√Ėn a(z) 577406. l√°togat√≥nk,  √©s 65. a mai napon
   Rovataink: Zene >> Somfai L√°szl√≥ >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  Kapcsolat   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   R√©v L√≠via
   Schiff Andr√°s
   Starker J√°nos
   Somfai L√°szl√≥
   Meszl√©nyi L√°szl√≥

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

Bart√≥k, az abszol√ļt idealista

Beszélgetés Somfai László zenetörténésszel

(Tiszat√°j, 2006. m√°rcius)

Bart√≥k B√©la k√©ziratainak vil√°gviszonylatban legjobb ismerŇĎj√©nek tartj√°k Somfai L√°szl√≥ zenet√∂rt√©n√©sz professzort, az MTA Zenetudom√°nyi Int√©zet√©ben mŇĪk√∂dŇĎ Bart√≥k Arch√≠vum kor√°bbi vezetŇĎj√©t, a zeneszerzŇĎ k√©sz√ľlŇĎ kritikai kotta√∂sszkiad√°s√°nak fŇĎszerkesztŇĎj√©t. A szegedi piarista, majd Baross gimn√°ziumb√≥l indult Sz√©chenyi-d√≠jas akad√©mikussal, t√∂bb Bart√≥k-tanulm√°nyk√∂tet szerzŇĎj√©vel a komponista sz√ľlet√©s√©nek 125. √©vfordul√≥j√°n Bart√≥k √©letmŇĪv√©nek, szellemi hagyat√©k√°nak hat√°s√°r√≥l, feldolgoz√°s√°r√≥l is besz√©lgett√ľnk.

A Bart√≥k hal√°la √≥ta eltelt hat √©vtizedben mennyire v√°lhatott a h√°rom pill√©rŇĪ √©letmŇĪ - a zeneszerzŇĎ√©, a n√©pzenekutat√≥√© √©s az elŇĎad√≥mŇĪv√©sz√© - a magyar kult√ļra szerves r√©sz√©v√©? Hogyan siker√ľlt Magyarorsz√°gnak befogadnia, feldolgoznia, meg√©rtenie Bart√≥k szellemi hagyat√©k√°t?

Ha azt vizsg√°ljuk, hogy Bart√≥k kort√°rsai - k√©t legnagyobb p√°lyat√°rs√°nak, Schoenbergnek √©s Stravinskynak nev√©t eml√≠tem mindenekelŇĎtt - milyen hat√°st gyakoroltak nemzet√ľkre, hol tart ma √©letmŇĪv√ľk feldolgoz√°sa, akkor azt hiszem, a v√°lasz nagyon optimista. Ez a kis orsz√°g nagyon j√≥l tudja √©s b√ľszke arra, hogy volt egy nagy fia, aki m√°ig - b√°r ezt olykor-olykor a filmrendezŇĎk megk√©rdŇĎjelezik - elsŇĎ sz√°m√ļ h√≠rvivŇĎje a 20. sz√°zad magyar mŇĪv√©szet√©nek. Akkor is igaz ez, ha nem az √∂sszes magyar zenehallgat√≥ sz√°m√°ra egyform√°n fontos Bart√≥k. T√ļl a hangversenyre j√°r√≥k k√∂r√©n n√°lunk nagyon sokan azt is tudj√°k, hogy Bart√≥k B√©la nem eg√©szen √ļgy dolgozott, mint a t√∂bbi 20. sz√°zadi komponista, hiszen sz√°m√°ra a parasztkult√ļra felt√°r√°sa meghat√°roz√≥ inspir√°ci√≥ volt. M√©ghozz√° nem csak a magyar n√©pzene √©rdekelte, hanem a K√°rp√°t-medencebeli t√∂bbi n√©pcsoport parasztzen√©je is. SŇĎt, Eur√≥p√°n k√≠v√ľli t√°jakon, √Čszak-Afrik√°ban √©s T√∂r√∂korsz√°gban is j√°rt gyŇĪjtŇĎutakon. Hozz√°teszem, akkora figyelmet haz√°jabeli √≠r√≥kt√≥l-k√©pzŇĎmŇĪv√©szektŇĎl tal√°n egyetlen m√°s komponista sem kapott, mint Bart√≥k. Nem besz√©lhet√ľnk Schoenberg- vagy Stravinsky-modellrŇĎl, van viszont Bart√≥k-modell. Az sem k√∂z√∂mb√∂s, hogy Bart√≥k zen√©je, ha nem is minden kompoz√≠ci√≥ja, k√∂nnyen hozz√°f√©rhetŇĎ. Ami a zenehallgat√≥k t√°gabb k√∂z√∂ss√©ge sz√°m√°ra k√ľl√∂n√∂sen fontosnak bizonyult: m√°r a `70-es √©vekben megjelent mŇĪveinek hanglemez-√∂sszkiad√°sa. Ha ma p√©ld√°ul egy vid√©ki iskola be akarja mutatni di√°kjainak a kev√©ss√© ismert Bart√≥k darabokat, egy√°ltal√°n nem lehetetlen, hiszen a Bart√≥k hanglemez-√∂sszkiad√°s CD-n is kaphat√≥. Vagy egy m√°sik aspektus: Bart√≥k n√©pzenei hagyat√©k√°nak java j√≥l ismert, m√°ra megjelent. Nemzetk√∂zileg √ļtt√∂rŇĎ n√©met, amerikai √©s m√°s etnomuzikol√≥gusok gyŇĪjt√©seibŇĎl nincs annyi (n√©ha p√°rhuzamos) kiad√°s, mint Bart√≥k√©b√≥l. Ha pedig zongoramŇĪv√©szi √©letmŇĪv√©t n√©zz√ľk: az a t√≠z √≥r√°nyi felv√©tel, amely Bart√≥k zongor√°z√°s√°r√≥l-kamarazen√©l√©s√©rŇĎl fennmaradt, 1981 √≥ta b√°rki sz√°m√°ra k√∂nnyen hozz√°f√©rhetŇĎ hanglemezen. Ez nem mondhat√≥ el Stravinskyr√≥l vagy SchoenbergrŇĎl, az ŇĎ j√°t√©kuk-dirig√°l√°suk dokumentumai m√©g nem jelentek meg rendszerezve, √∂sszkiad√°sk√©nt. Alapj√°ban v√©ve teh√°t nagyon sok pozit√≠v, elŇĎremutat√≥ dolog t√∂rt√©nt Bart√≥k √©letmŇĪv√©vel az elm√ļlt √©vtizedekben.

Hol tart Bartók kottáinak kritikai összkiadása?

Ezt a t√©m√°t √©rdemes kicsit alaposabban k√∂rbej√°rni. Az a t√©ny, hogy egy zeneszerzŇĎnek van-e √∂sszkiad√°sa, vagy nincs, rangj√°t jelzi. T√∂bbf√©le okb√≥l indokolt az √∂sszkiad√°s. Bach, Mozart √©s a t√∂bbi nagy komponista mŇĪveinek helyes interpret√°ci√≥j√°hoz term√©szetesen sz√ľks√©ges a m√©rt√©kad√≥ √©s hiteles kotta, a kritikai √∂sszkiad√°s. De ezen t√ļl a minden zenei k√∂nyvt√°r polcain egym√°s mellett sorakoz√≥ √∂sszkiad√°sok val√≥ban a klasszikus √©rt√©kŇĪ √©letmŇĪveket szimboliz√°lj√°k. A kritikai √∂sszkiad√°sok megsz√ľlet√©se a 19. sz√°zad k√∂zep√©n azzal indult, hogy alakult egy Bach T√°rsas√°g, amely elhat√°rozta: kiadja a nagy barokk komponista valamennyi mŇĪv√©t. Ezt m√°sok is megirigyelt√©k, √©s Mozart-, Beethoven-, Schubert- √©s egy√©b √∂sszkiad√°sok megjelentet√©s√©t is elhat√°rozt√°k. Az √©letmŇĪ-√∂sszkiad√°sok kezdettŇĎl fogva nagyon k√ľl√∂nb√∂zŇĎ minŇĎs√©gŇĪek voltak. Akadtak k√∂z√∂tt√ľk tudom√°nyos appar√°tussal elk√©sz√≠tettek, de nagyon kommerci√°lisak is. A r√©gi Bach-√∂sszkiad√°s, a Bach Werke k√∂teteit - b√°r m√©g nem a sz√≥ mai √©rtelm√©ben kritische Gesamtausgabe (kritikai √©letmŇĪ-√∂sszkiad√°s) - m√°ig haszn√°ljuk, elk√©sz√≠t√©sekor kiv√°l√≥ szakemberek fogtak √∂ssze. Vele szemben a elsŇĎ, r√©gi Mozart-√∂sszkiad√°s voltak√©ppen csak √∂sszehordta a kompoz√≠ci√≥kat. A k√∂nyvt√°rakban ott sorakoztak ezek a Mozart-k√∂tetek, de minden j√≥ zongorista √©s karmester tudta, hogy ha a legmegb√≠zhat√≥bb kottasz√∂vegre k√≠v√°ncsi, azt m√°s kiad√°sban fogja megtal√°lni. A II. vil√°gh√°bor√ļig csak a nagy renesz√°nsz, barokk, klasszikus √©s egyik-m√°sik romantikus szerzŇĎ √©letmŇĪv√©bŇĎl k√©sz√ľltek √∂sszkiad√°sok.

Nem azzal kapott √ļj lend√ľletet a munka, hogy kaput nyissanak a leg√ļjabb mesterek √©letmŇĪv√©re is, hanem ink√°bb √ļj √∂sszkiad√°st akartak csin√°lni Bachb√≥l, Mozartb√≥l √©s a t√∂bbiekbŇĎl. Ezeket a h√°bor√ļ ut√°n N√©metorsz√°gban kezdt√©k el, Neue Bach Ausgabe, Neue Mozart Ausgabe stb. (¬Ą√ļj kiad√°s¬Ē) sorozatc√≠mmel. Sz√ľks√©g volt r√°juk, mert a II. vil√°gh√°bor√ļ sor√°n a bomb√°z√°sok, tŇĪzv√©szek sor√°n k√©ziratok semmis√ľltek meg vagy tŇĪntek el, √°ttekinthetetlenn√© v√°lt, hogy hol vannak a legfontosabb forr√°sok. Emellett v√©gre igaz√°n megb√≠zhat√≥ kott√°t akart adni a zenetudom√°ny a gyakorl√≥ muzsikusok kez√©be. E modern kritikai kottakiad√°sok szerkesztŇĎi a Biblia-kutat√°sban √©s az irodalomtudom√°nyban kikrist√°lyosodott filol√≥giai m√≥dszerekkel dolgoztak. A r√©gi mesterek mellett azonban hamarosan felmer√ľlt a tov√°bbi nagy komponist√°k √∂sszkiad√°sainak k√©rd√©se. Az elsŇĎ 20. sz√°zadi komponista, akinek √∂sszkiad√°sa megindult, Arnold Schoenberg. Ez az√©rt is j√≥ v√°laszt√°s volt, mert a mŇĪfaj mesterei elsŇĎsorban a n√©met zenetud√≥sok soraib√≥l ker√ľltek ki. A k√∂vetkezŇĎ l√©p√©sekkel m√°r baj volt, mert ahelyett, hogy a 20. sz√°zad hasonl√≥ rang√ļ klasszikusai, teh√°t Bart√≥k √©s Stravinsky ker√ľltek volna sorra, ink√°bb a k√∂vetkezŇĎ vonal szerzŇĎibŇĎl (Szymanowski, Hindemith stb.) k√≠n√°lkozott lehetŇĎs√©g arra, hogy √∂sszkiad√°s indulhasson. Stravinsky m√©g √©lt, nem z√°rult le az √©letmŇĪve, bonyolult jogi szitu√°ci√≥k is nehez√≠tett√©k volna a munk√°t. Bart√≥k 1945. szeptember 26-√°n meghalt, de hagyat√©ka fizikailag is kett√©szak√≠tva, r√©szint Amerik√°ban, r√©szint Magyarorsz√°gon (√©s egy sor tov√°bbi k√∂nyvt√°rban, mag√°narch√≠vumban) volt fellelhetŇĎ. A hidegh√°bor√ļ a kult√ļr√°ban is jelen volt. Nemcsak a hivatalos Amerika-elleness√©gre gondolok, hanem a jogd√≠jakkal kapcsolatos probl√©m√°kra is. Hal√°la ut√°n Bart√≥k n√©h√°ny olyan vez√©rhaj√≥-mŇĪv√©vel, mint a zenekari Concerto vagy a 3. zongoraverseny, rendk√≠v√ľl n√©pszerŇĪv√© v√°lt. Schoenberg √©letmŇĪv√©bŇĎl sok√°ig semmi nem volt olyan n√©pszerŇĪ, mint egy sor Bart√≥k-kompoz√≠ci√≥. Vagyis Bart√≥k eset√©ben nem csak csurrant-cs√∂ppent a jogd√≠jakb√≥l, mint √©let√©ben, hanem komoly bev√©telek keletkeztek a kottakiad√°sb√≥l, a koncertekbŇĎl √©s hanglemezfelv√©telekbŇĎl. A k√©rd√©s az volt, hov√° ker√ľlj√∂n ez a p√©nz. Bart√≥k idŇĎsebbik fia, ifj. Bart√≥k B√©la Magyarorsz√°gon √©lt, √∂zvegye, P√°sztory Ditta is hazaj√∂tt Amerik√°b√≥l, fiatalabbik fia, Bart√≥k P√©ter viszont amerikai √°llampolg√°rk√©nt az Egyes√ľlt √Āllamokban maradt. Bart√≥k kiad√≥i k√∂z√ľl kettŇĎ a nyugati f√©ltek√©n mŇĪk√∂d√∂tt, a magyar √°llami zenemŇĪkiad√≥ viszont √∂r√∂k√∂lte a r√©gi hazai kiad√≥k jogait. Sokaknak - bele√©rtve a Magyar Nemzeti Bankot is - √©rdeke fŇĪzŇĎd√∂tt hozz√°, hogy merrefel√© kanaliz√°lj√°k a befoly√≥ p√©nzeket. A legkev√©sb√© fontos szempont volt, hogy a Bart√≥k-√∂sszkiad√°s √©rdek√©ben √∂sszefogjon a k√©t oldal. Ezt az√©rt √°ll√≠thatom, mert 1963 √≥ta dolgoztam a Bart√≥k Arch√≠vumban eg√©szen tavalyi nyugd√≠jba vonul√°somig, a Bart√≥k-√∂sszkiad√°s fŇĎszerkesztŇĎjek√©nt jelenleg is itt vagyok, √≠gy pontosan tudom, h√°nyszor tett√ľnk k√≠s√©rletet arra, hogy meg√©rtess√ľk a kult√ļrpolitika ir√°ny√≠t√≥ival, amerikai partnereinkkel, jogv√©dŇĎkkel √©s √ľgyv√©dekkel, az amerikai arch√≠vum vezetŇĎj√©vel √©s a csal√°dtagokkal, hogy mi√©rt fontos a Bart√≥k-√∂sszkiad√°s.

F√ľggetlen√ľl att√≥l, hogy volt-e hozz√°j√°rul√°s, vagy nem, az √∂sszkiad√°st elkezdt√ľk elŇĎk√©sz√≠teni. Ennek a munk√°nak r√©sze volt a fiatalabb kutat√≥k, a majdani k√∂tetszerkesztŇĎk szemin√°riumszerŇĪ felk√©sz√≠t√©se. Az 1980-as √©vekben OTKA √©s m√°s p√°ly√°zatok r√©v√©n kaptunk szer√©ny anyagi seg√≠ts√©get. √Čs meg kellett nyern√ľnk a csal√°d, a jog√∂r√∂k√∂s√∂k t√°mogat√°s√°t. Egy hossz√ļ √©s bonyolult t√∂rt√©netet szeretn√©k r√∂viden elmondani √ļgy, hogy senkit ne b√°ntsak meg vele. Meg√©rtett√ľk Bart√≥k muzsikus-√©rz√©kŇĪ fi√°val, a Florid√°ban √©lŇĎ P√©terrel, hogy a Bart√≥k-kottakiad√°sokkal sok probl√©ma van. Hogy jelentŇĎs magyar nyelvŇĪ vok√°lis mŇĪvek √ļgy jelennek meg az Universal kiad√≥n√°l - t√∂bbek k√∂z√∂tt a Cantata Profana vagy az Ady-dalok is -, hogy nincs a kott√°ban magyar sz√∂veg, csak a gyakran el√©g siralmas n√©met, angol, esetleg francia ford√≠t√°s, ami ma m√°r nem nagyon vonzza az elŇĎad√≥kat. Ezekben a kommerci√°lis kott√°kban hanghib√°k is maradtak, b√°r a kiad√°sokat maga Bart√≥k l√°tta-jav√≠totta. Bart√≥k P√©ter felismerte a probl√©m√°t, ez√©rt amikor egy-egy kiad√°s kifut√≥ban volt, vagy a copyright-ot meg kellett hosszabb√≠tani, √©s megk√©rdezt√©k ŇĎt a kiad√≥k, akkor ellenŇĎriztette, akad-e jav√≠tanival√≥ a kott√°ban. Ha volt, elk√ľldte a kiad√≥nak, √©s egy idŇĎ ut√°n m√°r Revision P√©ter Bart√≥k felirattal jelentek meg a kott√°k. Bart√≥k P√©ter ugyan nem zeneszerzŇĎ, de szakmuzsikusokkal veszi k√∂r√ľl mag√°t (√©veken √°t √©n is sok mŇĪ rev√≠zi√≥j√°r√≥l leveleztem, √©lŇĎsz√≥ban is besz√©ltem vele), sok oldalr√≥l kap szakmai inform√°ci√≥kat. Valamikor a kilencvenes √©vek k√∂zep√©n felismerte: legfontosabb √©lethivat√°sa az, hogy apja mŇĪveinek kereskedelmi forgalomba, a muzsikusok kottapultj√°ra ker√ľlŇĎ kiad√°sai hib√°tlanok legyenek. Ha ezt megcsin√°lta, ut√°na j√∂het majd az √∂sszkiad√°s. Vagyis, j√≥llehet az √∂sszkiad√°s terveit nem ellenzi - majdnem al√° is √≠rt egy ezzel kapcsolatos meg√°llapod√°st a Magyar Tudom√°nyos Akad√©mi√°val √©s az egyik nagy kiad√≥val -, v√©g√ľl √ļgy gondolta, a legs√ľrgŇĎsebb az, hogy elŇĎbb ŇĎ revide√°lja a kommerci√°lis kiad√°sokat. Egy√©bk√©nt rengeteg p√©nzt √°ldoz ezeknek a rev√≠zi√≥knak elŇĎk√©sz√≠t√©s√©re. Revide√°lt kiad√°sai m√©g nem √∂lelik fel a teljes Bart√≥k-√©letmŇĪvet, de m√°r nagyon sok kompoz√≠ci√≥ megjelent. Ezek mindegyike jobb, mint a kor√°bban hozz√°f√©rhetŇĎ Bart√≥k-kotta volt.

Ezzel a vok√°lis mŇĪvek magyar nyelven is hozz√°f√©rhetŇĎv√© v√°ltak?

Akadnak azok is a revide√°lt kott√°k k√∂z√∂tt, amelyek egy√©bk√©nt ma m√°r r√©szben magyar kiad√≥n√°l, esetenk√©nt Bart√≥k P√©ter saj√°t kiad√°s√°ban, a Bart√≥k Records-n√°l l√°tnak napvil√°got. Minden, ami √≠gy megjelenik, nyeres√©g, b√°r van n√©h√°ny kiad√°sa, amely a muzsikusok egy r√©sz√©t ink√°bb provok√°lja. Ilyen p√©ld√°ul a Br√°csaverseny k√©rd√©se, amit Bart√≥k csup√°n nyers fogalmazv√°nyk√©nt √≠rt le, a mŇĪ teljes kidolgoz√°s√°ig √©s fŇĎleg hangszerel√©s√©ig m√°r nem jutott el. Serly Tibor, aki j√≥l ismerte Bart√≥kot, befejezte a Br√°csaversenyt - ahogyan egy√©bk√©nt Mozart hal√°la ut√°n S√ľssmayr is befejezte a Requiemet. Az√©rt eml√≠tem ezt a p√©ld√°t, mert a probl√©ma nagyon hasonl√≥. Hossz√ļ ideig tudom√°sul vette a vil√°g, hogy Mozart Requiemje olyan, amilyen; S√ľssmayr √©s m√°sok is rajta hagyt√°k kez√ľk nyom√°t. P√°r √©vtizede elhat√°rozt√°k a dirigensek √©s a kiad√≥k, hogy tal√°n nem k√∂telezŇĎ mindig ugyan√≠gy j√°tszani a Requiemet, tal√°n lehetne jobb rekonstrukci√≥t k√©sz√≠teni. K√ľl√∂nb√∂zŇĎ szakemberek, zeneszerzŇĎi k√©pzetts√©gŇĪ Mozart-kutat√≥k √ļjabb Requiem-v√°ltozatokat kezdtek √≠rni, √©s m√°ra nagy a zŇĪrzavar. Nos, valami ilyesmi t√∂rt√©nt Bart√≥k Br√°csaverseny√©vel: k√ľl√∂nb√∂zŇĎ br√°cs√°sok - egyik√ľk p√©ld√°ul Erd√©lyi Csaba, Amerik√°ban professzork√©nt dolgoz√≥ koll√©g√°nk - megcsin√°lt√°k a maguk verzi√≥j√°t. A br√°cs√°sok k√∂r√©ben ugyanis fut√≥tŇĪzk√©nt - b√°r nem teljesen leg√°lisan - elterjedt az a n√©h√°ny oldalnyi fotok√≥pia, amely az eredeti Bart√≥k-k√©ziratot tartalmazta. T√∂bben r√°j√∂ttek arra, hogy Serly nem pontosan azt dolgozta ki, ami Bart√≥kn√°l olvashat√≥, lehets√©ges, hogy a hangok egy r√©sze jav√≠tand√≥, √©s m√°sk√©ppen is meg lehetne hangszerelni a Br√°csaversenyt. Vesztemre felh√≠vtam Bart√≥k P√©ter figyelm√©t erre a probl√©m√°ra. A k√©rd√©s elsŇĎ fele j√≥l s√ľlt el, mert csod√°latos fakszimile kiad√°st hozott l√©tre, amiben a Bart√≥k √°ltal √≠rt kottalapok gy√∂ny√∂rŇĪ, sz√≠nes reprodukci√≥ban olvashat√≥k. Ňź maga √≠rt hozz√° r√∂vid elŇĎsz√≥t, √©n pedig egy valamivel hosszabb tanulm√°nyt, ami minden l√©nyegeset elmond arr√≥l, hogy mit hagyott √∂r√∂k√ľl Bart√≥k. A fogalmazv√°nyt Bart√≥k P√©ter asszisztense, Nelson Dellamaggiore √°t√≠rta modern kott√°ba. Ezzel b√°rki sz√°m√°ra hozz√°f√©rhetŇĎv√© v√°lt a hiteles kottasz√∂veg. Azt rem√©ltem, hogy ez a nyilv√°noss√°gra ker√ľlt verzi√≥ tal√°n b√°tor√≠t√°st ad Bart√≥k st√≠lus√°ban otthonos, jelentŇĎs magyar komponist√°knak arra, hogy jobb rekonstrukci√≥t csin√°ljanak, mint amilyen Serly Tibor√©. Azonban nem ez t√∂rt√©nt. Egy amerikai br√°cs√°s lecsapott az anyagra, √©s Bart√≥k P√©terrel egy√ľtt dolgozva kialak√≠tottak egy √ļjabb Br√°csaverseny-verzi√≥t, amely v√©g√ľl nyomtat√°sban is megjelent. Nem vont√°k ki a forgalomb√≥l a Serly-verzi√≥t, √≠gy jogilag ez a kettŇĎ maradt √©rv√©nyes. Bart√≥k P√©ter azonban semmilyen m√°sfajta rekonstrukci√≥t √©s elŇĎad√°st nem t√°mogat, azok megjelen√©s√©hez nem j√°rul hozz√°. Felt√©telezem, nem az√©rt, mert azt gondoln√°, hogy az ŇĎ nev√©vel jegyzett verzi√≥ olyan, mintha maga Bart√≥k fejezte volna be - hiszen azt senki nem tudhatja -, hanem mert nem szeretn√©, hogy v√©gtelen sz√°m√ļ vari√°ns keletkezhessen. Ha √©n br√°cs√°s vagy karmester voln√©k, akkor tal√°n nem fogadn√°m √∂r√∂mmel ezt a k√©nyszerhelyzetet. Egy√©bk√©nt m√°s kompoz√≠ci√≥kb√≥l is van olyan Bart√≥k P√©ter f√©le partit√ļra-rev√≠zi√≥, amit a gyakorl√≥ zen√©szek bizonyos fenntart√°sokkal fogadnak. P√©ld√°ul A csod√°latos mandarint √©vek √≥ta olyan kott√°b√≥l vez√©nyelt√©k, amelyet Bart√≥k kiad√≥ja, az Universal Edition adott k√∂zre. Bart√≥k P√©ter rev√≠zi√≥j√°ban viszont olyan √ľtemek jelennek meg, amelyeket a Bart√≥kot dirig√°l√≥ karmesterek sose l√°ttak; nem √∂r√ľlnek ezeknek a restaur√°lt szakaszoknak.

Mennyit √©rz√©kelhet ebbŇĎl a laikus zenebar√°t, a koncertl√°togat√≥?

A k√∂z√∂ns√©g ebbŇĎl val√≥sz√≠nŇĪleg nem sokat hall. Tal√°n √©szre sem veszi, hogy itt-ott hi√°nyz√≥ vagy besz√ļrt taktusokkal A csod√°latos mandarin mintegy harminc √ľtemmel hosszabb vagy r√∂videbb-e, hiszen a zene l√©nyege a javar√©szt egy-k√©t, r√©szben ism√©tl√©s jellegŇĪ √ľtemmel nem sokat v√°ltozik. A Br√°csaverseny verzi√≥k annak, aki j√°tssza vagy tanulm√°nyozza a kott√°t, fontosak, de a hallgat√≥ szempontj√°b√≥l a k√ľl√∂nbs√©gek j√≥val kisebbek ann√°l, mint amit p√©ld√°ul a Hamlet egyik √©s m√°sik elŇĎad√°sa hoz ki Shakespeare ¬Ąpartit√ļr√°j√°b√≥l¬Ē. EgyszerŇĪen az√©rt, mert szemben a le√≠rt sz√∂veggel, a kotta rengeteg specifikus, az elŇĎad√°st megk√∂tŇĎ jelet-√°rnyalatot tartalmaz. A mŇĪ szubsztanci√°ja elt√©rŇĎ olvasatokban is meglepŇĎen azonos lehet. Ennek ellen√©re tagadhatatlanul nagy pezsg√©s van a Bart√≥k-kott√°k ter√©n, √©s ez elsŇĎsorban Bart√≥k P√©ternek k√∂sz√∂nhetŇĎ.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Bart√≥knak ne j√°rna v√©gre a kritikai √∂sszkiad√°s. Kell zenet√∂rt√©neti rangja ok√°n: legyenek ott a Bart√≥k √∂sszkiad√°s k√∂tetei a k√∂nyvt√°rak polcain Bach √©s Beethoven k√∂z√∂tt. Hogy mŇĪveit a fiatal muzsikusok a konzervat√≥rium, az egyetem k√∂nyvt√°r√°ban levehess√©k a polcr√≥l √©s √∂sszehasonl√≠thass√°k a t√∂bbi klasszikus rang√ļ mester√©vel, hogy egyes darabjait √∂sszevethess√©k a r√©gebbi kiad√°sokkal, hogy hiteles eligaz√≠t√°st kapjanak olyan kottaolvas√°si k√©rd√©sekben, amelyek kor√°bban nem voltak hozz√°f√©rhetŇĎk. Mint minden kritikai √∂sszkiad√°s, a k√©sz√ľlŇĎ Bart√≥k-√∂sszkiad√°s is k√ľl√∂nb√∂zik a mŇĪvenk√©nti, a f√ľzetes kottakiad√°st√≥l, amelyet √©let√©ben a szerzŇĎ maga korrig√°lt, sŇĎt elsŇĎ megjelen√©se ut√°n is gondozott. Ha √ļjra megjelenhetett valamelyik mŇĪve, Bart√≥k is mindig megn√©zte, nem kell-e a temp√≥n kicsit v√°ltoztatni, nincs-e valahol egy rossz hang, egy hi√°nyz√≥ k√∂tŇĎ√≠v. De voltak mŇĪvei, amelyekbŇĎl nem volt reprint; √©s voltak rev√≠zi√≥k, amelyek - az egyik p√©ld√°ul m√©g Eur√≥p√°ban, a m√°sik m√°r Amerik√°ban - ugyanazt a mŇĪvet kiss√© elt√©rŇĎen jav√≠tott√°k. Ezzel szemben a kritikai √∂sszkiad√°s Bart√≥kn√°l √©pp√ļgy, mint Bachn√°l, Wagnern√©l, Schoenbergn√©l, az √©letmŇĪvet t√∂rt√©neti t√°vlatb√≥l n√©zi. P√©ld√°ul egy olyan kompoz√≠ci√≥ eset√©ben, amit Bart√≥k fiatalabb √©veiben √≠rt, nyomban megjelentetett, egy darabig √ļgy j√°tszott vagy j√°tszatott, de k√©sŇĎbb bizonyos dolgokat √°t√≠rt benne: √©rdemes a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ verzi√≥kat megvizsg√°lni √©s esetleg egyar√°nt hozz√°f√©rhetŇĎv√© tenni. T√∂bb hegedŇĪs vallja, j√≥ okkal, hogy jobban szereti a 2. hegedŇĪ rapsz√≥dia Friss t√©tel√©nek azt az eredeti v√°ltozat√°t, amely az Universal Editionn√°l jelent meg, mint a k√©sŇĎbbi, r√∂videbb verzi√≥t, amelyik a Boosey & Hawkes kiad√°s√°ban kaphat√≥. A kritikai √∂sszkiad√°s a jelentŇĎs vari√°ns form√°kat k√∂zre fogja adni.

Az összes változatot?

Ha nem is valamennyit, de k√∂zli azt, amit t√∂rt√©neti t√°vlatb√≥l egyenrang√ļ vagy lehets√©ges m√°sik olvasatk√©nt a muzsikusoknak ismerni√ľk √©rdemes. K√∂ztudott, hogy k√ľl√∂nb√∂zŇĎ t√≠pus√ļ zeneszerzŇĎk vannak: egyesek el√©g hamar kikrist√°lyos√≠tj√°k mŇĪveiket √©s t√∂bb√© nem ny√ļlnak a partit√ļr√°hoz, m√°sok viszont √©let√ľk v√©g√©ig szinte k√©ptelenek befejezni mŇĪveiket; ha azok √ļjra ter√≠t√©kre ker√ľlnek, szinte mindig v√°ltoztatnak rajtuk. FŇĎleg azok a komponist√°k tartoznak ebbe a m√°sodik csoportba, akik maguk is nagyszerŇĪ elŇĎad√≥k voltak. Liszt √ļj meg √ļj v√°ltozatban √≠rta meg mŇĪvei sokas√°g√°t. Mahler, kor√°nak egyik legzseni√°lisabb dirigense, szinte k√©ptelen volt visszavonhatatlanul v√©gsŇĎ form√°t adni szimf√≥ni√°inak. Bart√≥k nagyszerŇĪ zongorista volt, n√°la k√ľl√∂n√∂sen frapp√°ns ez a helyzet. SzerzŇĎk√©nt az utols√≥ pillanatig jav√≠tgatta kott√°it, p√©ld√°ul a metron√≥msz√°mot; ugyanakkor a saj√°t darabjait j√°tsz√≥ elŇĎad√≥mŇĪv√©szk√©nt vil√°gosan kimutathat√≥, hogy esetenk√©nt k√∂vetkezetesen m√°s temp√≥t (esetenk√©nt m√°s hangokat) j√°tszott, mint ami a nyomtatott kott√°ban tal√°lhat√≥. Ennek a t√©nynek m√°r √∂nmag√°ban b√°tor√≠t√°st kellene adnia az elŇĎad√≥mŇĪv√©szeknek, hogy a Bart√≥k-kotta nem valami kanoniz√°lt szent sz√∂veg, amit csakis pontosan olyan sebess√©ggel, annyi m√°sodperc alatt szabad elj√°tszani, mint ahogyan azt a szerzŇĎ le√≠rta, hanem kreat√≠v m√≥don kell hozz√°ny√ļlni √©s √©lm√©nyszerŇĪen kell j√°tszani. A kritikai kiad√°s tudom√°nyos produktum ugyan, amit a zen√©sz majd a k√∂nyvt√°rban fog lapozgatni, ennek ellen√©re egyebek k√∂z√∂tt az√©rt is fontos, hogy ne valamilyen kord√°ba szor√≠tott Bart√≥k-interpret√°ci√≥t pr√≥b√°ljunk a muzsikusokra r√°erŇĎltetni, hanem felszabad√≠tsuk ŇĎket, mutassuk meg, ha vannak m√°sfajta lehetŇĎs√©gek is.

Mikor jelenhetnek meg az √∂sszkiad√°s elsŇĎ k√∂tetei?

A tervezett negyvennyolcb√≥l nyolc k√∂tet nagyj√°b√≥l megjelen√©s k√∂zeli √°llapotban van, kottagrafik√°ja digit√°lisan elk√©sz√ľlt, a hozz√° tartoz√≥ tudom√°nyos komment√°rsz√∂vegek jelentŇĎs r√©sze legal√°bb egy nyelven megvan (az √∂sszkiad√°s egy√©bk√©nt k√©tnyelvŇĪ lesz, angolul is olvashat√≥k a komment√°rok, mert az ma a szakma vil√°gnyelve). Hogy mikor kezdŇĎdik el a kiad√°s, errŇĎl √©n most nem tudok semmit sem mondani.

Az évforduló nem segít ebben?

V√°s√°rhelyi G√°bor, a magyarorsz√°gi jogok √∂r√∂k√∂se ezen dolgozik, sz√≠v√ľgy√©nek tekinti. A Bart√≥k-kiad√≥k (az Editio Musica Budapest, az Universal Edition, a Boosey & Hawkes) √∂sszefog√°s√°ra is sz√ľks√©g van. Ki kell v√°rni a megfelelŇĎ idŇĎpontot. Nem hiszem, hogy a Bart√≥k-eml√©k√©vnek minden√°ron fel kellene mutatnia: √≠me, itt az √∂sszkiad√°s elsŇĎ k√∂tete. Fontosabb, hogy a munka folyhat, hogy a Nemzeti Kutat√°si √©s Fejleszt√©si P√°ly√°zat r√©v√©n egy kor√°bbi n√©gy√©ves peri√≥duson √°t √©s most is t√°mogat√°st kapunk. A legjobb, ha kiv√°rjuk azt, amikor a kiad√°s felt√©telei megteremtŇĎdnek.

FelvetŇĎd√∂tt az is, hogy Bart√≥k mŇĪveibŇĎl √ļj lemez√∂sszkiad√°sra is sz√ľks√©g lenne, mert sokak szerint az, ami a hetvenes √©vekre elk√©sz√ľlt, t√∂bb szempontb√≥l is vitathat√≥ minŇĎs√©gŇĪ. Arr√≥l sz√≥ltak a h√≠rad√°sok, hogy a Nemzeti Kultur√°lis Alap h√°rom esztendŇĎn √°t √©vi 60 milli√≥ forintot sz√°nna erre a c√©lra. Schiff Andr√°s √©s Fischer Iv√°n v√©lem√©nye szerint viszont sokkal fontosabb lenne a kott√°k kritikai √∂sszkiad√°s√°nak megjelentet√©se, mint egy √ļjabb lemezsorozat. Mi errŇĎl a szem√©lyes v√©lem√©nye?

√Čn is √ļgy gondolom, hogy a Bart√≥k-kott√°k kritikai √∂sszkiad√°sa a legfontosabb. J√≥ viszonyban vagyok a lemez-√∂sszbej√°tsz√°s k√©rd√©s√©ben egym√°ssal szembe√°ll√≠tott emberekkel, Kocsis Zolt√°nnal √©pp√ļgy, mint Schiff Andr√°ssal √©s Fischer Iv√°nnal; tudom, hogy a Hungaroton Classic sz√°m√°ra esem√©ny lehet, ha az √ļj Bart√≥k CD-sorozat n√°luk jelenik meg. Elfogulatlanul azt mondhatom, hogy a sajt√≥ pol√©mi√°k sok mindent eltorz√≠tanak, √∂sszekevernek. Az a bizonyos h√°romszor 60 milli√≥ forint egyelŇĎre csak elvben van meg. Hogy v√©g√ľl milyen p√°ly√°zatokat √≠rnak majd ki, √©s a p√°ly√°zatok alapj√°n kik √©s milyen c√©lra kapnak p√©nzt, az a j√∂vŇĎ zen√©je. A lemez-√∂sszbej√°tsz√°sr√≥l az a v√©lem√©nyem: b√°rmif√©le elŇĎad√°s kanoniz√°l√°sa, annak kijelent√©se, hogy egyik vagy m√°sik az igazi, nem term√©szetes. Hiszen az elŇĎad√≥mŇĪv√©szet l√©nyege √©ppen az, hogy minden elŇĎad√°s m√°s, √©s mindig meg fog √ļjulni. Egy m√°sik gener√°ci√≥nak m√°sk√©ppen kell j√°tszania. Ebben az √©rtelemben legfeljebb Bart√≥k saj√°t zongor√°z√°sa etalon, amelyhez √©rdemes visszamenni, √©s √∂sszehasonl√≠tani a mai, t√∂bb √©vtizeddel k√©sŇĎbbi elŇĎad√°sokkal, mert tanulhatunk belŇĎle. √Čpp az elŇĎbb felsorolt mŇĪv√©szek a megmondhat√≥i, hogy mennyit tanultak belŇĎle.

Melyik megold√°s lenne a jobb, ha egy egys√©ges koncepci√≥ban sz√ľletne meg az √ļj lemezsorozat, vagy ha az eg√©sz mŇĪv√©szt√°rsadalom √∂sszefogna, √©s mindenki azt j√°tszan√° el, amit a legjobban tud?

El√©g √∂reg vagyok ahhoz, hogy eml√©kezzem a r√©gi Hungaroton-√∂sszbej√°tsz√°s felv√©teleinek k√∂r√ľlm√©nyeire is. √Črdekes eml√©kek jutnak eszembe, p√©ld√°ul a von√≥sn√©gyesek bej√°tsz√°s√°r√≥l. Akkor a T√°trai-kvartett volt az elsŇĎ sz√°m√ļ magyar kvartett, √≠gy r√∂gt√∂n az elej√©n T√°trai√©kkal vett√©k fel Bart√≥k hat von√≥sn√©gyes√©t. Ennek a hangszalagnak volt egy meghallgat√°sa a Rottenbiller utcai st√ļdi√≥ban, ahol a szak√©rtŇĎbizotts√°g tagjak√©nt √©n is ott lehettem, √©s jelen volt tan√°runk, Szabolcsi Bence, sŇĎt m√©g az ŇĎ tan√°ra, Kod√°ly Zolt√°n is elj√∂tt. T√∂bb dolog nagyon tetszett, m√°s nem annyira, de akkoriban az volt az el√©rhetŇĎ legjobb magyar Bart√≥k-kvartettez√©s. Eml√©kszem, Szabolcsi tan√°r √ļr a 4. kvartett kapcs√°n valamilyen k√∂ltŇĎi hi√°ny√©rzet√©t fejezte ki: ¬ĄAz a suhog√°s, ami a II. t√©telben volt, ahogyan Waldbauer√©k j√°tszott√°k, az ugyeb√°r, tan√°r √ļr, mintha hi√°nyozna ebbŇĎl az elŇĎad√°sb√≥l...¬Ē - mondta Kod√°lynak, aki n√©mi h√ľmm√∂g√©s ut√°n azt felelte: ¬ĄNekem ink√°bb az elsŇĎ von√≥sn√©gyes nem el√©g kifejez√©sgazdag¬Ē. Nagyon tanuls√°gos volt sz√°munkra, hogy Kod√°ly, aki ott volt m√°r az 1. von√≥sn√©gyes ŇĎsbemutat√≥j√°n is, √©s Szabolcsi Bence, aki egy k√©sŇĎbbi peri√≥dusban hallotta Waldbauer√©k j√°t√©k√°t, T√°trai√©k elŇĎad√°s√°ban minek √∂r√ľlt √©s minek nem. Manaps√°g a T√°trai-kvartett Bart√≥k-bej√°tsz√°sai ŇĎszint√©n sz√≥lva nem piack√©pesek. T√∂bb mai magyar von√≥sn√©gyes n√°luk l√©nyegesen virtu√≥zabban, zeneileg is v√°ltozatosabban j√°tssza ezeket a csod√°latos partit√ļr√°kat (a Bart√≥k Von√≥sn√©gyest kell elsŇĎ helyen eml√≠tenem, de a Keller Von√≥sn√©gyes √©s a Tak√°cs-kvartett k√ľl√∂nb√∂zŇĎ fel√°ll√°sai, sŇĎt a m√©g fiatalabbak is m√°s sz√≠nvonalr√≥l indulnak); de vil√°gviszonylatban a magyarok-e ma a legjobb Bart√≥k kvartett-tolm√°csol√≥k? A zongoramŇĪvek f√∂loszt√°sakor a r√©gi √∂sszkiad√°s szerkeszt√©sekor meg kellett mozgatni szinte mindenkit. Gabos G√°bor volt az egyetlen, aki az EtŇĪd√∂ket k√©pes volt elj√°tszani. Tusa Erzs√©bet - Lendvai ErnŇĎ feles√©ge - volt az, aki bizonyos kem√©ny st√≠lus√ļ mŇĪveket egy√°ltal√°n j√°tszott. Voltak darabok, amelyekre nem akadt jelentkezŇĎ, k√ľl√∂nb√∂zŇĎ gener√°ci√≥khoz tartoz√≥ zongorist√°kat, Antal Istv√°nt, Sz√ľcs L√≥r√°ntot kellett megk√©rni bizonyos mŇĪvek betanul√°s√°ra. √ögysz√≥lv√°n z√°r√≥ra elŇĎtt futott be a nagy gener√°ci√≥: R√°nki DezsŇĎnek jutott m√©g sz√≥l√≥ lemez, Kocsis Zolt√°n az 1-2. zongoraverseny elŇĎad√°s√°t v√°llalta. A r√©gi √∂sszkiad√°s olyan m√©rt√©kig vegyes volt, hogy azt ma m√°r tartalmi szempontb√≥l sem szabadna konzerv√°lni. Ma m√°s a helyzet: Kocsis a Philips-nek sok√©ves munk√°val a teljes sz√≥l√≥ zongor√°ra √≠rt √©letmŇĪvet elj√°tszotta. Mellesleg megvannak vele a zongoraversenyek is. Azt nem √°ll√≠tom, hogy egyed√ľl Kocsis j√°tszik j√≥l, Bart√≥k-szerŇĪen Bart√≥kot, de ŇĎ k√©ts√©gk√≠v√ľl az a mŇĪv√©szegy√©nis√©g, aki √≥ri√°si bele√©rzŇĎ-k√©pess√©ggel, tehets√©ggel √©s munk√°val mŇĪv√©szileg ¬Ąfeldolgozta¬Ē az eredeti Bart√≥k-felv√©teleket, kialak√≠totta mag√°nak a mŇĪv√©szi m√≥dszert: vajon, hogyan j√°tszotta volna Bart√≥k azt a darabot, amirŇĎl nem ismer√ľnk hangfelv√©telt? A Nyolc improviz√°ci√≥b√≥l h√©t megvan Bart√≥kkal lemezen, egy hi√°nyzik. Ha valaki Kocsis felv√©tel√©t hallgatja, √ļgy gondolhatja, neki lehet valami titkos forr√°sa abb√≥l is, mert √©rtelmez√©se annyira beleillik a sorozatba st√≠lus√°ban. Szerintem nincs ma m√©g egy zongorista a vil√°gon, aki a teljes √©letmŇĪvet ilyen fokon Bart√≥k-szerŇĪen k√©pes j√°tszani. Vagyis most adva van a lehetŇĎs√©g, hogy - ha megk√©rik √©s elv√°llalja - Kocsis √∂sszfelv√©telt produk√°ljon a Bart√≥k-√©letmŇĪ jelent√©keny szelet√©bŇĎl.

Ez minden darabb√≥l √ļj felv√©telt jelentene?

A sz√≥l√≥ zongoramŇĪvek eset√©ben tal√°n a megl√©vŇĎket kellene √°tmenteni. Ha mindk√©t mŇĪv√©sz hozz√°j√°rul, akkor a Fischer Iv√°n dirig√°lta, Kocsis j√°tszotta zongoraverseny-felv√©teleket lehetne kiadni a sorozatban. Term√©szetesen √ļj felv√©telekre is sz√ľks√©g van. Akad olyan ter√ľlet, ahol kifejezetten rosszul √°llunk, ez pedig a zongorak√≠s√©retes n√©pdalfeldolgoz√°sok, dalok el√©g nagy reperto√°rja. Mellesleg ez olyan ter√ľlet, amelyen kor√°bban komoly erŇĎk pr√≥b√°lkoztak. Londonban √©n is hallottam Schiff Andr√°st Sass Sylvi√°val elŇĎadni az Ady-dalokat. Schiff tetszett, Sass kev√©sb√©. Hallottam Kocsist is itthon t√∂bb √©nekessel (neves operaszt√°rokkal is) a H√ļsz magyar n√©pdalt koncertszerŇĪen elŇĎadni. Kocsis jobb volt, mint az √©nekesek. A vok√°lis mŇĪvek elŇĎad√°sa teh√°t komoly probl√©ma. Lehets√©ges, hogy ezen a ponton nem is a szervez√©s a legfontosabb, hanem annak a mŇĪv√©szegy√©nis√©gnek megtal√°l√°sa, aki - nem az eml√©k√©v alatt, hanem t√∂bb √©ves munk√°val - k√©pes kinevelni a hi√°nyz√≥ j√≥ elŇĎad√≥kat. Lehets√©ges, hogy egy sor mŇĪbŇĎl m√°r most akad olyan interpret√°ci√≥, amin√©l jobbat nem k√∂nnyŇĪ produk√°lni. Lehets√©ges, hogy ezt magyar elŇĎad√≥k sz√°ll√≠thatn√°k, de az is lehet, hogy nem (p√©ld√°ul a von√≥sn√©gyesek eset√©ben). Ezt a j√∂vŇĎre b√≠zn√°m. Azt gondolom, egy √ļjabb Bart√≥k-√∂sszes lemezkiad√°st mindazon√°ltal sokan √∂r√∂mmel √ľdv√∂z√∂ln√©nek. Ez az √ļj Bart√≥k-√∂sszbej√°tsz√°s egy√©bir√°nt kapcsol√≥dhatna a majdani kotta√∂sszkiad√°shoz is: bizonyos t√©telekbŇĎl, kompoz√≠ci√≥kb√≥l megmutathatn√° az egyik √©s a m√°sik v√°ltozatot egyar√°nt. Azt rem√©lem, hogy elhallgatnak a h√°bor√ļskod√≥ hangok, √©s hagyj√°k nyugodtan dolgozni a mŇĪv√©szeket √©s a szerkesztŇĎket. Hagyj√°k kialakulni azt a p√°ly√°zati strukt√ļr√°t, amelynek keret√©ben el lehet d√∂nteni, pontosan mire kell p√©nz.

Ha j√≥l √©rz√©kelem, nem t√ļl lelkes a Bart√≥k-√©v plak√°tszerŇĪs√©ge miatt. A Mozart-√©vhez k√©pest nem kezdt√©k tal√°n kicsit k√©sŇĎn megszervezni a jubileumi rendezv√©nysorozatot?

V√©lem√©nyemben korom √©s a tapasztalat t√ľkr√∂zŇĎdik, mert m√°r sok Bart√≥k-eml√©k√©vet assziszt√°ltam. L√°ttam sikeresebb √©s kev√©sb√© sikeres Bart√≥k-√©vfordul√≥kat. Az 1981-es sz√°momra nagyon sz√©p eml√©k. Kocsis Zolival akkor jelentett√ľk meg a Hungarotonn√°l Bart√≥k B√©la √∂sszes zongorafelv√©tel√©nek akkor m√©g fekete lemezes kiad√°s√°t, amely az√≥ta CD-n is hozz√°f√©rhetŇĎ. Azt hiszem, Bart√≥k √©rdek√©ben ez a muzsikusok fel√© tett legfontosabb l√©p√©sek egyike volt. Ugyanakkor jelent meg egyik Bart√≥k-k√∂nyvem, a Tizennyolc Bart√≥k-tanulm√°ny; fakszimile kiad√°s k√©sz√ľlt a Zongoraszon√°t√°r√≥l, √©s t√∂bb koll√©g√°m fontos tudom√°nyos munk√°ja l√°thatott napvil√°got. Azonban a j√≥ dolgok nem csak √©vfordul√≥kra k√©sz√ľlnek. Ga√°l Istv√°n bar√°tom Gy√∂kerek c√≠mŇĪ t√∂bbr√©szes, csod√°latos Bart√≥k-filmje p√©ld√°ul idŇĎt√°ll√≥ mŇĪv√©szi term√©k; h√°l¬í Isten megsz√ľletett, √©s rem√©lem, hogy a Bart√≥k-√©vfordul√≥n DVD-form√°ban eljut az √∂sszes magyar iskol√°ba. Azt is rem√©lem, hogy a hangversenyek k√∂z√∂tt nemcsak rutinkoncertek lesznek majd, hanem k√ľl√∂nlegesek is, fiatal mŇĪv√©szek feltŇĪn√©st keltŇĎ interpret√°ci√≥ival. Abban igaza van, hogy a szervez√©s k√©sŇĎn kezdŇĎd√∂tt. Hogy mi√©rt, nem tudom. Nem nek√ľnk, Bart√≥k-kutat√≥knak kell egy ilyen √©vfordul√≥t megszervezn√ľnk. Azt egy orsz√°gnak tudnia kell, van-e sz√ľks√©ge nagy embereinek √©vfordul√≥ira, vagy sem.

Intermezz√≥k√©nt szeretn√©k valamit elmondani, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Az elŇĎzŇĎ politikai rendszer Bart√≥kot t√©nyleg sokszorosan meglovagolta, kihaszn√°lta. Nem a rokon ter√ľletek mŇĪv√©szeire gondolok, akik vallott√°k, hogy l√©tezik egy Bart√≥k-modell, ami ir√°nyt mutathat az ŇĎ nemzed√©k√ľknek is. Igazuk volt-e, vagy sem, hogy felismer√©s√ľk seg√≠tett-e vil√°gra jelentŇĎs irodalmi mŇĪveket, vagy sem, d√∂ntse el m√°s, √©n elfogult vagyok. Az viszont t√©ny, hogy a politikai rendszer Bart√≥kot plak√°tk√©nt mutatta fel. Egy jelentŇĎs, vil√°gszerte elismert √©letmŇĪvet, egy ennyire tiszta embert, egy mŇĪv√©szileg ennyire izgalmas filoz√≥fi√°t, egy a magyars√°ga szempontj√°b√≥l ennyire nem szokv√°nyos jelens√©get felmutatni persze nagyon j√≥ dolog volt. Ezenk√∂zben Bart√≥kkal - akarva vagy akaratlanul - s√ļjtottak egy sor m√ļltb√©li vagy √©ppen m√©g elŇĎ szerzŇĎt, akiknek kevesebb levegŇĎ, koncert, megmutatkoz√°si lehetŇĎs√©g jutott. Ez√©rt teljesen term√©szetesnek tal√°ltam, hogy a rendszerv√°lt√°s ut√°n joggal felmer√ľlt, legyen v√©gre t√∂bb sz√≥ Lajtha L√°szl√≥r√≥l, Dohn√°nyi ErnŇĎrŇĎl √©s a t√∂bbi 20. sz√°zadi magyar komponist√°r√≥l is, aki nem kaphatta meg az elŇĎzŇĎ rendszerben az ŇĎt megilletŇĎ helyet. Szerencs√©re ezen a t√©ren sok minden t√∂rt√©nt. N√©melyik esetben sikerrel, p√©ld√°ul Dohn√°nyi ir√°nt komoly √©rdeklŇĎd√©st tapasztalok a fiatal muzsikusok k√∂r√©ben is. M√°s esetben tal√°n kev√©sb√© voltak eredm√©nyesek ezek a t√∂rekv√©sek. Az√≥ta nagyj√°b√≥l helyre√°llt az egyens√ļly, √©s most Bart√≥k csak az, ami: a 20. sz√°zad val√≥sz√≠nŇĪleg legjelentŇĎsebb magyar zeneszerzŇĎje, tal√°n legjelentŇĎsebb magyarja - ha szabad egy ilyen elfogult zenet√∂rt√©n√©szi, Bart√≥k-kutat√≥i v√©lem√©nyt hangoztatni. De ezt nem √ľnnepelni kell, hanem a h√©tk√∂znapokban kell gyakorolni.

Mennyire siker√ľl ez p√©ld√°ul az oktat√°sban?

Nem tudom, mert az oktat√°snak csak egy keskeny szelet√©t √©rz√©kelem, nevezetesen azt, ami a Liszt Ferenc ZenemŇĪv√©szeti Egyetemen t√∂rt√©nik. Ott is legink√°bb a zenetudom√°nyi oktat√°s helyzet√©t ismerem. De az t√©ny, hogy p√©ld√°ul abban a teremben, ahol doktor szemin√°riumaimat tartom, a felett√ľnk levŇĎ emeletrŇĎl sokszor bed√ľb√∂r√∂gnek Bart√≥k Zongoraszon√°t√°j√°nak hangjai, j√≥llehet, amikor √©n j√°rtam a Zeneakad√©mi√°ra, ezt a mŇĪvet senki nem tan√≠totta, √©s szinte senki nem j√°tszotta. (Kurt√°g Gy√∂rgy ebben is kiv√©tel volt: elj√°tszotta zongoramŇĪv√©szi diplomakoncertj√©n.)

Bart√≥kkal kapcsolatban az elm√ļlt √©v tal√°n legnagyobb sajt√≥visszhangot kiv√°lt√≥ esem√©nye az volt: a magyarorsz√°gi jogok √∂r√∂k√∂se megtiltotta, hogy a bemutat√≥ ut√°n √ļjra j√°tssz√°k Alf√∂ldi R√≥bert rendez√©s√©ben, Polg√°r L√°szl√≥ √©s Wiedemann Bernadett fŇĎszerepl√©s√©vel a Miskolci Bart√≥k+ Operafesztiv√°lra k√©sz√ľlt K√©kszak√°ll√ļ-produkci√≥t. Mi a v√©lem√©nye arr√≥l, hogy a k√ľl√∂nb√∂zŇĎ interpret√°ci√≥kba mennyire sz√≥lhat bele egy zeneszerzŇĎ √∂r√∂k√∂se?

√Ėr√ľltem volna, ha ezt a k√©rd√©st nem teszi fel, de nem ker√ľl√∂m meg a v√°laszt. Az az √©rz√©sem, hogy a legt√∂bb zeneszerzŇĎ akkor is √∂r√ľlt volna egy-egy sz√≠npadi mŇĪve elŇĎad√°s√°nak, ha az nem pontosan √ļgy zajlott volna le, ahogyan ŇĎ a partit√ļra √≠r√°sakor elk√©pzelte. Bart√≥k hi√°ba v√°rt arra, hogy haz√°j√°ban A csod√°latos mandarin egyszer is elhangozz√©k, mert a cenz√ļra levetette a mŇĪsorr√≥l; a t√∂rt√©net √°tdolgoz√°sa √°r√°n sem lehetett elŇĎadni. Azt gondolom, maguk a szerzŇĎk j√≥val toler√°nsabbak mŇĪveik elŇĎad√°saival kapcsolatban, mint az √©letmŇĪv√ľk√©rt felelŇĎss√©get √©rzŇĎ ut√≥dok. Akkoriban, amikor a Mandarin-film √ľggy√© v√°lt, k√ľldtem Bart√≥k P√©ternek egy levelet, amiben arr√≥l √≠rtam: lehets√©ges, hogy Mozart forog a s√≠rj√°ban, ha tudja, milyen elŇĎad√°sokban ker√ľlnek sz√≠nre oper√°i. (K√ľl√∂n√∂sen igaz volt ez az NDK-s korszakban, amikor val√≥s√°gos rendezŇĎterror volt; elŇĎfordult, hogy ferd√©n elhelyezett sz√≠nen kellett gimnasztik√°zniuk az √©nekeseknek, mik√∂zben egy nagyon neh√©z Mozart-oper√°t adtak elŇĎ, √©s a zen√©ben megfogalmazott √©s a sz√≠npadon zajl√≥ mozdulatok nyilv√°nval√≥an besz√©lŇĎviszonyban sem voltak egym√°ssal.) De Mozart t√ļl√©li mindezt. Tal√°n a k√∂z√∂ns√©g (meg a szakkritika) d√∂ntse el, hogy meddig toler√°lhat√≥ a kott√°t√≥l elrugaszkod√≥ elŇĎad√°s. Azt gondolom, hogy a Bart√≥k-zene el√©g erŇĎs ahhoz, hogy a nem hozz√°illŇĎ elŇĎad√°sok idŇĎvel leleplezŇĎdjenek.

L√°tta a miskolci elŇĎad√°st?

Nem l√°ttam, egyre kevesebb Bart√≥k-elŇĎad√°st n√©zek meg, mert az √©vtizedek sor√°n sok olyat l√°ttam, ami nekem nem tetszett. Ink√°bb a kott√°kat olvasom, vagy meghallgatom a h√°rom sz√≠npadi mŇĪ zen√©j√©t, √©s hozz√°k√©pzelem azt, amit a sz√≠npadon l√°tni szeretn√©k. Azt az√©rt fontosnak tartom elmondani, hogy Bart√≥k sz√≠npadi mŇĪveivel a helyzet nem eg√©szen ugyanaz, mint Mozart oper√°ival. ElsŇĎsorban a k√©t t√°ncolt darabra, A csod√°latos mandarinra √©s A f√°b√≥l faragott kir√°lyfira gondolok. P√°rhuzamk√©nt nem is Mozartot, hanem Stravinskyt hozom sz√≥ba. Stravinsky hossz√ļ √©veket t√∂lt√∂tt Gyagilev t√°rsulat√°n√°l, l√°tta, hol tart a modern balett, a pantomim, tudta, hogy mire k√©pes Nyizsinszkij, mit tudnak a t√∂bbiek, mit hoznak Szentp√©terv√°rr√≥l az orosz mŇĪv√©szek; √©s azt is megtapasztalhatta, mindezt hogyan fogadja a nyugati vil√°g. Sz√°m√°ra vil√°gos volt, mit √©rdemes megk√∂tni egy elt√°ncol√°sra sz√ľletett partit√ļr√°ban, √©s mit kell a szak√©rtŇĎkre b√≠zni. Stravinsky abszol√ļt mesteri fokon tudott k√ľl√∂nb√∂zŇĎ t√°ncj√°t√©kokat, baletteket √≠rni. Hozz√° k√©pest sz√≠npadi dolgokban Bart√≥k szinte mŇĪkedvelŇĎ, mindenk√©ppen k√≠v√ľl√°ll√≥ sz√≠npadi szerzŇĎ. A budapesti Operah√°zban elsŇĎk√©nt sz√≠nre ker√ľlt darabja nem a K√©kszak√°ll√ļ opera volt, hanem A f√°b√≥l faragott kir√°lyfi, amihez nem volt megfelelŇĎ balettmester. A sz√∂veg√≠r√≥, Bal√°zs B√©la magyar√°zta el, mutatta meg a t√°ncosoknak, hogy mit szeretn√©nek. Bart√≥k alighanem azt hitte, neki egy szem√©lyben kell nemcsak zeneszerzŇĎnek, hanem a t√∂rt√©net sz√≠npadra √°ll√≠t√≥j√°nak, koreogr√°fus√°nak is lennie, √©s ez√©rt olyan zen√©t √≠rt, amely tele van konkr√©t, √°ltala elk√©pzelt mozdulatszerŇĪs√©gekkel. Amikor a Mandarin kott√°j√°ban az √°ll, hogy a szereplŇĎ megvonaglik, akkor azt a zene rendk√≠v√ľl pontosan, szinte realisztikusan le√≠rja. Ezt a zen√©t teljesen m√°s koreogr√°fi√°val t√°rs√≠tani azzal a vesz√©llyel fenyeget, hogy hallunk egy nagyon k√©pszerŇĪ, mozdulatszerŇĪ zen√©t, ugyanakkor a sz√≠npadon m√°st l√°tunk. √Čn ezt - ha nem hangzik eretnek√ľl √©pp egy Bart√≥k-kutat√≥t√≥l - a Bart√≥k-zene egyik gy√∂nges√©g√©nek, vagy legal√°bbis karakterisztikum√°nak tekintem. Bart√≥k t√ļlzottan a maga sz√≠npadi elk√©pzel√©s√©hez k√∂tŇĎdve √≠rta meg a zen√©t, ezzel nehezebb√© tette az elŇĎad√≥k dolg√°t. Felmer√ľlhet-e egy√°ltal√°n az a k√©rd√©s, hogy h√°ny h√°ny feles√©ge volt K√©kszak√°ll√ļnak? A herceg egy emelkedŇĎ, szekvenci√°s menetben n√©gy napszakot, n√©gy feles√©get b√ļcs√ļztat el. Ezt lehet m√°s m√≥don is megjelen√≠teni, de a zene vil√°gosan n√©gy feles√©grŇĎl sz√≥l.

Vend√©gprofesszork√©nt sokszor tan√≠tott Amerik√°ban is; hogyan l√°tja, k√ľlf√∂ld√∂n is olyan egy√©rtelmŇĪ Bart√≥k meg√≠t√©l√©se, mint idehaza?

K√©t t√©m√°t k√ľl√∂nv√°lasztan√©k: ahogy a zenetudom√°ny foglalkozik Bart√≥kkal √©s ahogyan az elŇĎad√≥mŇĪv√©szet √©s a k√∂z√∂ns√©g fogadja Bart√≥kot. A zenetudom√°nyt illetŇĎen egy√°ltal√°n nem vagyok el√©gedett azzal, ami a nagyon virtu√≥z √©s fejlett amerikai zenetudom√°nyban t√∂rt√©nik, mert ott a mŇĪvek egy bizonyos kiv√°lasztott, h√≠res csoportj√°ra alapozva olyan fajta anal√≠zisek t√∂mege k√©sz√ľl, amelyeknek a Bart√≥k-√©letmŇĪ eg√©sz√©hez nem sok k√∂z√ľk van. A zenetudom√°ny ter√©n nem k√∂vetendŇĎ az amerikai p√©lda. Ami az elŇĎad√≥mŇĪv√©szeket, a k√∂z√∂ns√©gvisszhangot illeti, az bonyolultabb k√©rd√©s. Amerik√°ban szinte minden megtal√°lhat√≥. Nemcsak a Metropolitan Opera √©s a nagy koncerttermek igen dr√°ga elŇĎad√°sai, hangversenyei l√©teznek, hanem √≥ri√°si egyetemi koncert√©let vir√°gzik, amelyben a mŇĪv√©szek egy (r√©szben) m√°s csoportja olyan reperto√°rt is j√°tszik, amely a kiemelt helyeken nem hangzik fel. Bart√≥kot hal√°la √≥ta sokfel√© j√°tszott√°k Amerik√°ban; a legeslegjobb elŇĎad√≥k egy r√©sze magyar mŇĪv√©sz volt. Felsorolhatatlan, hogy az egykori Magyar Von√≥sn√©gyes (Sz√©kely Zolt√°n kvartettje) h√°ny amerikai egyetemen, college-koncerten j√°tszotta Bart√≥kot. B√∂sz√∂rm√©nyi-Nagy B√©la, S√°ndor Gy√∂rgy rang√ļ zongoramŇĪv√©szek val√≥s√°gos Bart√≥k-kultuszt teremtettek. Persze ma m√°r nem csak Amerik√°ban, hanem az eg√©sz vil√°gon √ļgysz√≥lv√°n minden√ľtt magas szinten tudnak neh√©z Bart√≥k-mŇĪvet j√°tszani. N√©h√°ny h√≥napja vend√©gprofesszork√©nt tapasztaltam Baselben: egy h√ļsz √©v k√∂r√ľli n√∂vend√©kekbŇĎl √°ll√≥ kvartett, sv√°jciak √©s n√©metek, √ļgy j√°tszott√°k a 4. von√≥sn√©gyest technikailag, hogy az egyszerŇĪen elk√©pesztŇĎ volt. M√°s k√©rd√©s, hogy a st√≠lus n√©hol t√ļlfŇĪt√∂tt volt. A fontos hangszeres Bart√≥k-mŇĪvek elŇĎad√°sa a vil√°gon √°ltal√°ban rendben van. Ugyanakkor azzal is tiszt√°ban kell lenn√ľnk, hogy √©letmŇĪv√©nek fele, p√©ld√°ul vok√°lis zen√©je, √ļgynevezett pedag√≥giai zen√©j√©nek egy r√©sze, √©s tal√°n m√©g az erŇĎsen n√©pzen√©hez k√∂tŇĎdŇĎ, n√©pzene-f√∂ldolgoz√≥ mŇĪvek egy csoportja is term√©szetesen nem olyan √©rdekes, izgalmas k√ľlf√∂ld√∂n, mint idehaza. Ez nem azt jelenti, hogy ne a Rom√°n n√©pi t√°ncok volna a val√≥sz√≠nŇĪleg legt√∂bbet j√°tszott Bart√≥k-kompoz√≠ci√≥.

Tal√°n ezeket nem mindenki tudja √ļgy elŇĎadni, mint az ebben a zenei vil√°gban felnŇĎtt elŇĎad√≥k...

Lehets√©ges. Bart√≥k hegedŇĪmŇĪveinek egyik legkiv√°l√≥bb elŇĎad√≥ja ma Serban Lupu amerikai professzor, aki rom√°n, √©s az erd√©lyi zen√©t testk√∂zelbŇĎl ismeri. Azzal, hogy k√∂z√©p-eur√≥pai h√°tter√©vel Amerik√°ban tan√≠t, koncertezik √©s lemezre j√°tssza a Bart√≥k-hegedŇĪzen√©t, olyan szinten tudja terjeszteni ezek st√≠lus√°t, ami 20-30 √©vvel ezelŇĎtt m√©g elk√©pzelhetetlen volt.

Ha a zenei szakm√°n t√ļlra tekint√ľnk, miben l√°tja Bart√≥k √©letmŇĪv√©nek legfontosabb hat√°s√°t?

Tal√°n abban, hogy azok is, akik nem gyakran j√°rnak hangversenyre, tudj√°k: √©lt itt egy csod√°latos ember, aki hihetetlen√ľl szigor√ļ √©s ig√©nyes volt abban a tekintetben, hogy mi a j√≥ √©s a kev√©sbe tiszta forr√°s. Tudj√°k, hogy Bart√≥k sz√°m√°ra egy sor olyan dolog fontos √©rt√©k volt, ami sok milli√≥ embernek ma is √©rt√©k. P√©ld√°ul az, hogy nem szabad t√∂nkremenni hagyni a falut; hogy ŇĎrizni kell a nyelvet; hogy a szomsz√©d n√©pek egym√°sra gyakorolt k√∂lcs√∂nhat√°s√°t izgalmas √©s sz√©p dologk√©nt, √©s nem valami roml√°sk√©nt kell f√∂lfogni. Bart√≥knak van egy 1942-ben, Amerik√°ban √≠rt cikke, ¬ĄRace purity in music¬Ē, ¬ĄFaji tisztas√°g a zen√©ben¬Ē - a n√°ci idŇĎkben furcsa gondolatokat √©bresztŇĎ c√≠m. Bart√≥k azonban √©ppen arr√≥l besz√©l, l√°m, milyen csod√°latos, hogy egym√°s mellett √©lnek magyarok √©s rom√°nok, magyarok √©s szlov√°kok, √©s n√©pzen√©j√ľk, csak√ļgy mint a szok√°saik vagy √©p√≠tkez√©s√ľk, k√∂lcs√∂n√∂sen megterm√©keny√≠ti egym√°st! Magamban nem egyszer morfond√≠roztam azon, Bart√≥k vajon mit mondana, ha l√°tn√° a mai t√°nch√°z-mozgalmat. √Ėr√ľlne neki, toler√°ln√°, vagy pedig elhat√°rol√≥dna tŇĎle? Nekem az az √©rz√©sem, hogy ŇĎ - elsŇĎ reakci√≥k√©nt legal√°bbis - elhat√°rol√≥dna. Mert nem szerette, ha valamit kiragadnak eredeti k√∂rnyezet√©bŇĎl, √©s azt, m√©g ha j√≥ c√©lra is, de kommercializ√°lj√°k. Ha m√°st nem is, azt nagyon sokan felismerik Bart√≥kkal kapcsolatban, hogy neki csak az abszol√ļt idealista, a legtiszt√°bb, a legnemesebb dolgok voltak elfogadhat√≥k. Ha valaki ilyen ig√©nyes a mŇĪv√©szet√©ben, a tudom√°nyos kutat√°s√°ban, a munk√°ban, akkor az eg√©szen kiv√©teles ember, nemde?

Hollósi Zsolt

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszat√°j
Szegedi Tudom√°nyegyetem
Szegedi Pinceszínház
M√≥ra Ferenc M√ļzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged v√°ros
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kort√°rs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu