Ön a(z) 640510. látogatónk,  és 206. a mai napon
   Rovataink: Színház >> Alföldi Róbert >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  Kapcsolat   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Horváth Péter
   Alföldi Róbert
   Hernádi Judit
   Király Levente
   Fekete Gizi
   Kulka János
   Varga Mátyás
   Papp Janó
   Alföldi Csárdáskirálynője
   Eszenyi Enikő
   Székhelyi József
   Halász Judit
   Kaszás Attila
   Herceg Zsolt
   Müller Júlia
   Király Lear királya
   Az ember tragédiája
   Haumann Péter
   Csákányi Eszter

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

Előadásaim provokatív állásfoglalások

Alföldi Róbert Shakespeare-t rendez Szegeden

(2001. november)


Hatásvadász műfajnak tartja a színházat, imádja, ha röhögnek vagy zokognak az előadásain a nézők. A Tivoliban látható legutóbbi rendezésére, a csiklandós politikai felhangokat is kapott Macbethre hónapokra előre elfogyott minden jegy, mint ahogy a főszereplésével tavaly Szolnokon bemutatott, ősztől pedig a Tháliában műsorra tűzött Amadeus is fergeteges siker. Hernádi Judittal Titánia szerepében már elkezdte próbálni Szegeden Shakespeare-szériájának következő darabját, A szentivánéji álmot, amelyben meglepetést ígér. Színházi életünk egyik fenegyerekével, Alföldi Róberttel nemcsak a készülő új produkciójáról, hanem a Nemzeti Színházat nyitó Tragédia-előadásban vállalt szerepéről is beszélgettünk.



Az utóbbi időben több Shakespeare-darabot is rendezett. A szentivánéji álom programszerűen következik most ebben a sorozatban? 

Nem, egyszerűen Korognai Károly erre kért fel. Nem dolgoztam még a Szegedi Nemzeti Színházban, ezért örömmel vállaltam. Szeretek új helyen, új emberekkel színházat csinálni. A szentivánéji álom jól ismert darab, kihívásnak érzem, hogy tudok-e belőle valami újat, eredetit, mást kihozni. Izgat az is, hogyan lehet úgy megcsinálni, hogy a benne lévő sötét nedvesség -- amit akár a szó szexuális értelmében is érthetünk -- megmaradjon, és ne változzék az előadás édi-bédi tüllruhában rohangáló szereplőkkel helyes kis mesejátékká. Ugyanis sokkal több ennél, több olyan dolog van benne, ami elindítja az ember agyát. Például tanulságos feltenni a kérdést: Milyen ma a városlakók és tündérek viszonya?


Nem a klasszikus, jól ismert Arany-fordítást választotta, hanem Nádasdy Ádám új magyarítását. Miért?

Általában nem szoktam régi fordítást használni, mert Arany Jánosé ugyan remekmű, mégis azt hiszem, a nyelvnek is minél jobban közelítenie kell a mához. Szeretem minimálisra csökkenteni a távolságot a szöveg és a közönség között. Maibb nyelven sokkal könnyebb mai módon fogalmazni. Ez csak nálunk téma, normális helyeken két-három évente újra lefordítják a régi darabokat. Amikor nemrégiben a szlovákiai Nyitrán dolgoztam, kiderült, hogy a Hamletnek az elmúlt húsz évben tizenöt szlovák fordítása született. Csak meg kellett keresnem, hogy ahhoz a világhoz, amit mi szerettünk volna megteremteni, melyik áll a legközelebb. Ha már olyan mázlisták lehetünk -- amilyenek az angolok nem --, hogy lefordíthatjuk Shakespeare-t, akkor érdemes ezzel élnünk, hiszen rengeteget változik a nyelvünk. Régen rossz, ha a nézőnek már az is gondot jelent, hogy megértse, mit beszélnek a színpadon.


Az olyan alapművek bemutatásával kapcsolatban, mint amilyen A szentivánéji álom is, gyakran megfogalmazzák Szegeden azt az igényt, hogy lehetőleg beavatószínházi jellegű produkció legyen, amire el lehet vinni a középiskolásokat is...
Ez marhaság! Nem gondolok ilyen rosszat a nézőkről. Ha normálisan, tisztességesen megcsinálunk egy előadást, ha komolyan vesszük a munkát és a darabot, az mindig, mindenhol hat, és a nézők is komolyan veszik. Akkor is, ha meglepődnek, mert nem úgy fogalmazódik meg, ahogyan megszokták, ahogyan várják. Egyébként a középiskolások a legmegdöbbentőbb közönség: épp amikor a pedagógusok legjobban sikítoztak, akkor fogadták a lehető legtökéletesebben a produkcióimat. Mert megérezték, hogy komolyan vannak véve, nem nézik őket hülyének. Mindig pontosan értették, hogy miről van szó. A beavatószínházas megközelítésben nem hiszek. Egyszerűen jó előadást kell csinálni, ami akár fel is kavarhatja a közönséget.


Milyen társulatot talált Szegeden?


Nagyon jót! Lelkesek, helyesek, öröm velük dolgozni.


Király Attila nemcsak Puck lesz, hanem az előadás koreográfusa is...


Mint ahogyan az elmúlt négy évben minden produkciómban. Ma már a színház nem csak verbalitás, hanem sokkal komplettebb és összetettebb dolog. Azért dolgozom mindig koreográfussal, hogy a mozgások is minél pontosabban, szakszerűbben történjenek, és minél inkább azt jelentsék, amit szeretnék.


Csáki Judit a Mancsban legutóbbi rendezéséről, a Macbethről szóló kritikájának azt a címet adta: "Malcolm Orbán Viktor?" Hogy fogadta ezt?


Csáki Juditot majd személyesen, négyszemközt elküldöm oda, ahová gondolom. Nem hiszem ugyanis, hogy valóban arról szólt volna az előadás, amiről ő írt. Ebben az esetben a kritikusnak nem a produkciómmal, hanem velem van baja. Szerinte azzal, hogy elvállaltam Lucifer szerepét Szikora János rendezésében az új Nemzeti Színház nyitóelőadásában, párttag vagy pártkatona lettem. Unom már ezt a témát, nincs kedvem vitatkozni róla. A Mancs-kritika nem az előadásról, hanem rólam szólt, ami roppant megtisztelő, csak az a kérdés, mi értelme.


A színházi szakma véleményét figyelmen kívül hagyó kormányzati döntések miatt több neves színész és rendező nem vállalt szerepet az új Nemzeti Színház választási kampány időszakára eső nyitóelőadásában. Nekik mit mondana?


Én sem egy párttisztséget, csupán egy szerepet vállaltam el, amire egy olyan rendező kért fel, akivel jól dolgoztam korábban együtt. A szolnoki Amadeus az előző évad egyik legnagyobb sikere volt, most a Thália Színházban játsszuk óriási érdeklődés mellett. Miért ne mondtam volna igent Szikora János következő felkérésére is? Bármilyen fura, nem titkolom: nagyon büszke vagyok arra, hogy velem nyílik majd meg az új Nemzeti Színház. Maximálisan igazat adok Jánosnak, aki úgy véli: abban a pillanatban, hogy felmegy a függöny, megszűnik a politika, és elkezdődik a színház. Jellemző Magyarországra, hogy amikor egy ilyen fantasztikus felkérést kap egy színész, ahelyett, hogy ujjongva rohangálna örömében az utcán, kiskocsmák sötét szegletében arról tanakodik a barátaival, hogy elvállalja-e vagy sem.


Így történt?
Persze! A barátaim döntő többsége azt mondta: el kell vállalni.

Ha Ádám szerepére hívták volna, akkor is igent mond?
Nem.


Talán nem véletlenül mondják: Alföldiben is van valami luciferi...

Hála istennek! A sötétség mindig vonzott. Persze nagy kérdés, hogy Lucifer esetében valóban szimplán a sötétségről van-e szó. Ő mindig csak kérdez. Én is mindig ezt próbálom tenni: kérdezni, majd megmutatni, a válaszkeresésben mire jutottam.


A Tragédia-produkcióról folyó viták oka talán az lehet, hogy a liberális oldalon úgy érezhetik: nem álltak ki bizonyos értékek mellett.


Nekem nem az a dolgom, hogy verbálisan megfogalmazzam a politikai nézeteimet. Művészember vagyok, abból, amit csinálok, határozottan kiderül a liberális értékrendem, és az is, hogy mit gondolok a világról. Számtalanszor megkaptam már, hogy cigány-, zsidó-, buzi-rendező vagyok. Nemrég küldött valaki egy levelet, amiben azt veti a szememre: nem vagyok elég magyar. Nekem nem dolgom folyton a politikáról beszélni. Azzal politizálok, amit a színházakban csinálok. Az előadásaim általában arról szólnak, hogy mi történik a kisebbségekkel, mi történik azokkal, akiket valamilyen igazságtalan módon megbélyegeznek, negatívan diszkriminálnak. Nagyon erősen, határozottan bontom ki és hangsúlyozom ezeket a konfliktusokat, mert abban bízom, ha megmutatom őket, akkor beszélnek róluk az emberek. Hiszek abban, hogy a normálisan gondolkodó többség semmiféle szélsőséges nézettel, párttal nem azonosul. Egy jó művész egész munkásságának a kirekesztő szélsőségek ellen kell szólnia. Az előadásaim világos, sőt provokatív állásfoglalások. Egyébként Szikora János produkciójában is csupa olyan művész vesz részt, aki vállaltan liberális. A politikát én is figyelem, sokszor őrjöngök, sikítok, és azt mondom: el kell innen menni! De nem megyek el, hanem teszem a dolgom.


Mitől válik majd állásfoglalássá A szentivánéji álom?
Attól, hogy a tündérek kicsodák.


Megfejthető lesz?
Nem kell majd megfejteni, abszolút egyértelmű lesz. Csak nem akarom előre elárulni. Kerestem és találtam egy olyan közeget, ahol a misztikum és a varázslás -- éppúgy, mint a tündérvilágban -- a hétköznapok része.

 
Heteken át Szegeden dolgozik, mi lesz a reggeli tévészerepléseivel?
Roppant korrekt a viszonyom az RTL Klubbal, mert olyan szerződést kötöttem, amely lehetővé teszi, hogy akkor tévézzek, amikor a színházi elfoglaltságaim megengedik. Most, hogy folyamatosan Szegeden próbálok, hétfőnként, a színházi szabadnapokon vezetem a Reggelit.


Mostanában milyen arányban játszik és rendez?


Már évekkel ezelőtt átbillent a  mérleg a rendezés oldalára.


Akkor ebből a szempontból is jókor jött a Lucifer.Abszolút, hiszen a következő három-négy évre egyelőre nem kaptam más szerepajánlatot. Biztosan eljön majd az az időszak is, amikor újra többet játszom, de így sem lehetek elégedetlen, hiszen márciustól a Tragédiával együtt összesen négy párhuzamosan futó előadásban fogok játszani. Ez most épp elég, mert sokféle más munkám is van, tulajdonképpen 2004-ig be van táblázva az életem, hiszen a rendezésekre már évekkel korábban megkapom a felkérést. Színészként nagyon fontos számomra, hogy azért hívjanak, mert kifejezetten én kellek.


Jól döntött, amikor két éve a vígszínházi tagság helyett a szabadúszást választotta?


Semmi rosszat nem tudok mondani a Vígről, egyszerűen úgy éreztem, elfáradt ott számomra a közeg, ezért el kell jönnöm. Tovább kellett lépnem, ki kellett próbálnom, hogyan működök máshol. Az elmúlt két évben olyan helyeken játszottam, ahol soha nem fordultam volna meg, olyan emberekkel dolgozhattam, akikkel valószínűleg soha nem találkoztam volna másképp. Rendezőként sem ért volna annyi kihívás, ha maradok.


Hogy fogadták most szegedi kollégái?
Fenntartásokkal. Amikor belépek egy színházba, a tekintetekből pontosan tudom, hogy néhányan azt gondolják: jött egy nagypofájú, nagyképű alak, aki rendezkedik majd és játssza az agyát. Szerencsére ez az állapot itt is legfeljebb egy-két napig tarthatott, mert a munkával mindenkit meg lehet győzni.



Hollósi Zsolt
Hirdetés






Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszatáj
Szegedi Tudományegyetem
Móra Ferenc Múzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged város
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kortárs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
Szegedi Pinceszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu