Ön a(z) 874582. látogatónk,  és 433. a mai napon
   Rovataink: Zene >> Kocsis Zoltán >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  KAPCSOLAT   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kritikák
   Szecsődi Ferenc
   Rév Lívia
   Schiff András
   Starker János
   Somfai László
   Meszlényi László
   Kocsis Zoltán
   Kerek Ferenc
   Velenczei Tamás



(1929-2019)




(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
„Nem lehet egy népet a politikusokkal azonosítani”

Kocsis Zoltán vezényli a szegedi szimfonikusokat



Berlioz Római karneváljának nyitányát, Dvorák IX. szimfóniáját, valamint Érdi Tamás közreműködésével Liszt A-dúr zongoraversenyét vezényli Kocsis Zoltán ma 19.30-tól a nagyszínházban a Szegedi Szimfonikus Zenekar bérleti koncertjén. A világhírű muzsikussal nem csak zenéről beszélgettünk.


DÉLMAGYARORSZÁG, 2011. november 22. - Hollósi Zsolt

– Évek óta nincs már olyan állandó vendégkarmestere a szegedi zenekarnak, aki meghatározná az arculatát. A próbák során mit tapasztalt, milyen állapotban van az együttes?

– Muszáj, hogy legyen valaki, aki rendszeresen dolgozik egy zenekarral; azért is, mert egy komolyabb egyéniség rajta hagyja a keze nyomát az együttesen. A zenekarnak attól lesz stílusa, hogy a vezető karnagya olyan rendszerességgel dolgozik, hogy az profilt ad a zenekari játéknak. Ilyen szempontból nem látok nagy problémát a szegedi szimfonikusoknál. A zenekar profilját különben a benne játszó kitűnő muzsikus egyéniségek is garantálhatják. Ilyen koncertmester, mint Kosztándi István esetében nem probléma, hogy a vonós kar utána menjen. A klarinét és az oboa posztokon is olyan művészek ülnek, akik viszik magukkal az egész fúvós kart.



– Március 15-én a MüPában a Nemzeti Filharmonikusok és a Szegedi Kortárs Balett együtt mutatja be A fából faragott királyfit és Sztravinszkij Orfeuszát. Honnan a közös projekt?

– Az Orfeusz nekem jutott eszembe, mert azt még nem adták elő Magyarországon zenekarral élőben. Megnéztem Juronics Tamás együttesének több produkcióját, majd sokat beszélgettünk Tamással, ennek lett az eredménye a közös munka.

– Zongoristaként régen hallhatta már a szegedi közönség.

– Napi gyakorló vagyok, nem hagytam abba a zongorázást sem. Most, hogy megtanultam Rachmaninov I. szonátáját, szeretném több helyen is eljátszani, mert lemezt is tervezek.

– Világsiker az új Bartók-összkiadás. Hol tart a sorozat?

– Körülbelül a felénél; kicsit megtorpant, mert a Nemzeti Kulturális Alappal is bajok vannak. Ez az intézmény sem tud kimaradni a politikai csatározásokból. Az ígéretek ellenére szkepszissel figyelem a finanszírozás alakulását. Remélem, tudjuk folytatni, mert a látványos eredmények után még ezután jön a neheze. Talán még az idén ki tudjuk hozni azt a felvételt, amit Kelemen Barnabással csináltunk az I. és II. hegedű-zongora szonátából. Bele kell vágni a kórusművekbe is; hála Istennek Szabó Dénes személyében megfelelő kóruskarnagyot találtam a 27 egyneműkarhoz, ám a nagy kórusok megoldása nehezebb feladat, amit magamra vállaltam. A három zongoraversenyt viszont nem vállaltam magamra, hanem Ránki Dezső játssza és én dirigálom, mert ezt láttam a legjobb megoldásnak. Folytatni kell a sorozatot az összes többi darab felvételével. Ha financiális gondok nem lennének, akkor is megfeszített erővel kellene dolgoznunk, hogy tető alá hozzuk. Ráadásul 2016-ig bemutatom a MüPában Richard Strauss összes olyan operáját, amit itthon még nem játszottak.



– Hogy értékeli a komolyzene hódítását a YouTube-on?

– Nagyon hasznos és fontos dolognak tartom a YouTube-ot, mert mindenki számára hozzáférhetővé tesz olyan értékeket, amelyekhez nehéz lenne másképp hozzájutni. Nemrégiben Sosztakovics I. zongoraversenyére készültem, és a YouTube-on találtam egy korabeli szovjet filmhíradót 1935-ből, amelyen maga a szerző zongorázza a darab végét. Fantasztikus megfigyelni, hogy nem csupán technikailag tökéletesen játssza, hanem betartja a saját maga által előírt tempókat is. Azokat, amelyeket egyes zongoristák lejátszhatatlannak minősítenek. Maga a szerző mutatja meg: igenis lejátszhatók.



– Mit gondol az átpolitizált Dohnányi-ügyről?

– Még azt sem mondanám, hogy csalódtam a politikában, mert nem vártam igazán mást. Hogy a felelősségteljes kormányzást komolyan vegyék? Ez az ismérv már nincs meg; ami egyenes úton vezet erőfitogtatáshoz, szélsőséges megnyilvánulásokhoz és még a személyi kultusz lehetősége sem kizárt. Nagyon rossznak ítélem a helyzetet, persze erről nem külföldön beszélek, hanem itthon. Szerintem az emberek nagy többsége még mindig józanul gondolkodik, s ez életre hív egy olyan védekezési mechanizmust, ami mindig olyankor kerül elő, amikor szükség van rá. Napóleonnak is rengeteg híve volt, de abban a pillanatban, amikor személyi kultusz kezdődött körülötte, először az értelmiség fordult el tőle, később már mindenki. A politika ma befurakszik a mindennapjainkba, családok, barátságok, munkaközösségek mennek szét amiatt, hogy az egyik a Népszavát olvassa a másik pedig a Magyar Nemzetet. Meg kellene már végre teremteni a nemzeti összefogást! Ehhez minden félnek engednie kell. Olyan nincs, hogy valakire erőnek erejével rákényszerítem az akaratomat csak azért, mert én vagyok felül. Christoph von Dohnányi döntése előtt meg kellene hajolnunk, nem kellene perrel fenyegetőzni, mert lemondta budapesti fellépését. Családi érintettsége miatt el tudom képzelni, hogy ő hatványozottan érzékeny ezekre a problémákra. Egy ilyen súlyú személyiség döntése előtt még akkor is meghajlok, ha nem mindenben értek vele egyet. Nagy ballépésnek találom az Operaház részéről az erőfitogtatást. Még akkor is, ha úgy hiszik, hogy igazuk van, ilyen esetben tapintat is van a világon. Én is megtehettem volna, hogy Berlusconi Olaszországában nem adok koncertet, mert nem bírom a nemrégiben lemondott olasz miniszterelnököt. Ha nem megyek, akkor a közönség rosszabbul jár. Nem lehet egy népet – végképp nem a közönséget, amely a zenéért megy el a koncertre –, az ország aktuális politikai vezetőivel azonosítani. Ilyen értelemben nincs igaza Dohnányinak, de abban az értelemben, hogy engedi: a saját érzékenysége diktáljon, feltétlenül igaza van.
Hirdetés



Ajánló


Zalán Tibor
Kulka János
Velenczei Tamás
Juronics Tamás
László Zsolt
Kerek Ferenc
Bernáth Árpád
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
Szecsődi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton Éva
Schiff András
Nádas Péter
Fried István
Frank József
Lengyel András
Somfai László
Temesi Mária
Fritz Mihály
Sejben Lajos
Szonda Éva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu