Ön a(z) 2816197. látogatónk,  és 1436. a mai napon
   Rovataink: Színház >> Fekete Gizi >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  KAPCSOLAT   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kritikák
   Kulka János
   Zsótér Sándor
   Horváth Péter
   Alföldi Róbert
   Hernádi Judit
   Király Levente
   Fekete Gizi
   Papp Janó
   Alföldi Csárdáskirálynője
   Eszenyi Enikő
   Székhelyi József
   Halász Judit
   Kaszás Attila
   Herceg Zsolt
   Müller Júlia
   Király Lear királya
   Az ember tragédiája
   Haumann Péter
   Csákányi Eszter
   Varga Mátyás
   László Zsolt






(1929-2019)




(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram

 

Beszélgetés Fekete Gizivel a színházi világnap apropóján

(Délmagyarország, 2004. március)

A színházi világnap alkalmából ma este is műsorra tűzte a szegedi teátrum Zsolt Béla Nemzeti Drogéria című darabját. Az előadás egyik főszerepét, Fekete Gizi alakítja, aki a színházi ünnep apropóján azt mondja: ma már hiányoznak a nagy rendezők. Azok, akik még el tudták indítani a színészeket a pályán, mert úgy osztottak szerepeket, hogy két-három évre előre gondolkodtak bennük.

Már a rendszerváltás előtt is sikeres színésznő volt, mennyit változott az elmúlt másfél évtizedben a színház?


Alapvetően nem sokat, de sokkal nehezebb lett a színészek élete. Ugyanazzal a szenvedéllyel, odaadással és tűzzel maradtam színésznő, miközben sokkal bizonytalanabb lett körülöttünk minden. Ez önmagában nem lenne baj, hiszen a színház nem egy kiszámítható iroda, ahol nyolctól négyig tart a munkaidő. De az a rossz bizonytalanság, ami eluralkodott, nem használ. Időnként furcsa bizalmatlanságot látok a kollégák szemében: nem tudunk már úgy egymás szemébe nézni, mint régen.


Mitől van ez?


Nem tudom. Boldogan ünnepeltük a rendszerváltást, de nem úgy sikerült, ahogy gondoltuk. Régen meg tudtuk fogni egymás kezét, sokkal összetartóbbak voltak a társulatok. Abban a légkörben könnyebb volt játszani. Ma mindenki retteg, hogy a következő évadban lesz-e szerződése. Függetlenül attól, hogy milyen tehetséges, és mennyire való a pályára. Az ember megpróbálja összerakni magának a kis építőköveket, hogy megértse, mi történik körülötte. Ám hirtelen összeomlik az egész, és nem látja a rendszert, a logikát benne. Mert nincs is benne. Nincsenek fogódzóink, mert nem létezik értékrend. Tehetséges fiatal kollégákat látok magam körül nem jó úton haladni. Nincs jövőképük, nem tudják, mit akarnak, tétováznak, boldogtalanok.


Másként volt ez a pályakezdése idején?


Teljesen. Ma is úgy érzem: a színészet a legcsodálatosabb pálya a világon, és színész csak kivételes képességekkel rendelkező ember lehet. Hiszem, hogy egy nagy szerepet nem tud akárki jól eljátszani. A világ azonban úgy formálódott körülöttünk, hogy aki beül a bankba az íróasztal mögé, az zsebre vág bennünket. Az anyagi megbecsülés hiánya sem felemelő, de még annál is sokkal elkeserítőbb, amikor azt tapasztaljuk: ma már nem fontos színházba járni. A színház nem olyan érdekes már, mint régen. Bárki az utcáról beköltözhet a VV-villába, és pillanatok alatt istenített sztárrá válhat. Mi még évekig küzdöttünk, hogy bekerüljünk a főiskolára, majd a diplomával a zsebünkben rájöttünk, hogy még nem tudjuk a szakmát. Egész életünk szakadatlan tanulás. A színpadi színészekből ma már nem lesznek sztárok, a világ inkább a szappanoperákra kíváncsi. Életem egyik legnagyobb csalódása volt, amikor néhány éve pár Barátok közt-epizód után Juditnak vagy tanárnőnek szólítottak a szegedi üzletekben. Megsemmisültem. Úgy éreztem, teljesen hiába játszottam el itt Bernarda Albát vagy Angliai Erzsébetet. Nem hibáztatom az embereket, egyszerűen ilyen lett a világ. A színház sokszor túl bonyolult, zűrös, szerencsénk, hogy megmaradt egy érdeklődő réteg.

Milyen típusú rendezőkben hisz?

A gondolkodó, lelkiző, az érzelmekre és az értelemre egyszerre ható rendezőket szeretem. Aki az üres színészi technikát erőlteti, azzal nem tudok jól dolgozni. Ruszt József rendezésében játszottuk Gorkij darabját, a Zikovékat. Szofia szerepe számomra felért egy megvilágosodással. Elindított egy olyan úton, amin még most is járok.


A Nemzeti Drogériában úgy játssza Kardosnét, hogy percek telnek el, mire fel lehet ismerni.

Még az édesapám is azt mondta, hogy nem ismert föl az első pillanatokban. Bevallom, féltem ettől a szereptől. Amikor először elolvastam, nem örültem neki. Úgy éreztem, nem nekem való. Minden színész szeret a fiókból dolgozni. Ehhez a szerephez nekem semmiféle hozott anyagom nem volt. Valami azt súgta: mégis összejön. Így lett, és nagyon szeretem játszani. Az a legnagyobb dicséret, amikor azt mondják: Ezt az arcodat még nem ismertük. Ilyen volt annak idején a Bernarda Alba is Gaál Erzsi rendezésében a kisszínházban.


Leánya, Rácz Rita követi a pályán, már több darabban is játszottak együtt. Nem akarta eltéríteni?

Dehogynem! Amikor megszületett, arra gondoltam: milyen jó lenne, ha orvos lenne majd. Engem a szüleim annak szántak. Megrémültek, amikor kiderült: kitűnő érettségivel is mindenáron a színházat választom. Féltettek. Azután a sikereimet látva később már boldogok voltak, édesapám ma is büszke rám, minden premieremre eljön. Én a pályánk buktatóit belülről ismerve féltettem Ritát. Mindig mondogattam neki: ne csak a szépségét, hanem a keserűségét, a vele járó sok gyötrődést is lássa meg. Mégsem tudtam eltántorítani. A színművészetire nem sikerült bekerülnie, de szép hangja van, és a zeneművészeti főiskolán jól érzi magát. Remélem, megtalálja a saját útját. Nem is titkolom: mindig büszke vagyok rá, ha sikere van. Soha nem tukmálom rá az elképzelésemet. Ha végül mégis megkér, akkor örömmel segítek neki. Harcedzett lány, tud keményen dolgozni - ez a mi pályánkon az egyik legfontosabb. Nem hiszek abban, hogy valaki született őstehetség, és csak be kell sétálnia a színpadra. Minden pillanatért keményen meg kell küzdeni. Ami egyszerűnek, könnyednek, természetesnek tűnik, sokszor a mögött van a legtöbb munka.


És a fia?

Máténak a zene a mindene. Hegedülni tanul a kecskeméti Kodály konzervatóriumban. Remélem, ő már nem színész lesz. Persze a legfontosabb, hogy boldogok legyenek. Egyre több rossz példát látok magam körül, ezért egyre jobban féltem őket. Annyira, hogy az néha már fizikai gyötrődést okoz. Nem lettem volna boldog a gyerekeim nélkül, mint ahogyan akkor sem lett volna teljes az életem, ha csak családanya vagyok.


Színháztörténeti kuriózumnak ígérkezik, amire Ruszt Józseffel készülnek: húsz év elteltével újra eljátsszák Zalaegerszegen Az ember tragédiáját. Éva után kapott Jászai-díjat, nagy visszhangja volt a produkciónak annak idején.


Ruszt Józseffel való együttműködésem azért is csodálatos volt, mert talán az utolsók között tapasztalhattam meg azt, ami ma már nem létezik - sajnálom is ezért a fiatalokat -: ő még el tudott indítani egy színészt a pályán. Fejlesztette, nevelte, úgy osztott rá szerepeket, hogy két-három évre előre gondolkodott. Mint a nagy sakkozók, tudta a következő lépéseit is. Ma már ez borzasztóan hiányzik. Nekem is, hát még a fiataloknak, akiket az első két évben kifacsarnak, majd eldobják őket, és újakat keresnek. Miközben úgy kellene alakítani őket, hogy megmaradjon a hitük és az erejük. Boldog vagyok, hogy ősszel újra Ruszt Józseffel dolgozhatok. Különös lesz húsz év múltán újra Évát játszani Szalma Tamás partnereként Zalaegerszegen. Ruszt biztosan megint kitalált valami eredetit. Nyolc évig tartott a zalaegerszegi "kirándulás" az életemben. Gyönyörű szerepeket játszhattam és jól éreztem ott magam.


A Tragédia előtt Szegeden is készül egy újabb főszerepre: Valériát játssza Ödön von Horváth tragikomédiájában, a Mesél a bécsi erdőben. Milyen lesz?


Még a vajúdás időszakát éljük, ilyenkor babonából nem szeretek mondani semmit. Nagy odaadással dolgozunk. Én csak úgy tudok eljátszani egy szerepet, ha beleszeretek.

Hollósi Zsolt

Hirdetés



Ajánló

Lőrincz Katalin
Csákvári Krisztián
 Sztathatosz Sebestyén

Zalán Tibor
Kulka János
Velenczei Tamás
Juronics Tamás
László Zsolt
Kerek Ferenc
Bernáth Árpád
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
Szecsődi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton Éva
Schiff András
Nádas Péter
Fried István
Frank József
Lengyel András
Somfai László
Temesi Mária
Fritz Mihály
Sejben Lajos
Szonda Éva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu