazgató kisebb karakterszerepekre hívta vissza és énekmesteri munkát ajánlott. – Hangi adottság kérdése volt, hogy szerencsésen tudtam váltani, és énekesi pályám végén karakterszerepeket énekelhettem. A humorom és az optimizmusom sem hagyott cserben, így szívesen vállaltam például a dadát az Anyeginben vagy a cigányasszonyt és az öreg hercegnét a Marica grófnőben.
Az éneklés olyan, mint a sport
– Ennyi év távlatából megkapni egy kitüntetést, nagyon nagy dolog számomra, mert azt jelzi, nem felejtett el a szakma és a közönség. Amikor megtudtam, örömömben sírva fakadtam – vallja be, amikor a Dömötör-életműdíj kerül szóba. Karikó Teréz neve a fiatal színészek, énekesek számára ma is fogalom. Énekmesterként tanítja őket. – Abból indulok ki, amikor a fiatalokkal foglalkozom, hogy minden ember, aki ezt a pályát választja, egész életében gyermeki lelkületű marad. A gyerekeket pedig nagyon szeretem, mert őszinték. Mindig azt mondom nekik, az éneklés olyan, mint a sport, naponta négy-öt órás gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy edzésben legyen az ember. Nagyon fontos az állóképesség is ezen a pályán. Nekem sokat segített, hogy akadémista korom előtt rengeteget sportoltam. Felemás gerendán és gyűrűn gyötörtem magam, röplabdáztam, mellúszásban pedig az 1952-es olimpiai bajnok magyar úszóváltó egyik tagja, Novák Ilonka volt az edzőm. Karikó Teréz nem túl lelkes, amikor a szegedi operajátszás helyzetére terelődik a szó. – Nem szeretek ma már operát nézni, mert úgy érzem, nincs igazi gazdája az operatagozatnak. Nincs megfelelő utánpótlás sem. Vaszy Viktor annak idején eljárt az operavizsgákra, meghallgatta a végzősöket, és akiben fantáziát látott, Szegedre szerződtette. Akkoriban persze más világ volt, a főiskola után kötelező volt két évet vidéken eltölteni, ma pedig nyitottak a határok, mindenki oda megy, ahova akar. Nem tudom, mit lehetne tenni. Keresni kellene jó énekeseket, és persze több pénzre is szükség lenne. Ha visszatekintek a pályámra, elégedett lehetek. A sztárénekesek általában csak nyolc-tíz szerepet választanak ki, amit tökéletesre csiszolnak, és azzal járják a világot. Én több mint negyven főszerepet énekeltem el Szegeden, ami boldoggá tett. A többi pedig nem számít.