Ön a(z) 577396. látogatónk,  és 55. a mai napon
   Rovataink: Film >> Makk Károly >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  Kapcsolat   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Jirí Menzel
   Ragályi Elemér
   Tímár Péter
   Makk Károly
   Jancsó Miklós
   Zsigmond Vilmos

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

Makk Károly terveiről és a magyar film helyzetéről


Hollósi Zsolt - 2002 október


A magyar díszlettervezők doyenje, a 92 esztendős Varga Mátyás tiszteletére látogatott nemrégiben Szegedre Makk Károly filmrendező, aki az idős mesterrel együtt emlékezett első közös filmjük, az azóta klasszikussá lett Liliomfi forgatására. A magyar filmtörténet kiemelkedő alakját, a 76 évesen is rengeteget dolgozó Makk Károlyt filmgyártásunk jelenlegi helyzetéről kérdeztük.



 Néhány éve azt mondta: túl sok alibifilm készül Magyarországon. Igaz ez még?


Az utóbbi években csökkent az alibifilmek száma. Pontosabban lehet, hogy ugyanannyi készül, de megjelent valami plusz is. Elsősorban a legfiatalabb rendezőknek köszönhetően felbukkant néhány olyan film, ami új színt hozott, a fiatalok igazi hangját közvetíti. Ezek már nem pusztán azért készültek, hogy valaki csináljon egy filmet, ami a jövőre nézvést a kibontakozás egyik fontos tényezője lehet. Dumálhatunk ugyan a pénzről, de ne felejtsük el: olyan alkotók is kellenek, akik a megkapott pénzt jól költik el, azaz jó filmeket csinálnak.


Kik a kedvencei a fiatalok közül?


Török Ferenc, Pálfy György és Mundruczó Kornél, de vannak mások is, akiknek szeretem a filmjeit. Ezeket a fiatal művészeket be kellene fogni a hámba, és azt kellene nekik mondani: Itt a kocsi, húzzátok! Ajánlatok, lehetőségek sorozatával kellene bombázni őket, hogy válogathassanak. Hogy kevesebbet dumáljanak a filmről, helyette minél többet forgathassanak. Ők a szó legigazibb értelmében eléggé szabadok már.


Alkalmasak arra, hogy visszaszerezzék a magyar film elmúlt 10-12 évben kissé megtépázódott régi tekintélyét?

Ha azt nem is, de egy másikat feltétlenül! Ez már egy másik világ. Más piac, más neveltetés, ezért más eredmény is várható.



Nagy sikerű Dosztojevszkij-filmjét, A játékost néhány éve külföldön forgatta. Miben különbözik a hazai és a nyugat-európai forgatás?


A játékos egy nagyon nehezen megszült forgatókönyv alapján készült, sokáig tartott, amíg lábra állt a produkció, de attól kezdve teljesen áttekinthető vállalkozássá vált. Világos volt számomra, hogy mit várnak tőlem azok, akik felkértek engem a filmre, és a pénzt összehozták rá. Egyetlen dologra koncentrálhattam: jó végeredmény szülessen. Az első filmjeim forgatása előtt kevesebb feszültséget éreztem, mint mostanában. Idehaza ma sokkal több a feszültség és a kiszámíthatatlanság, amit - ha jó a csapat - akár bele is lehet keverni a filmbe.


A filmtörténet legjobb száz alkotása között tartják számon a Szerelem című filmjét. Segít ez, amikor szponzorokat kell keresni az új filmjeihez?


Jó ezekről a listákról olvasni, de ezek a dolgok nem konvertálhatók automatikusan. Indirekt módon persze mégiscsak hatnak. Ezt tapasztalom mostanában is, amikor egyik régi tervemről tárgyalok amerikai producerekkel.


Mi ez a régi terv?


Tolsztoj életéről szeretnék forgatni egy filmet, egyelőre nem látom még a végét. Amikor A játékost vágtam Londonban, megkeresett Anthony Quinn, megnézte a nyersanyagot, majd adott egy forgatókönyvet. Kiderült, hogy ő szerette volna eljátszani benne az idős Tolsztojt. Szenzációs színésznek és csodálatos embernek tartottam, többször találkoztam vele, hogy dolgozzunk a forgatókönyvön. Időközben azonban elhunyt, így nem lett semmi ebből a tervezgetett produkcióból. Az ilyen esetek miatt időnként nem érzem magam szerencsésnek, azután mégis úgy látom: a szerencse gyermeke vagyok.


Van már kiszemelt új színész Tolsztoj szerepére?


Sok világsztár és néhány kevésbé ismert színész is felmerült már. Folytattam is tárgyalásokat, de kiderült, ezek csak taktikai húzások voltak a partnereim részéről, hogy ne menjen el a kedvem az egésztől.


Mit gondol a Hídemberről és a Bánk bánról?


Nem zavar, ha egy kormányzat egy-két reprezentatív filmet is akar csináltatni - ha a többi elkészítésére is van lehetőség.


Volt?

Nem. De már az elmúlt 12 évben sem volt, és most sincs. Hogy a következő években lesz-e, azt majd meglátjuk. A rendszerváltás óta egyik kormányzat sem foglalkozott sem a művészetekkel, sem a kultúrával, sem pedig az oktatással úgy, ahogyan mi azt a lelkünk mélyén reméltük.

Szóvá tehetné most az illetékesnek, hiszen jó barátságban van Görgey Gábor kultuszminiszterrel...

A barátságból csupa hátrányom származik most, mert nem mehetek oda hozzá: Adj néhány milliót a filmem befejezésére! Ha nem lennénk barátságban, bátran fordulhatnék a miniszterhez. Egy barátot azonban nem lehet a sarokba szorítani, meg kell érteni a gondjait.


Mi az a film, amire a pénz kellene?


A címe: Egy hét Pesten és Budán. Márciusban fejeztük be a forgatását Törőcsik Marival, Darvas Ivánnal és Garas Dezsővel egy barátomtól ingyen kölcsönkapott svájci villában. Azóta Lili címmel forgattam egy háromszor ötven perces televíziós filmet is, amelynek a főszereplője egy tizenegy éves kislány. Most kezdjük a vágását, valószínűleg jövőre látható majd a Magyar Televízióban. 


Hollósi Zsolt

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszatáj
Szegedi Tudományegyetem
Szegedi Pinceszínház
Móra Ferenc Múzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged város
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kortárs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu