√Ėn a(z) 577420. l√°togat√≥nk,  √©s 79. a mai napon
   Rovataink: Tudom√°ny >> Krist√≥ Gyula >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  Kapcsolat   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Krist√≥ Gyula
   Trogmayer Ott√≥
   V√∂r√∂s Gabriella
   M√©dia - sz√∂vegek

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

 

‚ÄěMegismerni a tarka √©s zegzugos vil√°got‚ÄĚ

Beszélgetés Kristó Gyula történésszel

(1998. j√ļnius)

 A szabad kir√°lyi v√°ross√° nyilv√°n√≠t√°s√°nak 500. √©vfordul√≥j√°t √ľnneplŇĎ Szeged a jubileum √©v√©ben Krist√≥ Gyul√°t, a JATE t√∂rt√©n√©szprofesszor√°t avatta d√≠szpolg√°r√°v√°. A kit√ľntet√©s egyar√°nt sz√≥l a nemzetk√∂zi rang√ļ, iskolateremtŇĎ k√∂z√©pkor√°sznak, az √©veken √°t vezetŇĎ tiszts√©geket bet√∂ltŇĎ, fontos egyetemszervezŇĎ munk√°t v√©gzŇĎ egyetemi tan√°rnak, az eddig 68 √∂n√°ll√≥ k√∂tetet, t√∂bb sz√°z tanulm√°nyt publik√°l√≥ szerzŇĎnek √©s term√©szetesen a Szeged t√∂rt√©nete c√≠mŇĪ √∂tk√∂tetes, val√≥sz√≠nŇĪleg hossz√ļ √©vtizedekig meghaladhatatlan monogr√°fia szerkesztŇĎj√©nek. Krist√≥ professzorral, akit a szorosan vett t√∂rt√©neti t√©m√°k mellett irodalomt√∂rt√©neti, t√∂rt√©neti folklorisztikai, n√©vtani, demogr√°fiai √©s nyelvt√∂rt√©neti t√©m√°k is foglalkoztatnak, s aki az Anjou-kori oklevelek k√∂zread√°s√°val most √≥ri√°si szolg√°latot tesz a magyar k√∂z√©pkorkutat√°snak, egyetemi szob√°j√°ban p√°ly√°j√°r√≥l, kutat√≥i ars poetic√°j√°r√≥l √©s Szegedhez fŇĪzŇĎdŇĎ kapcsolat√°r√≥l besz√©lgett√ľnk.

 Professzor √ļr, hogyan eml√©kszik vissza gyermekkor√°ra? Milyen √©lm√©nyek, hat√°sok befoly√°solt√°k k√©sŇĎbbi p√°lyav√°laszt√°s√°t?

Nem √©rtelmis√©gi k√∂zegbŇĎl indultam, sz√ľleim, nagysz√ľleim k√©tkezi munk√°sok voltak. Apai √°gon h√≥dmezŇĎv√°s√°rhelyi, anyai √°gon orosh√°zi sz√°rmaz√°s√ļ vagyok. Orosh√°z√°t ak√°r sz√ľlŇĎfalumnak is nevezhetn√©m, hiszen 1939-ben m√©g falu volt, s csak 1946-ban kapott v√°rosi c√≠met. Gyerekkorom egyfelŇĎl roppant nyugodtan √©s b√©k√©sen telt, egyetlen gyermeke voltam sz√ľleimnek. T√≠z√©ves koromig mindk√©t nagysz√ľlŇĎnk vel√ľnk egy√ľtt √©lt, teh√°t h√°romgener√°ci√≥s csal√°dban nŇĎttem fel, ahol n√©gy felnŇĎttre jutottam egyed√ľli gyerekk√©nt. √ćgy t√∂rŇĎd√©shi√°nnyal, kicsapatotts√°g√©rz√©ssel nem tal√°lkoztam. Ez az√©rt fontos, mert az idegrendszeri stabilit√°s, a vil√°gl√°t√°s, a f√©szek melege √©letre sz√≥l√≥ √ļtraval√≥t jelentenek. M√°sfelŇĎl ezek az √©vek nagyon zaklatott korszakban teltek. Ha valaki 1939 j√ļlius√°ban sz√ľletik, akkor √∂ntudatlanul is √°t√©lŇĎje annak, hogy k√©t h√≥nap m√ļlva kit√∂r a vil√°gh√°bor√ļ, amelybe k√©t √©v m√ļlva Magyarorsz√°g is bel√©p, s arra eszm√©l a vil√°gb√≥l, hogy k√∂zeledik a front, menek√ľlnek az emberek. J√≥l eml√©kszem, Orosh√°z√°n szint√©n voltak bomb√°z√°sok, a h√°zunkt√≥l f√©l kilom√©terre is becsap√≥dott egy hatalmas l√∂ved√©k. Egyszerre volt ez nagyon sz√©p √©s nagyon riaszt√≥ vil√°g. Amire ezekbŇĎl az √©vekbŇĎl legsz√≠vesebben gondolok vissza, s ami eg√©sz p√°ly√°mat alapvetŇĎen meghat√°rozta: egy v√©gtelen√ľl tisztess√©ges, abszol√ļt korrekt, hagyom√°nyŇĎrzŇĎ, √©rt√©keket elismerŇĎ, tisztes szeg√©nys√©gben √©lŇĎ falusi k√∂rny√©k volt mi√©nk, ahol mindenkinek megvolt a meg√©lhet√©st √©ppen csak hogy elemi szinten biztos√≠t√≥ foglalatoss√°ga. Ahol mindenki pontosan tudta, mi a dolga, s az√©rt mire sz√°m√≠that. Olyanfajta f√©lig paraszti, f√©lig iparos vil√°g volt ez, ahol nem voltak identit√°szavarok. Nagy √©lm√©nyem volt, amikor j√≥n√©h√°ny √©ve elment√ľnk h√°rom gyermek√ľnkkel a szentendrei skanzenbe, √©s sorra megn√©zt√ľk a r√©gi, paraszti vil√°g rekvizitumait, relikvi√°it, √≥ri√°sit nŇĎttem a gyerekeim szem√©ben, mert a m√°ngorl√≥t√≥l kezdve a boron√°ig mindent n√©ven tudtam nevezni. Ezek ugyanis sz√°momra m√©g nem m√ļzeumi t√°rgyak, hanem a mindennapi √©let r√©szei voltak. A szomsz√©dunkban l√≥kupec lakott, a m√°sik szomsz√©dunkban sz√≠jgy√°rt√≥ kisiparos. A nagymam√°m nem vasal√≥val, hanem m√°ngorl√≥val vasalt. Ebbe a vil√°gba nŇĎttem bele, √©s azt az √©letresz√≥l√≥ √ļtraval√≥t kaptam, hogy az emberi tisztess√©g, a becs√ľlet, a szavatart√°s a vil√°gon a legfontosabb √©rt√©kek. Reform√°tus vall√°sra kereszteltek, evang√©likus n√©piskol√°ban kezdtem meg tanulm√°nyaimat. K√©sŇĎbb a v√°ros legnagyobb √°llami iskol√°j√°ba ker√ľltem, majd 1953 √©s 1957 k√∂z√∂tt a T√°ncsics Mih√°ly Gimn√°ziumba j√°rtam, ami k√©ts√©gtelen√ľl az intellektus cs√ļcspontj√°nak sz√°m√≠tott Orosh√°z√°n.

Az eddigiekbŇĎl arra k√∂vetkeztetek, tan√°rainak is meghat√°roz√≥ szerep√ľk lehetett a tov√°bbtanul√°s√°ban...

Gyerekkoromt√≥l kezdve igaz√°b√≥l egyetlen dolog √©rdekelt: a betŇĪ. Nagyap√°mnak volt egy cs√©plŇĎg√©pe, unokatestv√©reim √°lland√≥an annak a kallanty√ļit r√°ngatt√°k. Engem csodabog√°rnak tartottak, mert nem tartottam vel√ľk, hanem a h√°zban tal√°lhat√≥ Est lapokat √©s a Tolnai Vil√°glapja p√©ld√°nyait b√ļv√°rlottam. Azt hiszem, eg√©sz p√°ly√°m szempontj√°b√≥l nagy jelentŇĎs√©ge volt annak, hogy mint eminens di√°kra, felfigyelt r√°m Juh√°sz Antal, a gimn√°zium igazgat√≥ja. (Ňź k√©sŇĎbb Szegedre ker√ľlv√©n a S√°gv√°ri gimn√°zium igazgat√≥ja lett, fia pedig ma professzorkoll√©g√°m az egyetemen.) Harmadikos koromban a kezembe adta a 19. sz√°zadi klasszikus magyar irodalom legjav√°t. Megh√≠vott a lak√°s√°ba, amire √©lesen eml√©kszem ma is, mert √©letemben akkor l√°ttam elŇĎsz√∂r polg√°ri √≠zl√©ssel berendezett, √ļgynevezett √ļri lak√°st, ahol nem subl√≥t √©s kom√≥d, hanem k√∂nyvszekr√©nyek √°lltak a szob√°ban, parketta volt √©s f√ľrdŇĎszoba.

Milyen mŇĪvek voltak √∂nre a legnagyobb hat√°ssal?

V√∂r√∂smarty √©s Mad√°ch √∂sszes mŇĪv√©t v√©gigolvastam. Eml√©kszem, a Cserhalom √©s a Zal√°n fut√°sa k√ľl√∂n√∂sen megragadta a fant√°zi√°mat.

 √ćgy m√°r √©rthetŇĎ, honnan ered az √©rdeklŇĎd√©se a korai magyar t√∂rt√©nelem ir√°nt...

Akkor olt√≥dott bel√©m, hogy r√©sze vagyok egy nagyobb k√∂z√∂ss√©gnek. A m√ļlt a 19. sz√°zadi reformkor klasszikus-romantikus k√∂ltŇĎivel fogott meg. A tov√°bbtanul√°s szempontj√°b√≥l soha nem is j√∂tt m√°s sz√≥ba, csak a szegedi egyetem. Az √∂tvenes √©vekben Orosh√°za szemsz√∂g√©bŇĎl Budapest irdatlan √©s bel√°thatatlan messzes√©gben volt. Az akkori infrastruktur√°lis viszonyok k√∂z√∂tt egy orosh√°zi munk√°sember fia nem is gondolhatott arra, hogy a fŇĎv√°rosba menjen tanulni. Sz√°munkra akkor Szeged volt "a" v√°ros. Juh√°sz Antal hat√°s√°ra akkoriban m√©g irodalm√°r akartam lenni. A magyar szak volt a kab√°t, s hozz√° a szŇĪk√∂s k√≠n√°latb√≥l a t√∂rt√©nelmet v√°lasztottam gombnak.

Mikor fordult meg a dolog?

Az egyetemen hosszabb folyamat eredm√©nyek√©ppen jutottam el a t√∂rt√©nelemhez, ebben szerepe volt tan√°romnak, Kar√°csonyi B√©l√°nak, akihez m√°r elsŇĎ √©vtŇĎl oklev√©lolvas√°sra j√°rtam, b√°r latinul m√©g semmit sem tudtam, csak az egyetemen kezdtem el tanulni. Am√≠g m√°sod√©v v√©g√©n nem v√°lasztottam k√∂z√©pkori t√∂rt√©neti szakdolgozati t√©m√°t, ink√°bb magyarosnak sz√°m√≠tottam. Akkor t√∂rt√©nt meg a legfontosabb fordulat: a t√∂rt√©nelem lett a kab√°t, s a magyar szak a gomb hozz√°.

 Milyen volt a forradalom ut√°ni √©vekben a szegedi egyetem?

 1957 szeptember√©ben kezdtem az egyetemet, nagyon √©rdekes idŇĎszak volt. Teljesen m√°s vil√°ggal tal√°lkoztam, mint amit Orosh√°z√°n ismertem. Koll√©gista lettem, tizenketten laktunk egy szob√°ban, ahol hat emeletes vas√°gy √°llt. MeglehetŇĎsen rideg k√∂r√ľlm√©nyek k√∂z√∂tt √©lt√ľnk, m√©gis a koll√©gium nagy nevelŇĎiskola lett sz√°momra. Emberi arculatom form√°l√°s√°ban k√∂r√ľlbel√ľl annyit adott, mint az egyetem. Az egyetemi szemin√°riumokkal szemben a koll√©giumban rendk√≠v√ľl heves vit√°k folytak. Akkoriban t√ļlnyom√≥ t√∂bbs√©g√©ben szeg√©ny emberek gyerekei j√°rtak az egyetemre, mert a felv√©teln√©l elŇĎnyt √©lveztek a munk√°s-paraszt sz√°rmaz√°s√ļ fiatalok. A koll√©giumban egym√°st m√ļltuk fel√ľl cs√≥r√≥s√°gban, szobat√°rsaim is falvakb√≥l, kisv√°rosokb√≥l val√≥ szeg√©ny di√°kok voltak. Ha nem lettem volna √∂t √©vig koll√©gista, val√≥sz√≠nŇĪleg eg√©szen m√°s emberr√© alakultam volna. Szab√≥ Mikl√≥ssal, Makk Ferenccel, Szab√≥ J√≥zseffel √©letre sz√≥l√≥ bar√°ts√°gok sz√∂vŇĎdtek a koll√©giumi k√∂z√∂ss√©gben.

Hogyan emlékszik az egyetem akkori szellemiségére, oktatóira?

A szegedi egyetem b√∂lcs√©szkar√°n az √∂tvenes √©vek nem √©rtek v√©get 1956-ban, sŇĎt bizonyos t√∂rt√©n√©szr√©gi√≥kban m√©g a hatvanas √©vekben is olykor-olykor az √∂tvenes √©vekben √©rezt√ľk magunkat. Egyes oktat√≥k tov√°bbra is k√©sz√≠tettek a hallgat√≥kr√≥l k√°derlapokat. Az oszt√°lyszempontok mindenek felett √°lltak. ElŇĎszeretettel sz√≥ltak bele a hallgat√≥k mag√°n√©let√©be. ErŇĎteljes k√©sztet√©sek voltak a politikai √°ll√°sfoglal√°sra. Nem hagyt√°k auton√≥m m√≥don szervezŇĎdni a hallgat√≥kat, hanem a maguk c√©ljai √©rdek√©ben tudatosan ir√°ny√≠tott√°k ŇĎket. L√©tezett egyfajta bes√ļg√≥i rendszer, amit egyes tan√°rok - k√ľl√∂nb√∂zŇĎ hat√°sfokkal - mŇĪk√∂dtettek. Az egyetem bizonyos t√∂rt√©n√©szr√©szlegein√©l nem a tudom√°nyos munka volt a meghat√°roz√≥, hanem a mozgalmi tev√©kenys√©g. Egyik-m√°sik ezek k√∂z√ľl nem volt rossz oktat√≥, de amit tan√≠tottak, az sz√≠ntiszt√°n dogmatikus valami volt. √ögy gondolt√°k, a t√∂rt√©nelem arra val√≥, hogy az elm√©letet igazolja, s nem a t√∂rt√©nelem tanulm√°nyoz√°sa hoz l√©tre √©s alak√≠t elm√©leteket. A dogmatikus, szt√°linista √©rtelemben vett, nagyon vulgariz√°lt marxizmus a mindennapjainkban is jelen volt, errŇĎl vitatkoztunk √©jszak√°nk√©nt a koll√©giumban. Voltak olyanok, akik azt mondt√°k, a n√©pi demokr√°cia egyetem√©nek, a prolet√°rdiktat√ļr√°nak az a feladata, hogy mindenkit a rendszer egysz√≠nŇĪ katon√°j√°v√° neveljen, s legy√ľnk √∂r√∂k √©let√ľnkre h√°l√°sak, hogy mi lehet√ľnk azok, akik a f√°kly√°t fogjuk vinni. M√°sokkal egy√ľtt √©n is sok√°ig h√°l√°s voltam az elm√ļlt rendszernek, hogy falusz√©li gyerek l√©temre egyetemi diplom√°t szerezhettem, egyetemi oktat√≥ lehettem. A h√°l√°ban nem nagyon volt k√∂z√∂tt√ľnk vita, de abban m√°r igen, nekem az-e a dolgom egy √©leten kereszt√ľl, hogy egy elm√©letet szajk√≥zzak, s t√©nyeket t√ľntessek el, s√∂p√∂rjek szŇĎnyeg al√° csak az√©rt, hogy az elm√©let krist√°lytisztas√°ga ne szenvedjen csorb√°t. Nagyon hamar meg√©rtettem, nekem az a dolgom, hogy √ļj ismereteket adjak, √©s a t√©nyek alak√≠tsanak ki maguknak elm√©letet. T√∂rt√©netfiloz√≥fiai, √©letfiloz√≥fiai, ontol√≥giai k√©rd√©seket vitattunk meg, az eg√©sz koll√©giumi idŇĎszak alatt azt a k√©rd√©st j√°rtuk k√∂r√ľl: mi v√©gre vagyunk a vil√°gon. K√©sŇĎbb, Tam√°si √Āron √Ābel Amerik√°ban c√≠mŇĪ reg√©ny√©t olvasva r√°j√∂ttem, az √≠r√≥ megfogalmazott valamit, amirŇĎl a mi vit√°ink is folytak. A reg√©nybŇĎl azt a h√≠res mondatot szokt√°k id√©zni, amit a n√©ger mond √Ābelnek: "Az√©rt vagyunk a vil√°gon, hogy valahol otthon legy√ľnk benne." √ögy √©rzem, fontosabb, amit √Ābel felel erre: "Igaza van: k√©sedelem n√©lk√ľl haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a vil√°gon! Igaza van: nem is lehet√ľnk m√°s c√©lra ebben az √©letben, mint hogy megismerj√ľnk mindent, amennyire lehets√©ges: a tarka √©s zegzugos vil√°got, a megbocs√°tand√≥ embereket, az egym√°sra morg√≥ n√©peket; s amikor mindent megismert√ľnk, amennyire lehets√©ges, akkor visszamenj√ľnk oda, ahol otthon lehet√ľnk." K√©sŇĎbb j√∂ttem r√°, hogy eg√©sz p√°ly√°m ehhez a gondolathoz igazodik. Valahol otthon lenni - nem csak egy fizikai helyet jelent. Az egyetem legnagyobb √©lm√©nye: nem hagytam, hogy maga al√° gyŇĪrj√∂n a dogma, s hogy nekem kelljen egy elm√©letet kiszolg√°lnom. Minden elm√©let s√°padt √©s halov√°ny az √©let soksz√≠nŇĪs√©g√©hez k√©pest. M√°r egyetemista koromban tudtam, hogy nek√ľnk nem a tarka √©s zegzugos vil√°got tan√≠tj√°k, tisztelet a nagy tan√°regy√©nis√©geknek, Wittman Tibornak, bizonyos szempontb√≥l M√©rei Gyul√°nak. Irodalomb√≥l p√©ld√°ul Kir√°ly Istv√°nt√≥l nagyon oszt√°lyszeml√©letes irodalomt√∂rt√©netet tanultunk, P√°ndi P√°l is tartott elŇĎad√°sokat egy √©vig. Az Acz√©l-k√∂r legbelsŇĎbb tagjai, mark√°ns marxist√°k tan√≠tottak. TŇĎl√ľk nagyon egy szempontb√≥l n√©zett vil√°gra kaptunk r√°l√°t√°st. Valahol az √∂szt√∂neimben m√°r akkor √©reztem - tal√°n mert Orosh√°z√°n az egyik szomsz√©dunk kupec volt, a m√°sik sz√≠jgy√°rt√≥, a k√∂vetkezŇĎ kereskedŇĎ, a negyedik pedig fagylaltos -, hogy a vil√°g sokkal bonyolultabb, mint ahogyan a marxizmus homog√©n egyveretŇĪs√©g√©ben pr√≥b√°lja mutatni. Egy hihetetlen√ľl tarka n√©pi vil√°gb√≥l j√∂ttem, s a zsigereim tiltakoztak az ellen, hogy beskatuly√°zzanak √©s egy dogma egyenes √ļtj√°n haladva kiemeljem azokat a t√©nyeket, amelyek igazolj√°k, √©s rossz bŇĪv√©sz m√≥dj√°ra t√ľntessem el a nagy kalapban azokat, amelyek nem igazolj√°k az elm√©letet. Nagy √©lm√©ny volt, amikor r√°√©bredtem, hogy ehhez k√©pest m√°st kell csin√°lnom.

Diploma után rögtön az egyetemen maradt; remélte, hogy változtathat a viszonyokon?

 Nem vagyok forradalmi alkat, 1962-ben nem azzal a tudattal l√©ptem be oktat√≥k√©nt az egyetem kapuj√°n, hogy meg fogom v√°ltoztatni a vil√°got. J√≥ ideig megmaradtam marxist√°nak, csak nem voltam dogmatikus. T√∂rt√©nelmi t√°vlatb√≥l ma m√°r sokan hajlamosak azt gondolni, hogy minden marxista gondolkod√°s√°ban lerobbant valaki volt. AnyagelvŇĪ t√∂rt√©n√©sz voltam, ebbeli tulajdons√°gaimat az√≥ta is megŇĎriztem. Marxist√°kt√≥l teljesen szokatlan m√≥don a t√©nyeket maxim√°lisan elŇĎt√©rbe √°ll√≠tottam. Ha van t√∂rt√©net√≠r√≥i munk√°ss√°gomnak egy√©ni jegye, akkor az elsŇĎsorban az, hogy rendk√≠v√ľl forr√°stisztelŇĎ, adatszeretŇĎ, t√©nytisztelŇĎ t√∂rt√©n√©sz vagyok, √©s nem vagyok hajland√≥ a t√©nyeket k√ľl√∂nb√∂zŇĎ elm√©letek szolg√°lat√°ba √°ll√≠tani. A legt√∂bb munk√°m azzal kezdŇĎdik vagy azzal v√©gzŇĎdik, hogy minden k√©rd√©s egyedi vizsg√°latot ig√©nyel. A t√∂rt√©nelemben nincsenek s√©m√°k, sablonok. ElŇĎsz√∂r metodik√°j√°ban szak√≠tottam a marxizmussal. Nem √ļgy viselkedtem, mint sok marxista t√∂rt√©net√≠r√≥, aki nem kutatott, mondv√°n, Marx azt m√°r √ļgyis megmondta. Neves p√°lyat√°rsaim id√©zeteit tudn√°m sorolni: adott az elm√©let, ahhoz megkeresem a megfelelŇĎ adatokat, a t√∂bbirŇĎl nem sz√≥lok. Ezzel szemben nekem az volt a v√©lem√©nyem, hogy mindent tisztess√©gesen kutatni kell. Az m√°s k√©rd√©s, hogy akkor m√©g tal√°n t√ļlzottam √©lt bennem, hogy a s√©ma szerint √©p√≠tkezzem. De m√°r voltak "forg√°csok", amelyek kihullottak a rendszeren, mert nem tudtam beilleszteni ŇĎket. √ćgy indult el bennem a k√©tked√©s folyamata, s r√°j√∂ttem, hogy nemcsak a dogm√°kkal van baj, hanem a dogm√°tlan√≠tott elm√©lettel is, teh√°t azzal, hogy a t√∂rt√©nelem meghat√°roz√≥ja az oszt√°lyharc. Ebbe a rendszerbe kezdtek nem beilleszkedni a "forg√°csok". Egy√©ni motiv√°ci√≥k is tov√°bb tasz√≠tottak a marxizmust√≥l, s k√∂zel√≠tettek egy izmusokt√≥l mentes t√∂rt√©netfelfog√°s fel√©. Ami a szomsz√©dos orsz√°gokban a magyar t√∂rt√©nelemmel t√∂rt√©nt, az a vil√°gon p√°rj√°t ritk√≠t√≥ jelens√©g. A k√∂z√©pkori magyar √°llam ter√ľlet√©bŇĎl h√©t k√∂rnyezŇĎ orsz√°g r√©szesedik, s ezek megpr√≥b√°lt√°k a maguk 20. sz√°zadi szempontjait √©rv√©nyes√≠teni a k√∂z√©pkori magyar t√∂rt√©nelemmel szemben. Ezt r√°ad√°sul marxisba k√∂nt√∂sben tett√©k, √≠gy dupl√°n √©reztem, hogy egy dogma szor√≠t√°s√°ba ker√ľlt a magyar t√∂rt√©net√≠r√°s. Ez vezetett el ahhoz, hogy m√°r a hetvenes √©vekben nagyon kem√©ny vit√°kat folytattam szovjet, rom√°n, szlov√°k √©s horv√°t t√∂rt√©n√©szekkel. IdŇĎnk√©nt j√∂ttek v√°laszok, s olyankor t√©nyleges tudom√°nyos pol√©mi√°v√° v√°ltozott a vita, idŇĎnk√©nt pedig s√ľketek p√°rbesz√©d√©t folytattuk.

Hagyta az acz√©li magyar kult√ļrpolitika, hogy egy magyar t√∂rt√©n√©sznek kem√©ny vit√°i legyenek a "testv√©ri szocialista √°llamok" vezetŇĎ kutat√≥ival?

Acz√©l Gy√∂rggyel szem√©lyesen √©letemben egyszer tal√°lkoztam, amikor a JATE rektorak√©nt fogadtam. Soha egyetlen k√∂nyvemet el nem k√ľldtem neki dedik√°lva. Ezt csak az√©rt mondom, mert nagyon szeretn√©m, ha egyszer valaki arra a hŇĎstettre v√°llalkozn√©k, hogy az Acz√©l-k√∂nyvt√°r dedik√°ci√≥it k√∂zz√©teszi. Igen-igen izgalmas olvasm√°ny lenne...

A politika sohasem próbált pressziót gyakorolni a magyar történészekre?

Ez √°ltal√°ban nem direkt form√°ban t√∂rt√©nt. √Čn tal√°n t√ļl "kisfi√ļ" voltam ahhoz, hogy Acz√©l Gy√∂rgy beh√≠vasson. Amikor 1977-78-ban le√≠rtam, hogy a d√°ko-rom√°n kontinuit√°s-elm√©let az√©rt nem lehet igaz, mert nincsenek r√° adatok, akkor az egyik akad√©mikus, a rendszer egyik oszlopa, azt mondta: m√©gsem kellene ezt megjelentetni, mert √ļgyis vannak m√°s gondjaink is a rom√°n elvt√°rsakkal. Dics√©ret√©re legyen mondva, miut√°n azt feleltem, ennek ellen√©re meg k√≠v√°nom jelentetni, nem akad√°lyozta meg, hogy a k√∂zponti magyar t√∂rt√©n√©sz-foly√≥iratban, a Sz√°zadokban megjelenj√©k. Kir√°ly Istv√°n akad√©mikus - aki tan√°rom is volt az egyetemen - Kijev alap√≠t√°s√°nak egyik jeles √©vfordul√≥j√°n felk√©rt, hogy az √°ltala szerkesztett Szovjet Irodalom c√≠mŇĪ foly√≥iratba √≠rjak valamit a v√°rosr√≥l a magyar kr√≥nikairodalom t√ľkr√©ben. √Ėr√∂mmel v√°llalkoztam erre a szakmai feladatra, de cikkemben azt is meg√≠rtam, van olyan v√©lem√©ny, amely szerint Kijevben a 9. sz√°zadban magyar uralom √©rv√©nyes√ľlt. A Szovjet Irodalom nem fogadta el a cikkemet, mondv√°n, √ľnnepront√°s lenne. Erre a Tiszat√°j egyik 1982-es sz√°m√°ban v√°ltozatlan form√°ban lek√∂z√∂lte az √≠r√°st. Mindenki elolvashatta, hogy nem usz√≠t√≥ cikk volt, nem azt √°ll√≠tottam, hogy Kijev ezer √©ven √°t magyar uralom alatt √°llt. A politik√°nak nem volt t√ľrelme ezekhez a finoms√°gokhoz. Szerencs√©re amikor a hetvenes √©vek k√∂zep√©n nagyobb volumenben kezdtem publik√°lni, akkor m√°r meg lehetett tal√°lni azokat a f√≥rumokat, ahol nyilv√°noss√°got kaphattak ezek az √≠r√°sok.

 M√°r a p√°lyakezd√©s idej√©n eld√∂nt√∂tte, hogy Szegeden csin√°l tudom√°nyos karriert?

Ez a k√©rd√©s akkoriban nem tudatosult bennem. Lassan megszerettem Szegedet, √∂t √©vet t√∂lt√∂ttem itt egyetemistak√©nt, majd itt kaptam √°ll√°st, a hatvanas √©vek k√∂zep√©n szegedi l√°nyt vettem el feles√©g√ľl. A hetvenes √©vek elej√©n sz√ľleim is √°tk√∂lt√∂ztek Orosh√°z√°r√≥l, azaz a csal√°di kapcsolataim is teljesen a v√°roshoz k√∂t√∂ttek. Nem vagyok t√ļl √©rzelmes t√≠pus, sohasem tettem nagy hŇĪs√©gnyilatkozatokat, de itt √©ltem, itt dolgoztam, az √≠r√°saimmal, a cselekedeteimmel szavaztam a v√°ros mellett. Szeged sz√°momra mindig term√©szetes k√∂zeg volt, j√≥l √©reztem magam itt. A hatvanas √©vek elej√©n a mai sikerorient√°lt, karrier√©p√≠tŇĎ mentalit√°s teljesen ismeretlen volt. Akkor √∂r√ľltem, hogy falusz√©li gyerek l√©temre ezen az egyetemen oktathatok. K√©sŇĎbb m√°r annak √∂r√ľltem, hogy tal√°n nem tan√≠tok nagyon rosszul, ha tan√≠tv√°nyok szegŇĎdnek a nyomomba. Itt marad√°sommal szavaztam amellett, hogy ez a v√°ros sz√°momra mindent biztos√≠tott. Tal√°n egy picit hozz√°j√°rultam a szegedi szellemis√©g kialakul√°s√°hoz azzal, hogy egy szŇĪk ter√ľleten, a k√∂z√©pkorkutat√°sban saj√°t munk√°immal √©s tan√≠tv√°nyaim r√©v√©n is ismertt√© tettem Szeged nev√©t.

Melyik volt az elsŇĎ olyan munk√°ja, amelyre a szakma felkapta a fej√©t, besz√©lt r√≥la, jegyezni kezdt√©k √∂nt?

Szerencs√©m volt! Az elsŇĎ kismonogr√°fi√°m h√°rom √©vvel a diploma ut√°n, 1965-ben jelent meg. Erre m√°r orsz√°gosan felfigyeltek, mert olyan elesett √°llapotban volt a magyar k√∂z√©pkor kutat√°sa, hogy ha valaki √≠rt egy √∂t√≠ves kismonogr√°fi√°t a Szent Istv√°n hal√°la ut√°ni esztendŇĎkrŇĎl, az a szakm√°t felt√©tlen√ľl felr√°zta. Az egyetemen csak √∂t√∂d√©vben der√ľlt ki, hogy v√©g√ľl a t√∂rt√©nelem tansz√©ken maradok. (Ny√≠ri Antal professzor √ļr is szeretett volna maga mell√© venni a nyelv√©szeti tansz√©kre.) Diploma ut√°n √ļgy gondoltam, elŇĎbb olvasnom kell, s csak ut√°na publik√°lni, ez√©rt h√°rom √©vig kutattam elsŇĎ munk√°mhoz, a Megjegyz√©sek az √ļn. pog√°nyl√°zad√°sok kora t√∂rt√©net√©hez. Ezt a munk√°t sz√°momra teljesen meglepŇĎ m√≥don a Szabad Eur√≥pa R√°di√≥ 1965-ben politikai felhanggal ismertette: egy magyar t√∂rt√©n√©sz √≠rt egy olyan kismonogr√°fi√°t, amelyben erŇĎteljesen kifejezi a magyars√°g nyugati ir√°ny√ļ elk√∂telezetts√©g√©t, √©s a nyugati eszm√©k ir√°nti v√°gy√≥d√°s√°t. Val√≥ban errŇĎl volt sz√≥ a k√∂nyvben, de term√©szetesen azt m√°r a Szabad Eur√≥pa munkat√°rsai gondolt√°k hozz√°, hogy ennek k√≥dolt √ľzenet √©rt√©ke van. Semmi k√≥dolt √ľzenet nem volt benne! Soha √©letemben nem √≠rtam k√≥dolt √ľzenetes munk√°kat, mert soha nem voltam politikus. Ez a munk√°m annyiban is berobban√°st jelentett, hogy r√∂gt√∂n megjelentek n√°lam az elh√°r√≠t√°st√≥l, hogy kifaggassanak, milyen kapcsolatom van a Szabad Eur√≥p√°val.

Hogyan ker√ľlt az √≠r√°s a Szabad Eur√≥p√°hoz?

Fogalmam nincs. Valaki valahogyan kijuttatta. L√©nyeg√©ben azt √≠rtam le ebben a tanulm√°nyban, hogy Szent Istv√°n hal√°la ut√°n a nagy k√©rd√©s az volt: visszat√©r√ľnk-e a keleti pog√°nys√°ghoz, vagy pedig csatlakozunk a nyugati t√≠pus√ļ feudalizmushoz? Arany J√°nossal sz√≥lva "gondolta a fene", hogy ennek politikai sugallata lesz. Ezut√°n m√°r jegyeztek a Szabad Eur√≥p√°n√°l, s t√∂bb munk√°mat is ismertett√©k. Mindez a szakm√°ban is r√°m ir√°ny√≠totta a figyelmet. K√©sŇĎbb m√°r nem j√∂ttek el hozz√°m a bel√ľgyesek, √©n sem mentem hozz√°juk. A szakm√°ban az√≥ta is mindig egy kicsit az √©rdeklŇĎd√©s homlokter√©ben vagyok. Bizonyos dolgok, p√©ld√°ul a kettŇĎs honfoglal√°s k√©rd√©s√©ben L√°szl√≥ Gyul√°val folytatott ny√≠lt vit√°m, vagy legfrissebben a nomadizmus k√©rd√©s√©ben folytatott pol√©mi√°im is a figyelem k√∂zpontj√°ban tartottak.

Ezek a vit√°k mindv√©gig meg tudtak maradni szakmai pol√©mi√°knak, vagy preszt√≠zsszempontok, esetleg szem√©lyes ellent√©tek is szerepet j√°tszottak benn√ľk?

Mindennel √°t voltak itatva, de alapvetŇĎen szakmaiak voltak. A rom√°n t√∂rt√©n√©szekkel folytatott vit√°im voltak a legkev√©sb√© szakmaiak. T√∂bb rom√°n t√∂rt√©n√©sz is rendk√≠v√ľl el√≠t√©lŇĎleg nyilatkozott r√≥lam, amit sokszor szinte megtiszteltet√©snek vettem, mert ha ŇĎk szidtak engem, akkor nagyon rossz dolgokat nem k√∂vethettem el. Tudniillik a rom√°n t√∂rt√©n√©szek meglehetŇĎsen vad, sz√©lsŇĎs√©ges, adatokkal al√° nem t√°masztott n√©zeteket vallottak.

Csitult m√°ra a d√°ko-rom√°n kontinuit√°s k√∂r√ľli vita?

Ez t√∂bb √©vtizedes lefoly√°s√ļ t√©ma, m√©g nagyon kev√©s dolog t√∂rt√©nt. N√©h√°ny √©ve egy bukaresti egyetemi tan√°r, Lucian Boia √≠rt egy nagyhat√°s√ļ k√∂nyvet a rom√°n t√∂rt√©nelem m√≠toszair√≥l, amelyben sok m√°s k√©rd√©ssel egy√ľtt eredetk√©rd√©seket is feszeget, s nem a hagyom√°nyos felfog√°sban. Ebben a pillanatban ŇĎ a t√∂rpe kisebbs√©get k√©pviseli a rom√°n t√∂rt√©net√≠r√°sban. A rom√°n t√∂rt√©n√©szek t√ļlnyom√≥ t√∂bbs√©ge s a rom√°n iskolai oktat√°s eg√©sze ma m√©g egy√∂ntetŇĪen a d√°ko-rom√°n kontinuit√°s elm√©let√©t vallja. Ez nem hasonl√≠that√≥ a politikai rendszerv√°lt√°shoz, amikor egyik pillanatr√≥l a m√°sikra t√∂rv√©nyileg lehet szabads√°gjogokat biztos√≠tani, p√°rtokat enged√©lyezni. Olyan tudati jelens√©grŇĎl van sz√≥, amely hossz√ļ t√°von, egy-k√©t nemzed√©k alatt v√°ltozhat csak meg. A rom√°nok latinit√°sukat csak Erd√©llyel tudj√°k magyar√°zni, mert a mai Rom√°nia ter√ľlet√©n sehol m√°sutt nem lehetett latiniz√°l√≥dni. Havasalf√∂ld vagy Moldva sohasem volt r√≥mai uralom alatt. Miut√°n Erd√©ly hosszabb idŇĎ √≥ta n√©pek tal√°lkoz√≥helye, az erd√©lyi priorit√°s k√©rd√©s√©t √∂sszekapcsolt√°k a rom√°n latiniz√°ci√≥ k√©rd√©s√©vel. √ćgy k√©t legyet lehetett egy csap√°sra √ľtni: a t√∂rt√©nelmi jogukat Erd√©lyhez, mint autochton n√©pess√©g, m√°sr√©szt pedig latiniz√°ci√≥juk sz√≠nhely√©t is Erd√©lyben jel√∂lt√©k ki. Addig azonban, am√≠g ezt valaki nem fogja adatokkal bizony√≠tani - m√°rpedig semmi jele annak, hogy ez valaha is siker√ľlhetne -, nem tarthat√≥ az elm√©let. √Čpp e f√©l√©vben vezetek k√∂z√©pkor szakos hallgat√≥knak n√©vtani, n√©vtudom√°nyi st√ļdiumot, ahol t√∂bbek k√∂z√∂tt ilyen k√©rd√©sekkel foglalkozunk: ha igaz lenne a d√°ko-rom√°n kontinuit√°s-elm√©let, akkor Erd√©ly fŇĎv√°ros√°t ut√≥bb is Napoc√°nak h√≠vt√°k volna, s nem Kolozsv√°rnak. Mert ahol volt kontinuit√°s, ott ma Marsili√°t Marseille-nek, Coloni√°t K√∂lnnek, Tolos√°t Toulouse-nak nevezik. Ahol nem volt kontinuit√°s, ott Aquincumot √ďbud√°nak, Savari√°t Szombathelynek, Sopian√©t P√©csnek h√≠vj√°k, azaz a nevekben sem mutatkozik kontinuit√°s.

Mit gondol, milyen tulajdons√°g a legfontosabb ahhoz, hogy valakibŇĎl j√≥ k√∂z√©pkor√°sz legyen? Szorgalom? Kitart√°s? Fant√°zia?

Az al√°zatot tartom a legfontosabbnak. Aki egy√°ltal√°n ilyen p√°ly√°ra gondol, abban szorgalom bizony√°ra adott. A tehets√©g nem megfoghat√≥ dolog, az bizony√≠tand√≥. A k√∂z√©pkorkutat√°s nagyon munka- √©s idŇĎig√©nyes szakter√ľlet. Itt nem k√©t k√∂nyvbŇĎl kell egy harmadikat √≠rni, nem egy dogm√°hoz kell igaz√≠tani n√©h√°ny gondatlanul √∂sszef√©rcelt adatot. A k√∂z√©pkor nem annyira politikummal √°tszŇĎtt ter√ľlet, ez√©rt erre vonatkoz√≥an a marxi elm√©let sem volt √ļgy kidolgozva, mint a modern korra n√©zv√©st. K√∂nnyebb dolgom volt √ļj eredm√©nyeket hozni, mert nem volt annyira erŇĎs az ideol√≥gia. √Čpp az√©rt, mert ebbŇĎl a korszakb√≥l kevesebb az adat, nagyon kem√©nyen meg kell k√ľzdeni minden√©rt, √©s sokf√©le ismeretanyagra van sz√ľks√©g. Al√°zat kell ahhoz is, hogy fejet hajtsunk a t√©nyek elŇĎtt. Ez a munka egyfajta speci√°lis √©letm√≥dot is k√∂vetel. Term√©szetesen nem kolostori mŇĪfaj a k√∂z√©pkorkutat√°s, ahol csak a legszigor√ļbb idŇĎbeoszt√°ssal lehet dolgozni, de az is biztos, hogy nem f√ľrdŇĎv√°rosokat kedvelŇĎk, mond√©n √©letet √©lŇĎk terepe, mert a munka √©rdek√©ben le kell mondani sok vil√°gi √©lvezetrŇĎl: a nagy aut√≥k√°z√°sokr√≥l, az √©jszakai kiruccan√°sokr√≥l, a nagy t√°rsas√°gi √©letrŇĎl, a j√≥m√≥d bizonyos k√ľlsŇĎ dolgair√≥l. R√°ad√°sul ezzel p√©nzt sem nagyon lehet keresni, mert ez egy sz√°raz szakma, nem igaz√°n eladhat√≥, a m√©dia sem nagyon vevŇĎ r√°. Kit √©rdekel II. Istv√°n kora vagy a jobb√°gytelek kialakul√°s√°nak k√©rd√©se!? Ezek olyan szakt√©m√°k, amelyeket az ember √©rdeklŇĎd√©sbŇĎl csin√°l √©s al√°zattal mŇĪvel. Aki erre a p√°ly√°ra adja a fej√©t, felt√©tlen√ľl kell hogy rendelkezz√©k elhivatotts√°ggal is. Nem patetikus √©rtelemben gondolom, s nem k√ľldet√©studatot √©rtek alatta. EgyszerŇĪen tudom√°sul kell venni, hogy sarokh√°zat a tudom√°ny√°b√≥l nem fog √©p√≠teni, t√≠zmilli√≥s aut√≥t sem tud v√°s√°rolni. Azt is tudom√°sul kell venni, hogy - ritka kiv√©telektŇĎl eltekintve - nem fog az orsz√°gos √©rdeklŇĎd√©s homlokter√©be ker√ľlni. Az √©n korai berobban√°som egy speci√°lis k√∂r√ľlm√©nnyel volt kapcsolatos, √©s tal√°n azzal is, hogy el√©g sok mŇĪvet √≠rtam, √≠gy sokfel√© eljutottak a munk√°im, √©s reflekt√°lhattam a visszhangokra. Ha valaki √©let√©ben k√©t-h√°rom k√∂nyvet √≠r, az nagyon tisztes dolog, de azzal kev√©ss√© lehet bet√∂rni. Nekem eddig 68 √∂n√°ll√≥ k√∂nyvem jelent meg, √©s ebben a szerkeszt√©sek nincsenek benne. √ćgy nagyobb sanszom volt arra, hogy felfigyeljenek r√°m, de nem ez a jellemzŇĎ a k√∂z√©pkorkutat√°sban. Az al√°zatot nemcsak a forr√°sok ir√°nt tartom sz√ľks√©gesnek, hanem a vil√°g kih√≠v√°saival szemben is. Aki a tehets√©g√©t apr√≥p√©nzre v√°ltja, nyelvtud√°sa r√©v√©n alkalmilag ford√≠t√°sokat v√°llal, k√∂z√©piskol√°sokat k√©sz√≠t fel az egyetemre, annak sz√°molnia kell azzal, hogy ezek a dolgok √ļgy kisz√≠vj√°k az energi√°t az emberbŇĎl, hogy elŇĎbb-ut√≥bb √≥hatatlanul m√©rlegel, melyiket √©ri meg csin√°lni. Ezzel az al√°zat tŇĪnik el, hiszen az√°ltal, hogy ford√≠t vagy a felk√©sz√≠tŇĎ munk√°val emberi sorsokat tart a kez√©ben, fontos szem√©lynek √©rezheti mag√°t, de azzal, hogy le√ľl√∂k az asztalhoz, √©s elolvasok n√©h√°ny ezer oklevelet, √©n nem √©rzem kev√©sb√© fontosnak magam, de a t√°rsadalom nem igazolja vissza azonnal. Ha valakinek nagy sz√ľks√©ge van arra, hogy hetente, havonta visszajelz√©st kapjon, mennyire fontos ember, akkor ne j√∂jj√∂n k√∂z√©pkor√°sznak, mert itt ilyen √©rz√©sei nem biztos, hogy egy ideig lesznek. Az al√°zat elsŇĎsorban abban mutatkozik meg, hogy legyen lelkierŇĎm le√ľlni az oklev√©lhez, elŇĎvenni a nagy√≠t√≥t, √©s elk√©pesztŇĎen nehezen olvashat√≥ sz√∂vegeken egy √©leten kereszt√ľl v√©gigr√°gni magam.

Ugyanakkor ez a nyomozómunka hallatlan szellemi izgalmat is jelent...

Tulajdonk√©ppen ez√©rt csin√°lom! Kicsit gyermekesnek is tŇĪnik ez. Ha az ember jobb anyagi k√∂r√ľlm√©nyek k√∂z√∂tt Nyugat-Eur√≥p√°ban vagy Amerik√°ban lenne professzor, akkor ennek m√©g jobban tudna √∂r√ľlni. Hossz√ļ √©vek √≥ta szisztematikusan Anjou-kori okleveleket olvasok. Nekil√°ttam, s 1301-tŇĎl kezdve minden oklevelet latin eredetiben elolvasok, kijegyzetelek, magyarra ford√≠tok, regeszt√°t k√©sz√≠tek belŇĎle, √©s a regeszt√°t appar√°tussal f√∂lszerelve - ki olvasta m√©g el, ki mit mondott r√≥la - k√∂zz√©teszem. 1301-tŇĎl 1322-ig jutottam el, azaz egy szŇĪk ember√∂ltŇĎ, huszonk√©t √©v anyaga ment √°t a kezemen. EbbŇĎl a korszakb√≥l, akirŇĎl √≠r√°s maradt, mindenkit ismerek. Tam√°si √Āronra visszat√©rve, ez hallatlan otthonl√©tet jelent. Nemcsak Szegeden vagyok otthon, hanem az Anjou-kor egy szakasz√°ban is. Amikor k√©zbe veszek egy olyan oklevelet, amit m√©g senki nem olvasott el - √©s t√∂bb ezer ilyen van -, akkor olvas√°s k√∂zben sorra j√∂nnek elŇĎ az eml√©kk√©pek a szereplŇĎkrŇĎl. Sz√°z√°val vannak szem√©lyes ismerŇĎseim az Anjou-korb√≥l, akiknek tudok a gaztetteikrŇĎl, cs√≠nytev√©seikrŇĎl, megjavul√°sukr√≥l. √ćgy otthon lenni egy korszakban majdnem annyi, mint t√©rben otthon lenni valahol.

Mit gondol arr√≥l, vannak-e a t√∂rt√©nelmi szereplŇĎknek szem√©lyis√©gi jogaik? Kell-e a m√ļlt faggat√≥j√°nak m√©rlegelnie, mi az, amit nyilv√°noss√°gra hozhat, s mit kell elhallgatnia a sz√©les olvas√≥k√∂z√∂ns√©g elŇĎtt?

A r√©gi korok vonatkoz√°s√°ban ilyen szem√©lyis√©gi jogok modern √©rtelemben nincsenek. Ezekkel a probl√©m√°kkal nem is nagyon tal√°lkozom, tudniillik a k√∂z√©pkori iratok szem√©rems√©rtŇĎ dolgokat nem tartalmaznak. Ha lenn√©nek, az intim szf√©r√°val kapcsolatos dolgokat k√≠m√©letesen kellene kezelni. Nagyon neh√©z helyzetbe ker√ľln√©k, ha az oklevelek egy r√©sz√©ben lenn√©nek intim szf√©r√°ba tartoz√≥ inform√°ci√≥k. Nagyon m√©lyen el kellene gondolkodnom, mit szabad belŇĎle nyilv√°noss√°gra hozni. Ez a probl√©ma elsŇĎsorban nem a mi, hanem a k√©sŇĎbbi korok kutat√≥inak gondja. Azt hiszem, ez a k√©rd√©s a mai napig nincs kellŇĎen tiszt√°zva. Amikor divatt√° v√°lt p√©ld√°ul J√≥zsef Attila betegs√©g√©nek vagy - pl√°t√≥in t√ļlmenŇĎ - szerelmeinek vizsg√°lata, akkor az heves pr√≥ √©s kontra √©rveket v√°ltott ki.

 Arra gondoltam, hogy p√©ld√°ul az √Ārp√°d-h√°zi uralkod√≥kr√≥l Makk Ferenccel k√∂z√∂sen √≠rt k√∂tet√©t tal√°n az teszi olyan √©lvezetess√©, hogy kir√°lyainkr√≥l rengeteg szem√©lyes jellegŇĪ apr√≥ inform√°ci√≥t is kaphatunk...

 Ezek az inform√°ci√≥k igaz√°b√≥l nem s√©rtenek szem√©lyis√©gi jogokat, hiszen ezek az uralkod√≥k k√∂zszereplŇĎk voltak, √©s √≠gy szem√©lyis√©gi jogaik is korl√°tozottak. Az√°ltal, hogy valaki k√∂zszereplŇĎ, az intim szf√©ra bizonyos vonatkoz√°saiban is v√°llal k√∂telezetts√©get √∂nmag√°√©rt. Aki kir√°ly, b√°n vagy n√°dor, arr√≥l t√∂bb irat maradt r√°nk, enn√©lfogva viselt dolgair√≥l is t√∂bbet tudhatunk, b√°r ezek az inform√°ci√≥k nem hatolnak be az intim szf√©ra legm√©lyebb r√©tegeibe. Az elsŇĎ kiad√°sban m√©g a rendszerv√°lt√°s elŇĎtt, 1988-ban megjelent Az √Ārp√°d-h√°zi uralkod√≥k c√≠mŇĪ k√∂tet√ľnk √≠r√°sait elŇĎsz√∂r 1986-ban tett√ľk k√∂zz√© az Interpress Magazinban. Bizonyos szempontb√≥l az elsŇĎk k√∂z√∂tt t√©rt√ľnk √°t a k√∂z√©pkor megismertet√©s√©ben egyfajta pszichologiz√°l√≥ attitŇĪdre. Nem egyszerŇĪen csak azt mondtuk el, ami le van √≠rva a forr√°sokban, hanem a forr√°sanyag majdnem teljes eg√©sz√©nek ismeret√©ben megpr√≥b√°ltunk szem√©lyis√©gjegyekre is k√∂vetkeztetni. Ehhez term√©szetesen nagyfok√ļ forr√°sismeret √©s nagy kutat√≥i tapasztalat sz√ľks√©ges, kezdŇĎ kutat√≥knak ez a m√≥dszer nem felt√©tlen√ľl aj√°nlott.

Tavaly, amikor bemutatt√°k a Szegedi Szabadt√©ri J√°t√©kokon A ki√°tkozott c√≠mŇĪ zen√©s t√∂rt√©nelmi j√°t√©kot, elolvastam az irodalmi alapanyagot, Szentmih√°lyi Szab√≥ P√©ter reg√©ny√©t √©s a m√°r eml√≠tett k√∂tetbŇĎl az √∂n tanulm√°ny√°t is IV. L√°szl√≥r√≥l. √Črdekes tapasztalat volt, hogy a szik√°r t√©nyeken alapul√≥ t√∂rt√©nelmi portr√© legal√°bb olyan izgalmas olvasm√°ny volt, mint a romantikus sz√≠nezetŇĪ reg√©ny. Hogyan v√©lekedik a t√∂rt√©nelmi reg√©ny mŇĪfaj√°r√≥l?

T√∂rt√©nelmi reg√©nyeket alkalmilag olvasok, de sohasem a szakember szem√©vel. A t√∂rt√©nelmi reg√©nyben a t√∂rt√©nelmet csak d√≠szletnek tartom, √©s tudom azt, hogy nem ismeretekre kell szert tennem belŇĎle. Az emberek nagy r√©sze a t√∂rt√©nelmi reg√©nyekbŇĎl szerzi a korra vonatkoz√≥ ismereteket √©s az √ľzeneteket. Abban van az √≥ri√°si k√ľl√∂nbs√©g a t√∂rt√©n√©sz munk√°ja √©s a t√∂rt√©nelmi reg√©ny k√∂z√∂tt, hogy az, ami a reg√©nyben csak h√°tt√©r, d√≠szlet, aprop√≥, alkalom, az n√°lunk a l√©nyeg. Nem √ľzenetet fogalmazunk meg. A t√∂rt√©nelmi reg√©nyek szerzŇĎi √°ltal√°ban a t√∂rt√©nelmet aprop√≥k√©nt haszn√°lva √ľzennek koruknak. A mi mŇĪfajunkban pedig nem lehet √ľzengetni. A val√≥s t√∂rt√©nelemnek annyi √ľzenete van, ah√°ny ember olvassa. Kedvenc p√©ld√°m: a magyar honfoglal√°s eg√©szen m√°st jelent egy magyarorsz√°gi magyar, egy erd√©lyi magyar vagy egy burgenlandi osztr√°k sz√°m√°ra. A mi szakm√°nkb√≥l azok szoktak √ľzeneteket kiolvasni, akik a mi mŇĪveinket is √ļgy olvass√°k, mint a t√∂rt√©nelmi reg√©nyeket, √©s nem veszik √©szre, hogy a t√∂rt√©nelmi reg√©ny √©s a t√∂rt√©neti szakmunka k√∂z√∂tt iszonyatos k√ľl√∂nbs√©gek vannak. √Čpp az√©rt, mert nem √≠gy k√∂zeledem a t√∂rt√©nelmi reg√©nyekhez, √°ltal√°ban nem szoktam rossz v√©lem√©nnyel lenni r√≥luk. Nem az az ember vagyok, aki arra figyel a reg√©nyben, mi√©rt f√ľgg a falon t√ľk√∂r, amikor abban a korban m√©g nem is l√©tezett. Tudom, hogy nem a kort kell megtanulnom a t√∂rt√©nelmi reg√©nybŇĎl. Amikor megk√©rdeztek egyik-m√°sik irodalmi feldolgoz√°sr√≥l, s az tetszett, akkor nem utas√≠tottam el szakmai gŇĎggel, hanem azt mondtam: j√≥ volt. Nemr√©giben mutatt√°k be a Duna TV-ben az Istv√°n, a kir√°lyt, √©s ennek kapcs√°n megk√©rdeztek egy st√ļdi√≥besz√©lget√©sben a darabr√≥l. Azt mondtam, ez a darab tulajdonk√©ppen j√≥l t√ľkr√∂zi a kor legfontosabb probl√©m√°j√°t: a r√©gi √©s az √ļj birk√≥z√°s√°t. M√°s k√©rd√©s, hogy tele van kort√©veszt√©ssel, olyan esem√©nnyel, amelyrŇĎl nem tudjuk biztosan, val√≥ban √ļgy t√∂rt√©nt-e. A legfontosabb m√©gis, hogy val√≥s probl√©m√°ra h√≠vja fel a figyelmet. A t√∂rt√©n√©sznek az a feladata, hogy ezt m√°s eszk√∂z√∂kkel, m√°s k√∂z√∂ns√©ghez sz√≥l√≥an mutassa be. Teljesen m√°s dimenzi√≥ban tudom elk√©pzelni a t√∂rt√©nelmi reg√©nyt, a t√∂rt√©nelmi dr√°m√°t √©s a t√∂rt√©net√≠r√≥i alkot√°st. Ezek b√©k√©sen megf√©rnek egym√°s mellett. Sohasem mondtam, hogy az √≠r√≥k minek √≠rnak t√∂rt√©nelmi darabokat. P√©ld√°ul amikor egyik alkalommal Szab√≥ Magd√°val tal√°lkoztam, a legmelegebben gratul√°ltam Az a sz√©p f√©nyes nap c√≠mŇĪ, G√©za fejedelemrŇĎl sz√≥l√≥ darabj√°hoz. Megmondtam neki, hogy a maga m√≥dj√°n remekmŇĪ a dr√°m√°ja, mert G√©za t√∂preng√©seit, dilemm√°it, a v√°laszt√°s lehetŇĎs√©gei f√∂l√∂tti k√≠nl√≥d√°sait csod√°latosan bemutatja. Az m√°s k√©rd√©s, hogy G√©za kor√°t √©n nem Szab√≥ Magd√°t√≥l fogom megtanulni. Az √≠r√≥k olvass√°k el √©s haszn√°lj√°k fel a t√∂rt√©neti munk√°imat, s √©n is el fogom olvasni a mŇĪveiket, de m√°r nem a r√©szletekre leszek k√≠v√°ncsi, hanem arra, hogy milyen √©rzelmeket keltettek benn√ľk a t√∂rt√©nelmi t√©nyek. Azaz √©n adom az √©rtelmet, az √≠r√≥ pedig hozz√°teszi az √©rtelemnek az √©rzelem szŇĪrŇĎj√©n √°tszŇĪrt elemeit, √©s √≠gy sz√ľlethet j√≥ irodalmi alkot√°s.

Mit gondol, mennyire t√°rgyszerŇĪ a mai magyar t√∂rt√©net√≠r√°s?

Vannak olyan ter√ľletek, ahol elfogults√°ggal v√°dolnak benn√ľnket. A magyar t√∂rt√©net√≠r√°ssal kapcsolatban a legfontosabb glob√°lis v√°d szomsz√©daink r√©sz√©rŇĎl: egyfajta "birodalmi" koncepci√≥ban gondolkozik. Ezt v√°llalnunk kell! Ez nem az√©rt van, mert napjainkban visszav√°gyjuk a Trianon elŇĎtti Magyarorsz√°got, hanem egyszerŇĪen az√©rt, mert 1918-ig - de jure 1920. j√ļnius 4-ig, a b√©keszerzŇĎd√©s al√°√≠r√°s√°ig - egy nagy t√∂rt√©nelmi Magyarorsz√°g l√©tezett. Benn√ľnket att√≥l eltiltani, hogy a saj√°t t√∂rt√©nelm√ľnket kutassuk √©s tan√≠tsuk, nem szabad. Nek√ľnk nemcsak arra van elidegen√≠thetetlen jogunk, hogy Afrik√°t, Biz√°ncot, Jap√°nt vagy √©pp Kamcsatk√°t kutassuk, de m√©gink√°bb jogunk, sŇĎt k√∂teless√©g√ľnk, hogy Erd√©lyt, a Felvid√©ket, a D√©lvid√©ket vagy √©pp Burgenlandot kutassuk, mert mert a magyar m√ļlt szervesebb r√©sz√©t k√©pezik. Meg√©rtem a szomsz√©d orsz√°gokat is. Viszonylag tŇĪrhetŇĎen ismerem p√©ld√°ul a szlov√°k t√∂rt√©net√≠r√°st. P√°ly√°m elej√©n intenz√≠ven foglalkoztam Cs√°k M√°t√©val, k√©t k√∂nyvet is publik√°ltam r√≥la, s az ŇĎ kedv√©√©rt tanultam meg annyira szlov√°kul, hogy a szakirodalmat m√©g ma is egy kiss√©, de harminc √©vvel ezelŇĎtt folyamatosan tudtam olvasni. A szlov√°k t√∂rt√©net√≠r√°st m√©lys√©gesen meg√©rtem, tudniillik Szlov√°kia fiatal √°llam. A szlov√°k nemzet ezekben az √©vtizedekben form√°l√≥dik ki, √©s keresi a gy√∂kereit. Minden nemzet √°tment ezen a f√°zison, amikor megpr√≥b√°lta a t√∂rt√©nelembe min√©l m√©lyebben beleereszteni a gy√∂kereit. Ez a ma szempontj√°b√≥l esetleg irrit√°l√≥ lehet. De ne felejts√ľk el, hogy amikor a 18-19. sz√°zadban mi is m√©lyen beleeresztett√ľk gy√∂kereinket a m√ļltba, akkor ez az osztr√°kokat irrit√°lta! De Ausztri√°nak is el kellett fogadnia, hogy nagy keleti v√©gein √©l egy nem n√©met nyelvŇĪ, nem azzal az azonoss√°gtudattal rendelkezŇĎ, m√°s mentalit√°s√ļ n√©pess√©g. Most nek√ľnk is el kell fogadnunk: a mi "nagy magyar birodalmunk" √ļjkori, leg√ļjabb kori t√∂rt√©nelm√©ben a sors, a demogr√°fia √≠gy hozta, hogy m√°s n√©pek alak√≠tottak √°llamot, vagy csatlakoztak K√°rp√°t-medenc√©n k√≠v√ľli nyelv- √©s mentalit√°stestv√©reik √°llam√°hoz. Ezek most a t√∂rt√©nelmis√©gben pr√≥b√°lnak gy√∂keret ereszteni. Ezek a folyamatok idŇĎvel le fognak tisztulni, de ez nem azt jelenti, hogy most idŇĎnk√©nt, alkalmank√©nt ne figyelmeztess√ľk ŇĎket. Mint ahogyan ŇĎk is figyelmeztetnek benn√ľnket. Ebben az esetek nagy r√©sz√©ben nincs igazuk. Mert nek√ľnk Jap√°nt kutatni jogunk, de a K√°rp√°t-medenc√©t kutatni k√∂teless√©g√ľnk. A t√∂rt√©nettudom√°nyban nincsenek kic√∂vekelt dolgok, mindent szabad kutatni. A szomsz√©dos orsz√°gok t√∂rt√©n√©szeinek sem kell rossz n√©ven venni√ľk azt, hogy az ŇĎ t√∂rt√©nelm√ľkbe v√°g√≥ dolgokat kutatunk. Mert nem is biztos, hogy az ŇĎ t√∂rt√©nelm√ľkbe v√°g. Quo jure? M√°sr√©szt pedig a kutat√°s szabads√°ga itt ma m√°r messzemenŇĎ. Ars poetic√°m, hogy a k√∂z√©pkori magyar t√∂rt√©nelmet egyszerre kell nemzetk√∂zi √∂sszef√ľgg√©sekben, ugyanakkor szigor√ļan a forr√°sokra √©p√≠tve kutatni. Erre t√∂rekedtem p√©ld√°ul a magyar √°llam megsz√ľlet√©s√©rŇĎl sz√≥l√≥ k√∂nyvemben, vagy p√©ld√°ul a magyar nemzet megsz√ľlet√©s√©t t√°rgyal√≥ k√∂tetem el sem k√©sz√ľlhetett volna t√°g horizont√ļ eur√≥pai tabl√≥ felv√°zol√°sa n√©lk√ľl.

Professzor √ļr, visszatekintve hogyan √©rt√©keli a Szeged-monogr√°fia jelentŇĎs√©g√©t? Bet√∂lti azt a szerepet, amit sz√°ntak neki?

Ilyen m√©retŇĪ munk√°t k√∂r√ľlbel√ľl sz√°z √©vente k√©sz√≠ttet egy v√°ros. Az orsz√°g sem sokkal sŇĪrŇĪbben, tal√°n kettŇĎt-h√°rmat √©vsz√°zadonk√©nt. A Szeged t√∂rt√©nete mint szaktudom√°nyos munka messzemenŇĎen bet√∂lti hivat√°s√°t. Aki tudom√°nyos m√©lys√©gben k√≠v√°ncsi a v√°ros t√∂rt√©net√©re, az most √©s m√©g nagyon sok√°ig haszn√°lni fogja ezeket a k√∂teteket, hiszen iszonyatos mennyis√©gŇĪ t√©nyanyag van benn√ľk. Amire az indul√°s pillanat√°t√≥l b√ľszke voltam: sz√©les magyar √©s eur√≥pai horizonttal dolgozik. Az, hogy k√∂zel hetven munkat√°rs k√∂zremŇĪk√∂d√©s√©vel j√∂tt l√©tre ez a munka, mutatja, hogy a nagy specializ√°lts√°got ig√©nylŇĎ r√©szek nagyon szakszerŇĪen lettek kidolgozva. A nagyk√∂z√∂ns√©g vonatkoz√°s√°ban viszont a Szeged t√∂rt√©nete nem t√∂ltheti √©s nem fogja bet√∂lteni hivat√°s√°t, mert aki nem szakmai ig√©nnyel k√∂zeledik a v√°ros m√ļltj√°hoz, az nem fogja k√©zbe venni az √∂tk√∂tetes monogr√°fi√°t. Ezt √°ltal√°ban √ļgy hidalj√°k √°t, hogy a hasonl√≥ munk√°kb√≥l k√©sz√≠tenek egy r√∂videbb, egyk√∂tetes kompendiumot. M√°r √©vekkel ezelŇĎtt felvetettem a polg√°rmester √ļrnak, hogy itt lenne az ideje egy egyk√∂tetes Szeged t√∂rt√©nete kompendium elk√©sz√≠t√©s√©nek, amit nem felt√©tlen√ľl a legjobban kvalifik√°lt, de esetleg bikkfanyelven √≠r√≥ t√∂rt√©n√©sznek kellene megcsin√°lnia, hanem olyan, t√∂rt√©neti k√©rd√©sekben j√°ratos √ļjs√°g√≠r√≥nak, kult√ļrmenedzsernek, aki t√∂rt√©nelem szakot v√©gzett, tudja, mi a t√∂rt√©nelem, ugyanakkor van st√≠lusa. Igaz√°b√≥l egy ilyen munka t√∂lten√© be a hivat√°s√°t. Nem v√©letlen, hogy mik√∂zben Magyarorsz√°g t√∂rt√©net√©rŇĎl az elm√ļlt sz√°z √©vben h√°rom nagy munka is k√©sz√ľlt - 1895 t√°j√°n a t√≠zk√∂tetes Millen√°ris, ut√°na mintegy a felezŇĎidŇĎben a H√≥man-SzekfŇĪ, majd a t√≠zk√∂tetes Magyarorsz√°g t√∂rt√©nete -, ezeket nem nagyon forgatja az √°tlagos olvas√≥. Szakembereknek sz√≥lnak, nagyon j√≥, hogy vannak, de idŇĎk√∂zben nagy sŇĪrŇĪs√©ggel kiadnak k√ľl√∂nb√∂zŇĎ egy- √©s k√©tk√∂tetes kompendiumokat a magyar t√∂rt√©nelemrŇĎl, s ezeket olvass√°k az emberek. Ez√©rt nagyon p√°rtoln√°m azt az √∂tletet: valaki al√°zattal v√°llalkozz√©k arra, hogy szigor√ļan a mi v√°rost√∂rt√©neti monogr√°fi√°nk alapj√°n - amely a rendszerv√°lt√°son √°t√≠velŇĎ ideol√≥giamentes munka - k√©tsz√°z-k√©tsz√°z√∂tven oldalon √∂sszefoglalja Szeged t√∂rt√©net√©t. Ezt ak√°r n√©pk√∂nyvk√©nt lehetne Szegeden √°rulni. √Āll√≠tom, nagyon sokan megvenn√©k, elolvasn√°k, aff√©le bestsellerr√© v√°lhatna. T√≠z √©v m√ļlva egy t√∂rt√©neti k√©rd√©sek ir√°nt √©rdeklŇĎdŇĎ liter√°tornak megint ki lehetne adni egy ilyen munk√°j√°t, mint ahogyan ma is t√∂bb Magyarorsz√°g t√∂rt√©nete forog a k√∂nyvpiacon.

A Szeged története ötödik kötete 1944-ig jutott el. Van remény a közeli folytatásra?

 √ögy gondolom, a t√∂rt√©neti t√°vlat hi√°nya miatt nem felt√©tlen√ľl kellene ezzel most foglalkozni. Ez az √ļj √©vsz√°zad feladata lenne. Fel kellene nŇĎnie egy olyan t√∂rt√©n√©sz gener√°ci√≥nak, amelyik √©rzelmileg m√°r nem k√∂tŇĎdik ezekhez az esem√©nyekhez, amelyik saj√°t szem√©ly√©n kereszt√ľl is t√∂rt√©nelemk√©nt tekint erre a korszakra. Ma nemcsak az√©rt k√©nyes ez a k√©rd√©s, mert m√©g √©lnek a szereplŇĎk. Ha ezzel a feladattal megb√≠znak egy hatvan√©ves kutat√≥t, aki ezen idŇĎszak nagy r√©sz√©t tev√©keny szereplŇĎk√©nt √©lte v√©gig, aki benne volt ezekben a dolgokban, akkor nem biztos, hogy nagyon nagy objektivit√°st fogunk kapni. Annak viszont semmi akad√°lya nem lenne, hogy 1944-tŇĎl kezdve √∂ssze√°ll√≠tsunk egy kronol√≥gi√°t, amely √∂szt√∂v√©r v√°z√°t adn√° annak, melyik √©vben mi t√∂rt√©nt. Meg kell mondjam, erre nem √°llnak rendelkez√©sre e pillanatban azok a megb√≠zhat√≥ standard szakemberek, akik egy ilyen munk√°t meg tudn√°nak csin√°lni. Ehhez √ļj kutat√°sok sz√ľks√©gesek. Azt hiszem, meg kell v√°rnunk az √ļj √©vsz√°zadot, amikor am√ļgy is el kellene hogy induljanak az ide vonatkoz√≥ kutat√°sok, s annak mell√©kterm√©kek√©nt meg lehetne csin√°lni a kronol√≥gia 1944 okt√≥ber√©tŇĎl indul√≥ m√°sodik k√∂tet√©t is.

Hogyan látja az egyetem és a város kapcsolatát? Mennyire képes az egyetem az egész városra kisugárzó szellemi központ lenni?

Ebben a k√©rd√©sben nagyon r√©g√≥ta tudatzavart tapasztalok. Amikor v√°rosr√≥l √©s egyetemrŇĎl besz√©lnek, akkor a v√°rosi adminisztr√°ci√≥t √©s az egyetem vezet√©s√©t szokt√°k rajta √©rteni. Ha nem √≠gy tekintem a v√°ros √©s az egyetem kapcsolat√°t, akkor azt kell mondjam: a sok nyafog√°s, nyavalyg√°s ellen√©re sem √©rtek egyet azzal, hogy az egyetem idegen test lenne Szegeden. A v√°ros a polg√°rok √∂sszess√©ge, az egyetem pedig az universitas polg√°rainak √∂sszess√©ge. Azt hiszem, mi oly m√©rt√©kben beszerv√ľlt√ľnk ebbe a v√°rosba, hogy ha benn√ľnket valami csoda folyt√°n kiszipk√°zn√°nak, akkor az a Szeged nem ez a Szeged lenne. A v√°ros √©s az egyetem adminisztr√°ci√≥ja k√∂z√∂tt term√©szetes, hogy nincs szoros kapcsolat, hiszen f√ľggetlenek vagyunk egym√°st√≥l. Ez nagyon is j√≥, mert szuver√©n m√≥don j√°rhatunk el egym√°ssal szemben. A v√°rosnak m√°r a tan√°csrendszerben is √©s most, az √∂nkorm√°nyzati rendszerben is sok gesztusa volt az egyetem ir√°ny√°ba. EzekrŇĎl hajlamosak vagyunk megfeledkezni! Szeged a v√°rosi jellegŇĪ kit√ľntet√©seiben, telekjuttat√°saiban, egyetemi tan√°rok lak√°shoz seg√≠t√©s√©ben, meggy√∂kereztet√©s√©ben nagyon sokat seg√≠tett az egyetemnek. M√°s k√©rd√©s, hogy mi is nagyon sokat adunk a v√°rosnak azzal, hogy √∂regb√≠tj√ľk a h√≠rnev√©t, konferenci√°kat rendez√ľnk, egy√©ni arc√©lt adunk neki. Szeged ma m√°r elk√©pzelhetetlen lenne az universitas n√©lk√ľl.

KellŇĎ s√ļllyal vesznek r√©szt az egyetemi oktat√≥k Szeged k√∂z√©let√©ben?

Biztosan nem, de sok egyetemi oktat√≥nak nincs is erre igaz√°b√≥l ig√©nye. Tudom√°sul kell venni, sok egyetemi oktat√≥ azzal van jelen, hogy tan√≠t, hallgat√≥kat nevel. A tan√°csi rendszerben mindig hi√°nyolt√°k, kev√©s az egyetemi ember a tan√°csban. Ma sem hiszem, hogy az lenne a megold√°s, ha k√©t-h√°rom egyetemi oktat√≥val t√∂bb lenne a k√∂zgyŇĪl√©sben. Aki viszont ott van, annak vannak feladatai. √ögy gondolom, nek√ľnk a mindennapi tev√©kenys√©g√ľnkkel kell r√°√©breszten√ľnk a polg√°rokat arra, hogy lobbyzzanak mellett√ľnk. Vil√°gosan kell l√°tni, hogy tal√°n minden m√°s c√©get meghalad√≥an mi, az universitas k√∂z√∂ss√©ge vagyunk a legjelentŇĎsebb t√©nyezŇĎ ebben a v√°rosban. √Ėr√∂mmel l√°tom, hogy ez √©rzŇĎdik Szeged arculat√°n. K√∂zvetlen v√°rosfejleszt√©si szakk√©rd√©sekkel nem nek√ľnk kell foglalkoznunk. A v√°ros vezet√©se megtal√°lta azokat az inform√°lis csatorn√°kat, amelyeken kereszt√ľl a v√°ros vezetŇĎ √©rtelmis√©g√©vel kapcsolatot tud tartani. A polg√°rmesteri tan√°csad√≥ test√ľlet tagjak√©nt tudom, milyen fajs√ļly√ļ probl√©m√°k ker√ľlnek azon a f√≥rumon elŇĎ. Igyekszem komolyan venni, hogy indirekt m√≥don benne legy√ľnk a v√°ros arculat√°nak megszab√°s√°ban.

Gyakran tal√°lkozom √∂nnel a Szegedi Nemzeti Sz√≠nh√°z elŇĎad√°sain. Fontosnak tartja, hogy t√°j√©kozott legyen a szegedi mŇĪv√©szeti √©letben, vagy egyszerŇĪen csak szereti a sz√≠nh√°zat?

A sz√≠nh√°zat roppant fontosnak tartom! Szegeden ugyan nincs meg a budapesti bŇĎs√©ges k√≠n√°lat, de van h√°rom j√°tsz√≥hely is. Feles√©gemmel hossz√ļ √©vek √≥ta b√©rlet√ľnk van. MindenevŇĎ vagyok, s √©pp ez a j√≥ a szegedi sz√≠nh√°zban, hogy a h√°rom tagozat ki tudja el√©g√≠teni a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ ig√©nyeket. Sz√°momra nagyon nagy megnyugv√°s, hogy havonta egyszer elj√°rhatok sz√≠nh√°zba. Ez kell ahhoz, hogy az ember Szegeden kult√ļrl√©nynek √©rezze mag√°t. Ugyan√≠gy, ha szakmai elfoglalts√°gaim mellett m√≥dom van, m√°s rendezv√©nyekre is elmegyek. Igyekszem nyitott lenni, r√©szt venni a v√°ros szellemi √©s k√∂z√©let√©ben.

Hogyan fogadta a díszpolgári címet?

Rendk√≠v√ľli m√≥don meglepett, a v√°rosi napilapb√≥l szereztem r√≥la tudom√°st. M√©rhetetlen√ľl √©s kimondhatatlanul j√≥ √©rz√©s volt, mert ugyan az a fajta ember vagyok, aki nem tiszts√©gek√©rt, kit√ľntet√©sekben megnyilv√°nul√≥ elismer√©sek√©rt dolgozik, de mint mindenkiben, bennem is √©l hi√ļs√°g. B√ľszke vagyok arra, hogy - Sz√©chenyi, Klebelsberg vagy az 1989 ut√°ni kit√ľntetettek k√∂vetŇĎjek√©nt - j√≥ t√°rsas√°gba ker√ľltem. A t√°volr√≥l j√∂tt ember mindig igazat mond, a vel√ľnk √©lŇĎt lehet szav√°n fogni, ez√©rt mindig azok az elismer√©sek √©rik a legt√∂bbet, amelyek kisk√∂z√∂ss√©gekben, belsŇĎ adom√°nyoz√°ssal t√∂rt√©nnek. Szeged ebbŇĎl a szempontb√≥l kisk√∂z√∂ss√©g, a v√°ros tudja ellenŇĎrizni, hogy meg√©rdemeltem-e vagy sem.

V√©gezet√ľl: milyen tervei vannak, milyen t√©mak√∂rben dolgozik?

Az emberek t√∂bbs√©ge esk√ľszik arra, egyszerre csak egy t√©m√°n lehet dolgozni, √©n viszont mindig t√∂bb k√©rd√©ssel foglalkoztam egyszerre. Nem tudtam volna 68 k√∂tetet meg√≠rni, ha mindig csak egy t√©m√°n dolgozom. Folytatom az Anjou-kori oklevelek kutat√°s√°t - ebbŇĎl most jelenik meg az √∂t√∂dik k√∂tetem -, ameddig √©lek, ezen fogok dolgozni. K√∂zben beind√≠tottam egy v√°llalkoz√°st Az √°llamalap√≠t√°s kor√°nak √≠rott forr√°sai c√≠mmel: egy t√≠ztag√ļ munkak√∂z√∂ss√©ggel 1999-2000-re letessz√ľk Szent Istv√°n √©s t√°gabb kora forr√°sanyag√°t magyar ford√≠t√°sban szakszerŇĪ komment√°rokkal. Ennek az oktat√°sban, a t√∂megt√°j√©koztat√°sban √©s a k√∂zmŇĪvelŇĎd√©sben √≥ri√°si jelentŇĎs√©ge van. Csongr√°d Megye √Ėnkorm√°nyzata t√°mogat√°sa r√©v√©n m√≥d van arra, hogy 2000-ben reprezentat√≠v tanulm√°nyk√∂tetet adjunk ki Szent Istv√°n √©s Eur√≥pa c√≠mmel, amelyet Makk Ferenc professzorkoll√©g√°mmal √©s bar√°tommal egy√ľtt ketten szerkeszt√ľnk. Ebben h√ļsz k√ľlf√∂ldi √©s hazai szerzŇĎ bemutatja, hogy mit jelentett Szent Istv√°n kor√°ban Eur√≥pa, mit jelentett a r√©gi√≥ √©s mit jelentett a kettŇĎ k√∂z√∂tt Magyarorsz√°g. Ezzel k√∂sz√∂nti a m√°sodik ezredfordul√≥ az elsŇĎ ezredfordul√≥t. F√∂lk√©r√©st kaptam, hogy a millennium tisztelet√©re k√©sz√≠tsem el a magyar 11. sz√°zad √ļj szempont√ļ, majdnem hogy szociol√≥giai jellegŇĪ feldolgoz√°s√°t. Hagyom√°nyos m√≥don m√°r meg√≠rtam ezt a korszakot. Egy ilyen √ļj strukt√ļr√°j√ļ √∂sszefoglal√≥ a forr√°sok miatt szinte teljes√≠thetetlen feladat, igazi kih√≠v√°s sz√°momra. Azt vallom, a kutat√≥i p√°lya v√©ge fel√© j√°r√≥ embernek sem kell idegenkednie a kih√≠v√°sokt√≥l: meg kell tudnia adni r√°juk a v√°laszokat. 
Holl√≥si Zsolt  (Tiszat√°j 1998. j√ļnius)

*

N√ČVJEGY
KRIST√ď Gyula
 t√∂rt√©n√©sz
 1939 - 2004
 Csal√°di adatok: Sz.: Krist√≥ J√°nos, Rost√°s Veronika. NŇĎs, 1966, F√°bi√°n Ilona. Gy.: √Čva, 1976, Zsuzsanna, 1979, Attila, 1981.
 Tanulm√°nyok: Szegedi Tud.egy. BTK, magy.-t√∂rt.-latin, 1957-62.
 √Člet√ļt: 1962- a JATE oktat√≥ja, 1978- egy. tan√°r, 1983-95 tszv., 1999- MTA-kut.csop. vez., 1978-79 a BTK d√©k√°nh., 1987-89 d√©k√°nja, 1979-82 rektorh., 1982-85 rektor. 1999-2002 Sz√©chenyi prof. √∂szt√∂nd√≠jas. 1982-88 a TMB tagja, 1994-98 az MTA k√∂zgyŇĪl√©si k√©pv., 1980- a T√∂rt.tud. Biz. tagja. 1985-95 a Magy. T√∂rt. T√°rsulat ig.v√°lasztm√°nyi tagja. 1991-2001 a Nk√∂zi Magy. Filol√≥giai T√°rs. v. b. tagja, 2001-tb. tagja. A Sz√°zadok, a T√∂rt√©nelmi Szemle szerk.biz. tagja. A Szeged t√∂rt√©nete v√°rost√∂rt. monogr√°fiasorozat szerk. K√∂z√©pkori magy. t√∂rt.-mel √©s t√∂rt. seg√©dtud.-okkal foglalkozik, sz√°mos hely-, ŇĎs- √©s k√∂z√©pkort√∂rt. munka szerk. 2002 a P√©csi Tud.egy. d√≠szdr. A t√∂rt.tud. kand. (1969), dokt. (1977). 1998- az MTA lev. tagja. Kuun G√©za-d√≠j (1986), Szent-Gy√∂rgyi Albert-d√≠j (1994), SzŇĪcs JenŇĎ-d√≠j (1996), Szeged d√≠szpolg√°ra (1998).
 FŇĎbb mŇĪvei: Cs√°k M√°t√© tartom√°ny√ļri hatalma (1973), Adatok "korai" helyneveink ismeret√©hez I-II. (t√°rsszerzŇĎ, 1973-74), A XI. sz√°zadi hercegs√©g t√∂rt√©nete Magyarorsz√°gon (1974), Az Aranybull√°k √©vsz√°zada (1976), Szempontok korai helyneveink t√∂rt√©neti tipol√≥gi√°j√°hoz (1976), A rozgonyi csata (1978), A feud√°lis sz√©ttagol√≥d√°s Magyarorsz√°gon (1979), Levedi t√∂rzssz√∂vets√©g√©tŇĎl Szent Istv√°n √°llam√°ig (1980), Tanulm√°nyok az √Ārp√°d-korr√≥l (1983), Az augsburgi csata (1985), Johannes de Thurocz, Chronica Hungarorum I. Textus (t√°rsszerzŇĎ, 1985), Az √Ārp√°d-kor h√°bor√ļi (1986), Az √Ārp√°d-h√°zi uralkod√≥k (t√°rsszerzŇĎ, 1988), A v√°rmegy√©k kialakul√°sa Magyarorsz√°gon (1988), Az Anjou-kor h√°bor√ļi (1988), Az √°llamalap√≠t√≥ (szerk., 1988), Anjou-kori oklev√©lt√°r I-VI., XVII. (1990-2002), Az √Ārp√°d-h√°z t√ľnd√∂kl√©se √©s hanyatl√°sa (1992), Die Arpadendynastie. Die Geschichte Ungarns von 895 bis 1301 (1993), A K√°rp√°t-medence √©s a magyars√°g r√©gm√ļltja (1993), Honfoglal√≥ fejedelmek: √Ārp√°d √©s Kursz√°n (1993), Korai magyar t√∂rt√©neti lexikon (fŇĎszerk., 1994), A t√∂rt√©neti irodalom Magyarorsz√°gon a kezdetektŇĎl 1241-ig (1994), A honfoglal√°s kor√°nak √≠rott forr√°sai (szerk., 1995), A magyar √°llam megsz√ľlet√©se (1995), Az √Ārp√°d-h√°z uralkod√≥i (t√°rsszerzŇĎ, 1995), Magyar honfoglal√°s - honfoglal√≥ magyarok (1996), Hungarian History in the Ninth Century (1996), Honfoglal√°s √©s t√°rsadalom (1996), A sz√©kelyek eredet√©rŇĎl (1996), A magyar nemzet megsz√ľlet√©se (1997), Az Aranybull√°k sz√°zada (1998), Magyarorsz√°g t√∂rt√©nete 1301-1526 (t√°rsszerzŇĎ, 1998), Magyarorsz√°g t√∂rt√©nete 895-1301 (1998), A tizenegyedik sz√°zad t√∂rt√©nete (1999), Az √°llamalap√≠t√°s kor√°nak √≠rott forr√°sai (szerk., 1999), Eur√≥pa √©s Magyarorsz√°g Szent Istv√°n kor√°ban (t√°rsszerk., 2000), K√∂z√©pkori hist√≥ri√°k oklevelekben (szerk., 2000), √ćr√°sok Szent Istv√°nr√≥l √©s kor√°r√≥l (2000), Az √Ārp√°dok. Fejedelmek √©s kir√°lyok (t√°rsszerzŇĎ, 2000), Szent Istv√°n kir√°ly (2001), A Szent Istv√°n-i Magyarorsz√°g (szerk., 2001), A sz√©kelyek eredete (2002), A kilencedik √©s a tizedik sz√°zad t√∂rt√©nete (Makk Ferenccel, 2002), Magyar historiogr√°fia I. (2002), √Ārp√°d fejedelemtŇĎl G√©za fejedelemig (2002), T√°jszeml√©let √©s t√©rszervez√©s a k√∂z√©pkori Magyarorsz√°gon (2003), Nem magyar n√©pek a k√∂z√©pkori Magyarorsz√°gon (2003).

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszat√°j
Szegedi Tudom√°nyegyetem
Szegedi Pinceszínház
M√≥ra Ferenc M√ļzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged v√°ros
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kort√°rs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu