Szuromi Pál kötete Dér István festőművészről

Őszi szélsodrásban

A Szegedi Egyetemi Kiadó és a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó közös vállalkozásaként jelent meg Szuromi Pál művészeti író Őszi szélsodrásban című kötete az 1993-ban elhunyt szegedi festőművészről, Dér Istvánról.

 
Az album borítólapja

Szeged képzőművészetének kiváló ismerője, Szuromi Pál művészeti író újabb figyelemre méltó kötettel jelentkezett. Az Őszi szélsodrásban című színes album szakmailag alapos, méltányos, rokonszenvesen pszichologizáló elemzése Dér István festőművész életpályájának. A kötet ugyanakkor nem száraz szakmunka, hanem élvezetes stílusú olvasmány, szépírói teljesítmény is. Küldetése fontos: segít kijelölni Dér István helyét a magyar piktúrában.
Szuromi Pál őszi lelkületű egyéniségként, szépségcentrikus alkotóként jellemzi Dér Istvánt, akinek csanádpalotai családi indíttatásáról, paraszti gyökereiről, egyáltalán a gyökeresség-hitelesség problematikájáról is szól a kötet. Arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogyan lehetett Dér progresszív szellem – ahogyan a szerző állítja –, miközben nem a mestere, Vinkler László által fémjelzett modernebb szegedi festői törekvésekhez csatlakozott, hanem inkább a természetelvűbb, realistább, tradicionálisabb vásárhelyi iskolához. A Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban Szuromi Pál így összegzi Dér munkásságát: „...pályája első szakaszában kemény, szerkezetes, kontrasztos tónusú képeket teremtett. A 70-es évektől már barnás egynemű színfelületeket használ, festői előadásában az elégikus, lírai expresszivitás válik uralkodóvá.” A kötetből még plasztikusabb, árnyaltabb képet kaphatunk.
A szerző úgy találja, Dér piktúrája egyre intellektuálisabb lett az évek során. Ennek bizonyítékaként számos, az albumban is szereplő alkotását elemzi. Például az 1965-ös Kopasz kovácsot, az 1969-es városi munkást ábrázoló Kőtörőt, a természeti idő valódi letéteményeseiként ábrázolt tizenkét asszonyt, a Tavaszvárókat, vagy az egyik legrangosabb, legelvontabb festői látomásaként értékelt, ég és föld között lebegő főművet, a Szitakötő nászt.
Arról is szó esik, hogy a festőművész egyik legfőbb példaképe Kohán György volt – Szuromi Pál úgy véli: Dér Istvánt tekinthetjük a szegedi Kohán Györgynek. A kötetben szereplő legkésőbbi Dér-kép az 1980-as Ásatás. Dér István 1993-ban, 56 éves korában halt meg sajnálatosan csonka, torzószerű életművet hagyva maga után. Az is kiderül, az utolsó 13 évből miért nem szerepel egyetlen alkotás sem a kötetben...
„Egy művész, egy festő utóélete félig-meddig Fortuna kegyeiben van. Amennyiben viszont a szűkebb család és a felnevelő tágasabb régió tisztesen értékeli, magáénak érzi az alkotó munkásságát, akkor aligha lehet különösebb baj” – fogalmaz Szuromi, aki úgy értékeli, Dér István művészetét nem szürkítette el a feledés homálya.
Hollósi Zsolt