√Ėn a(z) 808678. l√°togat√≥nk,  √©s 244. a mai napon
   Rovataink: -nincs haszn√°latban- >> Liebmann B√©la >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  KAPCSOLAT   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Kritik√°k
   Liebmann B√©la
   Fot√≥



(1899-1996)




(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
Szeged elsŇĎ fot√≥riportere:
Liebmann Béla

√Člet√©nek utols√≥ h√°rom h√≥napj√°ban f√©nyk√©pekkel teli szegedi, P√°rizsi k√∂r√ļti otthon√°ban t√∂bbsz√∂r is besz√©lgettem Liebmann B√©l√°val, a magyar fot√≥riporterek doyenj√©vel. 98. √©v√©ben j√°rt, de abszol√ļt szellemi frissess√©gnek √∂rvendett, a r√©gi fot√≥it n√©zegetve √ļjabb √©s √ļjabb t√∂rt√©netek jutottak esz√©be. A besz√©d azonban kimer√≠tette, ez√©rt egyszerre mindig csak keveset mes√©lt. A hal√°la elŇĎtti h√©ten tal√°lkoztunk utolj√°ra, ut√°na m√©g telefonon pontos√≠tott egy √©vsz√°mot, majd hozz√°tette, h√≠vjam vissza n√©h√°ny nap m√ļlva, van m√©g egy √©rdekes dolog, amit el akar mondani. Nem h√≠vtam. Gondoltam, √ļgy is hamarosan viszem majd neki az √ļjs√°got a megjelent interj√ļval. Arra nem sz√°m√≠tottam, hogy a besz√©lget√©sek alapj√°n k√©sz√ľlt √∂ssze√°ll√≠t√°st m√°r nem l√°thatja.




Délmagyarország, 1996 - Hollósi Zsolt


‚Äď  A szerencs√©nek is k√∂sz√∂nhetŇĎ elsŇĎ k√©p ut√°n hogyan kezdŇĎd√∂tt fot√≥riporteri p√°lyafut√°sa?

‚Äď Optikus volt az eredeti szakm√°m, a Temesv√°r felett 1919 augusztus√°ban felrobbant ZeppelinrŇĎl megjelent elsŇĎ k√©pem ut√°n kedvtel√©sbŇĎl kezdtem fot√≥zni. Amikor az 1920-as √©vek elej√©n Budapestre ker√ľltem, a M√ļzeum K√°v√©h√°zban tal√°lkoztam Ve√©r Gy√∂rggyel, a neves √ļjs√°g√≠r√≥val, aki √©pp fot√≥riportert keresett. Tetszettek neki a k√©peim, k√©rte, dolgozzak vele. Legfontosabb tan√°csa az volt, hogy egyik lapn√°l se fogadjak el st√°tust, nem √©rdemes lek√∂tni magam. Szabad√ļsz√≥k√©nt a Pesti H√≠rlapnak, a Sz√≠nh√°zi √Čletnek, a Tolnai Vil√°glapj√°nak √©s az Estnek k√©sz√≠tett√ľnk rendszeresen riportokat. J√≥ dolgom volt Budapesten, r√∂vid idŇĎ alatt ismertt√© v√°lt a nevem, az √ļjs√°g√≠r√≥-igazolv√°nyok akkoriban m√©g minden ajt√≥t megnyitottak.

‚Äď Mi√©rt hagyta ott a fŇĎv√°rost?

‚Äď A b√°ty√°m a szegedi gyufagy√°r fŇĎk√∂nyvelŇĎje volt, mindig gyŇĎzk√∂d√∂tt, hogy a D√©lmagyarorsz√°gnak nincs fot√≥riportere, jelentkezzek n√°luk. √Ėr√∂mmel fogadtak, j√≥ fizet√©st aj√°nlottak, r√°ad√°sul tov√°bbra is k√ľldhettem fot√≥kat a pesti lapoknak is. Akkoriban kev√©s fot√≥ jelent meg a lapban, ez√©rt egy optikai szak√ľzletben is munk√°t v√°llalhattam. A vezetŇĎje felk√©rt, hogy szervezzek meg Mak√≥n egy fi√≥k√ľzletet, ez√©rt k√©t √©vre f√©lretettem a fot√≥riporterked√©st. Az √ļjs√°gokb√≥l ott is ismert√©k m√°r a nevem, r√°ad√°sul megnyertem a helyi sakkbajnoks√°got, √©s ezzel bej√°ratos lettem az Espersit-h√°zba, ahol h√≠res irodalmi k√∂r mŇĪk√∂d√∂tt. Csupa mŇĪvelt ember j√°rt oda, akiktŇĎl hihetetlen√ľl sokat tanultam. Nekem kev√©s iskol√°m volt, mert amikor kit√∂rt az elsŇĎ vil√°gh√°bor√ļ, a sz√ľleim kivettek a gimn√°ziumb√≥l √©s inasnak adtak egy orvosi mŇĪszerboltba. √Čdesany√°mnak az volt az √°lma, hogy mindh√°rom fia karriert fog csin√°lni. A p√©ldak√©pe egyik rokonunk, a h√≠res feltal√°l√≥ volt, aki t√∂bbek k√∂z√∂tt az aut√≥indexet is konstru√°lta. A Ford gy√°r egy vagyon√©rt vette meg tŇĎle √©s vil√°gszabadalmat csin√°lt belŇĎle.

‚Äď A mak√≥i Espersit-asztalt√°rsas√°gnak neves k√∂ltŇĎk, √≠r√≥k is tagjai voltak, kikkel ismerkedett meg ott?

‚Äď M√≥ra Ferenccel is ott tal√°lkoztam elŇĎsz√∂r. Havonta egyszer l√°togatott el Espersit√©khez, olyankor a h√°zigazda mindig √°tengedte neki a fŇĎhelyet, ahol egy√©bk√©nt mindig ŇĎ √ľlt. M√≥ra megk√©rt, ha visszat√©rek Szegedre, keressem meg a m√ļzeumban. K√©sŇĎbb j√≥ bar√°ts√°gba ker√ľltem Kotorm√°nnyal, aki M√≥ra jobbkezek√©nt a munk√°sokat ir√°ny√≠totta az √°sat√°sokon. Rengeteget fot√≥ztam nekik. Juh√°sz Gyul√°val is Espersit√©kn√©l ismerkedtem meg, ŇĎ abban az idŇĎben Mak√≥n tan√≠tott. Amikor a D√©lmagyarorsz√°ghoz ker√ľlt, j√≥ bar√°tok lett√ľnk, k√∂z√∂s asztalunk volt a szerkesztŇĎs√©gben. Minden d√©lut√°n s√©t√°ra h√≠vott valakit a Tisza-partra, leggyakrabban √©n voltam az √°ldozat. Hogy mi√©rt √°ldozat? Mert a s√©ta k√∂zben folyamatosan besz√©lni kellett hozz√°, ŇĎ meg csak hallgatott, legfeljebb b√≥logatott. Mak√≥n J√≥zsef Attil√°val is tal√°lkoztam, aki Espersit l√°ny√°nak udvarolt. Espersit nagyon ellenezte a kapcsolatukat, Attil√°t nem tartotta megfelelŇĎ partinak a l√°nya sz√°m√°ra. P√°ger Antal is elj√°rt Espersit√©khez. M√°r p√°lyakezdŇĎ sz√≠n√©szk√©nt nagy sikere volt.


Móra Ferenc 1931-ben Szegeden.

‚Äď Szegedre visszat√©rve √ļjra a D√©lmagyarorsz√°g fot√≥riportere lett...

‚Äď Mindig akadt a v√°rosban √©rdekes fot√≥t√©ma. 1931-tŇĎl nyaranta a szabadt√©ri j√°t√©kok nagy attrakci√≥t jelentett, sokat fot√≥ztam M√≥ra √°sat√°sain, rengeteg k√©pet csin√°ltam az egyetemen is. Amikor Szent-Gy√∂rgyi Albert 1937-ben megkapta a Nobel-d√≠jat √©s a nagy vil√°glapok f√©nyk√©pet k√©rtek r√≥la, mindenkit hozz√°m k√ľld√∂tt: "Csin√°lt a Liebmann B√©la m√°r eleget, tŇĎle k√©rjenek!" √ćgy azt√°n a laborat√≥rium√°ban k√©sz√≠tett felv√©teleim bej√°rt√°k az eg√©sz vil√°got. A Kelemen utc√°ban vettem egy saj√°t optikai √©s fot√≥sszak√ľzletet, ahol fot√≥labort is kialak√≠tottam √©s magam h√≠vtam elŇĎ a k√©peket. A l√°tszer√©szi munk√°b√≥l nem lehetett volna vagyon gyŇĪjteni, ez√©rt ink√°bb a fot√≥cikkekre szakosodtam. Hirdet√©seket adtam fel az eg√©sz orsz√°gban, √©s rengeteg haszn√°lt f√©nyk√©pezŇĎg√©pet v√°s√°roltam fel. Az 1929-33-as vil√°ggazdas√°gi v√°ls√°g ut√°n divatba j√∂tt az amatŇĎr f√©nyk√©pez√©s, √≠gy hamar fellend√ľlt az √ľzlet. A lapok is egyre t√∂bb fot√≥t k√©rtek.


Szent-Györgyi Albert Bulla Elmáéknak mutatja szegedi laboratóriumát.

‚Äď A riportalanyok k√∂z√ľl kikre eml√©kszik legsz√≠vesebben?

‚Äď Kod√°ly Zolt√°nt a zongora mellett szerettem volna lef√©nyk√©pezni, de mindig leintett, azt mondta, ŇĎ nem zongoramŇĪv√©sz, hanem zeneszerzŇĎ. Amikor azonban sorra jelentek meg azok a k√©peim, amelyeken dirig√°lt, egyszercsak azt mondta: "No, B√©la √ļr, most √©n k√©rek egy k√©pet a zongora elŇĎtt!" Bart√≥k B√©l√°r√≥l is van egy sztorim. Egyszer bement az egyik szegedi hangszer√ľzletbe, amelynek a tulajdonosa felh√≠vott: menjek gyorsan, mert Bart√≥k hegedŇĪt v√°s√°rol a bar√°tj√°nak. Kaptam a f√©nyk√©pezŇĎg√©pet, √©s biciklivel rohantam. Bart√≥k megismert, mert kor√°bban mint zongoramŇĪv√©szt m√°r t√∂bbsz√∂r f√©nyk√©peztem a szegedi koncertjein. Amikor mondtam neki, szeretn√©m a hegedŇĪvel lefot√≥zni, azt v√°laszolta, sz√≥ sem lehet r√≥la, semmi k√∂ze a hangszerhez. Nekem nagy dolog, igazi k√ľl√∂nlegess√©g lenne ‚Äď k√©rleltem tov√°bb. Ess√ľnk t√ļl rajta, mondta v√©g√ľl legyintve. Bart√≥k hangversenyeinek egy√©bk√©nt nem volt siker√ľk Szegeden, √©n sem szerettem, akkoriban t√ļl modern volt nek√ľnk. 

‚Äď M√°s neves mŇĪv√©szekrŇĎl, p√©ld√°ul Mascagnir√≥l, Vaszy Viktorr√≥l, Tolnay Kl√°rir√≥l, Kar√°dy Katalinr√≥l k√©sz√≠tett fot√≥i is h√≠ress√© v√°ltak, a vel√ľk kapcsolatos t√∂rt√©netei k√∂z√ľl melyik a legkedvesebb?

‚Äď 1943 ŇĎsz√©n egy ismerŇĎs budapesti √ľzletember, Kellermann √ļr telefon√°lt, seg√≠tsek elint√©zni, hogy megl√°togathassa haldokl√≥ munkaszolg√°latos fi√°t a szegedi hadik√≥rh√°zban. MindenkitŇĎl csak √≠g√©retet kapott, de senkinek sem siker√ľlt elint√©znie. Megnyugtattam, ez nem lehet probl√©ma. Ker√©kp√°rral elmentem megn√©zni, egy√°ltal√°n √©l-e m√©g a fia. Nem a k√≥rh√°zban tal√°ltam meg, hanem az udvaron fel√°ll√≠tott fabarakkban, amelyre nagy betŇĪkkel ki volt √≠rva: fertŇĎzŇĎ oszt√°ly. Egy ismerŇĎs orvos seg√≠ts√©g√©vel jutottam be, Kellermann fia m√°r besz√©lni sem tudott, csak √©gŇĎ szemeivel n√©zett √©s a fej√©vel biccentett. Visszamentem az √ľzletbe, a polg√°rmestert √©s a fŇĎisp√°n titk√°r√°t akartam felh√≠vni, hogy int√©zz√©k el a l√°togat√°si enged√©lyt, amikor megsz√≥lalt a telefon. Luk√°cs fŇĎszerkesztŇĎ keresett BudapestrŇĎl a Sz√≠nh√°zi √ČlettŇĎl, elmondta, hogy Kar√°dy Katalin Szegeden van, egy j√≥t√©konys√°gi esten l√©p fel, de elŇĎtte d√©lut√°n a hadik√≥rh√°zban a sebes√ľlt katon√°knak √©nekel, amirŇĎl exkluz√≠v fot√≥riportot szeretne k√∂z√∂lni a lapban. Rohantam a sz√≠nh√°zba, ahol az esti elŇĎad√°s pr√≥b√°ja folyt. Kar√°dy Kati r√©gi ismerŇĎsk√©nt √ľdv√∂z√∂lt, megbesz√©lt√ľk, hogyan k√©sz√≠tj√ľk majd el a k√≥rh√°zi fot√≥kat, hogy m√©g az esti gyors mozdonyvezetŇĎj√©vel felk√ľldhessem Budapestre. Besz√©lget√©s√ľnk k√∂zben egyszercsak megjelent egy katonatiszt, bok√°zott, k√∂sz√∂nt Kar√°dynak √©s bar√°ts√°gosan t√°rsalogni kezdtek. Miut√°n elment, akkor tudtam meg, hogy a honv√©d k√≥rh√°z parancsnoka volt. Ezen felb√°torodva megk√©rdeztem Kar√°dyt, seg√≠tene-e egy haldokl√≥ zsid√≥ munkaszolg√°latos fiatalembert ‚Äď akin m√°r √ļgysem tudnak seg√≠teni ‚Äď kiadatni az apj√°nak. Amikor a pr√≥ba v√©g√©n visszaj√∂tt az ŇĎrnagy, Kar√°dy odah√≠vott engem is, hogy mondjam el, pontosan mirŇĎl van sz√≥. A parancsnok nagyon cs√≥v√°lta a fej√©t, erre Kati azt mondta neki: "Ňźrnagy √ļr, adja oda az √©n kedvem√©rt azt a szerencs√©tlen fi√ļt az apj√°nak, csak terh√©re van az √°llamnak, hadd haljon meg otthon!" R√∂vid cs√∂nd ut√°n megk√©rdezte az ŇĎrnagy, kapcsolatban √°llok-e az ap√°val, haza tudjuk-e sz√°ll√≠tani a fiatalembert. Amikor felh√≠vtam Kellermannt, alig akarta elhinni, hogy nemcsak l√°togat√≥ba j√∂het, hanem haza is viheti a fi√°t. Budapesten azt√°n neves professzorok seg√≠ts√©g√©vel megmentett√©k az √©let√©t. A t√∂rt√©nethez tartozik, hogy a k√∂vetkezŇĎ √©vben Kellermann akaratlanul majdnem a hal√°lomat okozta. Amikor Sz√°lasi √°tvette a hatalmat, munkaszolg√°latos voltam Csillaghegyen, csomagoltunk √©s Nyerges√ļjfalura indultunk. Amikor b√ļcs√ļztam Kellermannt√≥l, nem akart elengedni, k√©rte, maradjak vel√ľk egy sv√°jci v√©delem alatt √°ll√≥ h√°zban. Szerencs√©re nem maradtam, a h√°zat a nyilasok az utols√≥ napokban megostromolt√°k, Kellermann√©kkal egy√ľtt az √∂sszes lak√≥t kivitt√©k a Duna-partra √©s belelŇĎtt√©k a foly√≥ba.


Kelly Anna és Karády Katalin 1941-ben Szegeden.

‚Äď Az √∂n csal√°dj√°val mi t√∂rt√©nt?

‚Äď M√°r huszon√©ves koromban eld√∂nt√∂ttem, hogy sohasem nŇĎs√ľl√∂k meg. Dolgoztam a sz√≠nh√°znak is, ahol gy√∂ny√∂rŇĪ t√°ncosnŇĎkkel ismerkedhettem meg. Minek k√∂teleztem volna el magam? Egyszer azonban Brass√≥b√≥l Szegedre √©rkezett rokonl√°togat√≥ba Hortob√°gyi Szer√©na, akit a Tisza-parti √ļsz√≥h√°zban egy bar√°tnŇĎje nekem is bemutatott. Azt is elmondta neki, Liebmann B√©l√°nak szil√°rd elhat√°roz√°sa, hogy nem nŇĎs√ľl meg. Csakhogy Szenka olyan csinos volt az √ļsz√≥dresszben, √©s olyan intelligensen, elbŇĪv√∂lŇĎen t√°rsalgott, hogy elsŇĎ blikkre f√ľlig beleszerettem. Nem volt egy fill√©r hozom√°nya sem, de kitŇĪnŇĎen besz√©lt n√©met√ľl, angolul √©s franci√°ul. M√°sf√©l √©v m√ļlva, 1932 december√©ben h√°zasodtunk √∂ssze. Kisl√°nyunk, Fl√≥rika 1934-ben sz√ľletett meg. A h√°bor√ļ v√©g√©n vesz√≠tettem el ŇĎket.


Liebmann Szenka és kislányuk, Flórika.

Am√≠g √©n munkaszolg√°latos voltam, √©s a vit√©zi c√≠mem n√©mi k√∂nnyebbs√©get jelentett a munk√°ban, ŇĎk Szegeden maradtak √©s a deport√°l√°skor nem ker√ľlhett√©k el sorsukat. M√©g meg√©rt√©k a koncentr√°ci√≥s t√°boruk felszabad√≠t√°s√°t, elindultak hazafel√©, amikor az orsz√°g√ļton tal√°lkoztak egy k√≥sz√°l√≥ SS-k√ľl√∂n√≠tm√©nnyel. Ez gyilkolta meg ŇĎket. Ma a badeni zsid√≥ temetŇĎben egy t√∂megs√≠rban nyugszanak. A h√°bor√ļ ut√°n n√©gy √©vvel kaptam egy levelet egy n√©met katon√°t√≥l a feles√©gemnek c√≠mezve. Nem tudott ugyanis r√≥la, hogy meghalt. Ebben a lev√©lben igazol√°st k√©rt a feles√©gemtŇĎl, hogy seg√≠tett neki gy√≥gyszert szerezni a kisl√°nyomnak, √©s t√°mogatta ŇĎket. A lev√©l mell√© fot√≥kat is k√ľld√∂tt. D√∂bbenten n√©ztem a k√©peket. Az √©n b√°jos, t√∂r√©keny feles√©gem egy hatalmas kalap√°csot fogott a kez√©ben √©s barakkot √©p√≠tett. A h√°bor√ļ ut√°n √ļjra nŇĎs√ľltem, a fot√≥z√°st akkor hagytam abba, amikor a m√°sodik feles√©gem az 1980-as √©vekben egy k√∂zleked√©si baleset √°ldozata lett.


Szenkával az 1930-as években.


Liebmann Flórika

‚Äď B√©la b√°csi k√∂zel a sz√°zhoz az elm√ļlt √©vekben m√©g L√©k√≥ P√©terrel v√≠vott sakkcsat√°t, ma is minden felv√©tel√©re pontosan eml√©kszik, mikor, hol, hogyan k√©sz√ľlt. Mi a szellemi frissess√©g√©nek titka?

‚Äď Bizony√°ra genetikai okai vannak, a csal√°dban t√∂bben matuzs√°lemi kort √©rtek meg. Ap√°m 93, b√°ty√°m 90, R√≥zsika unokatestv√©rem 99 √©ves kor√°ban hunyt el. Eg√©szs√©gesen √©lek, 1932-ben abbahagytam a szivaroz√°st, mert Szenka nem tŇĪrte a f√ľst√∂t. K√°v√©t is csak az ut√≥bbi √©vekben kezdtem inni, hogy felfriss√≠tsem magam. Ahogy meg√∂regedtem, a gyomrom √∂sszeszŇĪk√ľlt, nincs √©tv√°gyam, csak szakaszosan tudok enni. Sokat fogytam, ami nem baj, mert a sz√≠vem √≠gy jobban b√≠rja. M√°r nem sok kellene a sz√°zadik sz√ľlet√©snapomig, amit nagyon szeretn√©k meg√©rni √©s meg√ľnnepelni.



Hirdetés



Ajánló

Kulka J√°nos
Velenczei Tam√°s
Juronics Tam√°s
László Zsolt
Heller √Āgnes
Kerek Ferenc
Bern√°th √Ārp√°d
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
SzecsŇĎdi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton √Čva
Schiff Andr√°s
Nádas Péter
Fried Istv√°n
Frank József
Lengyel Andr√°s
Somfai László
Temesi M√°ria
Fritz Mih√°ly
Sejben Lajos
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu