√Ėn a(z) 577380. l√°togat√≥nk,  √©s 39. a mai napon
   Rovataink: Irodalom >> Podmaniczky Szil√°rd >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  Kapcsolat   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   N√°das P√©ter
   Darvasi L√°szl√≥
   Podmaniczky Szil√°rd
   Janikovszky √Čva
   Fried Istv√°n
   Ilia Mih√°ly
   J√≥kai Anna
   Esterh√°zy P√©ter
   P√©ter L√°szl√≥
   Cs. T√≥th J√°nos
   Kert√©sz Imre Szegeden

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

"Csak teleolvasom az √ľres oldalakat"

Beszélgetés Podmaniczky Szilárd íróval

Podmaniczky Szil√°rd gyerekkora √≥ta foglalkozik √≠r√°ssal, √°m sok√°ig nem gondolta, hogy amit csin√°l, az irodalom. A szegedi tan√°rk√©pzŇĎ fŇĎiskola hallgat√≥jak√©nt jelentek meg elsŇĎ sz√∂vegei; verseit, novell√°it elŇĎbb a Szegedi Egyetem, majd orsz√°gos lapok k√∂z√∂lt√©k. T√≠z √©ve a szegedi napilap, a D√©lmagyarorsz√°g munkat√°rsa, ahol elsŇĎsorban t√°rc√°kat, jegyzeteket, filmkritik√°kat √≠r, √©s rendszeresen publik√°l a legrangosabb irodalmi foly√≥iratokban. Harminc√©ves kor√°ban, 1993-ban jelent meg kisreg√©ny√©t √©s v√°logatott pr√≥z√°it tartalmaz√≥ elsŇĎ k√∂tete, a Haggyatok l√≥tusz√ľl√©sben, h√°rom √©vvel k√©sŇĎbb k√∂vette a m√°sodik, Megyek egy k√∂rt az alv√°zon c√≠mmel, majd tavaly ker√ľlt a k√∂nyvesboltokba a harmadik, a Vastag Sapka. Az idei k√∂nyvh√©t √ļjdons√°ga volt a K√©plapok a barlangsz√°jb√≥l c√≠mŇĪ negyedik k√∂tete, √©s a XXX. filmszeml√©n mutatt√°k be a forgat√≥k√∂nyv√©bŇĎl k√©sz√ľlt √Čszak, √Čszak c√≠mŇĪ filmet. A hajmeresztŇĎen abszurd √©s megh√∂kkentŇĎ, jellegzetes Podmaniczky-sz√∂vegek nem hagyj√°k nyugton az olvas√≥t, gyakran sz√©lsŇĎs√©ges reakci√≥kat v√°ltanak ki: sokan √©rtelmezhetetlennek v√©lik √©s inger√ľlten elutas√≠tj√°k, m√°sok √©pp ellenkezŇĎleg, a kimer√≠thetetlen fant√°zia √©s az ut√°nozhatatlan nyelvi invenci√≥ ir√°nt rajonganak.

- A magyar kult√ļrt√∂rt√©net t√∂bb jeles Podmaniczkyt is sz√°mon tart; csal√°dod rokons√°gban √°ll-e valamelyikkel?

- Az anyak√∂nyvekben viszonylag egyszerŇĪen od√°ig lehetett visszamenni, hogy nagyap√°m apja ki volt, √©s hol √©lt. K√ľl√∂n√∂sebben nem izgatott ez a dolog, √≠gy tov√°bbi erŇĎfesz√≠t√©seket nem tettem, hogy kider√≠tsem csal√°dunk pontos eredet√©t. Gyerekkoromban mindig csod√°lkoztam, hogy a k√∂nnyen megjegyezhetŇĎ Nagyok, Kissek, T√≥thok, Szab√≥k k√∂z√∂tt mi√©rt van ilyen furcsa nevem. A m√ļltba, a t√∂rt√©nelembe -- ak√°rcsak az √≠r√°saimon -- a csal√°domon kereszt√ľl sem tudom bekapcsolni magam. Csal√°df√°nkat vigasz√°ginak szoktam nevezni. J√°szkarajenŇĎn, ahol √°ltal√°nos iskol√°ba j√°rtam, csak Sicckinek bec√©ztek benn√ľnket, ap√°m volt a nagy Siccki, √©n meg a kis Siccki. M√°r √ļjs√°g√≠r√≥k√©nt dolgoztam, amikor pesti √ļtj√°r√≥l hazat√©rve az egyik takar√≠t√≥ n√©ni kez√©t √∂sszecsapva elk√©pedve k√∂z√∂lte velem: Nem is tudtam, hogy ilyen nagy ember, hogy m√©g utc√°t is neveztek el mag√°r√≥l.

- √ögy tudom, eg√©sz kor√°n kezdt√©l √≠rogatni.

- √Čdesany√°mnak -- aki egy t√©esz p√©nzt√°rosak√©nt dolgozott -- volt egy √≠r√≥g√©pe, amin, mint minden gyerek, √©n is im√°dtam p√∂ty√∂gtetni. √Čdesany√°m mes√©lte, hogy mielŇĎtt m√©g megtanultam volna √≠rni, √ľres pap√≠rlapokra mindenf√©le krikszkrakszokat rajzoltam, majd odavittem hozz√°, √©s megk√©rdeztem, jelentenek-e m√°r valamit. K√©sŇĎbb, az iskol√°ban a betŇĪk, a sz√∂vegek eg√©szen kedves dolgoknak tŇĪntek. Amikor h√°zi feladatk√©nt kaptuk, nagy √©lvezettel karik√°ztam be az √ļjs√°gban piros postair√≥nnal az azonos betŇĪket. Az iskol√°nkban nagyon komolyan vett√©k az √©nektan√≠t√°st, dalr√≥l dalra haladtunk, √©n pedig egyszercsak azt vettem √©szre, hogy a dalok saj√°tos ritmus√°ra ott, ahol abbamaradt, folytatom a sz√∂veget. Az egyik ilyen versik√©m a Hull a szilva a f√°r√≥l... kezdetŇĪ n√©pdalra sz√ľletett. Otthon kottaf√ľzetekbe le is √≠rtam ezeket a str√≥f√°kat. Nem tudom, mennyire voltak szab√°lyosak, mert az√≥ta hi√°ba kerestem, nem tal√°ltam meg a f√ľzeteket. Ha j√≥l indul a reggel, m√©g manaps√°g is koncertezek a f√ľrdŇĎk√°dban: Benn √ľl√∂k a k√°dba', benzin van a sz√°mba', nem gondolok m√°sra, csak egy sz√°l gyuf√°ra.

- Hogy fogadt√°k a tan√°rok a versik√©idet?

- Nem mutogattam nekik, ink√°bb csak magamnak √≠rtam le. Eml√©kszem, k√©sŇĎbb, a gimn√°ziumban rengeteg irodalmi b√ľntet√©st kaptam. Az√≥ta is tervezem, hogy √≠rok egy dolgozatot B√ľntetŇĎfogalmaz√°s c√≠mmel. A magyartan√°rom -- aki egyben az oszt√°lyfŇĎn√∂k√∂m is volt --, mindig fogalmaz√°st √≠ratott velem, ha valamit nem tanultam meg. R√°ad√°sul ezeket fel is kellett olvasnom a k√∂vetkezŇĎ irodalom√≥r√°n. Az oszt√°lyt√°rsaim baromi j√≥kat r√∂h√∂gtek. A fogalmaz√°si h√°zi feladatokat -- mint az ev√©sn√©l a legjobb falatokat -- mindig a tanul√°s v√©g√©re hagytam, akkor is, ha √©jszaka kellett √≠rnom. B√°r f√©l h√©tkor indult a buszom Cegl√©dre, f√©l hatkor keltett √©desany√°m: tea, kaka√≥, szendvics. Egyszer vet√©lkedŇĎt rendeztek az oszt√°lyok k√∂z√∂tt, s az egyik feladat az volt, hogy a kih√ļzott t√©m√°b√≥l sz√≠nj√°t√©kot kellett √≠rni. Nek√ľnk az Od√ľsszeia jutott, be√ľlt√ľnk a k√∂nyvt√°rba, hogy k√∂z√∂sen meg√≠rjuk, de f√©l √≥ra ut√°n sem jutottunk semmire. Javasoltam, hogy menj√ľnk sz√©pen haza, √©n m√°snapra megcsin√°lom egyed√ľl. Tizenn√©gy √©vesen ugyanis elolvastam a teljes eposzt, √©s olyannyira megmaradt bennem, hogy huszonegyn√©h√°ny √©ves koromig nem is tudtam megszabadulni tŇĎle. Bennem √©ltek az √°lland√≥ jelzŇĎi, az istenei √©s a nyelvezete. A sz√≠ndarab√≠r√°st is j√≥ j√°t√©knak tal√°ltam, √©lveztem, hogy tudom csin√°lni. √Čdesap√°m biol√≥gia szakos tan√°ri v√©gzetts√©ggel fŇĎleg irodalmat √©s t√∂rt√©nelmet tan√≠tott, a h√°zik√∂nyvt√°r√°ban sok versesk√∂tet sorakozott. "Felfedeztem" a klasszikus k√∂lt√©szetet, "r√°√©reztem" a versek dallamvil√°g√°ra, √©s j√°t√©kb√≥l ritmik√°juk, m√©rt√©keik mint√°j√°ra saj√°t verseket is √≠rtam, ahogy kell.

- Ezek ut√°n k√ľl√∂n√∂sen meglepŇĎ, hogy a MŇĪszaki Egyetem G√©p√©szm√©rn√∂ki Kar√°ra ker√ľlt√©l. Hogy t√∂rt√©nt?

- Az √≠r√°s akkoriban, abban a k√∂rnyezetben nem tŇĪnt k√ľl√∂nleges dolognak sz√°momra, nem gondoltam, hogy ezzel kellene foglalkoznom. Tant√°rgyk√©nt a magyar nyelv √©s irodalom eg√©szen m√°s dolog, mint √≠rni, sz√∂veggel foglalkozni. A gimn√°ziumban volt olyan √©v, amikor h√°rmas voltam irodalomb√≥l. Tal√°ltam ugyan szimpatikus elemeket az irodalomt√∂rt√©netben, de az eg√©sz nem igaz√°n vonzott. A verselemz√©seket is elh√ľly√©skedtem, mert csak a sz√∂vegekkel val√≥ j√°t√©k √©rdekelt. Az irodalomtan√≠t√°s az irodalom minden plasztikuss√°g√°t elvette sz√°momra. Mindig √ļgy kapcsol√≥dtam az irodalomhoz, hogy pr√≥b√°ltam belŇĎle viccet csin√°lni. P√©ld√°ul amikor meg kellett tanulnunk Balassi Boriv√≥knak val√≥... c√≠mŇĪ vers√©t, engem is feleltettek. Fel√°lltam, √©s azt mondtam, Balassi B√°lint: Szesztestv√©remnek. Ink√°bb megengedtem magamnak ezt a po√©nt, csakhogy valami k√∂z√∂m legyen a vershez. Persze ennek is b√ľntetŇĎfogalmaz√°s lett a k√∂vetkezm√©nye. Az egyik irodalom√≥r√°ra el kellett olvasni Gogol novell√°j√°t, A k√∂p√∂nyeget. Amikor elŇĎsz√∂r meghallottam a tan√°rt√≥l Akakij Akakijevics nev√©t, iszony√ļan elkezdtem nevetni, amibŇĎl r√∂gt√∂n kider√ľlt, hogy akkor hallottam elŇĎsz√∂r, vagyis nem olvastam el.

- Szerinted a sz√∂veggel val√≥ j√°t√©kra nagyobb s√ļlyt kellene helyezni az irodalomoktat√°sban?

- Sz√°momra az irodalmi sz√∂vegek, egy√°ltal√°n b√°rmilyen mŇĪv√©szeti tev√©kenys√©g megk√∂zel√≠t√©s√©ben sohasem a filol√≥gia, az irodalomtudom√°ny, hanem a mŇĪv√©szetfiloz√≥fia √©s a mŇĪv√©szetpszichol√≥gia volt a meghat√°roz√≥. Az irodalomtan√≠t√°sb√≥l pedig √©pp ez a kettŇĎ szorul ki legink√°bb, holott ez a k√©t tudom√°ny√°g tud a legm√©lyebb r√©tegekbe hatolni, √©s sokkal √©rz√©kletesebb, mobilabb meg√≠t√©l√©st enged. Val√≥sz√≠nŇĪleg √ļgy lenne a legizgalmasabb, ha teljesen komplexen tudn√° fogni az ember az irodalmat.

- A MŇĪszaki Egyetemet hamar otthagytad...

- A t√∂rt√©nethez tartozik, hogy elŇĎtte egy √©vig a nagyat√°di harckocsiz√≥kn√°l voltam katona. T√∂bbsz√∂r is majdnem agyonlŇĎttek. ElsŇĎl√©pcsŇĎs laktanya, k√©szenl√©ti ŇĎr√ľletekkel. A katonas√°g teljesen idegen vil√°g volt sz√°momra, amiben nem tudtam a m√©rt√©keket. √ögy √©reztem, a kor√°bbi vil√°ghoz fŇĪzŇĎ minden sz√°l megszakad. Sok√°ig nem tudtam ezzel a brut√°lis "√©lm√©nnyel" mit kezdeni, v√©g√ľl egy √©vvel ezelŇĎtt siker√ľlt egy novell√°ban meg√≠rni. Amikor ut√°na az egyetemen r√°m szakadt a szabads√°g, akkor √©reztem igaz√°n a katonas√°g bez√°rts√°g√°t. Szak√°llat n√∂vesztettem, a hajam is megn√∂vesztettem, ford√≠tva hordtam a nadr√°gom, √©s minden elk√©pzelhetŇĎ gesztusommal igyekeztem a vil√°g ellen hadakozni. Szinte minden csoportt√°rsam sokkal magasabb szintrŇĎl v√°gott neki az egyetemnek, j√≥val t√∂bbet tudtak sz√°m√≠t√°stechnik√°b√≥l, olyan szavakat, kifejez√©seket haszn√°ltak, amirŇĎl nem is hallottam. Hamar belef√°radtam abba is, hogy √©jszak√°nk√©nt csavarrajzol√°ssal k√ľszk√∂djek. Sz√°m√≠t√°stechnik√°b√≥l od√°ig jutottam el, hogy √≠rtam egy programot, ami a v√©gtelens√©gig kinyomtatta a faktori√°lisokat. Figyelmeztettek benn√ľnket, hogy nagyon dr√°ga a pap√≠r, pr√≥b√°ljunk sp√≥rolni vele, ez√©rt √©n r√°k√ľldtem ezt a programot a nyomtat√≥ra. Ki is z√°rtak a sz√°m√≠t√≥g√©pterembŇĎl, aminek sz√≠vbŇĎl √∂r√ľltem. A m√°sodik f√©l√©vben m√°r olyan rosszul √°lltam geometri√°b√≥l, hogy bel√°ttam, nem szabad tov√°bb folytatnom. F√©ltettem a sz√ľleimet att√≥l, hogy ez t√ļl nagy trauma lesz sz√°mukra, √©s igaz√°b√≥l elmagyar√°zni se tudtam volna a v√°lt√°s ok√°t; Paczolay B√©la tank√∂rt√°rsam -- aki ma filmrendezŇĎ --- nagyon okosan azt tan√°csolta, hogy a mŇĪegyetem felad√°s√°t csak a folytat√°ssal egy√ľtt szabad elmondani a sz√ľleimnek. Igaza volt. Viszont naivan azt k√©pzeltem, hogy a pedag√≥giai p√°lya sokkal hum√°nusabb, mint a m√©rn√∂ki, ez√©rt eld√∂nt√∂ttem, hogy a szegedi fŇĎiskola matematika-fizika szak√°n folytatom.

- Mire volt j√≥ a fŇĎiskola n√©gy √©ve?

- Rengeteg emberrel megismerkedtem, sokan k√∂z√ľl√ľk az√≥ta is a bar√°taim, csak a teljess√©g kedv√©√©rt nem sorolom most a nev√ľket. N√©h√°ny √©vig kicsit felelŇĎtlen-felhŇĎtlen maradhattam, azaz nem kellett konkr√©t c√©lokat kitŇĪzn√∂m, hiszen az adott volt: diplom√°t szerezni. Nem tudtam megmondani, mi√©rt, de √©reztem, val√≥sz√≠nŇĪleg sz√ľks√©gem lesz r√°. K√©sŇĎbb elkezdtem olyan filoz√≥fiai munk√°kkal foglalkozni, amelyekbŇĎl l√°ttam, hogy a term√©szettudom√°nyos felfedez√©sek hat√°s√°ra nagyon sokban megv√°ltoznak a vil√°gr√≥l alkotott kor√°bbi elgondol√°sok √©s egy√°ltal√°n az elgondol√°sok lehetŇĎs√©gei. Rengeteget besz√©lgett√ľnk akkoriban, mert sokunkat izgatott, mi ez a vil√°g, √©s hogyan mŇĪk√∂dik. A viszonylag sok term√©szettudom√°nyos ismeretnek k√©sŇĎbb nagy haszn√°t l√°ttam a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ filoz√≥fiai, nyelvfiloz√≥fiai keresg√©l√©seim sor√°n. Min√©l t√∂bb tudom√°nyban -- legal√°bb alapfokon -- otthon van az ember, ann√°l komplexebben l√°tja a vil√°got. Ma m√°r √©rzem, hogy p√©ld√°ul a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ irodalomelm√©leteket -- amelyek eddig nem igaz√°n √©rdekeltek -- nem lenne rossz ismernem. Min√©l t√∂bbet tud az ember a vil√°gr√≥l, ann√°l pontosabban tudja √∂sszeilleszteni a k√©peit, fogalmaz√°s k√∂zben pedig ann√°l finomabb szŇĪrŇĎn kereszt√ľl tudja elmondani a belsŇĎ besz√©d√©t. Az √≠r√°s is ugyanolyan, mint mindenf√©le tudom√°ny√°gban a kutat√°s. Sz√°momra az √≠r√°s is keres√©s, hiszen nincsenek k√©sz alakzataim egy-egy probl√©ma megold√°s√°ra. Hogy a matematik√°n√°l maradjak: nem egy √ļjabb m√°sodfok√ļ egyenlet gyakorlatszerŇĪ megold√°sa az igaz√°n izgalmas, hanem az, ha egy k√ľl√∂nleges probl√©m√°t oldasz meg. Hasonl√≥ √©rz√©s az √≠r√°sban kalandozni. Ahhoz lehetne hasonl√≠tani, mintha azt mondan√°m: az √≠r√°s is olvas√°s; csak egy √ľres k√∂nyvet kap kez√©be az ember, √©s az √ľres oldalakat olvassa teli. Ennek megvan az a fantasztikuma, hogy azt olvasol, amit akarsz. A kedvenc k√∂nyvedet olvashatod ezzel a m√≥dszerrel. Azt√°n, persze, l√°tod, olvashatt√°l volna jobb k√∂nyvet is.

- Hogyan kezdt√©l publik√°lni?

- A fŇĎiskol√°n mondt√°k a bar√°taim, hogy amit √≠rok, k√∂z√∂lni lehetne foly√≥iratokban √©s a Szegedi Egyetemben. P√©nzt kapok √©rte, amibŇĎl lehet cigit venni, √©tteremben finomakat enni. Ugyanakkor ez nem tervszerŇĪen t√∂rt√©nt, k√∂zben rengeteg bulit csin√°ltunk. Egyszer kiment√ľnk a Boszork√°nyszigetre, a Sz√©p versek egyik k√∂tet√©nek lapjaib√≥l hajtogatott pap√≠rcs√≥nakokat √ļsztattunk, ezeket lefot√≥ztuk, nyert√ľnk is vele egy p√°ly√°zaton. Bar√°taimmal elind√≠tottuk a Narancssz√≠v-szonettek f√ľzetsorozatot, amelynek r√©szek√©nt √©n is √∂ssze√°ll√≠tottam egy kis f√ľzetet ElsŇĎ √∂r√∂mszerz√©si k√≠s√©rlet c√≠mmel. Ahogyan egyre t√∂bb √≠r√°sunk megjelent, kezdett elfogyni az amatŇĎr st√°tusunk. Nagy √©lm√©ny volt, amikor a Magyar NemzettŇĎl -- ami akkoriban a legtekint√©lyesebb napilap volt -- egy szerkesztŇĎi levelet kaptam, hogy k√ľldjek nekik verset. Olyan √©rz√©s volt, mintha kit√ľntetn√©nek. Ezek a dolgok kicsit becsv√°gy√≥bb√° tettek, √©s elhitett√©k velem -- √©n is elhitettem magammal --, hogy amit √≠rok, az j√≥. Ez az√©rt volt fontos, mert a sikerek mellett rengeteg visszautas√≠t√°sban is r√©szem volt akkoriban. Azt hittem, ha egyik helyen m√°r "ki tudtam ugrani", akkor csak k√ľldenem kell az √≠r√°saimat az irodalmi foly√≥iratoknak, ott is kinyitj√°k nekem az ablakot, na, ugorj√°l egyet n√°lunk is. Amikor nem fogadt√°k el, nem √©rt k√ľl√∂n√∂sebb trauma, elfogadtam, hogy nekik nem tetszik. Ha kezdŇĎ szerzŇĎk megkeresnek, hogy adjak tan√°csot, mi legyen a verseikkel, √≠r√°saikkal, vissza tudom id√©zni, az √©n √©letemben milyen st√°diumban sz√ľlettek ezek a sz√∂vegek. M√°st nem tudok mondani: csin√°lni kell. Mert csakis mik√∂zben a nyelvvel foglalkozik, tud elŇĎre haladni az √≠r√≥ vagy a k√∂ltŇĎ. A nyelv √°lland√≥ visszahat√°saib√≥l ker√ľl ki az az egyre finomabb, izgalmasabb, √©rdekesebb fogalmaz√°s, ami csak az √∂v√©. Azt szokt√°k mondani, hogy bizonyos dolgokat ki kell √≠rnia mag√°b√≥l az embernek, hogy v√©g√ľl megtal√°lja a saj√°t hangj√°t -- vagy a saj√°t kiad√≥j√°t.

- Diploma ut√°n k√©nyszerŇĪs√©gbŇĎl kezdt√©l tan√≠tani?

- M√°r a fŇĎiskol√°n k√∂z√∂ltem a m√≥dszertan tan√°raimmal, hogy nem fogok tan√≠tani, mert √≠rni akarok. Holott √°ll√≠t√≥lag viszonylag j√≥ pedag√≥giai √©rz√©kem volt, j√≥l tan√≠tottam. Bej√∂tt, amit kital√°ltam: √ļgy kell elmagyar√°zni az anyagot, hogy ha nem tudn√°m, √©n is meg√©rtsem. A diplomaoszt√≥ ut√°n teljesen felszabadultan azzal a tudattal, hogy kezdŇĎdik az √©let, indultam volna haza, amikor az aut√≥buszvezetŇĎ az utols√≥ pillanatban becsukta az orrom elŇĎtt az ajt√≥t. Ezt valahogy jelk√©pesnek √©reztem, azt az egy sz√°l dr√≥tozott szegfŇĪmet, odaadtam egy j√°r√≥kelŇĎnek. A sz√ľleim t√ľrelme √©s toleranci√°ja kellett ahhoz akkoriban, hogy elviseljenek. (√Čpp nemr√©giben mondta √©desany√°m, hogy most kezd csak meg√©rteni.) Semmi m√°st nem akartam csin√°lni, legfeljebb √≠rni. N√©h√°ny √©vvel kor√°bban kaptam meg az elsŇĎ √≠r√≥g√©pemet, ami fantasztikus √©lm√©ny volt. Est√©nk√©nt pirossal-feket√©vel, ahogy √©pp j√∂tt, legal√°bb h√©t verset be√ľt√∂ttem az Erik√°ba. K√©pverseket is √≠rtam, ami akkoriban nagyon d√≠vott. A fŇĎiskola ut√°n elŇĎsz√∂r a cegl√©di mŇĪvelŇĎd√©si h√°zban dolgoztam, az elsŇĎ munkafeladatomban a telefonk√∂nyvbŇĎl ki kellett √≠rnom az √∂sszes cegl√©di nevet √©s c√≠met, ahov√° megh√≠v√≥kat, programaj√°nl√≥kat k√ľldtek. Bor√≠t√©kokat √≠rtam √©s b√©lyeget ny√°laztam. Egyre rosszabbul √©reztem magam, v√°ltanom kellett. Cegl√©d viszonylag kicsi v√°ros, sz√ľleim ott √©ltek, erre is gondolnom kellett, amikor "kavartam a kocsony√°t". V√©g√ľl a moziba mentem el dolgozni, mert ott az mondt√°k, Budapestre kell felj√°rnom filmeket v√°logatni. Mivel kider√ľlt, hogy j√≥l tudok mŇĪszaki rajzolni, az utaz√°s helyett eg√©sz nap √∂tven oldalt kellett megvonalaznom a statisztik√°khoz. M√°snap jegy√°rus√≠t√°ssal akartak megb√≠zni. Nem tartottam lealacsony√≠t√≥ munk√°nak, egyszerŇĪen azt √©reztem, nincs k√∂z√∂m ehhez a fajta √©lethez, egy nap el√©g volt belŇĎle. Nem tal√°ltam a helyem a vil√°gban, v√©g√ľl m√©gis elmentem tan√≠tani. Eleinte √©lveztem, mert val√≥s√°gos sz√≠nh√°zi elŇĎad√°st csin√°ltam az √≥r√°kb√≥l, sokszor megnevettettem a gyerekeket, a szakfel√ľgyelŇĎt bek√∂t√∂tt√ľk az √°ramk√∂rbe. Azt azonban nem sok√°ig b√≠rtam, hogy gyakran egym√°s ut√°n n√©gyszer kellett leadnom ugyanazt az √≥r√°t. √ögy √©reztem, minden csak kifel√© megy, nem kapok a gyerekektŇĎl semmit, mert val√≥sz√≠nŇĪleg sokkal nagyobb gyerek vagyok n√°luk. Hazug dolognak √©reztem a tan√≠t√°st. M√°sf√©l √©v eltelt√©vel egyik este r√°d√∂bbentem, hogy csak radik√°lisan lehet v√©get vetni ennek, b√°r nem igaz√°n tudtam k√ľl√∂nbs√©get tenni, hogy az √©letemnek, vagy az √©letem ilyet√©n g√∂rcs√∂s √©s borzalmas menet√©nek kell v√©get vetni. De m√©g akkor √©jjel fel√ľltem egy vonatra, √©s lej√∂ttem Szegedre, mivel itt √©ltek a bar√°taim. Eleinte a kert√°s√°st√≥l kezdve a telev√≠zi√≥s seg√©dszerkesztŇĎi munk√°ig mindenf√©l√©vel pr√≥b√°lkoztam, √©s v√©gre fell√©legeztem. V√©g√ľl Sulyok Zs√≥ka √©s M√°rok Tomi seg√≠ts√©g√©vel a D√©lmagyarorsz√°ghoz ker√ľltem. Az elsŇĎ interj√ļt B√≠r√≥ Zolt√°nnal kellett k√©sz√≠tenem, holott soha, semmi k√∂z√∂m nem volt elŇĎtte a politik√°hoz. Az ismerŇĎseimet k√©rdezgettem, hogy ŇĎk mit k√©rdezn√©nek tŇĎle. Azt sem tudtam, hogy milyen egy interj√ļ, ez√©rt megvettem az √∂sszes napilapot, hogy megn√©zzem, formailag hogyan kell meg√≠rnom. A t√∂bbi mŇĪfajjal is hasonl√≥ m√≥dszerrel ismerkedtem meg, nekem ez volt az √ļjs√°g√≠r√≥-iskola. Akkoriban nagy v√°ltoz√°son ment √°t a D√©lmagyarorsz√°g; filmkritik√°t p√©ld√°ul √©pp senki sem √≠rt. K√©nyelmes dolognak tŇĪnt elmenni a sajt√≥vet√≠t√©sekre, ut√°na pedig √≠rni r√≥la valamit. Egy idŇĎ ut√°n persze abba is bele lehetett sokallni, hogy az ember minden h√©ten v√©gign√©zzen √©s elemezzen egy t√∂kkel√ľt√∂tt amerikai filmet. R√°ad√°sul a mozisokkal j√≥l √∂sszeismerkedtem, ez√©rt nem sz√≠vesen cseszegettem volna a filmjeiket, mert a kenyer√ľkrŇĎl volt sz√≥.

- Az √ļjs√°g√≠r√≥i munka napi robotja mellett mennyi idŇĎd maradt az √≠r√°sra?

- K√©nyelmes voltam, ha kedvem tartotta, √≠rtam, ha nem, akkor nem. Az √∂sszegyŇĪjt√∂tt pr√≥z√°imb√≥l √°ll√≥ k√∂tetet m√©g akkoriban √∂ssze√°ll√≠tottam, amikor tan√≠tottam. Meg is kaptam √©rte a honor√°riumot, de v√©g√ľl nem adt√°k ki. Ez az anyag k√©sŇĎbb √°tker√ľlt egy m√°sik kiad√≥hoz, kivett√ľnk belŇĎle √≠r√°sokat, majd a D√©lmagyarorsz√°gnak folytat√°sokban √≠rt kisreg√©nyem is beleker√ľlt. Akkoriban el√©gg√© √∂tletszerŇĪen √≠rtam, minden azon m√ļlt, √©pp volt-e hozz√° kedvem. 1993-ban jelent meg elsŇĎ k√∂nyvem, a Haggyatok l√≥tusz√ľl√©sben, s csak 1996-ban a m√°sodik, a Megyek egy k√∂rt az alv√°zon. Ez is mutatja, nem rokkantam bele az √≠r√°sba.

- Sohasem volt√°l klasszikus √©rtelemben vett √ļjs√°g√≠r√≥; m√°ra el is √©rted, hogy elsŇĎsorban t√°rc√°kat √©s jegyzeteket k√©rnek tŇĎled, de ez nem volt mindig √≠gy...

- Sok mŇĪfajt nem sz√≠vesen csin√°ltam, semmitmond√≥ emberekkel interj√ļk, haszontalan, repi tud√≥s√≠t√°sok, de ebbŇĎl meg lehetett √©lni, meg h√°t √©letem minden peri√≥dus√°nak akadt kezdŇĎ, z√∂ldf√ľlŇĪ szakasza, amiben elhittem √©s k√©szp√©nznek vettem a m√©g ismeretlen dolgok "fontoss√°g√°t" √©s ŇĎszintes√©g√©t. Ez valamennyire ma is megmaradt. Persze nem lenne igaz, ha azt mondan√°m, az √ļjs√°g miatt nem maradt idŇĎm az √≠r√°sra. EgyszerŇĪen akkoriban nem voltam el√©gg√© c√©ltudatos. Nem mintha most nagyon az lenn√©k.

- A kilencvenes √©vek kezdet√©n meglehetŇĎsen boh√©m √©s √∂nt√∂rv√©nyŇĪ figur√°nak ismertelek meg, m√°ra ezek a jelzŇĎk ink√°bb csak az √≠r√°saidra igazak...

- Azt hiszem, az az idŇĎ m√°r elm√ļlt. √ögy √©rzem, a t√°rsadalmi, konvencion√°lis eszetlens√©gek k√∂zepette √©s ellen√©re √©letemnek ez a k√ľlsŇĎ r√©sze nyugv√≥pontra tal√°lt: van egy p√°rom √©s t√°rsam mindenben, egy eg√©sz csal√°dom. Tal√°n ennek hi√°ny√°ban zuhantam √©jszak√°r√≥l √©jszak√°ra, √©s r√ļgkap√°ltam a szeretetlens√©gben. De k√°r lett volna kihagyni ezt az eszelŇĎs f√≠linget, mert most azt hinn√©m, valamirŇĎl lemaradtam. Sokszor √ļgy jutott fel Pestre a h√≠r, hogy √©n szabados performanszokat csin√°lok Szegeden. Tulajdonk√©ppen az √≠r√°s helyett akkoriban ilyesmire ment el rengeteg energi√°m. Nem volt semmi m√°s c√©lom az √≠r√°ssal, minthogy le√≠rjam, ezt a vad vil√°giszonyt. K√ľl√∂n√∂sebben nem t√∂rŇĎdtem vele, hogy k√∂nyv lesz-e belŇĎle. Mostanra valahogyan √ļgy alakultak a dolgaim, hogy be kellett l√°tnom, ha filmet akarok csin√°lni, vagy -- amire √∂szt√∂nd√≠jat is kaptam -- reg√©nyt akarok √≠rni, akkor nem lehet csak √ļgy bele a vakvil√°gba, sokkal jobban meg kell terveznem az √©letemet. Annak is meg volt az es√©lye, hogy az a st√≠l egy idŇĎ ut√°n befullad. Val√≥sz√≠nŇĪleg √©pp j√≥kor j√∂tt a v√°lt√°s, mert legbel√ľl √©reztem, hogy √≠gy nem mehet tov√°bb. Nem √©lveztem m√°r az est√©ket, √ľltem az asztaln√°l, nem sz√≥ltam egy sz√≥t sem, nem √©rdekelt semmi, ugyanakkor m√©gis el kellett mennem a bev√°lt helyekre, ha emberek k√∂z√∂tt akartam lenni.

- Nagyon sokan rajongva szeretik az √≠r√°saidat, √©s keveslik amit tŇĎled a lapban olvashatnak, ugyanakkor legal√°bb ilyen n√©pes a m√°sik t√°bor is, amelyik tiltakozik, kik√©ri mag√°nak ezeket a sz√∂vegeket, √©s az elt√°vol√≠t√°sodat k√∂veteli. Hogy √©led meg, hogy ennyire megosztod a D√©lmagyarorsz√°g olvas√≥t√°bor√°t?

- Sokf√©lek√©ppen lehet ezt meg√©lni, de fŇĎleg √ļgy: legal√°bb van valamilyen hat√°sa annak, amit csin√°lok. Tal√°n azokat a r√©tegeket √©rem el, amelyek valamik√©ppen meg√©rintik az olvas√≥kat, de fŇĎk√©pp engem. Tudom, hogy j√≥ n√©h√°nyan vannak, akik legsz√≠vesebben agyon√ľtn√©nek, de az az√©rt megnyugtat√≥, hogy a kezek sohasem lend√ľltek el. K√©rdezt√©k m√°r p√°ran: s√∂t√©ted√©s ut√°n is ki merek menni az utc√°ra? A sz√©lsŇĎs√©ges megnyilatkoz√°sok √°ltal√°ban mindig megszŇĪnnek, amikor szem√©lyesen tal√°lkozom valakivel. SŇĎt, ez nemcsak az olvas√≥kra, hanem a kritikusokra is √©rv√©nyes. ElŇĎfordult, hogy valaki m√°r leadta a kritik√°j√°t a k√∂nyvemrŇĎl az egyik foly√≥iratnak, majd v√©letlen√ľl √∂sszefutottunk valahol, √©s √∂t percnyi besz√©lget√©s ut√°n azt mondta, vissza kell k√©rnie √©s √°t kell √≠rnia, mert f√©lre√©rtett. Vannak olyanok, akiknek a gondolkod√°s√°ra, vil√°gfelfog√°s√°ra r√≠mel az √©n nyelvi logik√°m, √©s vannak, akiket iszony√ļan irrit√°l. Ňźket is meg√©rtem, de hozz√° kell tennem, egy-k√©t esetet kiv√©ve, sohasem ilyen sz√°nd√©kkal √≠rok. Kiv√©tel volt, amikor annyira felbosszantottak valami h√ľlyes√©ggel, hogy direkt polg√°rpukkaszt√°sb√≥l az egyik t√°rc√°mba valamelyik nyelvk√∂nyvbŇĎl bem√°soltam egy lehetetlen p√°rbesz√©det.

- Hogyan befoly√°sol a siker?

- A sikerrŇĎl mindig azt gondoltam, hogy nem √©n vagyok sikeres, hanem az √≠r√°saim. Mindig sz√©t tudom v√°lasztani a kettŇĎt, akkor is, ha azt mondj√°k, hogy az √≠r√°saim csak velem egy√ľtt √©rtelmezhetŇĎek, √©s √ļgy ker√ľlnek igaz√°n a hely√ľkre. Majd √∂tven-sz√°z √©v m√ļlva, amikor m√°r csak a sz√∂vegek lesznek, kider√ľl az igazi √©rt√©k√ľk. Hogy mit tudtam bel√©j√ľk rakni magamb√≥l, mennyire voltam ŇĎszinte, mennyire √≠rtam azt, amit a k√©pess√©geim szerint maxim√°lisan tudtam. Ehhez m√©rten lehet majd ŇĎket sikeresnek √©rt√©kelni.

- Tudsz-e valamif√©le haszn√°lati utas√≠t√°st adni az √≠r√°saidhoz azoknak, akik egyszerŇĪen nem tudj√°k elkezdeni a befogad√°sukat? Hogyan kell olvasni ŇĎket?

- Filmes p√©ld√°t hozn√©k. Nagyon sok olyan filmet l√°ttam, ami elŇĎsz√∂r ideges√≠tett. Sok idŇĎ eltelt, am√≠g meg√©rtettem: ezeket a filmeket nem j√≥l n√©zem. H√°tra kell dŇĎln√∂m, el kell engednem magam, √©s nem √©rtenem kell, hanem √©reznem, hogy egy nem konkr√©t s√≠kon mi t√∂rt√©nik benn√ľk. Mindenkinek megadatik az √©let√©ben, hogy bizonyos dolgokat csak eszt√©tikai szemsz√∂gbŇĎl n√©zzen. Nem egy kisbab√°t, nem egy tanyafestm√©nyt, hanem valami k√ľl√∂nleges dolgot egyszerŇĪen csak sz√©pnek tal√°l, √©s nem tud r√° magyar√°zatot. Tulajdonk√©ppen ennek kellene mŇĪk√∂dnie a sz√∂vegeim eset√©n is. Megpr√≥b√°lom a nyelvi-eszt√©tikai vil√°gomat √ļgy "lek√≥dolni", hogy a sz√∂vegeim visszaadj√°k az olvas√≥nak azt a fajta t√∂bbnyire puszt√°n eszt√©tikai belsŇĎ √©rz√©st, ami engem √≠r√°s k√∂zben vezet. Gyakran mondj√°k: nem √©rtik, amit √≠rok. Amikor egyszerŇĪ t√∂rt√©neteket √≠rok, azokat persze lehet √©rteni, de az esetek t√∂bbs√©g√©ben nem az √©rtelem, hanem az √©rzelem vezeti a besz√©dem. Nagyon sokszor eg√©szen v√°ratlanul bukkannak fel a fejemben a mondatok. Nem tudom, honnan, mert engem is meglepnek, √©s akkor el kell d√∂ntenem, illenek-e a sz√∂veghez. Olykor m√°sodpercenk√©nt √∂t-hat ilyen mondat, tagmondat is megjelenik, ezek k√∂z√∂tt szelekt√°lva haladok tov√°bb abszol√ļt csak eszt√©tikai m√©rce szerint. Ez teljesen m√°sfajta olvas√≥i gyakorlatot k√≠v√°n, mint p√©ld√°ul egy klasszikus reg√©ny. Ha valaki a klasszikus reg√©nyek vil√°g√°t szereti, abban tud az elm√©je elm√©lyedni, tegye azt! Olvas√≥im azt szokt√°k mondani, ha egyszer siker√ľl r√°kapniuk a sz√∂vegeim √≠z√©re, ut√°na m√°r valamennyit √©lvezni tudj√°k. Im√°dom az ilyen olvas√≥kat!

- Azt nyilatkoztad n√©h√°ny √©ve, hogy sz√°modra a mondat sokkal fontosabb, mint a t√∂rt√©net. Ha j√≥l tudom, √©pp egy reg√©nyt √≠rsz; ebben is fontosabbak lesznek a mondatok a t√∂rt√©netn√©l?

- A fontoss√°g sz√°momra nem eszt√©tikai kateg√≥ria, √©s nagyon ut√°lom is ezt a sz√≥t. Ez a t√∂rt√©net-mondat antagonisztikus ellent√©t a n√©pi-urb√°nus bajv√≠v√°s sz√ľl√∂tte, modern √©s √ļjabb lek√©pez√©se, vagyis kicsit nem az √©n √ľgyem. Mondat √©s t√∂rt√©net: egy az egyben, mint Mohamed a hegyben, helyben vagyunk. A reg√©nyemnek nagyj√°b√≥l megvan a v√°za. ElŇĎre meg kellett terveznem, hogy ne szaladjon el a kezem. Nagyon j√≥ gyakorlat volt ehhez az a h√°rom forgat√≥k√∂nyv, amit az ut√≥bbi √©vekben √≠rtam. Ezekn√©l is olyan laza szerkezetet kellett tal√°lnom, ami m√©g nem g√°tolt abban, hogy szabadon azt csin√°ljak, amit akarok. Ennek a reg√©nynek is csak nagyvonalakban tudom a t√∂rt√©net√©t, de nem is ez a l√©nyeg. Ha az √°tlagemberek √©let√©t vessz√ľk alapul, akkor a t√∂rt√©netek el√©gg√© adottak. Megsz√ľletnek, megvannak az √©let√ľk t√°rsadalmi l√©pcsŇĎfokai, majd meghalnak. Ez a teljes t√∂rt√©net, ezen bel√ľl sz√°momra ink√°bb az az √©rdekes, hogy mindezt hogyan csin√°ljuk √©s mondjuk el. Nagyon sokf√©le nyelven lehet elmondani egy ember √©let√©t, ezek k√∂z√ľl az az ide√°lis, ami a legfinomabban tudja visszaadni. Val√≥sz√≠nŇĪleg t√ļl sokat b√≠zok a nyelvre, de azt vettem √©szre, hogy a nyelv nekem annyira szabadon engedelmeskedik, √©s annyira k√∂nnyen j√∂n, hogy m√°sra nem is szabad b√≠znom.

 

- Legut√≥bbi k√∂nyved, a K√©plapok a barlangsz√°jb√≥l kapcs√°n az √ČS recenzense a k√∂vetkezŇĎket √≠rta: "Podmaniczky kev√©sb√© √°ll benne azokban a hagyom√°nyokban, melyeken sokaknak √°t kellett √≠rniuk magukat, hogy v√©g√ľl saj√°t hangukra tal√°ljanak. Podmaniczkynek mintha kevesebb gondot √©s erŇĎfesz√≠t√©st jelentett volna, hogy √°tverekedje mag√°t azon a boz√≥toson, amit hagyom√°nynak h√≠vunk, hiszen m√°r indul√°sakor is sokkal szabadabban mozgott a p√°ly√°n, mint hasonl√≥an kezdŇĎ kort√°rsai."

- Azt hiszem, abb√≥l, amit a gyerekkoromr√≥l, az irodalomhoz fŇĪzŇĎdŇĎ kapcsolatomr√≥l elmondtam, egy√©rtelmŇĪen l√°tszik, nem volt sz√ľks√©gem boz√≥tv√°g√≥ k√©sre ahhoz, hogy √≠rni tudjak. Nem az irodalom felŇĎl mentem az irodalomba, egyszerŇĪen csak √≠rtam, √©s a sz√∂vegeimet -- mint a nyelv saj√°tos form√°it -- irodalomnak minŇĎs√≠tett√©k. √ćr√°s k√∂zben, ma is gyakran elfelejtem, hogy amit csin√°lok, az irodalomnak k√©sz√ľl. √ďr√°kon √°t tudn√°m mes√©lni, hogy miket √©ltem √°t √≠r√°s k√∂zben a sz√∂veggel, a nyelvvel kapcsolatban. Ha valakinek nincsenek meg ezek a tapasztalatai, akkor lehet, hogy nem is tudja elhinni a velem megesett transzcendens t√∂rt√©neteket.

- Mesélj valami hihetetlent!

- K√∂sz√∂n√∂m, sz√©p feladat. √ćr√°s k√∂zben egyszercsak azt vettem √©szre, hogy olyan sz√≥rendezŇĎ elv ker√ľlt valahogyan a fejembe, amellyel mindent, az eg√©sz idŇĎben √°ts√ľv√≠tve elmondhat√≥nak √©reztem. Olyan dolgokat is, amiket od√°ig soha nem tudtam. A vil√°g bizonyos r√©szeit csak bizonyos sz√≥haszn√°lattal √©s mondatrendez√©ssel tudja elmondani az ember, m√°ssal egyszerŇĪen nem k√©pes r√°. Ennek az egyre bŇĎv√ľlŇĎ burk√°t egyszercsak meg√©reztem. RettentŇĎ gyorsan √≠rtam, mert √©reztem, ez az √°llapot hamarosan v√©get √©r. Olyan sima √©s pontos fogalmaz√°s ad√≥dott, hogy az d√∂bbenetes volt. Amikor befejezŇĎd√∂tt, lez√°rult, k√∂h√∂gni kezdtem √©s nem tudtam folytatni az √≠r√°st. Van egy m√°sik √©rdekes dolog is az √≠r√°sok eszt√©tik√°j√°val kapcsolatban. Biztosan nagyon sok ember √©rezte m√°r, hogy mielŇĎtt kimondana valamit, m√°r megvan a fej√©ben a gondolat, de m√©g nem a nyelven. Ez egyfajta zenei gondolat. Amikor nem a h√©tk√∂znapi nyelven √≠rok, sz√°momra az a fontos, hogy a m√°sodperc t√∂rt r√©sz√©t, am√≠g ebbŇĎl a gondolatb√≥l nem lesz nyelvi sz√∂veg, vissza tudjam adni. Vagyis a sz√∂vegem vissza tudjon utalni arra a nyelv elŇĎtti √°llapotra, amikor a besz√©d megsz√ľletik az ember fej√©ben. Ha ezt el tudom √©rni, akkor j√∂n l√©tre a sz√°momra eszt√©tikus nyelv. A sz√∂vegeimben ink√°bb ehhez pr√≥b√°lok igazodni, mint ahhoz, hogy t√∂rt√©net k√©pzŇĎdj√©k, az valahogy √ļgy is lesz, az alanyok √©s √°ll√≠tm√°nyok √≥hatatlanul megsz√ľlik. Ez borzaszt√≥an √©s felvillanyoz√≥an izgalmas! Ebben a nyelv zeneis√©ge is benne van, mert a zene egy olyan gondolatforma, ami nagyon k√∂zel √°ll ehhez a ki nem mondott gondolathoz.

- Mit gondolsz, vannak vesz√©lyei a sz√∂vegeidet jellemzŇĎ korl√°tlan szabads√°gnak?

- Majd ha belebukok a szabads√°gba, kider√ľl. Nem hiszem. Furcs√°n √©rezn√©m magam, ha olyanokat √≠rn√©k, amit nem olvasna senki, ami senkit sem √©rdekelne. (B√°r a mai olvas√≥t√°bort sem kell Duna-rekesztŇĎ mennyis√©gben elk√©pzelni; √ļgy 1000 p√©ld√°nyos vagyok.) Biztosan sz√°mtalan √≠r√≥ √°t√©lte m√°r azt, hogy viszonylag j√≥ fiatalkori felfut√°s ut√°n √©rthetetlen√ľl visszaesett, aminek gyakorta az az oka, hogy azt hiszik, k√©szen vannak, √©s nincs tov√°bb keres√©s, csak az eddig sikeres reproduk√°l√°sa. Ezt √©n nem tudom elk√©pzelni, √©s val√≥sz√≠nŇĪleg ez√©rt nem fog bek√∂vetkezni. Nem vagyok t√ļl optimista, de azt megtanultam, ha valamit nagyon hat√°rozottan akarok, akkor azt nem izomb√≥l, hanem egyfajta szuggeszt√≠v √∂ngerjesztŇĎ erŇĎvel mindig meg tudom csin√°lni. Eleinte √ļgy gondoltam, mindenki rendelkezik ezzel a k√©pess√©ggel, de val√≥sz√≠nŇĪleg m√©gsem. Mint ahogyan a nyelvi k√©pess√©geimrŇĎl is -- amit m√°sok k√ľl√∂nlegesnek tartanak --, azt hittem, minden √≠r√≥ rendelkezik hasonl√≥val.

- N√©h√°ny √©ve azt mondtad, viszonylag kev√©s irodalmat olvasol, √©s azt a keveset is jobb√°ra csak Beckett-tŇĎl. M√°ra v√°ltozott ez?

- Az olvas√°s sz√°momra elsŇĎsorban egyfajta inspir√°ci√≥forr√°s. Sok koll√©g√°t√≥l elt√©rŇĎen sz√≥ szerint boldog vagyok, ha egy j√≥ sz√∂veget olvasok valamelyik foly√≥iratban, mert az engem is feldob, √©s bevisz a szerzŇĎ vers- vagy pr√≥zavil√°g√°ba. A kort√°rsakat a foly√≥iratokb√≥l rendszeresen olvasom, vannak szerzŇĎk, akiket m√°r direkt keresek. Beckett ut√°n Thomas Bernhard k√∂vetkezett, akinek a k√©sz√ľlŇĎ reg√©nyemhez is komoly k√∂ze lesz. √Čvekkel ezelŇĎtt v√©letlen√ľl, beleolvas√°s kapcs√°n kaptam el a Tandori-sz√∂vegek fonal√°t. F√ľst Mil√°n A feles√©gem t√∂rt√©nete c√≠mŇĪ k√∂nyv√©t t√∂bbsz√∂r is elolvastam. Mik√∂zben √©n is √≠rok egy napl√≥t, az ut√≥bbi h√≥napokban kezdtem el M√°rai napl√≥it olvasni, amelyekben eg√©szen k√ľl√∂n√∂sen √≠r a k√∂rnyezŇĎ vil√°gr√≥l, √ļgy, hogy k√∂zben nincs elŇĎt√©rben a szem√©lyis√©ge, √©s m√©gis.

- Mit √°rulsz el a k√©sz√ľlŇĎ reg√©nyedrŇĎl?

- Egy nem magyar mŇĪford√≠t√≥r√≥l sz√≥l, aki egy magyar k√∂nyvet ford√≠t, ami tulajdonk√©ppen egy Thomas Bernhard-sz√∂veg. Arra j√∂ttem r√°, hogy Bernhard √©letrajz√°nak egyik szakasza teljesen az √©n √©letem. Vagyis mik√∂zben Thomas Bernhard-sz√∂veg, ak√∂zben az √©n sz√∂vegem. A c√≠me: Nyakam Szeged. M√°r n√©gy √©vvel ezelŇĎtt elkezdtem √≠rni, de h√°rom oldal ut√°n lelkiismeret-furdal√°som t√°madt, hogy besz√©lhetek-e √©n √≠gy egyes szegedi emberekkel. De most hat√°rozottan √ļgy √©rzem, ideje megcsin√°lni, leporolni ezt a s√ľtŇĎs, kisszerŇĪ provincializmust; √°lvil√°got, amiben cinikus poj√°c√°k szarj√°k a spanyolviaszt. Ez a v√°ros teljess√©ggel mŇĪv√©szetellenes, csak popul√°ris kult√ļr√°ja van, az √ļn. magas mŇĪv√©szet nem √©l meg itt.

- Milyennek l√°tod Szegedet?

- Egy plazma. A negyedik halmaz√°llapot. Inspirat√≠vnak semmik√©pp nem nevezhetn√©m. √Čs most m√©gis inspir√°l, b√°r ne tenn√©. A legszŇĪkebb k√∂rnyezetemet kiv√©ve egyed√ľl √©rzem magam ebben a v√°rosban, igaz√°b√≥l semmihez nem k√∂tŇĎd√∂m. Se a Tisz√°hoz, se √©p√ľletekhez, k√ľl√∂n√∂sk√©ppen emberekhez sem. Ugyanakkor, ha n√©h√°ny napig Budapesten vagyok, √ļtk√∂zben visszafel√© hazat√©r√©s √©rz√©sem t√°mad. De ha m√°r itt vagyok, ez r√∂gt√∂n elm√ļlik, nyilv√°n. Biztosan nagyon sok mindent k√∂sz√∂nhetek a v√°rosnak, √©s val√≥sz√≠nŇĪleg nagyon sok mindent nem fog nekem megk√∂sz√∂nni a v√°ros, amit a Nyakam Szegedben le fogok √≠rni.

- Ha megtehetn√©d, felhagyn√°l a napilapos munk√°val?

- Vannak bizonyos t√©m√°k, sztorik amiket -- mŇĪfajuk miatt -- csak napilapban lehet k√∂z√∂lni. Ezeket tov√°bbra is nagyon sz√≠vesen √≠rn√°m a D√©lmagyarorsz√°g sz√°m√°ra, de √ļgy, hogy az egzisztenci√°m ne f√ľggj√∂n tŇĎle. Ehhez arra lenne sz√ľks√©g, hogy a forgat√≥k√∂nyveim, √©s az ezut√°n tervezett sz√≠npadi darabjaim anyagilag lehetŇĎv√© tegy√©k, hogy megv√°logassam, mibe fogok bele. Ehhez a munk√°m hat√°sfok√°t minimum k√©tsz√°z sz√°zal√©kkal kellene n√∂velnem. J√≥ lenne √ļjabb √©s √ļjabb reg√©nyeket √≠rni, mert rengeteg dologgal tal√°lkozom, amik a meg√©rt√©s√ľk vagy √©pp f√©lre√©rt√©s√ľk folyt√°n beteszik a bogarat az √≠r√≥g√©pbe. Szeretn√©k filmeket csin√°lni, amelyekre be√ľln√©k a mozi h√°ts√≥ sor√°ba, √©s n√©zn√©m, hogy reag√°l a k√∂z√∂ns√©g. Ebbe a legut√≥bbi filmszeml√©n egy kicsit m√°r belek√≥stolhattam. Nagy √©lm√©ny volt. Eg√©szen m√°s, mint az irodalmi sz√∂veg fogadtat√°sa. N√©h√°ny √©ve r√°j√∂ttem, hogy azt a szabads√°got, amire √ļgynevezett alkot√≥ mŇĪv√©szemberk√©nt sz√ľks√©gem van, csakis tervszerŇĪ munk√°val v√°lthatom ki. Az irodalom is piaci alapon mŇĪk√∂dik, ez√©rt a munk√°m marketingj√©t is meg kell csin√°lnom. Harminchat √©ves m√ļltam, semmit sem l√°ttam m√©g a vil√°gb√≥l, m√°rpedig e n√©lk√ľl nem akarom befejezni az √©letemet. Nem is fogom!

- H√°rom forgat√≥k√∂nyvet eml√≠tett√©l...

-- Az √Čszak, √Čszak c√≠mŇĪ film az elŇĎzŇĎ filmszeml√©re k√©sz√ľlt el. ElsŇĎsorban a rendezŇĎ filmje, csak r√©szben az eny√©m, hiszen a forgat√≥k√∂nyvem r√©szeinek felhaszn√°l√°s√°val j√∂tt l√©tre. Borzaszt√≥an nehezen nyeltem le, hogy nem az √©n elk√©pzel√©sem szerint csin√°lt√°k meg. Most Cs√∂r√∂gi Istv√°nnal √©s Bicskey Luk√°ccsal egy m√°sik forgat√≥k√∂nyvem alapj√°n szeretn√©nk egy negyven r√©szes t√©v√©sorozatot vagy n√©gy nagyobb filmet k√©sz√≠teni. Ez tulajdonk√©ppen az ezredv√©gi apokaliptik√°ra √©p√ľlne, amiben egy lovas a fŇĎszereplŇĎ. A c√≠me: A v√©gzet alkonya. Ha elk√©sz√ľl, k√©pileg a belga sz√ľrrealista festŇĎ, Ren√© Magritte festm√©nyeire -- √©s az eddigi √≠r√°saimra -- fog eml√©keztetni. A harmadik filmterv munkac√≠me: Agenda. Egy berlini magyar producer-rendezŇĎvel, SŇĎth S√°ndorral √©s a Duna MŇĪhellyel egyelŇĎre csak p√°ly√°zgatunk. A c√≠m, Agenda biztosan meg fog v√°ltozni, mert ugyan√≠gy h√≠vj√°k az EU egyik mezŇĎgazdas√°gi programj√°t. Neh√©z r√≥la besz√©lnem, mert el√©g bonyolult a t√©ma. Van egy pasas, aki egy kis faluban √©l az apj√°val, aki r√©gen √≠j√°sz √©s m√©sz√°ros volt, de hobbib√≥l m√©g ma is l√∂v√∂ld√∂z a kertj√©ben r√©gi marhat√©rk√©pekre. N√©ha egy-egy ny√≠lvesszŇĎ elsz√°ll valamerre, √©s el-eltŇĪnnek az emberek a falub√≥l. De nem is mes√©lem tov√°bb a t√∂rt√©netet, mert olyan sok sz√°lon fut, hogy √≠gy nem lehet visszaadni. Amikor √≠rtam, Godard √©s Lynch filmjei jutottak eszembe, hangulat√°ban valamennyire extr√©m √©s misztikus, magyar√°zatk√©szs√©gben √©s bonyolults√°gban pedig Godard. Mindig jobban szeretem a filmet √©lvezni, mint √©rteni. Ha √©rtem, azt jelenti, hogy olyan dologr√≥l besz√©l, amit m√°r tudtam, ha csak √©lvezem, akkor a bennem m√©g kimondatlan tartom√°nyok kapnak form√°t, √©s nekem ez a fontos... K√©rd√©s bennem, hogy a klasszikus dramaturgiai szab√°lyok mennyiben √∂r√∂k√©rv√©nyŇĪek, illetve a szab√°lyok f√∂lr√ļg√°sa, azaz m√°sf√©le szab√°lyok k√∂vet√©se milyen eredm√©nnyel j√°rhat? Mert szerintem maguk a dramaturgiai szab√°lyok egy√ľttesen visszahatnak a tartalmi t√©rre, illetve bez√°rj√°k azt, √©s minden olyan kifejezendŇĎ, elbesz√©lendŇĎ, megmutatand√≥, ami m√°r nem szab√°lyszerŇĪ, ezek szerint kiesik a tartalmi t√©rbŇĎl. Ha p√©ld√°ul a pr√≥z√°imat a klasszikus szab√°lyok szerint √≠rn√°m, k√∂zel se √°llna fenn annak a lehetŇĎs√©ge, hogy eklektikus, vagy √©ppen eddig haszn√°latlan formai m√≥dszerekkel elŇĎ√°lljon egy eff√©le tartalmi szeml√©let. Nem tudom, a filmben mennyire lehet kit√°g√≠tani a hat√°rokat, de √©rz√©sem szerint azok is gumib√≥l vannak, m√°rmint nekem, m√°sfelŇĎl meg √ļgy √©rzem, hogy ha nem ny√ļlunk a hat√°rainkhoz, akkor egyszerŇĪen belesimulunk a trendbe, amelynek √≠gy jog√°ban √°ll minŇĎs√≠teni, cs√°mcsogni, √©s abszol√ļt √©rt√©ktelen, √ļgynevezett szakmai sz√°monk√©r√©sben r√©szes√≠teni. Ami egyben sz√°momra azt is jelenti, hogy nem a t√©m√°nak kell radik√°lisnak √©s elrugaszkodottnak lenni, hanem elsŇĎsorban a form√°nak, s az a legl√°gyabb t√©m√°t is k√©pes megfesz√≠teni. Ez az √©n szeml√©letem, ami olykor elviselhetetlenn√© teszi az elk√©pzel√©seimet, olykor pedig √©rthetetlenn√©. Az alapvetŇĎ motiv√°ci√≥, az egyszeri √©s megism√©telhetetlen cselekv√©sek, cselekv√©si form√°k folytonos produk√°l√°sa. √ćgy egy mŇĪvet is csak egyszer vagyok k√©pes le√≠rni, sajnos, n√°lam a verzi√≥k nem mŇĪk√∂dnek, mert a dolgoz√°s pillanat√°ban van csak meg az a fesz√ľlts√©g, amivel k√©pes vagyok valamit l√©trehozni. Amit meg akarok csin√°lni, azt azonnal, abban az egyszeri visszavonhatatlan pillanatban, a m√°sik pillanat m√°r m√°sra hivatott, m√°s energi√°k vannak benne, m√°s mot√≠vumok, egyszeriek, teh√°t visszaid√©zhetetlenek.

Hollósi Zsolt (Tiszatáj - 1999. október)

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszat√°j
Szegedi Tudom√°nyegyetem
Szegedi Pinceszínház
M√≥ra Ferenc M√ļzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged v√°ros
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kort√°rs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu