√Ėn a(z) 640528. l√°togat√≥nk,  √©s 224. a mai napon
   Rovataink: Opera >> Husz√°r Lajos: A csend >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  Kapcsolat   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Gregor J√≥zsef
   Husz√°r Lajos: A csend
   Marton √Čva
   P√°l Tam√°s
   Mikl√≥sa Erika
   Rost Andrea
   Polg√°r L√°szl√≥
   Sass Sylvia
   Kovalik Bal√°zs
   B√°nk b√°n a D√≥m t√©ren
   Karik√≥ Ter√©z
   Luk√°cs Gy√∂ngyi
   Kessely√°k Gergely
   Luciano Pavarotti
   Tosca 2008 SzNSZ

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

Modernizmus és hagyomány metszéspontján

Besz√©lget√©s Husz√°r Lajos zeneszerzŇĎvel

(1998. november)

 Husz√°r Lajos Erkel-d√≠jas zeneszerzŇĎ, a szegedi konzervat√≥rium tan√°ra a k√∂zelj√∂vŇĎben p√°lyafut√°sa k√©t, m√©rf√∂ldkŇĎnek is nevezhetŇĎ √°llom√°s√°ra k√©sz√ľl: elsŇĎ szerzŇĎi lemez√©nek megjelen√©s√©re √©s A csend c√≠mŇĪ Bal√°zs B√©la-mes√©re kompon√°lt oper√°j√°nak megm√©rettet√©s√©re. A halk szav√ļ, l√≠rai √©s meditat√≠v alkat√ļ alkot√≥mŇĪv√©sszel, aki k√≥rusmŇĪvei, dalai, kamarazenekari √©s zongoradarabjai r√©v√©n - √©s zenepedag√≥giai munk√°ss√°g√°nak k√∂sz√∂nhetŇĎen is - komoly rangot √©s elismerts√©get szerzett, p√°ly√°j√°r√≥l, Szegedhez val√≥ k√∂tŇĎd√©s√©rŇĎl, a hagyom√°ny √©s modernizmus k√©rd√©seirŇĎl besz√©lgett√ľnk.

Gyermekkor√°t H√≥dmezŇĎv√°s√°rhelyen t√∂lt√∂tte, v√©letlen, hogy Szegeden sz√ľletett?

Sz√ľleim H√≥dmezŇĎv√°s√°rhelyen √©ltek, √©desap√°m orvos volt, √©desany√°m pedig a h√°ztart√°st vezette. Az√©rt Szegeden sz√ľlettem, mert any√°m vesz√©lyeztetett terhes volt, s ap√°m jobbnak l√°tta, ha behozza ŇĎt a klinik√°ra, amikor elj√∂tt a sz√ľl√©s ideje. Az, hogy itt sz√ľlettem, kezdetben semmilyen √©rzelmi viszonyul√°st nem jelentett. Gyerekkoromban n√©ha bej√∂tt√ľnk Szegedre, olyankor a volt St√ľhmerben k√°v√©zott √©desany√°m vagy be√ľlt√ľnk a Vir√°g cukr√°szd√°ba.

Mikor √©s kinek a hat√°s√°ra ker√ľlt komolyabban is kapcsolatba a muzsik√°val?

Any√°m szeretett mag√°ban √©nekelgetni, de szorosabb k√∂tŇĎd√©se nem volt a zen√©hez. Enn√©l tal√°n fontosabb, hogy hallatlanul √©rz√©keny, l√≠rai term√©szete volt. Eg√©sz csal√°dj√°ban ilyen szeretetteljes csal√°di √∂sszetart√°s uralkodott. A csal√°di legend√°k szerint anyai nagymam√°m testv√©re fuvol√°zott, s asztalos l√©v√©n l√°nyai sz√°m√°ra k√©sz√≠tett egy h√°rf√°t. Nem tudom, mennyire lehetett profi hangszer, de az biztos, hogy a l√°nyai j√°tszottak rajta. Ap√°m egyetemista kor√°ban √©nekelt az egyetemi k√≥rusban, de nem volt olyan √©rzelmi be√°ll√≠totts√°g√ļ, mint any√°m. K√©sŇĎbbi hangszeremmel, a zongor√°val akkor tal√°lkoztam elŇĎsz√∂r, amikor Eta n√©ni, any√°m unokatestv√©re - tal√°n egy k√∂lt√∂z√©s miatt - egy ideig n√°lunk t√°rolta a saj√°tj√°t. Elkezdtem rajta p√∂ty√∂gtetni mindenf√©le zen√©t, amit fŇĎk√©nt a r√°di√≥b√≥l hallhattam. M√°sodik oszt√°lyos voltam, amikor a sz√ľleim be√≠rattak a zeneiskol√°ba, majd amikor zongor√°zni kezdtem, vettek is egy hangszert. K√©t jeles egy√©nis√©g is tan√≠tott a v√°s√°rhelyi zeneiskol√°ban, akiknek sokat k√∂sz√∂nhetek. A zongoratan√°rom, Berei Lajosn√© mag√°n√©neket is tan√≠tott. Hetedik-nyolcadikos koromban m√°r be√°llhattam hozz√° k√≠s√©rni az √©nekeseket. Ma is j√≥l eml√©kszem r√°, milyen darabokat k√≠s√©rtem. Ezek az √≥r√°k sorsmeghat√°roz√≥ √©lm√©nyeknek bizonyultak. A m√°sik nagy egy√©nis√©g Steiner B√©la volt, aki √≥ri√°si pedag√≥giai tehets√©g volt, s nemcsak az √©n j√∂vŇĎmet volt k√©pes kijel√∂lni √©s elŇĎre l√°tni, hanem t√∂bb kort√°rsam√©t is.

Ňź tan√°csolta, hogy zeneszerzŇĎ legyen?

Azt mondta, menjek el a Szegedi ZenemŇĪv√©szeti Szakiskol√°ba, majd a Zeneakad√©mia zeneszerz√©s szak√°ra. N√©h√°ny √©vvel Szegedre ker√ľl√©sem elŇĎtt lett a szakiskola tan√°ra V√°ntus Istv√°n, akinek a zeneszerzŇĎ-n√∂vend√©ke lettem. J√≥l eml√©kszem a felv√©telimre, amelyen V√°ntus mellett ott √ľlt a bizotts√°gban Bozay Attila is.

 Mit lehetett V√°ntust√≥l tanulni?

K√©nytelen voltam tudom√°sul venni, hogy a zen√©nek form√°ja √©s szakmai fegyelme is van, nem csak √©rzelmei, amelyeket kifejez. V√°ntus sokszor cs√≥v√°lta a fej√©t, amikor nem vittem elegendŇĎ darabot az √≥r√°kra. A szakiskol√°b√≥l a zongoratan√°rnŇĎm, Nagy K√°lm√°nn√©, Irma n√©ni is felejthetetlen sz√°momra. Nem k√©sz√ľltem zongorist√°nak, de az ŇĎ √≥r√°i mindig nagy √©lm√©nyt jelentettek, Amit tŇĎle tanultam, az mind muzsikuss√°gom alapr√©teg√©be √©p√ľlt be.

Vaszy Viktor ir√°ny√≠t√°s√°val azokban az √©vekben √©lte f√©nykor√°t a szegedi operat√°rsulat. V√°ntus Istv√°n h√≠vta fel figyelm√©t az opera mŇĪfaj√°ra?

Nem eml√©kszem r√°, hogy V√°ntus arra biztatott volna benn√ľnket, hogy j√°rjunk oper√°ba. Ugyanakkor hallottam r√≥la, hogy akkoriban √≠rta egyfelvon√°sos oper√°j√°t A h√°rom v√°ndort, amit azt√°n t√∂bbsz√∂r is megn√©ztem a sz√≠nh√°zban. A mŇĪfaj ir√°nti szimp√°ti√°m, a kiindul√≥ √∂szt√∂nz√©s tal√°n onnan eredt, hogy m√©g √°ltal√°nos iskol√°s koromban l√°ttam V√°s√°rhelyen egy operaelŇĎad√°st Vaszy dirig√°l√°s√°val. Tal√°n a Nabucco lehetett. A Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°zban azt√°n k√∂z√©piskol√°sk√©nt mindenf√©le gy√∂ny√∂rŇĪs√©get hallhattam. √Čletre sz√≥l√≥ √©lm√©nyt jelentett, hogy a zene, az √©nekl√©s, a cselekm√©ny dr√°mais√°ga √©s a sz√≠npadi l√°tv√°ny milyen fantasztikusan tudja egym√°st erŇĎs√≠teni √©s √°thatni. Olyan alap√©lm√©nyeim voltak Szegeden, mint a Boh√©m√©let. Tal√°n Berd√°l Val√©ria √©s R√©ti Csaba √©nekelt√©k a fŇĎszerepeket. Vaszy hallatlan ihletetts√©g√©vel √©s agresszivit√°s√°val addig nem hagyott b√©k√©t m√©g a m√°sodrendŇĪ √©nekeseknek sem, am√≠g nem csin√°lt√°k azt, amit ŇĎ akart. Felejthetetlen √©lm√©ny volt Puccini Triptichonj√°nak elŇĎad√°sa, katartikus volt megismerkedni ezekkel a mŇĪvekkel. Nem sok operaelŇĎad√°st j√°tszottak Szegeden azokban az √©vekben n√©lk√ľlem. A darabokkal is a sz√≠nh√°zban ismerkedtem meg, b√°r lemezj√°tsz√≥t m√°r hetedikes koromban vettek a sz√ľleim. A v√©letlennek k√∂sz√∂nhetŇĎ, hogy √©pp opera volt az elsŇĎ k√©t lemezem: A k√©kszak√°ll√ļ herceg v√°ra √©s egy r√©szleteket tartalmaz√≥ v√°logat√°s Puccini Turandotj√°b√≥l.

 Mennyire volt m√°s akkoriban a szegedi operaelŇĎad√°sok l√©gk√∂re, fogadtat√°sa?

Neh√©z erre v√°laszolni, mert lehet, hogy az operaelŇĎad√°sok is v√°ltoztak, de √©n m√©g nagyobb m√©rt√©kben v√°ltoztam. Egy √©rintetlen lelkŇĪ √©s rajong√≥ tizenhat √©ves fi√ļra m√°sk√©nt hat ugyanaz a produkci√≥, mint egy √©rettebb, tapasztaltabb, k√©pzettebb komponist√°ra. Ez√©rt nem is lehet a k√©t befogad√°st objekt√≠ven √∂sszehasonl√≠tani. Mindazon√°ltal √ļgy √©rzem, hogy a dr√°mai fesz√ľlts√©g kelt√©s√©ben Vaszy Viktor utol√©rhetetlen volt. Sokat besz√©lnek arr√≥l, hogy akkoriban nagyon sok kiv√°l√≥ √©nekes dolgozott Szegeden, mert a politikai k√∂t√∂tts√©gek miatt nem nagyon mehettek k√ľlf√∂ldre. Ma mindenki oda mehet, ahov√° akar, √≠gy nehezebben l√©tezik egy vid√©ki operat√°rsulat. Vannak hŇĎs√∂k, akik itt maradnak √©s kitartanak. Lehet, hogy titokban ŇĎk is szeretn√©nek m√°r elmenni. M√°sok elmennek √©s vissza-visszat√©rnek, a legjobb p√©lda erre Gregor J√≥zsef. √Āltal√°noss√°gban azt mondhatom: a zene gyermekkori befogad√°sa valami hallatlanul intenz√≠v √©s a k√©sŇĎbbi befogad√°sokhoz nem is hasonl√≠that√≥ √©lm√©ny. Nagyj√°b√≥l h√ļsz √©vben lehetne ennek a korhat√°r√°t megjel√∂lni. Amit az ember h√ļsz √©ves kora ut√°n ismer meg, azt m√°r tudatosabban, kritikusabban, ill√ļzi√≥tlanabbul szeml√©li. A serd√ľlŇĎkori zenehallgat√°snak √©s megismer√©snek √∂sszehasonl√≠thatatlan, szinte szŇĪzies var√°zsa van. Amikor m√©g minden hat√°s teljesen tiszta lapra ker√ľl, semmit semmivel nem tudunk pontosan √∂sszehasonl√≠tani, hiszen nem ismerj√ľk a darabokat a legnagyobb elŇĎad√≥k tolm√°csol√°s√°ban.


Gregor Józseffel a szegedi operabarátok estjén

A k√∂z√©piskola ut√°n egyenes √ļt vezetett a Zeneakad√©mi√°ra?

Igen, b√°r a JATE n√©met-olasz szak√°ra is felv√©teliztem, ahov√° fel is vettek. V√©g√ľl a Zeneakad√©mi√°ra is felvettek, ez√©rt ink√°bb a zeneszerz√©s tanszak mellett d√∂nt√∂ttem. V√©letlen, hogy amikor 1967 j√ļnius√°ban felv√©teliztem a Zeneakad√©mi√°ra, az Operah√°zban egyik este a Borisz Godunovot j√°tszott√°k, amit Szegeden addig nem mutattak be. Pillanatok alatt r√°j√∂ttem, ez a darab sz√°momra tal√°n a legnagyobb operai √©lm√©ny, amit el lehet k√©pzelni. A k√∂vetkezŇĎ este Debussy Pell√©as √©s M√©lisande-j√°t adt√°k, amirŇĎl k√©sŇĎbb ugyancsak kider√ľlt, hogy √©letem egyik meghat√°roz√≥ √©lm√©nye. A fŇĎv√°rosi zenei √©lettel val√≥ tal√°lkoz√°som √≠gy eg√©szen csod√°latos volt. A k√∂vetkezŇĎ √∂t √©v majdnem minden est√©j√©t oper√°ban vagy koncerteken t√∂lt√∂ttem. Az Operah√°zban is dolgozott egy karmester, akit Vaszy-szerŇĪ jelens√©gnek √©reztem: Erd√©lyi Mikl√≥s is hallatlanul erŇĎs √©rzelmi fŇĪt√∂tts√©gŇĪ √©s dr√°mai t√∂lt√©sŇĪ dirigens volt. A pesti operareperto√°r szerencs√©sen kieg√©sz√≠tette √©s tov√°bbfejlesztette, amit SzegedrŇĎl ismertem. B√°r Szegeden roppant √©rdekesek voltak -- s ezt ma is nosztalgikusan √©s k√∂vetendŇĎ p√©ldak√©nt kellene emlegetni -- Vaszy modern operaprodukci√≥i. Gottfried von Einem oper√°it√≥l Prokofjev darabjain kereszt√ľl eg√©szen a szegedi operai modernizmus cs√ļcs√°ig, Hindemith Mathis, a festŇĎ c√≠mŇĪ oper√°j√°ig. B√°rcsak volna ilyen b√°tor kezdem√©nyez√©s ma is Magyarorsz√°gon! Budapesten akkoriban kicsit tal√°n konzervat√≠vabb volt az operai reperto√°r, b√°r hozz√° kell tennem, hogy szinte minden √©vben bemutattak egy-egy √ļj magyar darabot. Ott voltam p√©ld√°ul Szokolay S√°ndor Hamletj√©nek, Petrovics Emil BŇĪn √©s bŇĪnhŇĎd√©s c√≠mŇĪ oper√°j√°nak ŇĎsbemutat√≥j√°n is.

A zeneakad√©miai mesterei k√∂z√ľl ki volt √∂nre a legnagyobb hat√°ssal?

 Zeneszerz√©st √∂t √©ven √°t Szerv√°nszky Endr√©tŇĎl tanultam, aki nagy humanista volt. A szoros √©rtelemben vett zenei-szakmai szigor sokszor hi√°nyzott belŇĎle, ugyanakkor a dolgokhoz val√≥ filozofikus hozz√°√°ll√°sa nagyon m√©ly nyomokat hagyott benn√ľnk. Sokszor olyan katartikus hat√°s√ļ elŇĎad√°sokat tartott, hogy amikor √≥ra ut√°n kiment a terembŇĎl, szinte ugr√°ndoztunk √∂r√∂m√ľnkben. Kor√°ntsem csak zen√©rŇĎl besz√©lt, hanem politik√°r√≥l, vall√°sr√≥l, embers√©grŇĎl. T√∂bbsz√∂r elmondta, hogy amikor v√©gigmegy a folyos√≥n, mindig elŇĎre k√∂sz√∂n a takar√≠t√≥nŇĎknek, mert az egyszerŇĪ embereket meg kell becs√ľlni, hiszen olyasmire v√°llalkoznak, amire mi nem.

Létezett valamiféle ellenzéki hangulat a Zeneakadémián?

Nem sokat √©rz√©keltem ebbŇĎl, nem folytam bele ezekbe a dolgokba. (A sz√ľleim √©pp el√©gg√© ellenz√©kiek voltak, tŇĎl√ľk gyakran hallhattam a rendszert szidalmaz√≥ megjegyz√©seket. Gyerekkoromban √°lland√≥an a Szabad Eur√≥p√°t √©s a nyugati ad√≥kat hallgattuk.) Szerv√°nszky nagyon sokat besz√©lt a vall√°sokr√≥l, elmes√©lte, hogy annak idej√©n levelez√©st folytatott indiai buddhist√°kkal, √©s szeretett volna buddhista szerzetesnek elmenni. Erre valami√©rt nem ker√ľlt sor, de megmaradt benne a nosztalgia, hogy az igazs√°got ott keresse. Egy√©bk√©nt k√ľl√∂nleges √©letutat futhatott be. Az apja magas rang√ļ katonatiszt volt az Osztr√°k-Magyar Monarchi√°ban, Szerv√°nszky viszont fiatal zeneszerzŇĎk√©nt az illeg√°lis kommunista p√°rt tagja lett, fell√°zadt az ellen a vil√°g ellen, amit az apja k√©pviselt. Az √∂tvenes √©vek elej√©n, amikor bek√∂vetkeztek a kommunizmus vissza√©l√©sei, deport√°l√°sok kezdŇĎdtek, ellene fordult kommunista m√ļltj√°nak, csal√≥dott lett √©s rezign√°lt. √ögy tudom, politikailag is kegyvesztett√© v√°lt. Amikor benn√ľnket tan√≠tott, nagy csal√≥dotts√°ggal besz√©lt a politika csal√°rds√°g√°r√≥l. A Zeneakad√©mi√°n Durk√≥ Zsolt tartotta a modern zene √≥r√°kat. Az √ļj zene alapgyakorlatait v√©gezt√ľk el, kort√°rs mŇĪveket hallgattunk √©s elemezt√ľnk. Ott ismertem meg Witold Lutoslawski mŇĪveit, amelyeket Durk√≥ nagyon szeretett. K√©t √©vig j√°rtam zenet√∂rt√©netre Pernye Andr√°shoz, aki felejthetetlen, √≥ri√°si tud√°s√ļ √©s roppant szeretetrem√©lt√≥ egy√©nis√©g volt. M√°ig sem felejtettem el azokat a darabokat -- p√©ld√°ul Berg Wozzeckj√©t, Schumann Dichterliebe-dalciklus√°t vagy Brahms C-d√ļr zongoraszon√°t√°j√°t --, amelyeket az √≥r√°in r√©szletesen elemzett.

Amikor 1973-ban megszerezte a diplom√°t, v√©letlen√ľl ker√ľlt vissza Szegedre vagy tudatosan d√∂nt√∂tt?

Zeneakad√©mistak√©nt egy √©vig zongorak√≠s√©rŇĎ voltam a sz√≠nmŇĪv√©szeti fŇĎiskol√°n, s belek√≥stolhattam az int√©zm√©ny borzaszt√≥an √©rdekes, feldobott, kicsit furcsa, m√©gis inspir√°l√≥ hangulat√°ba. 1972-ben megjelent a Zeneakad√©mi√°n Aracsi L√°szl√≥, a T√∂m√∂rk√©ny Istv√°n ZenemŇĪv√©szeti Szakk√∂z√©piskola igazgat√≥-helyettese -- aki egykor szolf√©zstan√°rom volt --, √©s h√≠vott vissza Szegedre tan√≠tani. Nem mentem. Az √∂t√∂d√©vet ugyan befejeztem m√°r 1972 nyar√°ra, de nem diplom√°ztam, mert nem voltak meg a diplomamunk√°im. Aracsi a k√∂vetkezŇĎ √©vben √ļjra h√≠vott, √©s 1973 ŇĎsz√©n kezdtem Szegeden tan√≠tani. Nem hiszem, hogy k√ľl√∂n√∂sebben c√©ltudatos lett volna a v√°laszt√°som, egyszerŇĪen elfogadtam a felk√≠n√°lt lehetŇĎs√©get.

Hogyan teltek az elsŇĎ √©vek?

1982-ig szinte felhŇĎtlen√ľl j√≥l √©reztem magam Szegeden. Benn√ľnket, zen√©szeket az igazgat√≥nk ir√°nt √©rzett k√∂z√∂s ellenszenv√ľnk is hamar √∂sszekov√°csolt. A k√∂z√©pfok√ļ zenetan√≠t√°st akkoriban m√©g nem hatotta √°t annyira a versenyszellem, a minden √°ron val√≥ elŇĎbbre jut√°s √©s hajt√°s szelleme, ami m√°ra m√°r uralkod√≥v√° v√°lt. Ez√©rt eg√©szen kedves √©s csal√°dias l√©gk√∂rben dolgoztunk egy√ľtt. A mai konzervat√≥riumban bizony kegyetlen szakmai k√∂vetelm√©nyek hat√°rozz√°k meg az oktat√°st, s minden n√∂vend√©k tudja, ha egy kicsit rosszabbul j√°tszik, r√∂gt√∂n ott vannak a nyom√°ban azok, akik szint√©n j√≥l j√°tszanak, √©s akkor nem juthat be a fŇĎiskol√°ra. Ez szinte meg√∂li az emberi kapcsolatokat, egyre √∂nzŇĎbb√© teszi a n√∂vend√©keket, mindenki csak a saj√°t karrierj√©vel van elfoglalva.

Mennyire volt term√©keny ez az idŇĎszak a zeneszerz√©s szempontj√°b√≥l?

T√∂bbnyire csak ny√°ron kompon√°ltam. Siker√ľlt n√©h√°ny elfogadhat√≥ darabot √≠rnom, p√©ld√°ul 1973-ban a diploma ut√°ni elsŇĎt, ami eredetileg a Csomork√°ny nevet viselte. 1975 tavasz√°n f√©l√©ves tanulm√°ny√ļtra mentem R√≥m√°ba, ahol az Accademia di Santa Cecilia √∂szt√∂nd√≠jasak√©nt Goffredo Petrassi n√∂vend√©ke voltam. √Črdekes volt egy kicsit m√°shol √©lni, √©s belek√≥stolni egy m√°sfajta vil√°gba, amit hallatlanul szerettem. J√≥l tudtam olaszul, de ott erŇĎs√∂d√∂tt f√∂l bennem az √©lŇĎ besz√©d k√©pess√©ge. Nagyon szerettem az ottani dinamikus, feldobott, √©lettel √©s aktivit√°ssal tel√≠tett l√©gk√∂rt. Goffredo Petrassi zeneszerz√©s √≥r√°ira k√©t olasz koll√©g√°mmal h√°rman j√°rtunk. ElŇĎsz√∂r n√©h√°ny hangszerel√©si gyakorlatot v√©gezt√ľnk, ut√°na pedig neki kellett √°llnunk saj√°t mŇĪvet kompon√°lni egy adott hangszeres egy√ľttesre, amely a vizsgakoncert√ľnk√∂n is rendelkez√©s√ľnkre √°llt. Itt √≠rtam egy darabot Musica concertante c√≠mmel, amit k√©sŇĎbb idehaza kiadtak √©s lemezre is vettek. Hazat√©r√©sem ut√°n, 1976-ban tenorra √©s zongor√°ra √≠rtam a 69. zsolt√°r c√≠mŇĪ darabomat, amit az√≥ta is a p√°ly√°m egyik cs√ļcspontj√°nak √©rzek.

1984-ben elhagyta Szegedet, s csak 1989-ben t√©rt vissza. A k√°v√©h√°zi estj√©n √ļgy fogalmazott, ezek voltak a v√°ndor√©vek...

Ut√≥lag visszatekintve azt mondom, sok bizonytalans√°ggal √©s f√©lresiker√ľlt pr√≥b√°lkoz√°ssal j√°rtak ezek az √©vek, de szeg√©nyebb lenn√©k, ha nem csin√°ltam volna v√©gig. Nem szabad az embernek egy √©leten kereszt√ľl egy helyen √ľlni, √©s onnan nem kin√©zni. Fontos volt, hogy R√≥m√°ba eljutottam, ugyanilyen fontosak voltak a magyarorsz√°gi v√°ndorl√°saim. H√°rom √©ven √°t zongorak√≠s√©rŇĎk√©nt dolgoztam a sz√≠nmŇĪv√©szeti fŇĎiskol√°n, majd r√∂vid ideig a r√°di√≥n√°l voltam szerkesztŇĎ-gyakornok, amirŇĎl hamar kider√ľlt, hogy nem nekem val√≥ munka. Azut√°n h√°rom √©vig tan√≠tottam a b√©k√©scsabai zenemŇĪv√©szeti szakk√∂z√©piskol√°ban, ahol eg√©szen m√°sfajta l√©gk√∂r volt, mint Szegeden. Abban, hogy 1989-ben visszaj√∂ttem Szegedre, szerepet j√°tszott a T√∂m√∂rk√©ny igazgat√≥j√°nak, K√ľhn J√°nosnak a t√°mogat√°sa √©s Weninger Rich√°rd marasztal√°sa. Ňź m√°r tudta, hogy egy √©vvel k√©sŇĎbb megalakul a szegedi konzervat√≥rium, √©s addig kitart√°sra b√≠ztatott.

Azóta is tanít a konzervatóriumban...

Ill√ļzi√≥im m√°r nincsenek, a tan√≠t√°s olyan, amilyen. Ha van valamilyen eredm√©nye, akkor most is nagyon tudok √∂r√ľlni neki, mint ahogyan annak is, ha egy-egy √≥r√°m j√≥l siker√ľl. Csak ahogyan telnek az √©vtizedek, az ill√ļzi√≥ink lassan megszŇĪnnek, √©s meggy√∂ng√ľl a dolgokhoz val√≥ √©rzelmi viszonyul√°sunk. A hetvenes √©vekben boldog √∂nfeledts√©gben tan√≠tottam, j√≥l √©reztem magam. √Ėtven √©vesen a tudatoss√°g bizonyos fok√°ra el√©rkezve val√≥sz√≠nŇĪleg term√©szetes, hogy az ill√ļzi√≥veszt√©s elker√ľlhetetlen.

Az elm√ļlt negyedsz√°zadban mennyiben v√°ltozott a zen√©rŇĎl vallott felfog√°sa, zeneszerzŇĎi st√≠lusa?

P√°lyakezd√©sem idej√©n eszm√©nyk√©pem a moderns√©g volt, √≠gy zeneszerzŇĎi p√°ly√°m a magyar √©s a lengyel avantg√°rd zene hat√°sa alatt indult. Ebbe az ir√°nyba befoly√°soltak tan√°raim √©s a r√≥mai tanulm√°ny√ļt is. Lutoslawski √©s m√°s kort√°rs szerzŇĎk hatottak r√°m, s rajta is hagyt√°k az elsŇĎ darabjaimon jegy√ľket. Akkoriban fedeztem fel Kurt√°g zeneszerzŇĎi nagys√°g√°t is, √©s m√©g vir√°gzott az √ļgynevezett lengyel iskola, amit nagyon szerettem. A magyar zeneszerzŇĎk k√∂z√∂tt is akadt olyan, akit √∂r√∂mmel fedeztem fel. P√©ld√°ul SzŇĎllŇĎsy Andr√°s, akit a mai napig nagyon jelentŇĎs zeneszerzŇĎnek √©rzek. M√°r akkoriban tudtam, hogy l√©tezik olyan ir√°nyzat is, ami m√©g ann√°l is sokkal modernebb, mint amit √©n k√∂vetek, de a m√©rs√©kelt moderns√©g maradt az eszm√©nyk√©pem. 1980 k√∂r√ľl valahogyan megv√°ltozott a v√©lem√©nyem. Rendeltek tŇĎlem egy k√∂nnyen j√°tszhat√≥ √©s megszerethetŇĎ mŇĪvet a bajai kamarazenekar sz√°m√°ra. Nagyon szerettem modern k√≥rusmŇĪveket is √≠rni, √°m t√ļl neh√©znek bizonyultak. Ha egy√°ltal√°n elŇĎ tudt√°k adni, akkor sem siker√ľltek valami f√©nyesen. R√°j√∂ttem, hogy k√≥rusra olyan zen√©t kell √≠rni, ami bŇĎs√©gesen alkalmazza a hagyom√°nyos st√≠luselemeket, hogy ez√°ltal az inton√°ci√≥ szempontj√°b√≥l megoldhat√≥, k√∂nnyebben elŇĎadhat√≥ legyen. 1983-ban m√°r k√©t ilyen k√≥rusmŇĪvet is √≠rtam: a Dies sanctificatust √©s az Ave Mari√°t. √ćgy kezdŇĎd√∂tt az √°talakul√°som, f√∂lfedeztem, hogy ezeket a darabokat -- mivel sokkal kevesebb benn√ľk az elŇĎad√°si √©s befogad√°si neh√©zs√©g -- pozit√≠vabban fogadj√°k. Tudat√°ban voltam annak, hogy ugyanakkor jelentkezhet az olcs√≥s√°g k√≠s√©rt√©se is. Olcs√≥s√°gnak azt nevezem, amikor valaki m√°r elmondott gondolatokat, m√°r haszn√°lt nyelven fejez ki, √©s a felvetŇĎdŇĎ k√©rd√©sekre ugyanazt a v√°laszt adja, amit m√°r r√©gebben is adtak. EttŇĎl ŇĎrizkedni szerettem volna. Tal√°n √≠gy keletkezhetett bennem az az elk√©pzel√©s, hogy a hagyom√°nyos zenei elemeket megpr√≥b√°ljam vegy√≠teni, szint√©zisbe hozni a modern elemekkel. Az√≥ta is ezen az √ļton haladok. Nem tudom milyen sikerrel, mindenesetre ma m√°r kezdek otthonosan mozogni ebben a zenei szint√©zisben.

A Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°z felk√©r√©s√©re n√©h√°ny √©vvel ezelŇĎtt Bal√°zs B√©la mes√©j√©re, Darvasi L√°szl√≥ sz√∂vegk√∂nyv√©re A csend c√≠mmel oper√°t kezdett kompon√°lni. Hol tart az alkot√≥munka, mikor l√°thatja a k√∂z√∂ns√©g a darabot?

Moln√°r L√°szl√≥t√≥l, a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°z elŇĎzŇĎ zeneigazgat√≥j√°t√≥l kaptam megrendel√©st az opera meg√≠r√°s√°ra. P√°l Tam√°s, a k√∂vetkezŇĎ zeneigazgat√≥ fenntartotta ezt a sz√°nd√©kot, √©s v√°rta tŇĎlem a mŇĪvet. IdŇĎk√∂zben megtudtam, hogy a Magyar √Āllami Operah√°z ki√≠rt egy reprezentat√≠v, megh√≠v√°sos millenniumi operap√°ly√°zatot. H√°rom eg√©sz est√©t bet√∂ltŇĎ √©s nyolc egyfelvon√°sos oper√°t rendelnek meg, ami√©rt meg√≠r√°si d√≠jat adnak, f√ľggetlen√ľl att√≥l, hogy elj√°tssz√°k-e a darabot vagy nem. Beker√ľltem a h√°rom eg√©sz est√©s oper√°t kompon√°l√≥ szerzŇĎ k√∂z√©, ez√©rt a szegedi sz√≠nh√°zzal k√∂z√∂s megegyez√©ssel visszavontuk a szerzŇĎd√©st. Az operah√°zi p√°ly√°zat bead√°si hat√°rideje 1999 m√°rciusa. Addig m√©g egyszer √°t kell f√©s√ľln√∂m a darab partit√ļr√°j√°t. Be kell valljam, ez a munka fogcsikorgat√≥, v√©res √©s kicsit ellenszenves foglalatoss√°g. A d√∂nt√©sem rizik√≥ja, hogy az Operah√°zban csak azt a darabot mutatj√°k be 2000-ben, amelyik az elsŇĎ d√≠jat kapja. Ha nem A csendre esik a v√°laszt√°s, akkor kereshetek egy m√°sik sz√≠nh√°zat.

Hogyan találkozott Balázs Béla meséjével?

A v√©letlen mŇĪve volt, kor√°bban nem ismertem a H√©t mese c√≠mŇĪ k√∂tet√©t. √Čveken √°t k√©ts√©gbeesetten kerestem az oper√°nak val√≥ t√©m√°t, a k√∂nyvszekr√©nyemen t√∂bb polc is teli van dr√°mak√∂tetekkel. Hi√°ba olvastam el rengeteg sz√≠ndarabot, egyik sem bizonyult t√∂k√©letesen megfelelŇĎ alapanyagnak. Egyszer Papp Gy√∂rgyn√© -- aki a v√°rosh√°z√°n dolgozott zenei szakreferensk√©nt -- aj√°nlotta, hogy n√©zzem meg Bal√°zs B√©la H√©t mese c√≠mŇĪ k√∂nyv√©t. Csod√°latos √©lm√©nyben volt r√©szem, amikor felfedeztem benne A csend c√≠mŇĪ mes√©t, ami filozofikus is, szimbolista is, ugyanakkor nagyon erŇĎs √©rzelmi tel√≠tetts√©gŇĪ. Rengeteg olyan momentum tal√°lhat√≥ benne, ami katartikus erŇĎvel hatott r√°m. Mintha velem t√∂rt√©nt volna meg, mintha az √©n √©rzelmeimet fogalmazta volna meg, mintha any√°mmal val√≥ kapcsolatom, az ŇĎ hal√°la is benne lenne. Az igazi megragad√°s mindig ezekn√©l a nagyon finom, szubjekt√≠v megfelel√©sekn√©l, azonoss√°gokn√°l t√∂rt√©nik meg. A mese cselekm√©ny√©nek mozgat√≥ja a Csend T√ľnd√©re, aki tulajdonk√©ppen a v√©gtelenbe vonz√≥ v√°gyakoz√°s, a mindenen t√ļli transzcendens √©letc√©l szimb√≥luma, s aki a F√∂ld√∂n j√°rva megl√°tja √©s megszereti P√©tert. Csillap√≠thatatlan, de √∂ntudatlan v√°gyat kelt a fi√ļ lelk√©ben, aki azonban csak azut√°n fogadhatja el a h√≠v√°s√°t, miut√°n √°t√©lte a h√°rom alapvetŇĎ emberi kapcsolat -- az anya-gyermek kapcsolat, a bar√°ts√°g √©s a szerelem -- √©lm√©ny√©t √©s csal√≥d√°s√°t. Darvasi L√°szl√≥t siker√ľlt megnyerni a librett√≥ elk√©sz√≠t√©s√©re, aki nagyon sz√©p sz√∂veget √≠rt. Az m√°s k√©rd√©s, hogy kompon√°l√°s k√∂zben nagyon sokat v√°ltoztattam rajta, elvettem belŇĎle, Bal√°zs B√©la eredetij√©bŇĎl visszatettem, √©s magam is √≠rtam hozz√° bizonyos r√©szeket. A hangszerel√©s t√∂bb √©vig tart√≥ kem√©ny munka volt. K√©t felvon√°sra tagolt, n√©gy k√ľl√∂n√°ll√≥ jelenetbŇĎl √°ll a darab. Hat szereplŇĎje van, a fŇĎszereplŇĎ bariton. A k√≥rusnak is nagy feladata van, ugyanis t√∂bb k√ľl√∂nb√∂zŇĎ szitu√°ci√≥ban √©s szerepk√∂rben jelenik meg: misztikus, hangulatfestŇĎ kark√©nt a sz√≠nfalak m√∂g√∂tt, a munk√°sok vagy a kocsmai mulatoz√°s k√≥rusak√©nt.

Z√°rt sz√°mokra √©p√ľl a darab?

Minden jelenete egy-egy √∂n√°ll√≥ egys√©get alkot, azaz -- ha szabad ezt a kifejez√©st haszn√°lnom -- zenedr√°mai szerkeszt√©sŇĪ.

Tan√°rk√©nt, komponistak√©nt hogyan l√°tja, milyen ma Szeged zenekult√ļr√°ja?

√Črt√©k√≠t√©letektŇĎl f√ľggetlen√ľl le lehet sz√∂gezni: a teljes sz√©tszabdalts√°g, sz√©ttagolts√°g √°llapot√°ban van. Azok az emberek, akik a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ zenei szervezeteket, int√©zm√©nyeket ir√°ny√≠tj√°k, sajnos, nincsenek egym√°ssal j√≥ viszonyban. √ćgy egym√°st√≥l f√ľggetlen√ľl zajlanak a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ esem√©nyek. Minden fronton vannak magas szintŇĪ, nagy mŇĪv√©szi √©lm√©nyt jelentŇĎ esem√©nyek, √©s vannak cs√∂ndesebbek, jelent√©ktelenebbek √©s h√©tk√∂znapibbak. A kamarazene ter√©n meglehetŇĎs szimp√°ti√°val viseltetem a Musica Parlante Kamarazenekar ir√°nt, akik historikus st√≠lusban j√°tszanak barokk √©s klasszikus mŇĪveket. Nagyon sz√≠nvonalas koncertjeiknek tapsolhattam. Az opera eset√©ben p√©ld√°ul feledhetetlen √©lm√©ny volt sz√°momra a Turandot √©s a Mefistofele elŇĎad√°sa. Mindk√©t produkci√≥t Kovalik Bal√°zs rendezte, akit roppant tehets√©ges fiatal rendezŇĎnek ismertem meg. Boldog lenn√©k, ha majd az √©n oper√°mat is ŇĎ vinn√© sz√≠nre.

√ögy hallottam, a Hungaroton Classic kiad√°s√°ban szerzŇĎi CD-albuma k√©sz√ľl. Mikorra v√°rhat√≥ a megjelen√©se √©s mely mŇĪvei szerepelnek a v√°logat√°sban?

Egy szerzŇĎi lemez k√©sz√≠t√©se m√°r a r√©gi rendszerben is f√∂lmer√ľlt, m√©gsem siker√ľlt od√°ig jutnunk a r√©gi Hungarotonnal, hogy meg is jelenjen. Nemr√©giben √ļj√≠tottuk fel a t√°rgyal√°sokat Holl√≥s M√°t√©val, aki nemcsak a Hungaroton Classic igazgat√≥ja, hanem zeneszerzŇĎ koll√©g√°m is. Nagyon toler√°nsan √©s seg√≠tŇĎk√©szen viszonyult hozz√°m. Elk√©sz√≠tette a lemezem tervezet√©t, amelyre a Nemzeti Kultur√°lis Alap meg√≠t√©lte a sz√ľks√©ges t√°mogat√°st. √Ėt darabom szerepel majd rajta, amelyek megk√∂zel√≠tŇĎleg teljes p√°lyak√©pet adnak. A hetvenes √©vekben sz√ľletett mŇĪveim k√∂z√ľl szerepel rajta a 69. zsolt√°r. Ke√∂nch Boldizs√°r √©nekli √©s j√≥magam zongor√°zom. A t√∂bbi darab, √≠gy a Dies sanctificatus c√≠mŇĪ nŇĎi kar is, a nyolcvanas √©vekbŇĎl val√≥. A Kamarakoncert csell√≥ra √©s von√≥szenekarra c√≠mŇĪ darabot az ŇĎsbemutat√≥ k√∂zremŇĪk√∂dŇĎivel, Sin Katalinnal √©s a Weninger Rich√°rd vezette Weiner Kamarazenekarral r√∂gz√≠tett√ľk. A R√©zf√ļv√≥s kvintett egy j√≥l siker√ľlt r√©gebbi r√°di√≥felv√©telrŇĎl ker√ľl a lemezre. A kecsua-indi√°n n√©pi sz√∂vegekre, szopr√°nra √©s √ľtŇĎkre kompon√°lt A mag√°ny dalai c√≠mŇĪ dalciklusomat egy fiatal √©nekesnŇĎ, Skoff Zsuzsanna √©s k√©t √ľtŇĎs, Varga Zolt√°n √©s L√°ng Z√©n√≥ elŇĎad√°s√°ban vett√ľk fel. A lemez rem√©nyeim szerint 1999 tavasz√°ra megjelenhet.

Igyekszik naprakészen nyomon követni a szomszédos országok kortárs zenéjét. Miért tartja ezt ennyire fontosnak?

√ögy √©rzem, a k√∂rnyezŇĎ n√©pek kort√°rs zen√©j√©re is jobban oda kellene figyeln√ľnk, hiszen sorsk√∂z√∂ss√©g alakult ki a k√∂z√©p-kelet-eur√≥pai n√©pek k√∂z√∂tt. Egym√°s megnyilv√°nul√°saib√≥l, mŇĪv√©szet√©bŇĎl csak tanulhatunk, √©s √∂nmagunkat is erŇĎs√≠thetj√ľk. A szocialista rendszer idej√©n tal√°n m√©g jobban odafigyeltek erre, sok irodalmi mŇĪvet leford√≠tottak. Kort√°rs zen√©t akkor is nagyon keveset j√°tszottak, s √≠gy van ez az√≥ta is. Ideje volna √ļjra f√∂lfedezni a k√∂rnyezŇĎ n√©pek kult√ļr√°j√°t. Az √©n kedvencem az orosz √©s a rom√°n kult√ļra. Valamif√©le szubjekt√≠v vonzalmat √©rzek ir√°ntuk.

Miért?

Nem tudom. Lehet, hogy tulajdonk√©ppen az ortodox vall√°st szeretem, √©s az√©rt vonz√≥dom a pravoszl√°v-ortodox vall√°s√ļ n√©pek kult√ļr√°ja ir√°nt. Persze szeretem a katolikus Lengyelorsz√°g kult√ļr√°j√°t is, de az a bizonyos belsŇĎ, sz√≠vb√©li vonz√≥d√°s m√©gis csak az oroszokhoz √©s a rom√°nokhoz k√∂t. A zen√©j√ľkkel ismerkedve nagyon szimpatikus, magasrendŇĪ megnyilatkoz√°sokkal √©s nagyon j√≥ mŇĪv√©szekkel tal√°lkoztam. A mai orosz komponist√°k k√∂z√ľl a misztikus-vall√°sos be√°ll√≠totts√°g√ļ Gubajdulina a kedvencem, aki az avantg√°rd eszk√∂zeivel k√©pes nagyon intenz√≠v √©s m√©ly tartalmakat kifejezni. A vil√°g most kezdi √ļjra felfedezni a Szentp√©terv√°rott teljesen visszavonultan √©lŇĎ idŇĎs zeneszerzŇĎnŇĎt, Galina Usztvolszkaj√°t, aki m√©g a negyvenes √©vekben az elsŇĎk k√∂z√∂tt kezdett kompon√°lni az √ļj egyszerŇĪs√©g ir√°nyzat√°nak jegy√©ben. A rom√°n irodalom is sz√≠ven √ľt√∂tt, s a zen√©j√ľket is izgalmasnak tal√°ltam. A kedvencem egy bukaresti zeneszerzŇĎnŇĎ, Doina Rotaru, akinek t√∂bb mŇĪv√©t hallottam m√°r lemezen vagy koncerten.

Ha laikus zenebar√°tokat k√©rdez√ľnk a mai modern zen√©rŇĎl, a t√∂bbs√©g finoman sz√≥lva nem lelkesedik. Mi lehet a t√°vols√°gtart√°s oka?

Ebben a k√©rd√©sben az√≥ta l√°tok vil√°gosabban, ami√≥ta a -- korunk zen√©j√©nek st√≠lusismerete -- elnevez√©sŇĪ tant√°rgyat tan√≠tom a konzervat√≥riumban. A XX. sz√°zadi zene, vagy legal√°bbis annak bizonyos ir√°nyzatai elt√°volodtak a term√©szetes zenei alapanyagokt√≥l. Att√≥l a harm√≥niavil√°gt√≥l, amely az √ļgynevezett term√©szetes felhangsorb√≥l, a term√©szet zeng√©s√©bŇĎl sz√°rmazik, att√≥l a ritmikai √©s formai szimmetri√°t√≥l, amely a n√©pzen√©kben tal√°lhat√≥, √©s att√≥l a fajta dallamoss√°gt√≥l, amely kis hangk√∂zterjedelmen bel√ľl mozogva a h√©tfok√ļ, diatonikus sk√°l√°khoz kapcsol√≥dik. Ha v√©gigtekint√ľnk a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ korszakokon, a renesz√°nszt√≥l a romantik√°ig azt tapasztalhatjuk, hogy a zene √©vsz√°zadokon kereszt√ľl -- hol egyszerŇĪbben, hol bonyolultabban -- megmaradt a term√©szetes alapanyagokn√°l. A XX. sz√°zadban hirtelen forradalmi v√°ltoz√°sok t√∂rt√©ntek, mert a k√∂z√∂ns√©gnek biztons√°got ny√ļjt√≥ elemek egyre-m√°sra kezdtek eltŇĪnni a mŇĪvekbŇĎl. A zeneszerzŇĎk -- egyik komponista √≠gy, a m√°sik √ļgy -- szinte kir√°ntott√°k a talajt a zenehallgat√≥k l√°ba al√≥l. Voltak eg√©szen radik√°lis √ļj√≠t√≥k is, mint p√©ld√°ul Sch√∂nberg. Emiatt a k√∂z√∂ns√©g elt√°volodott a modern zen√©tŇĎl. Azon is lehet vit√°zni, hogy a XX. sz√°zadban jelentkezŇĎ √ļj fajta √©lm√©nyanyagok, a vil√°g √ļjdons√°gai mennyiben teszik sz√ľks√©gszerŇĪv√© a zenei st√≠lus moderniz√°l√≥d√°s√°t, megv√°ltoz√°s√°t. √ögy v√©lem, sz√ľks√©gszerŇĪ bizonyos moderniz√°l√°s, egyszerŇĪen az√©rt, mert a fesz√ľlts√©gek, amelyek a r√©gebbi √©vsz√°zadok zen√©j√©ben mindig egy√©rtelmŇĪen felold√≥dtak, a XX. sz√°zadban egy√°ltal√°n nem biztos, hogy felold√≥dhatnak, mivel a vil√°g ilyenn√© v√°ltozott. Nem biztos, hogy a probl√©m√°inkra megold√°sokat tal√°lunk, egyre jobban f√©l√ľnk a j√∂vŇĎ bizonytalans√°g√°t√≥l. Nem tudjuk, mi lesz. Ilyen √©s ehhez hasonl√≥ √©rz√©sek vezethetik a mai mŇĪv√©szeket, hogy a kor bizonytalans√°g√°t √©s megoldhatatlans√°g√°t valamik√©ppen kifejezz√©k. √ćgy j√∂ttek l√©tre t√∂bb avantg√°rd hull√°mban is a modernizmus k√ľl√∂nb√∂zŇĎ eszk√∂zei. A zen√©ben a t√≠zes-h√ļszas √©vek avantg√°rd hull√°ma volt az egyik, bele√©rtve a b√©csi iskol√°t, de ak√°r Bart√≥kot √©s Sztravinszkijt is. A m√°sodik avantg√°rd hull√°m az √∂tvenes-hatvanas √©vek nyugati zen√©j√©ben jelentkezett. Olyan alapvetŇĎ fontoss√°g√ļ mesterekkel, mint Boulez, Stockhausen, Nono √©s Ligeti. A hetvenes √©vek k√∂zep√©tŇĎl m√©gis elindult egy v√°ltoz√°s, valamif√©le ellenreakci√≥ja az avantg√°rdnak. Egyes szerzŇĎkben olyan k√≠v√°ns√°g jelentkezett, hogy ism√©t visszaforduljanak a hagyom√°ny bizonyos elemeihez. De nem olcs√≥n, hanem magas mŇĪv√©szi sz√≠nvonalon. √öj t√≠pus√ļ mŇĪvek jelentek meg, amelyek a tonalit√°st visszahozt√°k, de eg√©szen m√°sk√©ppen. Ezek k√∂z√ľl p√©ld√°ul a lengyel Henryk Mikolaj G√≥recki mŇĪveit nagyon szeretem, √©s nagy igazs√°got √©rzek m√∂g√∂tt√ľk. Az √©szt sz√°rmaz√°s√ļ, alapvetŇĎen misztikus-vall√°sos alakat√ļ Arvo P√§rt zen√©je is roppant k√∂zel √°ll hozz√°m. Neki is jelentŇĎs dolgokat siker√ľlt kimondania az√°ltal, hogy a muzsik√°j√°ban speci√°lis m√≥don szintetiz√°lt XX. sz√°zadi √©s k√∂z√©pkori elemeket. Ide tartozik a lengyel avantg√°rd kor√°bban sok megbotr√°nkoz√°st okoz√≥ mestere, Krzysztofl Penderecki is, aki a hetvenes √©vek k√∂zep√©n st√≠lust v√°ltott, √©s visszat√©rt egyfajta mahleri vagy richard straussi √©rtelemben vett neoromantik√°hoz. Ezzel a fordulattal nem felt√©tlen√ľl szimpatiz√°lok, s a Penderecki-jelens√©g vesztett elŇĎttem a hitel√©bŇĎl. Ma azt a korszakot √©lj√ľk, amikor az √∂tvenes-hatvanas √©vek avantg√°rdja fokozatosan lecseng, √©s a hetvenes √©vek √≥ta egyre erŇĎs√∂dnek a visszatekintŇĎ, tonalit√°s fel√© mutat√≥ t√∂rekv√©sek. Rem√©nykedem benne, hogy ez nem a k√∂z√∂ns√©g kegyeinek olcs√≥ keres√©se, hanem val√≥di, √ļj fajta mŇĪv√©szi √©rt√©kek megnyilv√°nul√°sa. √Čn is ide szeretn√©k tartozni azzal, hogy a magam m√≥dj√°n szeretn√©m vegy√≠teni a modernizmus √©s a hagyom√°ny bizonyos elemeit.

Hollósi Zsolt (Tiszatáj, 1998.november)

*

Ňźsbemutat√≥k√©nt ker√ľlt sz√≠nre Husz√°r Lajos oper√°ja a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°zban

Megsz√ľletett A csend
(2005)


Vajda J√ļlia (Ilona) √©s Andrejcsik Istv√°n (P√©ter) jelenete a II. felvon√°sb√≥l


A szegedi premierk√∂z√∂ns√©g kev√©ss√© nyitott az √ļjra: szombaton h√°romnegyed h√°z elŇĎtt tartott√°k meg Husz√°r Lajos A csend c√≠mŇĪ oper√°j√°nak ŇĎsbemutat√≥j√°t Sz√©khelyi J√≥zsef rendez√©s√©ben. Akik kitartottak, a v√©g√©n lelkesen √ľnnepelt√©k a szerzŇĎt √©s az elŇĎad√≥kat.

A zenet√∂rt√©net t√∂bb mint harminc√∂tezer oper√°t tart sz√°mon, k√∂z√ľl√ľk csak a h√°romsz√°z legn√©pszerŇĪbb szerepel rendszeresen a sz√≠nh√°zak reperto√°rj√°n. Ez√©rt mindig nagy esem√©ny, ha valamilyen ritkas√°got, elfeledett remekmŇĪvet pr√≥b√°lnak √ļjj√°√©leszteni. Enn√©l m√°r csak az sz√°m√≠t nagyobb kuri√≥zumnak, ha egy √©lŇĎ szerzŇĎ mŇĪve ŇĎsbemutat√≥k√©nt ker√ľlhet sz√≠npadra. Nyugaton az ilyesmi m√°r igazi t√°rsadalmi esem√©ny, egy csipetnyi eg√©szs√©ges sznob√©ri√°val sikk elmondani: igen, jelen voltam egy sz√≠nh√°zt√∂rt√©neti jelentŇĎs√©gŇĪ elŇĎad√°son. Szegeden Husz√°r Lajos A csend c√≠mŇĪ √ļj oper√°j√°nak elŇĎad√≥i komolyan vett√©k k√ľldet√©s√ľket -- a premierb√©rlet k√∂z√∂ns√©ge azonban nem mutatkozott t√ļl nyitottnak √©s √©rdeklŇĎdŇĎnek. A h√°romnegyedig telt h√°z a sz√ľnetben t√∂bb nercbunda t√°voz√°s√°val tov√°bb fogyatkozott, jelezve: ez a publikum a k√∂nnyen befogadhat√≥ √©lvezetekhez szokott.
Bal√°zs B√©la azonos c√≠mŇĪ mes√©j√©bŇĎl Darvasi L√°szl√≥ √≠rta A csend sz√∂vegk√∂nyv√©t. Az archetipikus √©s egyben szimbolikus t√∂rt√©net fŇĎszereplŇĎje P√©ter, aki beteg √©desanyj√°t√≥l k√ľl√∂n√∂s kincset kap aj√°nd√©kba: egy k√ľl√∂n√∂s karikagyŇĪrŇĪt. Am√≠g viseli, abroncs szor√≠tja a sz√≠v√©t. A szor√≠t√°s csak akkor enged, ha a csodagyŇĪrŇĪt felh√ļzza annak az ujj√°ra, akit a vil√°gon a legjobban szeret. Ha azonban rosszul v√°laszt: meg√∂li a kiv√°lasztottat √©s az abroncs visszasz√°ll a sz√≠v√©re. P√©ter rossz v√°laszt√°s√°val elŇĎsz√∂r haldokl√≥ √©desanyj√°t √∂li meg, ut√°na bar√°tj√°t, a harmonik√°s P√°lt, v√©g√ľl elsŇĎ szerelm√©t, Ilon√°t is. A gyŇĪrŇĪ v√©g√ľl az √∂r√∂k k√≠s√©rt√©st jelentŇĎ Csend-t√ľnd√©r√© lesz, akinek √∂l√©ben a mindig hezit√°l√≥ P√©ter megnyugv√°st tal√°l. Enn√©l a zanz√°n√°l persze sokkal √∂sszetettebb, m√©ly√©rtelmŇĪbb a felnŇĎtteknek sz√≥l√≥ mese. Husz√°r Lajos muzsik√°ja is m√©ly √©s sodr√≥, eredeti m√≥don √∂tv√∂zŇĎdik benne Wagner, Debussy, Puccini √©s Bart√≥k, mik√∂zben saj√°tosan magyar: egyszerre n√©pi √©s romantikus, ugyanakkor nyugtalan√≠t√≥an modern. Szerepet kapnak benne oper√°ban szokatlan hangszerek, √©s a pazar hangszerel√©s is nagyban hozz√°j√°rul, hogy a felizz√≥ dr√°mai cs√ļcspontok k√©pesek magukkal ragadni a hallgat√≥s√°got.
Moln√°r Zsuzsa a mes√©tŇĎl elrugaszkod√≥, a zene modernit√°s√°ra √©s az opera szimbolikuss√°g√°ra r√≠melŇĎ f√©mes, elidegen√≠tŇĎ hat√°s√ļ d√≠szletet tervezett. Sz√©khelyi J√≥zsef rendez√©se a statikuss√°got dinamikus hat√°s√ļ filmbej√°tsz√°sokkal -- magzati ultrahangk√©ppel, hull√°mz√≥ tengerrel, v√°gtat√≥ m√©nessel -- igyekezett oldani.



A P√©tert alak√≠t√≥ Andrejcsik Istv√°n gyermekien tiszt√°nak, m√©gis v√©gzetszerŇĪen tragikusnak mutatja a figur√°t, akiben mintha kicsit a h√°rom szerzŇĎ -- Bal√°zs, Husz√°r √©s Darvasi -- k√∂z√∂s von√°sai is benne lenn√©nek. A produkci√≥ legkomplexebb √©nekesi, sz√≠n√©szi alak√≠t√°s√°t az Ilon√°t megform√°l√≥ Vajda J√ļlia ny√ļjtotta, aki h√ļs-v√©r, √©rzŇĎ √∂szt√∂nl√©nynek mutatta a szerelmes munk√°snŇĎt. Nagyon tetszett G√°bor G√©za muzik√°lis tolm√°csol√°s√°ban a Muharos sz√©p √°ri√°ja, meggyŇĎzŇĎ volt P√°l szerep√©ben a fiatal tenorista, Hajdu Andr√°s is. Az Any√°t j√°tsz√≥ Szonda √Čva bizony√≠totta, hogy egy j√≥ mŇĪv√©sz sz√°m√°ra nincs mell√©kszerep, n√©h√°ny pillanatba sŇĪr√≠tve is k√©pes volt felvillantani a karaktert. 



D√©r Krisztin√°nak nemcsak a k√©nyesen magas sz√≥lammal kellett megk√ľzdenie, hanem a sz√∂veggel is. A cselekm√©ny csak √ļgy k√∂vethetŇĎ, ha a T√ľnd√©r megsz√≥lal√°sait pontosan √©rti a n√©zŇĎ. Ezzel sajnos akadtak gondjai a szopr√°nnak, aki Papp Jan√≥ leheletfinom jelmez√©ben meseszerŇĪen ig√©zŇĎ tudott lenni.
A sikerben oroszl√°nr√©sze volt Moln√°r L√°szl√≥ zeneigazgat√≥nak, √©s a vez√©nylet√©vel felk√©sz√ľlten, ig√©nyesen, odaad√°ssal muzsik√°l√≥ sz√≠nh√°zi zenekarnak, valamint a remeklŇĎ k√≥rusnak is. B√°r a sz√≠npadi megval√≥s√≠t√°st lehet vitatni, a premierrel misszi√≥t teljes√≠tett a sz√≠nh√°z: v√©gre siker√ľlt megmutatni egy hossz√ļ √©vek √≥ta parkol√≥p√°ly√°n v√°rakoz√≥ √ļj opera zenei √©rt√©keit.
Hollósi Zsolt

Hirdetés






Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszat√°j
Szegedi Tudom√°nyegyetem
M√≥ra Ferenc M√ļzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged v√°ros
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kort√°rs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
Szegedi Pinceszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu