√Ėn a(z) 577376. l√°togat√≥nk,  √©s 35. a mai napon
   Rovataink: Irodalom >> Ilia Mih√°ly >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  Kapcsolat   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   N√°das P√©ter
   Darvasi L√°szl√≥
   Podmaniczky Szil√°rd
   Janikovszky √Čva
   Fried Istv√°n
   Ilia Mih√°ly
   J√≥kai Anna
   Esterh√°zy P√©ter
   P√©ter L√°szl√≥
   Cs. T√≥th J√°nos
   Kert√©sz Imre Szegeden

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram


‚ÄěSohasem √©reztem sz√°mŇĪzet√©snek az egyetemet‚ÄĚ
Beszélgetés Ilia Mihály irodalomtörténésszel

(1998. √°prilis) 

Ilia Mih√°ly irodalomt√∂rt√©n√©sz - ahogyan k√∂zelm√ļltban elhunyt p√°lyat√°rsa, Czine Mih√°ly fogalmazott - a foly√≥irat n√©lk√ľli fŇĎszerkesztŇĎ. Lassan negyedsz√°zada, hogy Balogh Edg√°r A "kisebbs√©gi hum√°num" n√©zŇĎsz√∂g√©bŇĎl c√≠mŇĪ essz√©j√©t nem engedte megjelenni a p√°rtcenz√ļra, s ez√©rt t√°vozott a politikai viharok ellen√©re is Kelet- √©s K√∂z√©p-Eur√≥pa k√∂z√∂tti h√≠d szerepet v√°llal√≥ Tiszat√°j √©l√©rŇĎl. Tizenh√©t √©ven √°t k√∂tŇĎd√∂tt a foly√≥irathoz, amelyben elsŇĎ √≠r√°sa, Az √∂tven√©ves Holnap eml√©kezete 1958 szeptember√©ben jelent meg. 1965-tŇĎl 1971-ig a versrovat vezetŇĎjek√©nt, 1971-72-ben fŇĎszerkesztŇĎ-helyettesk√©nt, 1972-tŇĎl 1975-ig fŇĎszerkesztŇĎk√©nt igyekezett az erd√©lyi, a felvid√©ki, a k√°rp√°taljai √©s a vajdas√°gi irodalmat is bekapcsolni a magyar irodalom v√©rkering√©s√©be, s a Szegeden megjelenŇĎ lapb√≥l a legrangosabb szerzŇĎk bevon√°s√°val m√©rt√©kad√≥, orsz√°gos jelentŇĎs√©gŇĪ org√°numot form√°lni. A 65. sz√ľlet√©snapj√°t id√©n √ľnneplŇĎ Ilia Mih√°ly ma is √≥ri√°si tekint√©lynek √∂rvend az irodalmi √©letben. Nemcsak tiszat√°jas m√ļltj√°nak √©s annak k√∂sz√∂nhetŇĎen, hogy a JATE Magyar Irodalomt√∂rt√©neti Tansz√©k√©n tan√≠tva magyartan√°r gener√°ci√≥k sor√°t bocs√°totta √ļtra, mik√∂zben sz√°zadunk magyar irodalm√°nak oktat√°s√°val iskol√°t teremtett, hanem annak is, hogy a vil√°g majd` minden szeglet√©re kiterjedŇĎ bar√°ti kapcsolatai r√©v√©n √©vtizedek √≥ta naprak√©szen nyomon k√∂veti az egyetemes magyar irodalmat. Szob√°j√°nak polcain a k√∂rnyezŇĎ orsz√°gokban √©s az emigr√°ci√≥ban √©lŇĎ szerzŇĎk mŇĪvei m√°r akkor ott sorakoztak, amikor ezt a politika m√©g nem n√©zte j√≥ szemmel. A rendszerv√°lt√°s ut√°n a Magyar MŇĪv√©szet√©rt D√≠jjal, a Nyitott T√°rsadalom√©rt Alap√≠tv√°ny d√≠j√°val, a D√©ry Tibor-jutalommal, a Soros-√©letmŇĪd√≠jjal, a Sz√©chenyi-d√≠jjal √©s Szeged d√≠szpolg√°ri c√≠m√©vel ismert√©k el munk√°ss√°g√°t. Ilia Mih√°llyal t√°pai gyerekkor√°r√≥l, meghat√°roz√≥ professzorair√≥l, a tiszat√°jas √©vekrŇĎl √©s a tan√≠t√°sr√≥l is besz√©lgett√ľnk.

Tan√°r √ļr, mennyiben j√°tszott szerepet t√°pai gyerekkora abban, hogy √©rdeklŇĎd√©se az irodalom fel√© fordult?

T√°p√© ugyan ma m√°r Szeged r√©sze, de mi azt szoktuk mondani: kicsill√∂tte mag√°t a v√°ros √©s odacsatlakozott a faluhoz, ami nyolcsz√°z √©vig √∂n√°ll√≥ tudott maradni. T√°pai parasztcsal√°dban sz√ľlettem, kiterjedt rokons√°gunk volt harmincn√©gy unokatestv√©rrel. Ap√°m √©s any√°m csal√°dja is rendk√≠v√ľl intenz√≠ven √©lte meg a rokoni kapcsolatokat, ennek jegy√©ben telt a gyermekkorom. K√ľl√∂n meg kellett tanulnom, kit hogy h√≠vnak. Kit kell √°ngy√≥nak, s√≥gornak, n√©n√©mnek, sz√ľl√©mnek, nagysz√ľl√©mnek, nagyany√°mnak h√≠vni. √Čn m√©g egy nagyon hagyom√°nyos paraszti t√°rsadalom vil√°g√°ban nŇĎttem fel. T√°p√© katolikus falu, a magyar n√©prajztudom√°ny - B√°lint S√°ndort√≥l a Szegedi Fiatalokig - j√≥ gyŇĪjtŇĎterepnek tudta, mert sok minden √©rintetlen√ľl megŇĎrzŇĎd√∂tt ott. 1945-ig a t√°paiak alig-alig h√°zasodtak m√°s faluba, √©s a katolikusokon k√≠v√ľl csak n√©h√°ny zsid√≥ kereskedŇĎ √©lt a telep√ľl√©sen.

Mi volt az oka ennek a befelé fordulásnak?

R√©szben a vall√°soss√°guk, r√©szben a f√∂ldmŇĪvel√©s belterjess√©ge. A t√°paiak nem nagyon kereskedtek. Hagyom√°nyosan d√≠sz√≠tett viselet√ľk a v√°rosban is megk√ľl√∂nb√∂ztette ŇĎket. T√∂m√∂rk√©ny √©s M√≥ra √≠rj√°k: lehet l√°tni, hogy melyik a t√°pai paraszt. M√°sk√©pp viselkedik, m√°sk√©nt √∂lt√∂zik, m√°sk√©nt d√≠sz√≠ti a h√°z√°t. Ebben a saj√°tos paraszti kult√ļr√°ban nevelkedni azt jelentette, hogy biztons√°got √©reztem a csal√°dban, a faluban. T√°p√©n mindenki mindenkit ismert. Nem t√©nfereghetett egy √∂t√©ves gyerek an√©lk√ľl, hogy ne k√©rdeztek volna r√°, hov√° megy, mit csin√°l. √Ėtven m√©terre volt a Tisz√°t√≥l a h√°zunk, ez√©rt m√°r n√©gy-√∂t √©ves koromban megtan√≠tottak √ļszni. Azt hiszem, el is pusztultunk volna, ha nem bar√°tkozunk meg idŇĎben a Tisz√°val. Az iskola mellett laktunk, ez√©rt m√°r iskol√°s korom elŇĎtt j√≥l ismertem a k√°ntortan√≠t√≥t. Cs√≥ti Mih√°lynak h√≠vt√°k, a tan√≠t√≥i lak√°sa is ott volt a szomsz√©dunkban, nagyon szeretett benn√ľnket. Ma is j√≥l eml√©kszem arra, amikor azt mondta nek√ľnk: Meghalt M√≥ricz Zsigmond, aki a magyar parasztokr√≥l √≠rt k√∂nyveket, √≠gy r√≥latok is. Hallatlan √©rdekes volt sz√°momra, hogy van valaki, aki a mi falunkkal foglalkozott. K√©sŇĎbb, amikor gimnazista lettem, olvastam is M√≥ricz √≠r√°sait. A R√≥zsa S√°ndort is, amiben k√ľl√∂n fejezetet szentelt T√°p√©nak. Cs√≥ti Mih√°ly nagyon j√≥ tan√≠t√≥ volt, d√∂ntŇĎ szerepe volt abban, hogy az irodalom, a t√∂rt√©nelem √©s √°ltal√°ban a nyomtatott betŇĪ ir√°nt kezdtem √©rdeklŇĎdni. Anyai nagyap√°m, Bod√≥ Imre mes√©lŇĎ ember volt, Katona Imre ki is adta egy mini k√∂tetben a t√∂rt√©neteit T√°pai t√ľnd√©rmes√©k c√≠mmel. Volt neki egy kis t√©k√°ja n√©h√°ny k√∂tettel, k√∂zt√ľk PetŇĎfi verseivel. Nagyany√°mnak pedig √©nekesk√∂nyvei voltak, mert nagyon szeretett √©nekelni a templomban. √Čn is gyakran vele mentem, ma is eml√©kszem n√©melyik akkoriban tanult egyh√°zi √©nekre. M√°r az iskola elŇĎtt forgattam ezeket a k√∂nyveket, √©s megtanultam olvasni. Mindezek mellett meghat√°roz√≥ √©lm√©ny volt a II. vil√°gh√°bor√ļ is. Nagy gazdas√°gi udvarunk volt sok j√≥sz√°ggal, a katon√°k j√∂ttek-mentek, √©s gyakran √°llom√°soztak ott. Az egyik visszavonul√≥ csapat egy k√∂nyvt√°rt√∂red√©ket hozott mag√°val, amit otthagyott n√°lunk. Belevetettem magam, fantasztikus dolgokra leltem, t√∂bbek k√∂z√∂tt az √öj IdŇĎk c√≠mŇĪ foly√≥irat bek√∂t√∂tt 1896-os, millenniumi sz√°maira.

Kincsesb√°nya lehetett.

T√©nyleg az volt, elk√©pesztŇĎen gazdag olvasnival√≥t k√≠n√°lt. K√©sŇĎbb az egyetemen teljesen elk√©pedtek a tan√°raim, amikor p√©ld√°ul Szab√≥n√© Nog√°ll Janka novell√°it emlegettem, ugyanis a korabeli divatos nŇĎ√≠r√≥k novell√°i is megjelentek Kiss J√≥zsef foly√≥irat√°ban. De √©rt√©kes k√∂nyvekre is bukkantam ebben a h√°trahagyott gyŇĪjtem√©nyben, p√©ld√°ul Kodol√°nyi J√°nos Julianus bar√°tj√°ra. Ezekre is r√°vetettem magam, √©s k√©sŇĎbb, amikor ap√°m√©k be√≠rattak a szegedi Klauz√°l gimn√°ziumba - a mai Radn√≥tiba -, sokat profit√°ltam az olvasm√°nyaimb√≥l.

Fontosnak tartották a családjában, hogy taníttassák a gyerekeket?

LehetŇĎs√©get szerettek volna adni a kiemelked√©sre. Az unokanŇĎv√©reim k√∂z√∂tt is volt, akibŇĎl tan√°r lett. Szeged k√∂zels√©ge azt jelentette, hogy nem okozott olyan nagy anyagi megterhel√©st m√©g a kisebb f√∂lddel rendelkezŇĎ t√°pai parasztembernek sem, hogy a gyermek√©t k√∂z√©pfok√ļ oktat√°sban r√©szes√≠tse. T√°p√©n nem volt sok gyerek, a kicsi f√∂ld miatt a csal√°dok legfeljebb k√©t-h√°rom gyereket v√°llaltak.

Milyen √ļtraval√≥t adott a Klauz√°l gimn√°zium?

√ďri√°si szerencs√©m volt, hogy oda √≠rattak, mert nagyon j√≥ tan√°raink voltak. A gimn√°zium igazgat√≥ja Gall√© L√°szl√≥, a vil√°gh√≠rŇĪ zuzm√≥szak√©rtŇĎ volt. Az ŇĎ hat√°s√°ra egy ideig biol√≥gus akartam lenni. Hogy m√©gsem az lettem, abban nagy szerepe volt V√°g S√°ndornak, a magyartan√°romnak, aki m√©g Adyt, Juh√°sz Gyul√°t √©s J√≥zsef Attil√°t is j√≥l ismerte. ElsŇĎ k√©zbŇĎl, √©lm√©nyszerŇĪen besz√©lt a tank√∂nyvek holt anyag√°r√≥l. Adyval, Juh√°sz Gyul√°val √©s Szab√≥ DezsŇĎvel m√©g nagyv√°radi tan√°r kor√°ban tal√°lkozott, k√©sŇĎbb a debreceni zsid√≥ gimn√°ziumban tan√≠tott, √©s a h√°bor√ļ ut√°n ker√ľlt Szegedre. M√°sik magyartan√°rom a rendk√≠v√ľl felk√©sz√ľlt √©s nagy tud√°s√ļ F√ľr Istv√°n volt, aki tank√∂nyveket is √≠rt. A t√∂rt√©nelmet Papos Mih√°ly tan√≠totta, aki t√∂rt√©nelmi reg√©nyeket olvastatott a di√°kjaival. A Klauz√°l gimn√°zium polg√°ri szellemŇĪ iskola volt, b√ľszk√©k voltunk r√°, hogy ott tanulunk. Gyalog j√°rtam be T√°p√©r√≥l. √Ėt kilom√©ter oda, √∂t vissza. ErŇĎs vasalt bakancsban vid√°man mentem a Tisza-parton. Akkoriban j√°rt m√©g arrafel√© a villamos, de az p√©nzbe ker√ľlt volna. Az iskola hum√°nus, a t√°rsadalom √©s a v√°ros fel√© fordul√≥ szelleme, √©s az iskolai √∂nk√©pzŇĎk√∂r is k√∂zrej√°tszott abban, hogy a b√∂lcs√©szkart v√°lasztottam. Tal√°n furcsa volt ez abb√≥l a t√°pai k√∂rnyezetbŇĎl, amelyben nem volt nagy tisztess√©ge az irodalomnak, az √≠r√≥nak. B√°r a nadr√°gos ember, az orvos √©s tan√≠t√≥ tud√°s√°t mindig megbecs√ľlt√©k a t√°paiak. A parasztemberek j√≥l ismert√©k B√°lint S√°ndort, tudt√°k, hogy M√≥ricz is j√°rt T√°p√©n. Ismert√©k a R√≥zsa S√°ndorr√≥l sz√≥l√≥ √≠r√°sait is. Nem voltak b√ľszk√©k r√°, hogy R√≥zsa S√°ndor a lopott, rablott holmijainak egy r√©sz√©t T√°p√©n rejtette el. M√°sodik feles√©ge, Bod√≥ Katalin - akivel m√°r nem k√∂t√∂tt t√∂rv√©nyes h√°zass√°got - a csal√°dom anyai √°g√°nak tagja volt. Amikor R√≥zsa S√°ndort v√©gleg letart√≥ztatt√°k, ŇĎt T√°p√©ra zsuppolt√°k vissza. Sz√©gyellte ezt a falu, az emberek nem besz√©ltek r√≥la. Noha a t√°pai nagyon z√°rt faluk√∂z√∂ss√©g volt, mindig voltak ny√ļlv√°nyai a vil√°gba. Nagyap√°m B√©csben volt katona, anyai nagyap√°m pedig Bosznia-Hercegovin√°ban szolg√°lt. Amikor hazaj√∂ttek, a m√°sfajta szeml√©letet is magukkal hozt√°k. Anyai nagyap√°m k√©sŇĎbb orosz hadifogs√°gba ker√ľlt, el√©g j√≥l megtanult oroszul. Kisgyerekkor√°ban cseregyerek volt egy szerb csal√°dn√°l, ez√©rt szerb√ľl m√°r azelŇĎtt is √©rtett. IdŇĎsebb kor√°ban √°lm√°ban hol n√©met, hol orosz vagy szerb szavakat mondott. Engem is megtan√≠tott egy szerb mond√≥k√°ra, amit a mai napig tudok. A sz√°zad elsŇĎ fel√©ben T√∂m√∂rk√©nytŇĎl √©s M√≥r√°t√≥l Juh√°sz Gyul√°n √°t Radn√≥tiig, Buday Gy√∂rgy csoportj√°ig sokan kij√°rtak T√°p√©ra. A t√°paiak k√ľl√∂nlegess√©g√©t, az erŇĎs √∂-zŇĎ nyelvj√°r√°st, a gy√©k√©nysz√∂v√©st, a saj√°tos t√°pai d√≠sz√≠tŇĎmŇĪv√©szetet szerett√©k. Mik√∂zben z√°rt volt a falu, m√©giscsak nagyon erŇĎs volt a vil√°ggal val√≥ kapcsolata. Rom√°nok √ļsztatt√°k le a fenyŇĎt a Tisz√°n, √©s T√°p√©n v√°rt√°k meg, hogy legyen szabad hely a szegedi fŇĪr√©sztelepen. Bej√°rtak √©lelmet venni a faluba, ez√©rt gyakran lehetett rom√°n sz√≥t is hallani. T√°p√© teh√°t tudott arr√≥l, hogy l√©tezik a vil√°g, √©s voltak is kapcsolatai vele. Ezzel a kapcsolattal, ezzel a szocializ√°ci√≥val √©s kiemelked√©si v√°ggyal indulhattam √ļrnak.

Az egyetemi évek mit jelentettek, kik voltak a meghatározó professzorai?

1953-ban magyar szakon kezdtem az egyetemet. √ďri√°si szerencs√©m volt, mert m√©g azzal az idŇĎs tan√°rg√°rd√°val tal√°lkozhattam, amelyik a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂z√∂tt is tan√≠tott. Olyan tan√°raim is voltak, akik m√©g J√≥zsef Attil√°t √©s Radn√≥tit tan√≠tott√°k. M√©sz√∂ly Gedeon - akinek a nagyapja m√©g PetŇĎfit is tan√≠totta - a magyar nyelvt√∂rt√©net legkiv√°l√≥bb elŇĎad√≥ja volt. Majd` leest√ľnk a sz√©krŇĎl, amikor Koltay-Kastner JenŇĎ - aki akkoriban a magyar tansz√©ken tan√≠tott, mert nem volt olasz oktat√°s - arr√≥l besz√©lt, hogy 1912-ben Bergsont hallgatta P√°rizsban. Illy√©s Gyula te√≥ri√°j√°t, hogy a magyar irodalom n√©h√°ny k√©zfog√°s - Illy√©s ismerte Madar√°sz J√≥zsefet, Madar√°sz ismerte PetŇĎfit, PetŇĎfi V√∂r√∂smartyt, V√∂r√∂smarty Kazinczyt stb. - pillanatok alatt √°t tudtuk √©rezni. Klemm Antal Imre - aki papi emberk√©nt a magyar mondattan √©s a finn kapcsolatok kiv√°l√≥ k√©pviselŇĎje volt - tan√≠tott benn√ľnket finn nyelvre, Kaleval√°ra, mondattanra. Ny√≠ri Antal professzor a nyelvt√∂rt√©net kitŇĪnŇĎ elŇĎad√≥ja volt. Hal√°sz ElŇĎd nemcsak a germanisztik√°t tan√≠totta, hanem Arany ballad√°ir√≥l vagy Mad√°ch Trag√©di√°j√°nak elsŇĎ sz√≠n√©rŇĎl is vagy f√©l √©ven √°t besz√©lt. Nem voltam t√∂rt√©nelem szakos, de idŇĎnk√©nt bej√°rtam a legjobb t√∂rt√©nelem elŇĎad√°sokra is. A n√©prajz is √©rdekelt, B√°lint S√°ndor a t√°pai √∂ntudatot tudom√°nyosan is f√∂lnevelte bennem. Egyetemi t√°rsammal, Juh√°sz Antallal meg is √≠rtuk a t√°pai gy√©k√©nysz√∂v√©s t√°rgyi √©s n√©prajzi le√≠r√°s√°t, majd k√©sŇĎbb t√∂bb szerzŇĎvel k√∂z√∂sen monogr√°fi√°t adtunk ki T√°p√©r√≥l. Az egyetemi √©veim 1953-t√≥l 1957-ig a legrosszabb politikai idŇĎszakban teltek, ugyanakkor a leggazdagabb hagyom√°nyt kaptam a t√∂rt√©nelemviselt professzoraimt√≥l, akiknek egy r√©sze Kolozsv√°rr√≥l j√∂tt Szegedre. Amikor a Turku melletti Saloban egy helyt√∂rt√©neti m√ļzeumban megl√°ttam Emil S√§t√§le finn nyelvtank√∂nyv√©t, √©s elmes√©ltem a vend√©gl√°t√≥imnak, hogy S√§t√§le az √©n nyelv√©szprofesszorom bar√°tja volt, megd√∂bbenve n√©ztek r√°m. Emil S√§t√§le szent ember a finn nyelv√©szetben, erre megjelenik valaki SzegedrŇĎl, s azt √°ll√≠tja, hogy a tan√°ra S√§t√§le bar√°tja volt. Tan√≠tott Bar√≥ti DezsŇĎ is, aki Radn√≥ti j√≥ bar√°tja volt. Ha fellapoztuk a Radn√≥ti-k√∂tetet, Bar√≥ti DezsŇĎnek aj√°nlott verset tal√°lhattunk benne. Mindezt mi olyan lelki adom√°nynak tekintett√ľk, amit soha semmi m√°s nem p√≥tolhatott. Egyetemi hallgat√≥ koromban Bar√≥ti DezsŇĎ, majd P√©ter L√°szl√≥ elkezdt√©k Juh√°sz Gyula mŇĪveinek kritikai kiad√°s√°t √∂ssze√°ll√≠tani, √©s a munk√°latokba hallgat√≥k√©nt engem is bevontak. Negyvenk√©t √©vvel ezelŇĎtt, ugyanebben az egyetemi szob√°ban kezdtem el egyfajta filoszmunk√°t. Juh√°sz Gyula 1937-ben halt meg, a kritikai kiad√°shoz a XX. sz√°zad elsŇĎ harmad√°nak foly√≥iratait, napilapjait alaposan √°t kellett tanulm√°nyoznunk. Emiatt a XX. sz√°zaddal m√°tk√°z√≥dtam el. A forradalom ut√°n 1957-ben az oktat√≥ink t√∂bbs√©ge b√∂rt√∂nbe ker√ľlt, lev√°ltott√°k vagy disszid√°lt. Az egyetem ut√°n MezŇĎkov√°csh√°z√°ra kaptam kinevez√©st, akkoriban nem nagyon szerett√©k, ha a friss diplom√°sok bent maradnak az egyetemen. Akkor t√©rt vissza rom√°niai kutat√≥√ļtj√°r√≥l KeserŇĪ B√°lint, akit hallgat√≥ koromb√≥l m√°r ismertem, mert Koltay-Kastner JenŇĎ mellett √≥r√°kat tartott nek√ľnk. Az ŇĎ h√≠v√°s√°ra n√©h√°ny nap ut√°n feles√©gemmel egy√ľtt - aki egy√©bk√©nt √©vfolyamt√°rsam volt - visszaj√∂hett√ľnk MezŇĎkov√°csh√°z√°r√≥l Szegedre. √ćgy lettem gyakornok az egyetemen.

A k√∂vetkezŇĎ √©vben, 1958-ban jelent meg elsŇĎ √≠r√°sa a Tiszat√°jban, √©s ha j√≥l tudom, akkoriban j√°rt Erd√©lyben is.

1959-ben - abban az √©vben, amikor a kolozsv√°ri Bolyai Egyetemet egyes√≠tett√©k a Babessel - egy vagy k√©t h√≥napos akad√©miai √ļttal Juh√°sz Gyul√°t mentem kutatni Erd√©lybe. Volt egy Nagyv√°radon bemutatott elveszett egyfelvon√°sosa, amit megpr√≥b√°ltuk a lev√©lt√°rakban megkeresni. Nem siker√ľlt. Bukarestbe is el kellett mennem, mert az erd√©lyi lapok egy r√©sz√©t csak ott kaphattam meg. M√°ramarosszigeten is j√°rtam, ahol Juh√°sz Gyula Nagyv√°rad elŇĎtt tan√≠tott. Erd√©lybe nem teljesen ismeretlen√ľl mentem, tan√°raim, mert M√©sz√∂ly Gedeon, Ny√≠ri Antal elbesz√©l√©s√©bŇĎl t√°j√©kozott voltam.

Kikkel találkozott Erdélyben?

Akkor kev√©s √≠r√≥val tal√°lkoztam, Kacs√≥ S√°ndorral √©s K√≥s K√°rollyal kolozsv√°ri irodalomt√∂rt√©n√©sz bar√°taim r√©v√©n ismerkedtem meg. Kolozsv√°rott megl√°togattam a Jancs√≥ csal√°dot is. Jancs√≥ Elem√©r egyetemi tan√°r volt, j√°rtam a k√∂nyvt√°r√°ban, ahol J√≥zsef Attila dedik√°ci√≥kat mutatott. Nagy √©lm√©ny volt ez az erd√©lyi √ļt, mert sok mindent megtudtam az erd√©lyi magyars√°g √©let√©rŇĎl. K√©sŇĎbb az egyetemi doktori disszert√°ci√≥mat a nagyv√°radi irodalmi t√°rsas√°gr√≥l, a Holnapr√≥l √©s az ugyanezzel a c√≠mmel 1908-ban √©s 1909-ben megjelent antol√≥gi√°r√≥l √≠rtam. A Trianon ut√°n nemzetis√©gi l√©tbe ker√ľl magyars√°g sors√°val ennek kapcs√°n is tal√°lkoztam.

Hogyan ker√ľlt kapcsolatba a Tiszat√°jjal?

Fiatalabb koll√©g√°m, k√©sŇĎbbi kedves szerkesztŇĎt√°rsam, Kov√°cs S√°ndor Iv√°n r√©v√©n, akivel egy szob√°ban dolgoztunk az egyetemen. Ňź m√°r a kritikai rovatba dolgozott, amikor megk√©rt, hogy a sok be√©rkezŇĎ nem k√©rt k√©ziratot olvassam el, √©s √≠rjak vissza b√∂lcs tan√°csokat. Ennek az lett a hozad√©ka, hogy egy√ľtt haladtam egy nemzed√©kkel, amelynek t√∂bb tagj√°b√≥l k√©sŇĎbb k√∂ltŇĎ, pr√≥za√≠r√≥ vagy kritikus lett. Az egyetemen mindig figyeltem arra, hogy mit √≠rnak a hallgat√≥im, tehets√©gesek-e vagy sem. Megmagyar√°zhatatlan, hogy ezek az √≠rogat√≥ t√°rsas√°gok √°ltal√°ban hull√°mban j√∂ttek. Mindig volt egy trupp, Veress Mikl√≥s√©k√©, Szepesi Attil√°√©k√©, Bak√°√©k√©, Zal√°n Tibor√©k√©, G√©czi√©k√©. Nem minden √©vfolyamban alakult ki ilyen csapat, n√©ha tr√©f√°lkozva azt mondtuk, lehet, hogy a k√≠nai atomrobbant√°sok eredm√©nye, hogy idŇĎnk√©nt f√∂lspannolt gyerekek j√∂nnek. A Tiszat√°jn√°l k√©sŇĎbb r√°m b√≠zt√°k a versrovat, majd az √∂r√∂ks√©g rovat vezet√©s√©t, v√©g√ľl pedig a szam√°rl√©tr√°t v√©gigj√°rva fŇĎszerkesztŇĎ lettem. Az egyetemet sohasem hagytam ott, √©reztem, hogy nem lehet az irodalmat annyira v√°ll√°ra vennie az embernek, hogy a polg√°ri foglalkoz√°s√°t f√∂ladja. Abban a korszakban nem volt √©letbiztos√≠t√°s a foly√≥irat szerkeszt√©se.

Ebben az idŇĎben indult legend√°s levelez√©se?

A Tiszat√°j vid√©ki lap volt, rossz telefonvonallal, ez√©rt nagyon fontosnak tartottam a levelez√©st a szerzŇĎkkel. A szerkesztŇĎnek az a dolga, hogy √°lland√≥an reflekt√°ljon a k√©ziratra. K√©rjen, b√≠ztasson, visszautas√≠tson. A lev√©l valahogyan a besz√©lget√©sn√©l is szem√©lyesebb. Nem tudom mi√©rt, sohasem szerettem utazni, ez√©rt a levelez√©ssel biztos√≠tottam a kapcsolattart√°st. A levelez√©s szem√©lyhez sz√≥l√≥, bizalmas, kedves hangja is minden bizonnyal hozz√°j√°rult, hogy jelentŇĎs √≠r√≥kat lehetett a lap sz√°m√°ra megnyerni. Nem minden vid√©ki foly√≥irat mondhatta el mag√°r√≥l, hogy k√©ziratot adtak neki a kor legnagyobb k√∂ltŇĎi. Ez nem j√≥t√©tem√©ny volt, hanem a sz√∂vets√©g, a bar√°ts√°g megpecs√©tel√©se. Ha erre j√°rtak, mindig megkerestek benn√ľnket. M√©g Illy√©s Gyula is bekopogtatott idŇĎnk√©nt.

Arra nem gondolt, hogy a levelezését kötetbe szerkesztve megjelentesse?

Nem szeretek leveleket k√∂z√∂lni, mert nem az√©rt sz√ľlettek. Biztosan nagyon fontos kort√∂rt√©neti, irodalomt√∂rt√©neti, kapcsolatt√∂rt√©neti dokumentumok, amelyekben sok, a korabeli politik√°ra, cenz√ļr√°ra vonatkoz√≥ anyag, inform√°ci√≥ tal√°lhat√≥. A kutat√°s biztosan fel is fogja majd haszn√°lni ezeket is, mert a manipul√°lt nyomtatott sajt√≥ kor√°ban a mag√°nlevelez√©s fontos kieg√©sz√≠tŇĎ inform√°ci√≥kat tartalmazhat. Persze valamik√©pp maga a levelez√©s is manipul√°lt, hiszen nem mindenkihez ugyanazzal a bensŇĎs√©gess√©ggel, ŇĎszintes√©ggel, kit√°rulkoz√°ssal k√∂zeledik az ember. √Čn, aki ink√°bb irodalomt√∂rt√©n√©sz vagyok, teh√°t nem irodalomelm√©lettel vagy az √ļj irodalmi iskol√°kkal foglalkozom - b√°r nagyon sok volt tan√≠tv√°nyomnak ez a szakter√ľlete, ez√©rt k√∂teless√©gbŇĎl is elolvasom, pr√≥b√°lom meg√©rteni -, nagyon fontosnak tartom a dokument√°ci√≥t. Az irodalmat kort√∂rt√©neti, mŇĪvelŇĎd√©st√∂rt√©neti, ha tetszik antropol√≥giai, szociol√≥giai anyagnak tartom, ez√©rt megismer√©s√©ben a levelez√©s is d√∂ntŇĎ jelentŇĎs√©gŇĪ lehet. M√©gsem vagyok h√≠ve annak, hogy p√©ld√°ul We√∂res S√°ndor hozz√°m √≠rt leveleit publik√°ljam, mert nem k√©rdeztem meg, hogy beleegyezik-e. Nincsenek is rendezve ezek a levelek, b√°r mindet megŇĎriztem. Hatalmas zs√°kokban otthon hevernek. Egy vid√©ki tan√°rember buzgalm√°r√≥l adhatn√°nak k√©pet, hogy j√≥ szerzŇĎket szerezzen a lapnak, fiatalokat fedezzen f√∂l, a szomsz√©dos orsz√°gok magyars√°g√°val tartson kapcsolatot, reflekt√°ljon az √≠r√°sokra. A mai irodalomban nagyon hi√°nyzik a reflexi√≥. K√∂nyvek panganak el, mert megjelennek, √©s nem sz√ľletik kritika r√≥luk. √Čn ma is mindig elpirulok, ha tal√°lkozom egy √ļj verssel, √©s √ļgy megyek el mellette, hogy nem olvasom el. Azt mondom magamnak: Mih√°ly, ki olvassa el, ha te sem? A szerkesztŇĎnek babusgat√≥-p√°tyolgat√≥ embernek kell lennie. Az √≠r√≥k kicsit hasonl√≠tanak a sz√≠n√©szekre. T√∂bbnyire exhibicionist√°k, s√©rtŇĎd√©kenyek. Mire ezt a szerkesztŇĎi magatart√°st kialak√≠tottam, addigra megv√°ltam a Tiszat√°jt√≥l. Ma m√°r biztosan nem is tudn√©k lapot vezetni, mert p√©nzt kell hozz√° szerezni, p√°ly√°zatokat kell √≠rni, √©s nem csak a szerzŇĎkkel kell foglalkozni.

Ma √ļgy √©rt√©kelik, a Tiszat√°j Kelet fel√© √©s a hat√°ron t√ļli magyarok fel√© fordul√°s√°val roppant fontos szerepet v√°llalt akkoriban az irodalmi √©letben.

A hivatalos irodalompolitika nagy inger√ľlts√©ggel fogadta ezt, mert a szocialista t√°boron bel√ľl jegyz√©kv√°lt√°sok is elŇĎfordultak egyes √≠r√°sok miatt. √ďri√°si szervezŇĎmunk√°t ig√©nyelt a hat√°ron t√ļli szerzŇĎk bevon√°sa, hiszen m√©g a honor√°rium kifizet√©se is komoly neh√©zs√©gekbe √ľtk√∂z√∂tt. Olyan √≠r√°s meg sem jelenhetett a Tiszat√°jban, amit az adott orsz√°g cenz√ļr√°ja nem hagyott j√≥v√°. Ez√©rt k√ľl√∂nb√∂zŇĎ tr√ľkk√∂ket kellett kital√°lnunk. P√©ld√°ul ha Farkas √Ārp√°d a sepsiszentgy√∂rgyi Megyei T√ľk√∂rben k√∂z√∂lt egy verset, amit csak ott olvastak, akkor m√°r mi is k√∂z√∂lhett√ľk, hiszen Rom√°ni√°ban m√°r megjelent. A jugoszl√°viai magyar irodalmi √©lettel √°lland√≥an vitatkozott a hazai, az √öj Symposion k√∂r√© csoportosul√≥ alkot√≥k idŇĎnk√©nt ki voltak tiltva Magyarorsz√°gr√≥l, s maga a lap sem mindig j√∂hetett be. Visszatekintve √ļgy gondolom, a Tiszat√°j l√©t√©vel, szerkeszt√©si elveivel, azzal t√∂rekv√©s√©vel, hogy felh√≠vta a figyelmet arra, hogy l√©tezik egy nem egys√©ges, de egyetemes magyar irodalom, j√≥ szolg√°latot tett. Ugyanakkor a nem tiszt√°n eszt√©tikai √≠r√°sokban - p√©ld√°ul F√ľr Lajos Milyen nyelven besz√©lnek a sz√©kelyek c√≠mŇĪ elh√≠res√ľlt tanulm√°ny√°ban - felh√≠vta a figyelmet arra is, hogy nemcsak palesztin k√©rd√©s van, hanem magyar is. A k√∂rnyezŇĎ orsz√°gokban √©lŇĎ magyars√°g t√∂rt√©nete nyolcsz√°z √©ven √°t azonos volt a megkisebbedett orsz√°g magyars√°g√°nak t√∂rt√©net√©vel. Ugyanakkor eml√©keztett√ľnk arra, hogy t√∂rt√©nelmi m√ļltunk jelentŇĎs t√°rgyi, szellemi √©rt√©kei vannak az elcsatolt ter√ľleteken. Nem akarta a Tiszat√°j - mint ahogyan egyetlen magyar foly√≥irat sem - elfogadtatni ezt a szomsz√©dos orsz√°gok uralkod√≥ nemzeteivel, szerb, rom√°n vagy szlov√°k hivatalosaival, de tudatos√≠tani √©s jelezni szerette volna, hogy nem feledkezt√ľnk meg r√≥luk. Mert a politika bizony gyakran megfeledkezett. Elmondt√°k a d√≠szbesz√©deket, a szlenget, s azzal minden el volt int√©zve. EbbŇĎl a hi√°ny√©rzetbŇĎl ind√≠tottuk el a Most-Punte-H√≠d sorozatunkat is. Szerett√ľk volna a szocialista orsz√°gok nem magyar irodalm√°val, kult√ļr√°j√°val is megismertetni az olvas√≥inkat. Ha nem tudjuk, mik a szomsz√©dos irodalmak fŇĎbb ir√°nyai, mit √≠rnak, hogyan √©lnek, milyen szok√°saik, √ľnnepeik vannak, akkor √°lland√≥an ki vagyunk t√©ve annak, hogy megs√©rtj√ľk ŇĎket. Mindennek a megismer√©s√©re legjobb az irodalom. Abban minden benne van. Ahogyan J√≥kai √≠r√°saiban benne van a XIX. sz√°zadi magyars√°g, √ļgy a kort√°rs szerb, rom√°n vagy szlov√°k szerzŇĎk √≠r√°saiban is benne van n√©p√ľk √©lete, gondolkod√°sm√≥dja. Tudom, hogy ez rem√©nytelen v√°llalkoz√°s, ami sz√°z √©vekig tart, de ha sohasem kezdj√ľk el, akkor mindig megmaradnak az elŇĎ√≠t√©leteink. Mindig igyekezt√ľnk a szomsz√©dos n√©pek irodalm√°b√≥l is √≠zel√≠tŇĎt adni. A szomsz√©dos orsz√°gok magyars√°g√°val val√≥ foglalkoz√°sunk term√©szetes velej√°r√≥ja volt a vel√ľk √©lŇĎ nemzetek irodalm√°nak bemutat√°sa is. √ögy √©rezt√ľk, nem tehetj√ľk ellens√©geinkk√© ŇĎket. Gyakran t√ļlz√°sba is vitt√ľk ezt a kapcsolatj√°t√©kot, mert biztosak voltunk benne, a fesz√ľlts√©geket nem lehet arisztokratizmussal, kult√ļrf√∂l√©ny-koncepci√≥val enyh√≠teni. Tudom√°sul kell venn√ľnk a t√∂rt√©nelmet, de nem viselhet√ľnk magunkban t√∂rt√©nelmi s√©rtetts√©get. A t√∂rt√©nelem olyan ravasz, hogy mindig kim√≥dol valami trag√©di√°t, ami miatt haragudnunk kellene a m√°sikra. Ha ezt csin√°ljuk, akkor sohasem lesz v√©ge, √©s √©vsz√°zadokig tart√≥ bibliai gyŇĪl√∂letek √©brednek f√∂l. Persze tudom, hogy nem sokat jav√≠tottunk a kapcsolatokon. SzerkesztŇĎ t√°rsaimmal sokszor mondogattuk, hogy munk√°nknak van egy titkos hozad√©ka, ami az embereknek ritk√°n adatik meg: zsenikkel tal√°lkozhattunk: Pilinszkyvel, We√∂res S√°ndorral, Szil√°gyi Domokossal vagy a magyar tudom√°ny- √©s mŇĪvelŇĎd√©st√∂rt√©net √©ppen 75 √©ves tud√≥s√°val, Vekerdi L√°szl√≥val.

A Tiszat√°j versrovat√°nak vezetŇĎjek√©nt az √Ėn √©rdeme volt t√∂bb fiatal szerzŇĎ, t√∂bbek k√∂zt Baka Istv√°n felfedez√©se is.

Baka k√ľl√∂nleges szem√©lyis√©g volt. Roppant √©rz√©keny, nagyon z√°rk√≥zott. Amikor itthon volt, rendszeresen hozta az √≠r√°sait. Egyszer elŇĎfordult, hogy eltelt k√©t h√≥nap, √©s nem k√∂z√∂ltem a verseit, mire levelezni kezdett Leningr√°db√≥l, √©s √ļjabbakat k√ľld√∂tt, amik m√°r jobbak voltak. Baka az elsŇĎ pillanatt√≥l abszol√ļt tehets√©gesnek l√°tszott, a verstant is megtanulta. Azonnal r√°√©rzett, hogy mihez, milyen versforma illik. A nyugatosok √≥ta √©s We√∂res S√°ndort, Szil√°gyi Domokost lesz√°m√≠tva nem volt olyan k√∂ltŇĎ, akinek a r√≠mk√©szlete olyan f√©lelmetes lett volna, mint az √∂v√©. Petri Csath√≥ Ferenc is j√≥ r√≠mk√©szlettel rendelkezett, de ŇĎ kicsit k√∂nnyedebb, j√°t√©kra hajlamosabb volt. Baka mindig komolyan meggondolta a dolgait. Magyar-orosz szakosk√©nt V√∂r√∂s L√°szl√≥ szemin√°rium√°ra j√°rt, ŇĎ sz√≥lt nekem, hogy van egy hallgat√≥ja, akinek n√©zzem meg az √≠r√°sait, amelyek eg√©szen kitŇĪnŇĎnek bizonyultak. Baka Pista a szem√©lyes besz√©lget√©sekben nem nagyon ny√≠lt ki, leveleiben azonban sokkal ŇĎszint√©bb volt. Gondolom, ŇĎ se hitte, hogy cenz√ļr√°zz√°k a leveleinket, mert olyanokat √≠rt Leningr√°db√≥l, amik√©rt nem dics√©rt√©k volna meg.

Hogyan zajlottak ezek a megfigyelések, levélfelbontások? Pontosan tudták, hogy mi történik?

A legt√∂bb dologr√≥l csak azut√°n szereztem tudom√°st, miut√°n megkaptam a T√∂rt√©neti Hivatalt√≥l a III/III-as megfigyel√©sekrŇĎl a 230 g√©pelt oldalnyi r√°m vonatkoz√≥ anyagot. Ma is √©l m√©g az a r√©gi nyomd√°sz, a Tiszat√°j egykori korrektora, a Brass√≥b√≥l √°tj√∂tt Cs√ļri Laci b√°csi, aki sok mindent tudott arr√≥l, ami a Tiszat√°j k√∂r√ľl t√∂rt√©nik, √©s egyszer figyelmeztetett is, hogy elviszik a nyomd√°b√≥l a k√©ziratokat. Arra hamar r√°j√∂tt√ľnk, hogy a leveleinket felbontj√°k, mert a visszaragaszt√°sok nem voltak t√∂k√©letesek. A villamoson egyszer meg√°ll√≠tott egy rendŇĎrs√©gi ember, s azt mondta, hallotta, hogy utazni akarok Franciaorsz√°gba. Ezt az inform√°ci√≥t csak a Magyar MŇĪhelyesekkel val√≥ levelez√©sembŇĎl vehette. Annyira naivak voltunk, hogy azt hitt√ľk, nincs lehallgat√≥ k√©sz√ľl√©k a szerkesztŇĎs√©gben. Biztosan m√°s szerkesztŇĎs√©geket is figyeltek, de a Tiszat√°jnak olyan erŇĎsek voltak a k√ľlf√∂ldi magyar kapcsolatai, hogy fontosnak tartott√°k a folyamatos titkos ellenŇĎrz√©st. Borb√°ndi Gyul√°val, Hat√°r GyŇĎzŇĎvel √©s Faludy Gy√∂rggyel is levelezt√ľnk, √ļgy gondoltuk, √ļgyis tudj√°k r√≥lunk, hogy nagyon fontosak sz√°munkra ezek a kapcsolatok, ez√©rt nem is titkoltuk. Nem k√∂vett√ľnk el semmit, legfeljebb meg√≠rtuk, milyen nagy baj, mekkora hi√°nya a magyar irodalomnak, hogy Faludy nincs itthon. Amerikai emigr√°nsokkal is levelezt√ľnk, akiknek az itthoni szerepeltet√©se nem volt k√≠v√°natos. Nem adtunk le tŇĎl√ľk k√©ziratot, mert az azt jelentette volna, hogy azonnal elbocs√°tanak benn√ľnket.

Mi okozta a legnagyobb meglepetést, amikor elolvasta a III/III-as iratokat?

A k√∂r√ľlz√°rts√°g. Amint kil√©ptem a kapun, m√°r tudt√°k. Nem a szem√©lyekre visszak√∂vetkeztethetŇĎ utal√°sok d√∂bbentettek meg a legjobban, mert tudom, hogy a csal√°djukkal, √°ll√°sukkal megszor√≠thatt√°k az embereket. Annak idej√©n besz√©ltem olyan egyetemi hallgat√≥val, aki elmondta, felkerest√©k, hogy az √≥r√°imr√≥l jelent√©seket k√©sz√≠tsen. Amikor megtagadta, kiz√°r√°ssal fenyegett√©k. Szerencs√©nk volt, mert akkoriban olyan p√°rttitk√°ra volt az egyetemnek, aki megv√©dte ezt a hallgat√≥t. Meglepet√©s volt sz√°momra, hogy az egyetemen, otthon √©s a szerkesztŇĎs√©gben is teljesen k√∂r√ľl voltunk z√°rva. A jelent√©sekben utcai jelenetek le√≠r√°s√°t - hov√° megyek, kivel besz√©lek - olvashattam. Megd√∂bbentŇĎ volt mindezzel szembes√ľlni, mert ezt akkor nem √©reztem. Tudtuk, hogy szemmel tartanak benn√ľnket, de azt √°lmomban nem gondoltam volna, hogy a szerkesztŇĎs√©gben, az egyetemi szob√°mban √©s otthon is lehallgatnak. EzekbŇĎl az iratokb√≥l egy t√∂k√©letes kafkai vil√°g t√°rul el√©m. Illy√©s Gyula verse, az Egy mondat a zsarnoks√°gr√≥l a val√≥s√°ghoz k√©pest sz√©pirodalmi, eszt√©tikai produktum. Amikor az ember mag√°r√≥l olvas egy ilyen jelent√©st, beleborzong, hogy hajsz√°lon m√ļltak dolgok. M√©g a nyolcvanas √©vekben is azt √≠rt√°k az egyik jelent√©sben r√≥lam √©s a szakmai, irodalmi bar√°ti k√∂r√∂mrŇĎl, hogy a hatalom megragad√°sa a c√©lunk. Ezen ma m√°r csak mosolyogni lehet, de ak√°r az egyetemrŇĎl is kir√ļghattak volna emiatt. Szerencs√©re Acz√©l Gy√∂rgy √ļgy gondolta, j√≥ lesz nekem az egyetem, ott el leszek z√°rva. Acz√©l azonban nem tudta, milyen az egyetem. Itt mindennap sz√°z ember el√© √°llok a katedr√°ra. Nem kell politiz√°lnom, el√©g egyszerŇĪen csak elmondanom, hogy az egyik mŇĪ mi√©rt j√≥, s a m√°sik mi√©rt nem. Minden √©vben √∂tven-sz√°z magyar szakos tan√°rt bocs√°tott ki a b√∂lcs√©szkar, akikkel teli van sz√≥rva az orsz√°g. Ha csak negyedr√©sz√ľk vitte tov√°bb, amit a lelk√ľkre k√∂t√∂ttem, akkor m√°r nyertem. Az egyetemet sohasem √©reztem sz√°mŇĪzet√©snek, tal√°n m√©g meg is n√∂velte a hat√©konys√°g√°t annak a sz√°nd√©knak, hogy j√≥ ir√°nymutat√°st adjak a hallgat√≥imnak. Ezekben a jelent√©sekben persze az is szerepelt, hogy az emigr√°ci√≥ irodalm√°t k√∂lcs√∂n adom a hallgat√≥imnak. Ut√≥lag el√°rulhatom, hogy Jugoszl√°vi√°n kereszt√ľl minden emigr√°ns sz√©pirodalmi √©s politikai kiadv√°nyt be tudtunk hozni. Semmilyen c√©lunk nem volt ezzel, egyszerŇĪen tudni akartunk r√≥luk, mert Borb√°ndi Gyula monogr√°fi√°it√≥l Hat√°r GyŇĎzŇĎ filoz√≥fiai √≠r√°saiig √©s reg√©nyeiig nagyon komoly dolgok jelentek meg Nyugaton. Ezek a magyar irodalom r√©szei voltak, s ha valami nem szerv√ľl idŇĎben, nem ker√ľl be a k√∂ztudatba, akkor ez k√©sŇĎbb csak √≥ri√°si erŇĎfesz√≠t√©sek √°r√°n siker√ľlhet. Ki tudja, hogy milyen j√≥ k√∂ltŇĎ volt F√°y Ferenc? Politikailag vitathat√≥ szem√©lyis√©g, de a mŇĪvei meg√°llj√°k a hely√ľket. Faludy Gy√∂rgy √≥ri√°si szerencs√©je, hogy √©letben van, hazaj√∂tt √©s fizikailag megjelenhetett. Nem volt v√©letlen, hogy amikor elŇĎsz√∂r j√°rt Szegeden az Auditorium Maximumban, hatsz√°z ember fogadta. A hallgat√≥ink tudt√°k, ki Faludy. √Čs nem a Villon-√°tdolgoz√°saib√≥l ismert√©k, hanem kez√ľkbe adtuk a mŇĪveit. Annak is meg volt a lehetŇĎs√©ge, hogy lebukunk. Egyszer kiment B√©csbe egy kir√°ndul√≥csoport, k√∂nyveket akartak behozni, de lebuktatt√°k ŇĎket. Egy-egy ilyen eset persze lelkiismeret-furdal√°st okozott a tan√°roknak, de nem hazudhattunk nekik. A tan√°r mindennap oda√°ll a katedr√°ra, a fiatalemberek szeme pedig olyan, mint a r√∂ntgen. Mindenkit √°tvil√°g√≠tanak, √©s r√∂gt√∂n √©szreveszik, ha nem ŇĎszinte.

A Tiszat√°jt√≥l val√≥ t√°voz√°s√°r√≥l m√°r sokszor, sokan k√©rdezt√©k, ez√©rt nem is az ismert t√∂rt√©netre lenn√©k k√≠v√°ncsi, hanem ink√°bb arra, visszatekintve hogyan l√°tja, j√≥l d√∂nt√∂tt-e, amikor fel√°llt a fŇĎszerkesztŇĎi sz√©kbŇĎl?

Amikor 1975-ben megv√°ltam a Tiszat√°j szerkesztŇĎs√©g√©tŇĎl, nem hihettem, hogy tizen√∂t √©v m√ļlva ekkora v√°ltoz√°s lesz Magyarorsz√°gon. Fontosabbnak tartottam, hogy menjen a lap tov√°bb. Tudtam, hogy Olasz S√°ndor√©k fenntartj√°k azt a kapcsolatrendszert, ami addigra kialakult a lap k√∂r√ľl, hiszen ŇĎk is r√©szt vettek a ki√©p√≠t√©s√©ben. Nekem maradt az egyetem. Nem hiszem, hogy a magyar szellemi √©let nagy vesztes√©get szenvedett azzal, hogy megv√°ltam a Tiszat√°jt√≥l. Tanultam p√°rtt√∂rt√©neteket, tudtam, hogy akit egyszer megpecs√©telnek, az ugyanabban az √©r√°ban soha t√∂bbet nem juthat szerephez. Legfeljebb rehabilit√°lj√°k, miut√°n kiv√©gezt√©k. Szerencs√©re futott tov√°bb a Tiszat√°j szekere, az idŇĎk is v√°ltoztak, √ļj nemzed√©kek l√©ptek f√∂l. √ögy gondoltam, ha ott maradok, nagy "gyap√°l√°soknak" teszem ki a foly√≥iratot. Ez egy √©vtized m√ļlt√°n √≠gy is bek√∂vetkezett.

Úgy érezte, távozása az egyetlen jó megoldás?

Biztos voltam benne, ez az egyetlen √ļt, hogy a Tiszat√°j megmaradjon. Csal√°dos ember voltam, feles√©gem k√∂z√©piskol√°ban tan√≠tott, gyerekeink iskol√°sok voltak. Az egyetemet olyan helynek tartottam, ahov√° visszavonulhatok, ahol tov√°bb dolgozhatok. A szob√°m polcain ott sorakozott a k√ľlf√∂ldi magyar irodalom, a tan√≠tv√°nyaim szakdolgozatokat √≠rtak, doktori disszert√°ci√≥kat k√©sz√≠tettek. Az oktat√≥i munk√°mban j√≥l kamatoztathattam a Tiszat√°j szerkesztŇĎs√©g√©ben szerzett tapasztalatokat.

√Āll√≠t√≥lag p√°lyat√°rsa, Czine Mih√°ly mondta, hogy Ilia Mih√°ly mindv√©gig foly√≥irat n√©lk√ľli fŇĎszerkesztŇĎ maradt.

K√©ziratokat tov√°bbra is hoztak hozz√°m. FŇĎleg a fiatalok. De olykor-olykor a r√©gi szerzŇĎim is elk√ľldt√©k √≠r√°saikat elolvasni. Sok lapn√°l van olyan szerkesztŇĎ - F√ľzi L√°szl√≥t√≥l Olasz S√°ndorig -, aki tan√≠tv√°nyom volt, √≠gy el tudtam juttatni hozz√°juk, figyelm√ľkbe tudtam aj√°nlani a j√≥ √≠r√°sokat. Ez nem igazi szerkesztŇĎi munka, egyszerŇĪen a tan√°r k√∂teless√©ge olvasni, b√≠ztatni, nem b√≠ztatni. B√°rmilyen kicsi orsz√°g is Magyarorsz√°g, kapcsolatok n√©lk√ľl nagyon neh√©z f√∂ltŇĪnni az irodalomban. Egy fiatalembernek pedig nincsenek kapcsolatai. Bek√ľld√∂tt k√©zirattal pedig nem nagyon foglalkoznak a foly√≥iratok. Ha valaki odasz√≥l, √≠r p√°r aj√°nl√≥ sort a mŇĪ √©rdek√©ben, akkor jobban odafigyelnek r√°. Ma m√°r persze ez sem mŇĪk√∂dik, dzsungel van, amiben els√ľllyedhetnek a tehets√©gek, ha nem figyelnek fel idŇĎben r√°juk, hiszen a keny√©rkereset fontosabb lehet, mint az √≠r√°s.

Mennyire k√∂vette nyomon a Tiszat√°j mŇĪk√∂d√©s√©t?

A szerkesztŇĎs√©g ma is megtisztel azzal, hogy mindig megkapom a foly√≥irat legfrissebb sz√°m√°t. Olvasom, figyelek az √≠r√°sokra, a szerzŇĎknek olykor reflekt√°ltam is. Azt az√©rt be kell vallanom, a lapt√≥l val√≥ elszakad√°som nem ment lelki t√∂r√©s n√©lk√ľl. Egy nagy megr√°zk√≥dtat√°s elrakt√°roz√≥dik az idegekben. Asztm√°s lettem.

Pszichoszomatikus t√ľnet lehetett?

Biztosan. Egy ismerŇĎs aj√°nl√°s√°ra elmentem Levendel L√°szl√≥hoz Budakeszire, aki alkoholist√°kkal √©s asztm√°sokkal foglalkozott. Amikor megvizsg√°lt, √©s nem tal√°lt semmit, megk√©rdezte, mit csin√°ltam az ut√≥bbi idŇĎben. Amikor elmes√©ltem neki a Tiszat√°j-√ľgyet, azt mondta, ez az oka a k√∂h√∂g√©semnek. A szervezet, mint biol√≥giai egys√©g egy nagy lelki megr√°zk√≥dtat√°st√≥l megbomolhat. Nem m√ļlt el nyomtalanul a Tiszat√°jt√≥l val√≥ t√°voz√°som a bar√°ti kapcsolatokban sem. Elhideg√ľl√©sekkel, a d√∂nt√©sem m√°sf√©le √©rtelmez√©seivel is tal√°lkoztam. Ma √ļgy l√°tom, a Tiszat√°j megŇĎrizte a k√ľlf√∂ldi magyar irodalommal val√≥ intenz√≠v kapcsolat√°t. Nagyon megn√∂vekedett - √©s ezt az √ļj szerkesztŇĎs√©g jav√°ra lehet √≠rni - a helyi szellemi erŇĎk bevon√°sa. Nek√ľnk m√©g az volt a feladatunk, hogy a helyi dilettantizmust kiszor√≠tsuk a lapb√≥l. Ma viszont a helyi irodalmi √©s tudom√°nyos erŇĎk legjav√°t be tudja vonni a szerkesztŇĎs√©g, mik√∂zben megŇĎrizte orsz√°gos jelentŇĎs√©gŇĪ irodalmi lap volt√°t. Az ut√≥bbi √©vekben Olasz S√°ndor fŇĎszerkesztŇĎ ilyen ir√°ny√ļ erŇĎfesz√≠t√©sei eredm√©nnyel j√°rtak. √Čn egy√©bk√©nt mindig elz√°rk√≥ztam att√≥l, hogy b√≠r√°ljam az ut√≥djaimat, mert eg√©szen m√°s szitu√°ci√≥ban dolgoznak. A tan√≠tv√°nyaimnak is gyakran mondtam: tagadjatok meg, ne ut√°nozzatok.

Ma is naprak√©szen figyel a szegedi szerzŇĎk √≠r√°saira?

Olvasom ŇĎket. Nagyon gazdagnak tartom a mai szegedi irodalmat. J√≥, hogy a sk√°la egyik v√©g√©n egy Darvasi van, a m√°sikon pedig egy Podmaniczky, √©s k√∂z√∂tt√ľk sok m√°s karakterŇĪ alkot√≥ is tal√°lhat√≥, Tarnai L√°szl√≥t√≥l Horv√°th DezsŇĎig. Nagyon j√≥nak tal√°lom azt is, hogy ezt nem nevezhetj√ľk region√°lis, szegedi irodalomnak, egyszerŇĪen csak arr√≥l van sz√≥, Szegeden √©lnek ezek a szerzŇĎk. Finnorsz√°gban egy turkui √≠r√≥ is a nemzet klasszikusa lehet. Magyarorsz√°gon pedig ami Budapesten k√≠v√ľl van, arra gyakran azt mondj√°k: vid√©ki, region√°lis. Darvasi bebizony√≠totta, hogy nincs regionalit√°s, vagy ha van, akkor arr√≥l csak j√≥ √©rtelemben lehet besz√©lni. Egy√©bk√©nt is, a metropoliszok irodalma kezd kimenni a divatb√≥l √©s a regionalit√°s fel√©rt√©kelŇĎdik. Gondoljunk csak az √©szaki n√©pek felj√∂vŇĎben l√©vŇĎ, egyre √©rdekesebb√© v√°l√≥ kis irodalm√°ra. Az emberis√©g sz√°m√°ra a saj√°toss√°g mindig √©rdekesebb, mint az azonoss√°g.

Mennyire jelentettek j√≥v√°t√©telt √Ėnnek azok a rangos d√≠jak, amelyeket az elm√ļlt √©vtizedben vehetett √°t?

Az ember sz√°m√°ra j√≥lesik, ha megsimogatj√°k a fej√©t. A d√≠j valami ilyesmi. A J√≥zsef Attila-d√≠jat kiv√©ve valamennyi kit√ľntet√©semet 1989 ut√°n kaptam, teh√°t meg lehet az a titkos meggyŇĎzŇĎd√©sem, hogy valamit √©n is tettem a bek√∂vetkezett v√°ltoz√°sok√©rt. A Sz√©chenyi-d√≠j indokl√°s√°ban p√©ld√°ul az szerepelt, hogy iskolateremtŇĎ tan√°ri munk√°ss√°gom√©rt kaptam.

Milyen tervei vannak, milyen témán dolgozik mostanában?

Van egy kis munkacsoportunk, ami k√ľlf√∂ldi magyar irodalommal foglalkozik. √Čn m√°r j√∂vŇĎ ilyenkor nyugd√≠jas leszek, ez√©rt nem tudom, mi lesz a sorsa. A k√ľlf√∂ldi magyar irodalom √ļj gener√°ci√≥i term√©szetesebben szerv√ľlnek az egyetemes magyar irodalomba, mint a kor√°bbiak, akiket a politika elz√°rt ettŇĎl a kapcsol√≥d√°st√≥l. A szegedi egyetem is teli van erd√©lyi doktorandusokkal. Valami megv√°ltozott, az egy√ľttmŇĪk√∂d√©s mŇĪvekben megnyilv√°nul√≥ vet√ľlete roppant izgalmas lehet. Szerencs√©re vannak m√°r v√©gzett hallgat√≥ink, akik ezt kutatj√°k. A k√∂vetkezŇĎ √©vekben szeretn√©k T√∂m√∂rk√©nnyel is foglalkozni. R√©szben Lengyel Andr√°s biztat√°s√°ra az ut√≥bbi idŇĎben √ļjra kezdtem olvasni a mŇĪveit, √©s meggyŇĎzŇĎd√©sem, hogy ha volt a sz√°zadelŇĎn region√°lis parasztnovella-irodalom, akkor annak a klasszikusa T√∂m√∂rk√©ny. Elk√©pesztŇĎ dolgokat tudott ennek a vid√©knek az ember√©rŇĎl, √©s meg√≠rni is nagyon j√≥l tudta. 

Holl√≥si Zsolt  (Tiszat√°j -1998. √°prilis)

 

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszat√°j
Szegedi Tudom√°nyegyetem
Szegedi Pinceszínház
M√≥ra Ferenc M√ļzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged v√°ros
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kort√°rs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu