√Ėn a(z) 884948. l√°togat√≥nk,  √©s 3. a mai napon
   Rovataink: Tudom√°ny >> Sz√∂r√©nyi L√°szl√≥ >>
  KezdŇĎlap   
  KeresŇĎ   
  KAPCSOLAT   
   K√©pzŇĎmŇĪv√©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudom√°ny
   Sz√≠nh√°z
   Opera
   T√°nc
   J√≥ helyek...
   In memoriam...
   A k√∂tetrŇĎl
   √Čp√≠t√©szet
   Kritik√°k
   Sz√∂r√©nyi L√°szl√≥
   Csetri Lajos
   Lengyel Andr√°s
   Krist√≥ Gyula
   Trogmayer Ott√≥
   V√∂r√∂s Gabriella
   Frank J√≥zsef
   Fried Istv√°n
   Nagyv√°ri J√≥zsef
   Bern√°th √Ārp√°d
   Heller √Āgnes



(1929-2019)




(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
‚ÄěA h√°ts√≥ ajt√≥n lopakodtam vissza a magyar irodalomba‚ÄĚ

Beszélgetés Szörényi László irodalomtörténésszel




Aszketikusan megsz√°llott tud√≥snak, legend√°s nyelvismerettel √©s kiv√©teles mŇĪvelt¬≠s√©ggel rendelkezŇĎ polihisztornak, ugyanakkor remek humor√ļ, szellemes t√°rsas√°gi em¬≠bernek tartj√°k koll√©g√°i, tan√≠tv√°nyai Sz√∂r√©nyi L√°szl√≥t. A kiv√°l√≥ irodalomt√∂rt√©n√©sz 1968-ban latin‚Äďg√∂r√∂g‚Äďiranisztika szakon szerzett b√∂lcs√©szdiplom√°t az ELTE-n, 1980‚Äď81-ben Firenz√©ben, 1986-ban a Columbia Egyetemen volt √∂szt√∂nd√≠jas. P√°ly√°ja az MTA Irodalomtudom√°nyi Int√©zet√©ben indult, 1973-ban egyszerre kezdett tan√≠tani az E√∂tv√∂s Koll√©giumban √©s a szegedi J√≥zsef Attila Tudom√°nyegyetem b√∂lcs√©szkar√°n. Nem z√°r¬≠k√≥zott be egyetlen szŇĪk szakter√ľletre, a magyarorsz√°gi humanizmust, a hazai √©s az eu¬≠r√≥pai √ļjlatin k√∂lt√©szetet √©pp√ļgy kutatja, mint a 17‚Äď18‚Äď19. sz√°zadi irodalmat, a 20. sz√°¬≠zadi reg√©nyt vagy √©pp a kort√°rs magyar irodalmat. Mint ‚Äěpolitikailag megb√≠zhatatlan‚ÄĚ kutat√≥nak, csak √©vtizedes k√©s√©ssel, 1989-ben jelenhetett meg elsŇĎ tanulm√°nyk√∂tete ‚ÄěM√ļltaddal valamit kezdeni‚ÄĚ c√≠mmel, amelynek kapcs√°n egyik tan√≠tv√°nya, Szajb√©ly Mih√°ly √≠rta r√≥la: ‚Äě...enciklop√©dikus mŇĪvelts√©gŇĪ tud√≥s, aki a pozitivist√°k anyagisme¬≠ret√©t k√©pes egyes√≠teni egy Horv√°th J√°nos rendszerezŇĎ k√©pess√©g√©vel; az ŇĎ √≠r√°sait olvasva sohasem az az √©rz√©s√ľnk, hogy a szerzŇĎ mer√©¬≠szen, a tudatlanok k√∂nnyeds√©g√©vel csa¬≠pong, ha¬≠nem √©ppen ellenkezŇĎleg: mintha √©ppen csak sejtetn√©, hogy mi mindent is tud ŇĎ a magyar irodalom, a magyar kult√ļra t√∂rt√©net√©rŇĎl. Fogal¬≠mazhatn√©k √ļgy is, Sz√∂r√©nyi eset√©ben az elmon¬≠dottakat √©ppen az el nem mondottak hiteles√≠¬≠tik.‚ÄĚ Tanulm√°nyk√∂te¬≠t√©nek van egy jellemzŇĎ mondata, amely tal√°n ars poetic√°ja is lehetne: ‚ÄěA nemzeti l√©t √°t√©l√©se nem g√°tja, hanem felt√©¬≠tele az emberis√©grŇĎl, az embervoltunkr√≥l meg¬≠szerezhetŇĎ tud√°snak.‚ÄĚ Tanulm√°nyk√∂tetei, sz√©p¬≠irodalmi mŇĪvei, lapszerkesztŇĎi tev√©kenys√©ge, te¬≠le¬≠v√≠zi√≥s mŇĪsorai mind ennek a gondolatnak az igaz√°t bizony√≠tj√°k. Sz√∂r√©nyi L√°szl√≥ az An¬≠tall-korm√°ny felk√©r√©s√©re diplom√°ciai feladatot is v√°llalt, 1991-tŇĎl n√©gy √©ven √°t Ma¬≠gyarorsz√°g r√≥mai nagyk√∂vete volt. Hazat√©rve √ļjra a kuta¬≠t√°s√© √©s az oktat√°s√© lett a fŇĎsze¬≠rep az √©let√©ben, 1996-ban jelent meg a Memoria Hungarorum c√≠mŇĪ tanulm√°nyk√∂tete, a k√∂vetkezŇĎ √©vben Hosz-sz√ļl√©p√©s c√≠mmel √∂sszegyŇĪjt√∂tt kispr√≥z√°it adta k√∂zre, 1998-ban l√°tott napvil√°got a Del¬≠fin√°rium, 2000-ben pedig √ļjabb k√©t k√∂tete, a Studia Hungaro¬≠latina √©s az Arcades ambo. 1997-ben habilit√°lt, ugyanettŇĎl az √©vtŇĎl az Irodalomtudo¬≠m√°nyi Int√©zet igazga¬≠t√≥ja. 1999-ben J√≥zsef Attila-d√≠jjal t√ľntett√©k ki, 2001-ben az MTA doktora lett. Jelenleg a Szegedi Tudom√°nyegyetem neolatin tansz√©ki csoportj√°nak egyetemi tan√°ra. P√°ly√°j√°¬≠r√≥l, szegedi k√∂tŇĎd√©s√©rŇĎl Budapesten, int√©zeti dolgoz√≥szob√°j√°¬≠ban besz√©lgett√ľnk.


TISZAT√ĀJ, 2002. febru√°r - HOLL√ďSI ZSOLT

‚Äď Milyen csal√°di √©s iskolai ind√≠ttat√°s √°llt p√°lyav√°laszt√°sa h√°tter√©ben?

‚Äď √Čdesap√°mnak nagy k√∂nyvt√°ra volt, amely folyamatosan zsugorodott, mert 1949-tŇĎl 1954-ig elvitt√©k ŇĎt az ‚Äěelvt√°rsak‚ÄĚ, √©s amikor szabadult, gyakran ker√ľlt√ľnk olyan anyagi helyzetbe, hogy k√∂nyveket is el kellett adnunk. Ennek ellen√©re meghat√°roz√≥ volt, hogy gyerekkoromban k√∂nyvek vettek otthon k√∂r√ľl, m√°sr√©szt nagyb√°ty√°m is ‚Äď aki a pesti P√°zm√°ny P√©ter Tudom√°nyegyetemen teol√≥gusk√©nt v√©gzett, majd √∂szt√∂n¬≠d√≠jask√©nt R√≥m√°ban, a Bibliakutat√≥ Int√©zetben doktor√°lt ‚Äď p√©ld√°t mutatott arra a csa¬≠l√°dban, hogy hum√°n √©rtelmis√©gi p√°ly√°ra is lehet l√©pni. Ugyanilyen meghat√°roz√≥ volt az V. ker√ľleti E√∂tv√∂s J√≥zsef Gimn√°zium hat√°sa. Ez a kiv√°l√≥ int√©zm√©ny Pest legr√©gebbi magyar nyelvŇĪ re√°liskol√°ja, majd gimn√°ziuma volt. E√∂tv√∂s J√≥zsef az 1850-es √©vekben vezette be benne a kor√°bbi n√©met oktat√°si nyelv helyett a magyart, tal√°n ez√©rt is vette fel az ŇĎ nev√©t az 1920-as √©vekben a gimn√°zium, amely az √©n idŇĎmben is kiv√°l√≥ int√©z¬≠m√©ny volt, s amennyire tudom, az ELTE egyik gyakorl√≥ gimn√°ziumak√©nt ma is az. Az E√∂tv√∂sben tan√≠tott n√©h√°ny olyan tan√°r, aki hallatlan nagy befoly√°st gyakorolt r√°m. ElsŇĎ helyen Kubinyi L√°szl√≥t eml√≠ten√©m, aki nagyszerŇĪ nyelv√©sz volt. Az ‚Äô56-os forra¬≠dalom ut√°n politikai okokb√≥l t√°vol√≠tott√°k el az egyetemrŇĎl, a legk√ľl√∂nb√∂zŇĎbb gimn√°¬≠ziumokban tan√≠tott, v√©g√ľl az E√∂tv√∂sben kapott katedr√°t. K√©sŇĎbb, amikor enyh√ľlt a helyzet, vissza tudott t√©rni az MTA Nyelvtudom√°nyi Int√©zet√©be, amelynek munkat√°r¬≠sak√©nt 1973-ban, fiatalon halt meg. Kis t√ļlz√°ssal azt mondhatn√°m, a vil√°g minden nyelv√©n tudott. A finnugor nyelvekhez ugyan√ļgy √©rtett, mint a germanisztik√°hoz. A gimn√°ziumban k√©t szakk√∂rt is vezetett, germanisztik√°b√≥l a g√≥t nyelvŇĪ bibliaford√≠t√°so¬≠kat tanultuk, majd v√©gig olvastatta vel√ľnk n√©met√ľl a Faustot, k√∂zben pedig kommen¬≠t√°lta. Magyartan√°rk√©nt is elbŇĪv√∂lŇĎ volt, egy√°ltal√°n nem haszn√°lta a tank√∂nyveket. Egyik f√©l√©vben v√©gig Mad√°ch Trag√©di√°j√°r√≥l besz√©lt, a m√°sikban pedig Aranyr√≥l, J√≥zsef Attil√°r√≥l √©s Kosztol√°nyir√≥l sokkal r√©szletesebben, mint a tanterv megk√≠v√°nta. A finn¬≠ugor szakk√∂r√©be is elj√°rtam, ahol K√°lm√°n B√©la vogul sz√∂veggyŇĪjtem√©ny√©t olvastuk v√©¬≠gig. Emberileg is k√∂zel √°lltam hozz√°, √©retts√©gi ut√°n is √©vekig tartottuk a kapcsolatot. A m√°sik meghat√°roz√≥ pedag√≥gus latintan√°runk, B√°nhegyi Gy√∂rgy, az egykori E√∂tv√∂s koll√©gista √©s Moravcsik-tan√≠tv√°ny volt, aki a Fasori Evang√©likus Gimn√°zium √°llamos√≠¬≠t√°sa ut√°n latin-g√∂r√∂g szakos l√©t√©re a term√©szettudom√°nyi karon is diplom√°t szerzett, √©s az orsz√°g egyik legjobb k√©miatan√°ra lett. Az E√∂tv√∂s gimn√°ziumban is k√©miaszakk√∂rt vezetett. Ezek a foglalkoz√°sok tulajdonk√©ppen tudom√°nyfiloz√≥fiai √≥r√°k voltak, ahol t√∂bbet lehetett megtudni a modern atomelm√©let kezdeteirŇĎl, mint az egyetemen. B√°n¬≠hegyi Gy√∂rggyel is j√≥ bar√°ts√°gba keveredtem, sok√°ig tartottam vele a kapcsolatot. Ma¬≠tematik√°b√≥l az eg√©sz oszt√°lyunk olyan rosszul √°llt, hogy a sz√ľleink att√≥l rettegtek, va¬≠lamennyien megbukunk az √©retts√©gin. Negyedikben szerencs√©re megkaptuk tan√°rnak a fiatal Kiefer Ferencet, aki a matematika‚Äďfizika szakkal p√°rhuzamosan a n√©met‚Äďfrancia szakot is elv√©gezte az egyetemen, √©s a tan√≠t√°s mellett az MTA Sz√°m√≠t√°stechnikai Kuta¬≠t√≥int√©zet√©ben is dolgozott. (Ma a Nyelvtudom√°nyi Int√©zet igazgat√≥ja.) N√©h√°ny di√°kj√°t ‚Äď engem is ‚Äď bevonta az akkor k√©sz√ľlŇĎ elsŇĎ magyar bibliogr√°fia munk√°lataiba, amit ŇĎ szerkesztett a sz√°m√≠t√≥g√©pes nyelv√©szetrŇĎl. Mik√∂zben a c√©dul√°kat rendezgett√ľk,
a
klas¬≠szikus zen√©rŇĎl besz√©lt nek√ľnk, √©s megengedte, hogy hallatlanul gazdag lemezt√°r√°t is haszn√°ljuk. Felkeltette az √©rdeklŇĎd√©s√ľnket a matematika √©s a sz√°m√≠t√°stechnika ir√°nt, √©s a maga szel√≠d m√≥dszereivel el√©rte, hogy valamennyien gond n√©lk√ľl le√©retts√©gizt√ľnk matematik√°b√≥l. Oszt√°lyfŇĎn√∂k√ľnk, Sz√©csi G√°sp√°r f√∂ldrajz-t√∂rt√©nelem szakos volt, de √©rdekelte a klasszika-filol√≥gia is, ez√©rt idŇĎnk√©nt bej√°rt Ker√©nyi K√°roly elŇĎad√°saira. Az E√∂tv√∂s gimn√°zium r√©gi tan√°rnemzed√©ke inspir√°l√≥ l√©gk√∂rt tudott teremteni. Amikor 1959 √©s 1963 k√∂z√∂tt gimnazista voltam, m√©g megvolt az E√∂tv√∂snek a hatalmas, r√©gi k√∂nyvt√°ra is, amelyben megtal√°lhat√≥ volt a klasszika-filol√≥giai n√©met k√∂nyvsorozat, a Handbuch is, valamint ott sorakoztak a polcokon a r√©gi magyar klasszikusok, az Ale¬≠xander-f√©le filoz√≥fiai √≠r√≥k t√°ra √©s a r√©gi tudom√°nyos foly√≥iratok. Gimnazistak√©nt ol¬≠vastam Hume-ot, Schopenhauert, Nietzsch√©t √©s a t√∂bbieket. K√©sŇĎbb ezeket a n√≠v√≥s gimn√°ziumi k√∂nyvt√°rakat botor m√≥don felsz√°molt√°k, azokat a k√∂nyveket, amelyek nem kellettek k√∂zvetlen√ľl a leszŇĪk√≠tett tananyaghoz, kidobt√°k, elvitt√©k a M√ČH-be. A gimn√°ziumi k√∂nyvt√°runk vezetŇĎje a nemr√©giben elhunyt Jobb√°gy K√°roly k√∂ltŇĎ volt, aki egy√ļttal a di√°klapot is szerkesztette. Abban az idŇĎben tan√≠tott√°k a politechnika nevŇĪ ŇĎr√ľlts√©get. Egy √©vig mezŇĎgazdas√°ggal foglalkoztunk, az Alagi √Āllami Gazdas√°g Vecs√©sen √©s Alagon l√©vŇĎ birtokain kellett kukoric√°t t√∂rn√ľnk, r√©p√°t egyeln√ľnk vagy √©pp a borjak sz√ľlet√©s√©n√©l seg√©dkezn√ľnk, egyszer m√©g egy √≥ri√°si rep√ľlŇĎbomb√°t is tal√°l¬≠tunk a nagy gazban. A m√°sik oszt√°ly a Kossuth Nyomd√°ba j√°rt tipogr√°fi√°t tanulni, √≠gy profi sz√≠nvonalon √°ll√≠tott√°k elŇĎ a di√°klapunkat.

‚Äď Aki √©rv√©nyes√ľlni szeretett volna, 1963-ban val√≥sz√≠nŇĪleg messze elker√ľlte a b√∂lcs√©szkar g√∂r√∂g‚Äďlatin szak√°t. √Ėn mi√©rt √©pp ezt a szakp√°rt v√°lasztotta, √©s sz√ľlei hogyan fogadt√°k a to¬≠v√°bbtanul√°ssal kapcsolatos elk√©pzel√©seit?

‚Äď Sok√°ig nem tudt√°k, hogy pontosan mit forgatok a fejemben. A nyelvek √©s a r√©gi kult√ļr√°k mellett legal√°bb annyira √©rdekelt a f√∂ldrajz is. Elekes tan√°r √ļr ‚Äď aki ugyan olasz szakos volt ‚Äď barlang√°sz √©s sziklam√°sz√≥ szakk√∂rt szervezett a gimn√°ziumban, √©s t√∂bbsz√∂r elvitt benn√ľnket izgalmas orsz√°gj√°r√≥ kir√°ndul√°sokra. Ennek hat√°s√°ra geod√©¬≠ziai szakk√∂nyveket kezdtem olvasni, bel√©ptem a Magyar F√∂ldrajzi T√°rsas√°g di√°ktago¬≠zat√°ba, elŇĎad√°sokra j√°rtam, t√©rk√©peket, kŇĎzeteket gyŇĪjt√∂ttem, t√ļr√°ztam. Amikor az E√∂tv√∂s gimn√°zium egykori legend√°s tan√°r√°nak, Preysz M√≥ricnak a h√≠res kŇĎzetgyŇĪjte¬≠m√©ny√©t is felsz√°molt√°k, Sz√©csi tan√°r √ļr megengedte, hogy f√∂ldrajz szert√°rosk√©nt a kŇϬ≠zeteket hazavigyem. Az utols√≥ pillanatig biztos volt, hogy f√∂ldrajz szakra jelentkezem, harmadikban meg is nyertem egy f√∂ldrajzversenyt. V√©gigtanulm√°nyoztam a magyar¬≠orsz√°gi v√∂lgyz√°r√≥ g√°tak topogr√°fi√°j√°t, t√∂bbek k√∂z√∂tt a bŇĎsi v√≠zerŇĎmŇĪ elŇĎzm√©ny√©nek sz√°m√≠t√≥ elk√©pzel√©seket is. A d√≠jnyertes dolgozatomat nagyb√°ty√°m eljuttatta az egyetem term√©szettudom√°nyi kar√°ra, a region√°lis f√∂ldrajzi tansz√©k vezetŇĎj√©hez, Koch Ferenc professzorhoz, aki miut√°n elolvasta, beh√≠vatott. Azt mondta, l√°tja, hogy √©rdekel a t√©ma, ez√©rt felv√©teli vizsga n√©lk√ľl felvesz engem egyszakosk√©nt f√∂ldrajz szakra. Ez megnyugtatott, hiszen biztos√≠tva l√°ttam a tov√°bbtanul√°somat. Az utols√≥ pillanatban azonban elbizonytalanodtam, az oszt√°lyt√°rsaim √©s tan√°raim legnagyobb megd√∂bben√©¬≠s√©re azt kezdtem k√©rdezgetni, lehetne-e jap√°n‚Äďfiloz√≥fia szakra jelentkezni.

‚Äď Aff√©le tud√≥s csodagyereknek tarthatt√°k...

‚Äď Vagy valamilyen k√ľl√∂nleges √°llatfajnak. Az iskola√ļjs√°gban ‚Äď amelynek egy ideig szerkesztŇĎje voltam ‚Äď egy karikat√ļr√°t is k√∂z√∂ltek r√≥lam: nagy szem√ľvegben, csoda¬≠bog√°rk√©nt √°br√°zoltak, amint egy befŇĎttes√ľvegben kuksolok, amit a szerkesztŇĎs√©g egyetlen le√°ny tagja √©pp egy tollseprŇĪvel porol le...

‚Äď Mi lett a jap√°n‚Äďfiloz√≥fia szakkal?

‚Äď Az nem l√©tezett. A nagyb√°ty√°m egy√©bk√©nt is felvil√°gos√≠tott, hogy filoz√≥fia c√≠m√©n marxizmust tan√≠tanak az egyetemen. ErrŇĎl hallani sem akartam, v√©g√ľl m√©gis √ļgy d√∂n¬≠t√∂ttem, hogy a b√∂lcs√©szkarra jelentkezem. EbbŇĎl csal√°di perpatvar keletkezett, ap√°m azt mondta, nem vagyok norm√°lis, abb√≥l nem lehet meg√©lni.

‚Äď √Čdesapja mivel foglalkozott?

‚Äď M√©rn√∂k volt. Nekem is vett logarl√©cet √©s mŇĪszaki szakk√∂nyveket, de nem sike¬≠r√ľlt az √©rdeklŇĎd√©semet ebbe az ir√°nyba terelnie. V√©g√ľl any√°m k√©rlel√©s√©re nagyb√°ty√°m, mint a csal√°dunk legnagyobb tekint√©lyŇĪ tagja, √°ld√°s√°t adta a d√∂nt√©semre, √≠gy elcsitult a vihar. Latin‚Äďmagyar szakra jelentkeztem, azzal a nem titkolt sz√°nd√©kkal, hogy k√©¬≠sŇĎbb a csak B-szakk√©nt felvehetŇĎ g√∂r√∂g√∂t fogom v√°lasztani. Eleinte olyan elk√©pzel√©sem is volt, hogy majd szerzetesnek megyek, √ļgy gondoltam, akkor eg√©sz nap olvashatn√©k √©s √≠rhatn√©k, nem kellene olyan f√°raszt√≥ dolgokkal foglalkoznom, mint a nŇĎk √©s a p√©nz¬≠kereset. Felvettem a finnugor szakot is, √≠gy az elsŇĎ √©vben n√©gy szakos voltam. A ma¬≠gyar szakban m√©lys√©gesen csal√≥dtam, annak ellen√©re, hogy im√°dtam a magyar irodal¬≠mat. Tolnai G√°bor professzor √ļr rettenetes √≥r√°kat tartott a r√©gi magyar irodalomr√≥l. Akkor m√©g nem l√©tezett a ‚Äěspen√≥t‚ÄĚ, ez√©rt Klaniczay Tibor jegyzet√©t t√°masztotta oda a t√°sk√°j√°hoz, √©s azt olvasta fel elŇĎad√°s helyett. Olvasni √©n is tudtam, ez√©rt elhat√°roztam, hogy otthagyom a magyar szakot, mert ha valami √≠gy kezdŇĎdik, k√©sŇĎbb sem lehet sok j√≥ra sz√°m√≠tani. Arra gondoltam, √°tmehetn√©k olasz szakra. Im√°dtam It√°li√°t, nagy¬≠b√°ty√°mt√≥l √©s mŇĪv√©szett√∂rt√©n√©sz keresztany√°mt√≥l, N√©ray Mikl√≥sn√©t√≥l ‚Äď N√©ray Kata¬≠linnak, a Ludwig M√ļzeum igazgat√≥j√°nak √©desanyj√°t√≥l ‚Äď sokat hallottam R√≥m√°r√≥l, ahol a k√©t vil√°gh√°bor√ļ k√∂z√∂tt mindketten √∂szt√∂nd√≠jasok voltak. Dant√©t is im√°dtam, a h√°zi¬≠k√∂nyv¬≠t√°runkban megtal√°lt Isteni sz√≠nj√°t√©kot m√°r azelŇĎtt elolvastam √©s megszerettem, mielŇĎtt pontosan meg√©rthettem volna. Kardos Tibor azonban kereken megmondta: nem vesz √°t. A mŇĪv√©szett√∂rt√©nettel is pr√≥b√°lkoztam, de Z√°dor Anna elmagyar√°zta, hogy kedvel ugyan, de nem vehet √°t, mert ezen a szakon mindig csak annyi hallgat√≥t k√©pezhetnek, amennyit el is tudnak helyezni. V√©g√ľl az d√∂nt√∂tte el a dolgot, hogy
a
menz√°n elmes√©ltem az egy √©vfolyammal felettem j√°r√≥ arab‚Äďlatin szakos Mar√≥th Mik¬≠l√≥snak: szeretn√©k √≠rni egy lexikont a nem l√©tezŇĎ mitol√≥giai √°llatokr√≥l. Fogalmam sem volt arr√≥l, hogy Borges m√°r √≠rt ilyet. Mikl√≥s r√°m n√©zett, √©s azt mondta: ‚ÄěTe teljesen h√ľlye vagy, m√©lt√≥ arra, hogy perzsa szakos legy√©l. Menj el Bodrogligeti tan√°r √ļrhoz, aki most szervezi a perzsa szakot!‚ÄĚ El is mentem, √©s azt a szigor√ļ v√°laszt kaptam, hogy majd a k√∂vetkezŇĎ tan√©v kezdet√©n, szeptemberben megl√°tjuk. A ny√°ron becs√ľlettel el¬≠olvastam az √∂sszes, ford√≠t√°sban fellelhetŇĎ perzsa irodalmat. M√°sod√©v kezdet√©n felvehet¬≠tem az iranisztik√°t, √≠gy m√°r √∂t szakos voltam, ez√©rt k√©rtem a d√©k√°ni hivatalt√≥l, hadd adjam le a magyart. H√°romszor visszautas√≠tottak, v√©g√ľl a nagyb√°ty√°m, aki j√≥ban volt a d√©k√°nnal, Sinkovics Istv√°n t√∂rt√©n√©sszel, elint√©zte, hogy megszabadulhassak a magyar szakt√≥l, √©s a finnugort√≥l is, amit a magyarral egy√ľtt le kellett adnom. A d√©k√°ni hivatal vezetŇĎje ŇĎrj√∂ngve k√∂z√∂lte: majd ŇĎ gondoskodik arr√≥l, hogy ne kapjak √°ll√°st, √©s akkor mehetek tornatan√°rnak Tiszaf√ľredre.

‚Äď Kik voltak az egyetemen a legmeghat√°roz√≥bb tan√°rai?

‚Äď Hahn Istv√°nn√°l szerettem volna szakdolgozatot √≠rni J√©zus p√©ldabesz√©deibŇĎl, de azut√°n n√©mi r√°besz√©l√©sre m√©gis ink√°bb iranisztik√°t, azon bel√ľl is egy meglehetŇĎsen speci√°lis t√©m√°t v√°lasztottam Telegdi Zsigmondn√°l: egy 11. sz√°zadi Kor√°n-komment√°¬≠tor polihisztor, Zamakhsar√≠ Muqaddimat al-adab c√≠mŇĪ munk√°j√°nak, vagyis az elsŇĎ arab‚Äďperzsa sz√≥t√°rnak a lexikogr√°fiai elemz√©s√©t. A Muqaddimat al-adab legr√©gebbi k√©z¬≠irata sok√°ig a budai basa k√∂nyvt√°r√°ban volt, majd a bolognai Marsigli-gyŇĪjtem√©nybe ker√ľlt. Onnan siker√ľlt az Akad√©miai K√∂nyvt√°r seg√≠ts√©g√©vel mikrofilmen meghozat¬≠nom, √©s √∂sszevetettem a t√∂bbi kiad√°ssal. A szakdolgozatom √≠gy voltak√©ppen textol√≥¬≠giai tanulm√°ny volt a Muqaddimat al-adab sz√∂vegt√∂rt√©net√©rŇĎl. A tan√°raim k√∂z√ľl ma is sz√≠vesen eml√©kszem Voigt Vilmosra, aki eg√©szen fiatal tan√°rk√©nt ‚Äď mind√∂ssze √∂t √©vvel idŇĎsebb n√°lam ‚Äď folkl√≥reszt√©tika c√≠mmel meghirdetett st√ļdium√°n bevezet√©st az eszt√©¬≠tik√°ba √©s szemiotik√°t tan√≠tott. A modern irodalomelm√©leti m√≥dszerek akkoriban m√©g teljesen ki voltak tiltva az egyetemrŇĎl, ŇĎ √≠gy csemp√©szte be m√©gis. Rengeteget tanultam tŇĎle. Mint latinos, g√∂r√∂g√∂s √©s iranista a legk√ľl√∂nf√©l√©bb t√°rgyakat tanultam Harmatta J√°nos tan√°r √ļrt√≥l: nemcsak g√∂r√∂g √©s latin nyelvt√∂rt√©netet, hanem p√©ld√°ul parthus nyelvet is, amikor √≥ir√°ni sz√∂vegeket olvastunk.

‚Äď Nyelvismeret√©rŇĎl legend√°k keringenek, sz√°molta m√°r, √∂sszesen h√°ny nyelven olvasott eddig?

‚Äď M√°r d√°n sz√∂vegekkel is k√≠noztam magam, mert volt egy d√°n szakk√∂nyv, amire sz√ľks√©gem volt egy tanulm√°nyhoz. Az orientalista √©letform√°hoz elengedhetetlen, hogy rengeteg nyelv alapjaival megismerkedj√ľnk, p√©ld√°ul a beludzsival, az afg√°nnal, az osz√©ttal. Az oroszt, az angolt, a franci√°t, a n√©metet √©s az olaszt aff√©le seg√©danyagk√©nt meg kellett tanulni, de a spanyolt √©s a portug√°lt is legal√°bb olyan szinten, hogy a szak¬≠irodalommal megbirk√≥zzon az ember. Cseh√ľl is tanultam, mert Rypka kitŇĪnŇĎ ir√°ni irodalomt√∂rt√©nete akkoriban m√©g nem volt meg n√©met√ľl. Ehhez a pepecselŇĎ klasszika-filol√≥giai, orientalisztikai munk√°hoz mindez hozz√°tartozik. Az √©letem nagy r√©sze itt, az Irodalomtudom√°nyi Int√©zetben zajlott. M√°r elsŇĎ √©ves egyetemi hallgat√≥k√©nt szak¬≠koll√©gista voltam, de budapestik√©nt nem k√∂lt√∂zhettem be az itt mŇĪk√∂dŇĎ E√∂tv√∂s Kol¬≠l√©giumba. Ennek ellen√©re gyakorlatilag itt laktam, √°ltal√°ban este 10 √≥rakor dobtak ki, amikor bez√°rt a k√∂nyvt√°r; a tansz√©ken viszont a g√∂r√∂g szakosoknak saj√°t fi√≥kjuk volt, ami nagy kiv√°lts√°gnak sz√°m√≠tott. Az egyetemen heti √∂tvenk√©t √≥r√°m volt, nyaranta pe¬≠dig nagyb√°ty√°mnak k√∂sz√∂nhetŇĎen √©rdekes munk√°t v√©gezhettem: azokban az √©vekben katalogiz√°lt√°k a K√∂zponti Teol√≥giai K√∂nyvt√°r r√©gi anyag√°t, s a munk√°latokba √©n is bekapcsol√≥dhattam, √≠gy a nagyszombati egyetem Bud√°ra k√∂lt√∂ztet√©se ut√°n odaker√ľlt 17‚Äď18. sz√°zadi k√∂nyveket lapozgathattam. Hallatlanul sok √©rdekes r√©gi magyar iro¬≠dalmi anyag is volt benn√ľk.

‚Äď Az egyetem helyett ott szeretett bele a r√©gi magyar irodalomba?

‚Äď Igen, az elhagyott r√©gi magyar irodalom val√≥ban visszalopta a sz√≠vembe mag√°t. Tal√°ltam a 17. sz√°zad eleji teol√≥giai nyomtatv√°nyokban ismeretlen magyar nyelvŇĪ aj√°nl√≥verseket, amelyek k√∂z√ľl k√©sŇĎbb t√∂bb be is ker√ľlt a R√©gi magyar k√∂ltŇĎk t√°r√°ba. Egy jezsuita versesk√∂tetet is tal√°ltam, amit egy olyan csehorsz√°gi szerzetes √≠rt, aki R√°¬≠k√≥czi tan√°ra volt, √©s a k√∂tet√©t is a fejedelemnek aj√°nlotta. Ez annyira megragadott, hogy elhat√°roztam, Trencs√©nyi-Waldapfel Imre tan√°r √ļr klasszika-filol√≥giai di√°kk√∂ri p√°ly√°zat√°ra feldolgozom ezt az Amores Mariani c√≠mŇĪ k√∂tetet. Egy rejt√©lyes betegs√©g majdnem megakad√°lyozott ebben: beker√ľltem a P√©terffy S√°ndor utcai k√≥rh√°zba, mert nem tudt√°k kider√≠teni az orvosok, mitŇĎl van erŇĎs b√°gyadts√°ggal j√°r√≥ tart√≥s hŇĎemelke¬≠d√©sem. A k√≥rh√°zi vizsg√°latok sor√°n sem tudt√°k meg√°llap√≠tani. Lassan elm√ļlt mag√°t√≥l. A k√≥rh√°zba is magammal vittem a latin nyelvŇĪ k√∂tetecsk√©t, ott is dolgoztam a p√°lya¬≠munk√°mon, ami v√©g√ľl elnyerte Trencs√©nyi-Waldapfel tetsz√©s√©t.

‚Äď Az egyetem ut√°n hogy indult a p√°ly√°ja?

‚Äď V√©gzŇĎsk√©nt mindenkinek al√° kellett volna √≠rnia egy pap√≠rt arr√≥l, hogy a diploma ut√°n tan√≠t√°st v√°llal. Erre nem voltam hajland√≥, a latin-g√∂r√∂g-perzsa szakkal minden¬≠k√©pp kutat√≥ szerettem volna lenni. Az Akad√©miai Kiad√≥ lexikonszerkesztŇĎs√©ge hirde¬≠tett egy √°ll√°st, amire jelentkeztem. Rubin P√©ter fogadott, √©s arra k√©rt, √≠rjak a Kislexi¬≠konr√≥l valami blikkfangos sz√∂veget n√©met nyelven, amit rekl√°mk√©nt lehet haszn√°lni. Akar olyan k√∂nyvet olvasni, amelyben a sok hasznos tudnival√≥val egy√ľtt megtal√°lja azt a receptet is, amellyel meg tudja m√©rgezni vagyonos nagyn√©nik√©j√©t? ‚Äď √≠gy sz√≥lt a rekl√°mszlogenem, amit ma tal√°n m√°r el is fogadn√°nak, akkoriban azonban m√°s st√≠lus√ļ volt m√©g a marketing, nem voltak vevŇĎk a humoromra. Rubin szomor√ļan r√°m n√©zett √©s megk√©rdezte: akkor is √©rtes√≠tsenek-e, ha nem vesznek fel. √Črtes√≠tettek.

‚Äď Hogyan ker√ľlt az MTA Irodalomtudom√°nyi Int√©zet√©be?

‚Äď Mayer Erika tan√°rnŇĎm, akit nagyon szerettem, sz√≥lt, hogy a f√©rj√©tŇĎl, Pirn√°t An¬≠talt√≥l, az int√©zet munkat√°rs√°t√≥l hallotta, ki√≠rtak n√°luk egy p√°ly√°zatot nekem val√≥ gya¬≠kornoki √°ll√°sra. Latinost kerestek, ez√©rt jelentkeztem. ElŇĎsz√∂r Sipos Istv√°n, az int√©zet p√°rttitk√°ra ‚Äď aki k√©sŇĎbb Bulg√°ri√°ba ment tan√≠tani ‚Äď h√≠vatott be elbesz√©lget√©sre. Ut√°na Szabolcsi Mikl√≥s is meghallgatott, aki azt k√©rdezte, kik voltak a legkedvesebb tan√°¬≠raim. Azt v√°laszoltam, a legkedvesebb Ker√©nyi K√°roly lett volna, de ŇĎt elt√°vol√≠tott√°k az egyetemrŇĎl. Ez a sz√∂veg nem tetszett neki, azt mondta, ha fel is vesznek, nem fogok √©n az int√©zetben perzsa irodalommal foglalkozni. SŇĎt√©r Istv√°n is meghallgatott, vele a Benda-f√©le jakobinus sz√∂veggyŇĪjtem√©nyrŇĎl besz√©lgettem, amit szerencs√©re nem sokkal kor√°bban olvastam. Az elbesz√©lget√©sek ut√°n hossz√ļ cs√∂nd k√∂vetkezett, majd augusztus v√©g√©n kaptam meg az √©rtes√≠t√©st arr√≥l, hogy felvettek az int√©zetbe gyakornoknak. Ti¬≠zenh√°rom jelentkezŇĎ k√∂z√ľl h√°rmunkat vettek fel. Veres Andr√°st, aki ma is koll√©g√°m itt, √©s Dienes L√°szl√≥t, akinek az √©desapja a Tan√°csk√∂zt√°rsas√°g idej√©n k√∂nyvt√°r√ľgyi n√©pbiztos volt, k√©sŇĎbb Rom√°ni√°ba emigr√°lt, ahol megalap√≠totta a Korunkat. V√©g√ľl a Szovjetuni√≥ban k√∂t√∂tt ki, ahol elvette a bolsevik p√°rt egyik alap√≠t√≥ tagj√°nak a le√°¬≠ny√°t. Szab√≥ Ervin tan√≠tv√°nya volt, √©rdekes figura, mint a fi√°t√≥l megtudtam, sok√°ig az anar¬≠choszindikalizmus lappangott benne, majd √∂reg kor√°ra buddhista lett. Dienes Laci gyŇĪl√∂lte a politik√°t, ez√©rt amikor az √©desapja p√°rtt√∂rt√©neti √©rdemeire val√≥ hivatkoz√°s¬≠sal r√° akart√°k venni, hogy l√©pjen be a p√°rtba, ink√°bb disszid√°lt. Ma egy kiv√°l√≥ szlavista tansz√©ket vezet az Egyes√ľlt √Āllamokban. Az√≥ta sem tal√°lkoztunk.

‚Äď Milyen feladatokkal b√≠zt√°k meg az Irodalomtudom√°nyi Int√©zet gyakornokak√©nt?

‚Äď Akkoriban elŇĎsz√∂r minden gyakornokot bedobtak az alapmunk√°latokba, a bib¬≠lio¬≠gr√°fi√°ba √©s a textol√≥gi√°ba. Ez hallatlanul hasznos volt. Akkoriban k√©sz√ľlt a Magyar irodalomt√∂rt√©neti bibliogr√°fia, amelynek k√©t szerkesztŇĎje, Varga K√°lm√°n √©s V. Kov√°cs S√°ndor lettek az elsŇĎ fŇĎn√∂keim. A megoldatlan c√©dul√°kat b√≠zt√°k r√°m. Nem kitol√°sb√≥l, egyszerŇĪen k√≠v√°ncsiak voltak r√°, mit tudok.

‚Äď Nyomoz√≥munka volt?

‚Äď Igen, elsŇĎsorban az Orsz√°gos Sz√©ch√©nyi K√∂nyvt√°r h√≠rlapt√°r√°ban 19. sz√°zadi erd√©¬≠lyi sz√°sz foly√≥iratokat kellett √°tn√©znem. Hetente kellett leadnom az elv√©gzett munk√°t. Eml√©kszem, mennyire boldog voltam, amikor tal√°ltam egy r√∂vid cikket ami, arr√≥l sz√≥lt, hogy amikor B√°thory Istv√°n lengyel kir√°lyk√©nt az oroszok ellen Plock bev√©tel√©¬≠n√©l nagy sikert √©rt el, Erd√©lyben is √≥ri√°si √ľnneps√©get rendeztek, amelynek keret√©ben m√©g a v√°rostromot is elj√°tszott√°k. K√©sŇĎbb az int√©zetben a 18. sz√°zadi oszt√°lyra ker√ľl¬≠tem Szauder J√≥zsefhez √©s Tarnai Andorhoz, akiktŇĎl rengeteget tanultam, √©s akik p√≥t¬≠mestereim lettek. V√©g√ľl a 19. sz√°zadi oszt√°lyon k√∂t√∂ttem ki, amelyet Luk√°csy S√°ndor vezetett (nemr√©g hunyt el), aki atyai bar√°tom √©s mesterem lett. Az 1970-es √©vek elej√©n √≠rtam elsŇĎ tanulm√°nyomat a magyarorsz√°gi jezsuita eposzr√≥l, ami az Irodalom √©s fel¬≠vil√°gosod√°s c√≠mŇĪ k√∂tetben jelent meg. Ken√©z GyŇĎzŇĎ v√©gign√©zte az Orsz√°gos Lev√©lt√°r cenz√ļrai akt√°it, √©s az ŇĎ c√©dul√°i alapj√°n √≠rtam meg Faludi Ferenc cenzori tev√©kenys√©g√©re vonatkoz√≥ tanulm√°nyomat √©s m√°s hasonl√≥kat. K√∂zben Dienes Laci szem√©ly√©ben √ļjra elcs√°b√≠tott az √∂rd√∂g. TŇĎle tudtam meg, hogy N√©meth G. B√©la Arany-szemin√°riumot szervez az int√©zetben. Mivel nem ismertem, gyorsan elolvastam n√©h√°ny k√∂nyv√©t. L√°t¬≠tam, hogy egy abszol√ļt kiv√°l√≥ mester lehet, √©s √°ltala a h√°ts√≥ ajt√≥n visszalopakodhatn√©k a magyar irodalomba. Hallatlanul izgalmas volt ez a szemin√°rium, t√∂bbek k√∂z√∂tt Szegedy-Masz√°k Mih√°llyal, Veres Andr√°ssal, Zempl√©nyi Ferivel √©s Korompay Jancsival egy√ľtt vettem r√©szt rajta. Aranyt mindig nagyon szerettem, a R√°th M√≥r-f√©le arany-v√∂¬≠r√∂s sz√≠nŇĪ, pr√©selt selyembe k√∂t√∂tt ‚ÄěArany-√∂sszes‚ÄĚ k√∂tetei mind meg voltak otthon ap√°m k√∂nyvt√°r√°ban. Gyerekkoromban valamennyit v√©gigolvastam, m√©g az Ariszto¬≠phan√©sz- √©s Shakespeare-ford√≠t√°sokat is. Ez a szemin√°rium az√©rt is csod√°latos iskola volt sz√°munkra, mert a legk√ľl√∂nb√∂zŇĎbb mŇĪvelts√©gi ter√ľleteket hoztuk magunkkal. Szegedy-Masz√°k anglista √©s modern komparatista szeml√©lete merŇĎben m√°s volt, mint Korompay Jancsi franci√°s mŇĪvelts√©ge vagy Veres Andr√°s filoz√≥fiai hozz√°√°ll√°sa. Beval¬≠lom, eleinte sokat szorongtam is amiatt ‚Äď egy√©bk√©nt is ilyen t√≠pus vagyok ‚Äď, hogy meg√°llom-e a helyem ebben a csapatban. V√©g√ľl kider√ľlt, a klasszika-filol√≥gia sem rossz elŇĎiskola, √©s annak ellen√©re, hogy nem v√©geztem magyar szakot, meg√°lltam a helyem. Amit el kellett olvasni Aranyhoz √©s a korszakhoz, azt term√©szetesen √≥ri√°sk√≠gy√≥ gya¬≠n√°nt betermeltem. N√©meth G. B√©la hallatlan b√∂lcsess√©ggel √©s tan√°ri zsenialit√°ssal ve¬≠zette a vit√°kat, √©s dobta be a feldolgozand√≥ t√©m√°kat. Hetente egyszer volt szemin√°¬≠rium, elkezdt√ľk eb√©d ut√°n, √©s sokszor estig tartott. Amikor j√≥ idŇĎ volt, gyakran a pe¬≠ripatetikus m√≥dszert v√°lasztottuk: felment√ľnk a Gell√©rt-hegyre √©s s√©ta k√∂zben vitat¬≠koztunk egym√°ssal. G√©za irgalmatlanul megdolgoztatott benn√ľnket, √∂tsz√∂r-hatszor √°t¬≠√≠ratta a dolgozatainkat, mielŇĎtt k√∂tetbe szerkesztette volna ŇĎket. A legapr√≥bb sti¬≠liszti¬≠kai vagy m√≥dszertani hanyags√°got, fel√ľletess√©get, adatbeli t√©ved√©st sem tŇĪrte. Igazi posztgradu√°lis iskola volt, ez√©rt N√©meth G. B√©l√°t is az egyetemi tan√°raimhoz szoktam sorolni.




‚Äď Hogyan ker√ľlt kapcsolatba a szegedi egyetemmel?

‚Äď 1968-t√≥l dolgoztam az Irodalomtudom√°nyi Int√©zetben, sok√°ig nem is rem√©ltem, hogy politikailag gyan√ļs szem√©lyk√©nt valaha is tan√≠thatok. IdŇĎk√∂zben l√©tsz√°mcs√∂k¬≠kent√©sek is voltak az int√©zetben, √©s igyekeztek azokat lap√°tra tenni, akiktŇĎl ‚Äď √ļgy l√°t¬≠t√°k ‚Äď jobb megszabadulni.

‚Äď Politiz√°lt?

‚Äď 1968-ban ismerkedtem meg az int√©zetben Bojt√°r Endr√©vel, aki bevont engem is az Eszm√©let c√≠mŇĪ, akkor Horgas B√©la szerkeszt√©s√©ben k√©sz√ľlŇĎ lapba. N√°das P√©terrŇĎl √≠r¬≠tam egy cikket, ami az Eszm√©letet betilt√°sa ut√°n √©vekig nem jelenhetett meg. Bojt√°r Endre j√≥volt√°b√≥l kapcsolatba ker√ľltem az ellenz√©ki √≠r√≥kkal, mŇĪv√©szekkel. R√©szt vet¬≠tem n√©h√°ny erŇĎs rendŇĎrs√©gi megfigyel√©s mellett lezajlott tan√°cskoz√°son, amelyeken az a ki√ļttalans√°g pr√≥b√°lt valahogyan megfogalmaz√≥dni √©s valamilyen ir√°nyba elindulni, ami az Eszm√©let betilt√°sa ut√°n alakult ki. Akkoriban ismertem meg Kenedi J√°nost, aki a Profilt szerkesztette. Ebben a tekintetben legfŇĎbb mesterem felt√©tlen√ľl M√©sz√∂ly Mik¬≠l√≥s volt, aki atyamesterk√©nt lebegett az eg√©sz k√∂r felett, √©s akivel j√≥ bar√°ts√°gba is ker√ľl¬≠tem. Nemr√©giben bek√∂vetkezett hal√°la rettenetesen megr√°zott, mert nagyon szeret¬≠tem. Tudt√°k r√≥lam, hogy kikkel szŇĪr√∂m √∂ssze a levet. Ez a t√°rsas√°g nem volt k√ľl√∂n√∂¬≠sebben szem√©rmes politikailag, m√©g ha nem is ker√ľlhettek a gondolatok nyilv√°nos¬≠s√°gra, mindenki tudta, mirŇĎl van sz√≥. Az int√©zetben szerveztem egy ifj√ļs√°gi klubot, amit 1972-ben k√∂zvetlen√ľl a p√°rtk√∂zpont tiltott be, mert E√∂rsi Istv√°nt is megh√≠vtam. Az√©rt reag√°ltak erre k√ľl√∂n√∂sen √©rz√©kenyen, mert addigra m√°r megjelent a korcsulai nyilatkozat, amit ŇĎ is al√°√≠rt. Szerb J√°nost ‚Äď aki k√©sŇĎbb √∂ngyilkos lett ‚Äď alig tudtam le¬≠besz√©lni, hogy felolvassa a gdaŇĄski vers√©t. Akkora botr√°ny lett volna, hogy tal√°n m√©g az int√©zetet is feloszlatt√°k volna. Cseh Tam√°s elsŇĎ fell√©p√©s√©t is √©n szerveztem a klub¬≠ban, ahol term√©szetesen mindenki pontosan √©rtette, hogy mirŇĎl sz√≥lnak a dalai. Szili J√≥ska, az int√©zet b√∂lcs, sŇĎt zseni√°lis p√°rttitk√°ra sok√°ig az ifj√ļs√°gi klubra hivatkozva tudta el√©rni, hogy a mienk maradjon az egyetlen akad√©miai int√©zet, ahol nem mŇĪk√∂dik KISZ-szervezet. Az int√©zetben ismerkedtem meg a k√©t ‚Äô56-ossal, Luk√°csy S√°ndorral √©s V√°s√°rhelyi Mikl√≥ssal is, akik ugyancsak a bizalmukba fogadtak, √©s √∂sszehoztak az ak¬≠kor m√©g egys√©ges ellenz√©k t√∂bb ir√°nyzat√°val. Kulin Ferenc az egyetem √≥ta j√≥ bar√°tom volt, ez√©rt sokat √≠rtam a Mozg√≥ Vil√°gba ‚Äď a betilt√°s √©v√©ben m√°r kolumnista voltam ‚Äď, √©s agit√°ltam m√°sokat is. Egyszerre kezdtem tan√≠tani a szegedi egyetemen √©s az E√∂tv√∂s Koll√©giumban. A szegedi megh√≠v√°som kezdem√©nyezŇĎje Hajd√ļ P√©ter volt, aki Luk√°csy¬≠nak volt √©vfolyamt√°rsa √©s j√≥ bar√°tja m√©g az E√∂tv√∂s Koll√©giumban. Horv√°th K√°roly ja¬≠vaslat√°ra siker√ľlt el√©rnie, hogy Luk√°csyval ketten lemenj√ľnk Szegedre tan√≠tani. A re¬≠formkort kezdtem oktatni, amit √∂t √©ven √°t csin√°ltam, eg√©szen addig, am√≠g Szajb√©ly Mih√°lynak √°t nem adhattam ez a munk√°t. Az E√∂tv√∂s Koll√©giumi tan√≠t√°st Bende J√ļli√°¬≠nak k√∂sz√∂nhettem. Akkoriban, ha legal√°bb t√≠z di√°k k√©rte, hogy valaki tan√≠tsa ŇĎket, akkor az illetŇĎt megh√≠vt√°k oktat√≥nak. J√ļlia √∂sszegyŇĪjt√∂tt t√≠z di√°kot, akik engem sze¬≠rettek volna, √≠gy √©n megh√≠v√°st kaptam, √©s 20. sz√°zadi magyar irodalmat tan√≠tottam. Sok kedves tan√≠tv√°nyom volt, k√∂zt√ľk KŇĎszeghy P√©ter √©s Gy√∂rgy P√©ter, akik SzegedrŇĎl j√∂ttek fel. Az E√∂tv√∂s Koll√©giumban is elŇĎfordult, hogy megjelent a rendŇĎrs√©g. P√©ld√°ul amikor megh√≠vtam Grendel Lajost, betiltott√°k az √≥r√°t, ez√©rt √°tment√ľnk √≠r√≥ √©s festŇϬ≠mŇĪv√©sz bar√°tom, L√°bass Endre k√∂zeli mŇĪteremlak√°s√°ba, √©s ott besz√©lgett√ľnk. Elj√∂tt hozz√°nk M√©sz√∂ly Mikl√≥s is, aki azut√°n szoros kapcsolatot alak√≠tott ki a koll√©giummal. Egyszer a miniszt√©riumb√≥l is kij√∂ttek, beh√≠vattak az igazgat√≥hoz √©s megk√©rdezt√©k, mi¬≠√©rt pont olyan √≠r√≥kat h√≠vok meg, mint M√°ndy √©s M√©sz√∂ly, √©s sohasem olyanokat, aki¬≠ket hivatalos elismer√©sekben is r√©szes√≠tenek. Erre azt v√°laszoltam, azokat √ļgyis tan√≠tj√°k az egyetemen, ez√©rt ink√°bb olyanokat v√°lasztok, akikkel m√°sk√©nt nem tal√°lkozn√°nak a hallgat√≥k. J√°rt n√°lunk k√©sŇĎbb t√∂bbek k√∂z√∂tt N√°das P√©ter √©s Esterh√°zy P√©ter is. A be¬≠sz√©lget√©sek egy r√©sz√©rŇĎl hangfelv√©tel is k√©sz√ľlt, ezeket ma a PetŇĎfi Irodalmi M√ļzeum¬≠ban ŇĎrzik. Biztosan √©rdekes lenne feldolgozni ŇĎket.

‚Äď Szegeden z√∂kkenŇĎmentesebb volt az oktat√°s?

‚Äď Nem eg√©szen. 1977-ben nyom√°st gyakoroltak a szegedi egyetemre, Szabolcsi Mik¬≠l√≥s szem√©lyesen utazott el Szegedre √©s k√∂vetelte KeserŇĪ B√°lintt√≥l, hogy az ilyen k√ļt¬≠m√©rgezŇĎ elemeket, mint Luk√°csy √©s √©n, t√°vol√≠tsa el az egyetemrŇĎl, vagy vegye √°t az in¬≠t√©zettŇĎl, mert ŇĎ boldogan megszabadulna tŇĎl√ľnk. KeserŇĪ tan√°r √ļr k√©nytelen volt lesze¬≠reltetni a n√©vt√°bl√°nkat az egyetemen, √©s l√°tsz√≥lag el is tŇĪntem SzegedrŇĎl egy idŇĎre. Azonban m√°r ŇĎsszel valamilyen helyt√∂rt√©neti p√©nzen visszasziv√°rogtam, √≥perzs√°t √©s k√∂z√©pperzs√°t tan√≠tottam az altaisztika tansz√©ken, majd Berzsenyit annak a csoportnak, amelyben t√∂bbek k√∂z√∂tt Zal√°n Tibor √©s Csapody Mikl√≥s is hallgat√≥m volt. Amikor Vajda Gy√∂rgy Mih√°ly megalap√≠totta a komparatisztikai tansz√©ket, √°tvett, √©s √≠gy √ļjra feltŇĪnhettem leg√°lisan is Szegeden.

‚Äď Mindezek f√©ny√©ben nyilv√°nval√≥, hogy a szabads√°g elj√∂vetelek√©nt √©lhette meg a rend¬≠szerv√°lt√°s √©veit...

‚Äď 1989 sz√°momra egy feledhetetlen √©v volt. Eg√©sz esztendŇĎben √≠rtam ‚Äď mindent √©s mindenhova. Elk√©pesztŇĎ mennyis√©gben termeltem a k√©ziratokat minden √ļjonnan ala¬≠kult foly√≥irat sz√°m√°ra. Mindez 1990-ben is folytat√≥dott, csak kicsit kisebb intenzit√°s¬≠sal. Beker√ľltem a Magyar Napl√≥ szerkesztŇĎs√©g√©be, 1988-t√≥l m√°r a Vig√≠lia szerkesztŇĎs√©¬≠g√©nek is tagja voltam. Boldogan √≠rtam nemcsak tanulm√°nyokat, hanem azokat a novel¬≠l√°kat is, amelyek k√©sŇĎbb a Hossz√ļl√©p√©s c√≠mŇĪ k√∂tetemben jelentek meg, amit m√©g 1990 szeptember√©ben rendeztem √∂ssze √©s adtam be a Sz√©pirodalmi K√∂nyvkiad√≥nak. A Hos¬≠sz√ļ¬≠l√©p√©s eredetileg ikerk√∂nyvnek k√©sz√ľlt, amelynek nagyobbik fel√©t L√°bass Endre √≠rta volna. Val√≥di kocsmat√ļra-kalauz lett volna, sajnos ebben a form√°ban nem jelent meg, mert a kiad√≥ idŇĎk√∂zben megszŇĪnt. Endre v√©g√ľl R√∂vidl√©p√©s c√≠mmel k√∂zreadta az ere¬≠deti terv csontv√°z√°t.

‚Äď √ögy tudom, a k√∂nyvterveivel sok√°ig nem volt szerencs√©je...

‚Äď 1979-ben M√©sz√∂ly Mikl√≥ssal, Luk√°csy S√°ndorral √©s Fogarassy Mikl√≥ssal egy√ľtt szerkesztett√ľk a Magyar Tall√≥z√≥ c√≠mmel elind√≠tott sorozatot, amit azt√°n Kardos elv¬≠t√°rs, a MagvetŇĎ igazgat√≥ja a nev√ľnk n√©lk√ľl jelentetett meg. Kardos akkoriban a ‚Äěn√©¬≠gyek band√°j√°nak‚ÄĚ nevezett benn√ľnket az √ČS-ben, mire mi √ľgyv√©dhez fordultunk, aki azt tan√°csolta: mivel teljesen igazunk van, biztosan elvesz√≠ten√©nk a pert, ez√©rt nem √©r¬≠demes r√° idŇĎt √©s energi√°t pocs√©kolni. Egy√©bk√©nt √∂tsz√°z k√∂tetes sorozattervet adtunk be a Magyar Tall√≥z√≥r√≥l a MagvetŇĎnek. Nemr√©giben √ļjra sz√≥ba hozta valaki, hogy √©r¬≠demes lenne megcsin√°lni. Az elsŇĎ tanulm√°nyk√∂tetemnek is hasonl√≥ lett a sorsa. 1979-ben Eretnekek √©s pr√≥f√©t√°k c√≠mmel egy vastag tanulm√°nyk√∂tetet adtam le a MagvetŇϬ≠nek, ahol meg is szerkesztett√©k, m√°r szerepeltem is a k√∂vetkezŇĎ √©vi tervben, √°m v√°rat¬≠lanul felbontott√°k a szerzŇĎd√©semet, √©s visszaadt√°k a k√∂tetet. Erre SŇĎt√©r Istv√°n elk√ľldte Ill√©s Endr√©nek a Sz√©pirodalmi Kiad√≥ba. Onnan hossz√ļ v√°rakoz√°s ut√°n kaptam egy le¬≠dorongol√≥ levelet, amelyben azt √≠rt√°k: l√©nyegtelen dolgokkal foglalkozom, hihetetle¬≠n√ľl sok l√°bjegyzet van a tanulm√°nyaimban, amelyek azt a l√°tszatot akarj√°k kelteni, hogy a felsorolt √≥ri√°si mennyis√©gŇĪ szakirodalmat mind elolvastam eredeti nyelven. Ez nem lehets√©ges, ez√©rt amit csin√°lok, az csak bŇĪv√©szmutatv√°ny, olyan filosz vagyok, aki nem bontja le a fel√©p√≠tett palota elŇĎtti √°llv√°nyzatot. Kiemelt√©k, hogy egyetlen kiv√©tel van: a Faludi FerencrŇĎl √≠rt tanulm√°nyom, amely j√≥ torzk√©pet fest arr√≥l a cenzorr√≥l, aki megsajn√°lja az √°ldozat√°t, √©s emiatt megb√ľntetik. Az√≥ta sem tudom, ki √≠rhatta ezt
a
gy√∂ny√∂rŇĪs√©ges levelet, mindenesetre freudi m√≥don saj√°t mag√°t is jellemezte benne. EbbŇĎl a k√∂tetbŇĎl sem a MagvetŇĎn√©l, sem pedig a Sz√©pirodalmin√°l nem lett semmi. V√©¬≠g√ľl 1989-ben sokadik k√≠s√©rlet ut√°n D√©rczy P√©ter √©s Csapody Mikl√≥s j√≥volt√°b√≥l a JAK-f√ľzetek sorozat√°ban jelent meg ‚ÄěM√ļltaddal valamit kezdeni‚ÄĚ c√≠mmel. Ugyan csak t√∂¬≠red√©ke volt a hajdani vastag k√∂tetnek, de az√©rt egy sor fontosabb √≠r√°somat ‚Äď V√∂r√∂s¬≠martyr√≥l, PetŇĎfirŇĎl, Aranyr√≥l ‚Äď bele tudtam tenni.

‚Äď 1991 √©s 1995 k√∂z√∂tt R√≥m√°ban volt magyar nagyk√∂vet. Hogyan kapott felk√©r√©st erre a diplom√°ciai feladatra?

‚Äď Antall J√≥zsef minisztereln√∂k√∂t ‚Äď aki mellesleg E√∂tv√∂s-kutat√≥ is volt ‚Äď m√°r a rend¬≠szerv√°lt√°s elŇĎtt szem√©lyesen ismertem. J√≥ bar√°ts√°gban volt N√©meth G. B√©l√°val √©s Olt¬≠v√°nyi Ambrussal, valamint r√©gi j√≥ bar√°tommal, Jeszenszky G√©z√°val, akinek a feles√©ge az unokah√ļga volt. √Čn is a Jeszenszky csal√°dn√°l tal√°lkoztam t√∂bbsz√∂r is vele, elmes√©lte az ‚Äô56-os √©lm√©nyeit. Katona Tam√°ssal is j√≥l ismert√ľk egym√°st, hiszen az E√∂tv√∂s Koll√©¬≠giumban √©s a szegedi egyetemen is koll√©g√°m volt, √©s m√°ig is j√≥ bar√°ts√°gban vagyunk. H√°rm√≥juk k√∂r√©ben mer√ľlhetett fel az √∂tlet 1990 j√ļnius√°ban, hogy √©n legyek a r√≥mai nagyk√∂vet. Az elŇĎd√∂m m√°r √∂t√∂dik √©ve teljes√≠tett szolg√°latot, lej√°rt a megb√≠zat√°sa. Antall√©knak t√∂bb jel√∂ltj√ľk is volt, de az egyik idŇĎk√∂zben meghalt, a m√°sik valami mi¬≠att v√©g√ľl nem bizonyult alkalmasnak, a harmadik pedig visszautas√≠totta a felk√©r√©st. 1990-ben Katona Tam√°s√©k elk√ľldtek Krakk√≥ba, hogy egy k√ľld√∂tts√©g tagjak√©nt k√©p¬≠viseljem Magyarorsz√°got egy nemzetk√∂zi kultur√°lis konferenci√°n. T√©tje is volt a ta¬≠n√°cskoz√°snak: el kellett h√°r√≠tanunk azt a szlov√°k ind√≠tv√°nyt, amely a hajdani Felvid√©k¬≠rŇĎl sz√°rmaz√≥ magyar mŇĪkincsek visszaad√°s√°t szorgalmazta. Ez siker√ľlt is. Amikor mit sem sejtve hazaj√∂ttem Krakk√≥b√≥l, Jeszenszky G√©za megk√©rdezte: nem akarok-e nagy¬≠k√∂vet lenni R√≥m√°ban. ElŇĎsz√∂r azt hittem, h√ľly√©skedik, de hamar kider√ľlt, hogy m√©g¬≠sem, √©s a krakk√≥i megb√≠zat√°s egyfajta pr√≥ba√ļt volt sz√°momra. Gondolkod√°si idŇĎt k√©r¬≠tem, √©s elmentem Katona Tam√°shoz, aki elmondta az elŇĎzm√©nyeket, √©s gyŇĎzk√∂d√∂tt, hogy v√°llaljam el, alkalmas leszek a feladatra. T√≠z nap gondolkod√°si idŇĎ ut√°n h√°rom embert javasoltam magam helyett Jeszenszky G√©z√°nak, √°m kider√ľlt, hogy az egyik m√°r kor√°bban visszautas√≠totta, a m√°sik sem v√°llalta, a harmadik pedig nem alkalmas. Miut√°n nem tudtam √°tpasszolni a feladatot senkire, √ļgy d√∂nt√∂ttem, megpr√≥b√°lom. K√©t dolgot azonban elh√°r√≠tottam: nem l√©ptem be sem az MDF-be, sem pedig a K√ľl√ľgy¬≠miniszt√©rium √°llom√°ny√°ba. ElŇĎbbibe az√©rt nem, mert az MDF alap√≠t√≥ tagjai k√∂z√© tar¬≠toztam, mint ahogy az SZDSZ elŇĎdj√©nek, a H√°l√≥zatnak a megalakul√°s√°n√°l is jelen vol¬≠tam, valamint al√°√≠rtam a Fideszt t√°mogat√≥ √©rtelmis√©gi nyilatkozatot is, de amikor p√°rtt√° szervezŇĎdtek, egyiknek sem lettem a tagja. A k√ľl√ľgybe pedig az√©rt nem akartam √°tker√ľlni, mert tudtam, hogy csak ezt az egy feladatot v√°llalom el, nem k√≠v√°nok v√©gleg diplom√°ciai p√°ly√°ra l√©pni. √ćgy azt√°n az akkor m√©g l√©tezŇĎ munkak√∂nyvem itt maradt az Irodalomtudom√°nyi Int√©zetben, ahonnan miniszt√©riumi kik√©rŇĎvel mentem R√≥m√°ba.

‚Äď Nagyk√∂veti teendŇĎi mellett mennyire siker√ľlt R√≥m√°ban a magyar kult√ļra, a magyar irodalom √©rdekeit is k√©pviselni?

‚Äď Nagy szerencs√©m volt, mert a felejthetetlen Klaniczay Tibor j√≥volt√°b√≥l, aki mindv√©gig nagy szeretettel egyengette a p√°ly√°mat, √©ppen harminc√∂tsz√∂r voltam addig k√ľl√∂nb√∂zŇĎ tudom√°nyos rendezv√©nyeken Olaszorsz√°gban. El√©g j√≥l ismertem azokat, akik a magyar irodalommal foglalkoztak. Mindent megtettem, hogy seg√≠tsem ŇĎket a tov√°bbiakban is. Olyan nagyszerŇĪ seg√≠tŇĎim voltak ebben, mint Kelemen J√°nos, a R√≥¬≠mai Magyar Akad√©mia igazgat√≥ja √©s Hajn√≥czi G√°bor mŇĪv√©szett√∂rt√©n√©sz, akik egyben gyerekkori j√≥ bar√°tok is voltak, √©s v√°llvetve k√ľzd√∂ttek velem az√©rt, hogy min√©l t√∂bb √©s gazdagabb rendezv√©ny√ľnk, kiadv√°nyunk legyen. Igyekezt√ľnk visszaadni a Magyar Akad√©mia tudom√°nyos rangj√°t is. Odaadtam az √ćr√≥sz√∂vets√©gnek a nagyk√∂vets√©g haj¬≠dani fut√°rszob√°j√°t, amely a technika fejlŇĎd√©s√©vel feleslegess√© v√°lt. Ennek k√∂sz√∂nhetŇĎen sok magyar √≠r√≥ megfordult n√°lunk. √Črkez√©sem elŇĎtt a nagyk√∂vets√©g t√∂bb pomp√°s ter¬≠m√©t is rakt√°rnak haszn√°lt√°k. Ezt az √©p√ľletr√©szt restaur√°ltattam, √©s a palota legszebb r√©¬≠sz√©n h√°rom hatalmas teremben ki√°ll√≠t√≥helyet alak√≠ttattam ki. √ćgy a magyar k√©pzŇϬ≠mŇĪv√©szeknek is lehetŇĎs√©g√ľk ny√≠lt R√≥m√°ban a bemutatkoz√°sra. Igyekeztem seg√≠teni a k√∂nyvt√°r rekonstrukci√≥j√°t √©s min√©l t√∂bb √∂szt√∂nd√≠jas megh√≠v√°s√°t is. A legl√°tv√°nyosabb rendezv√©nysorozatot 1994-ben, Kossuth hal√°l√°nak 100. √©vfordul√≥j√°n szervezt√ľk. Itt¬≠hon teljesen megfeledkeztek errŇĎl, a legnevesebb Kossuth-kutat√≥t, Szabad Gy√∂rgy√∂t √©n h√≠vtam fel telefonon. Kider√ľlt, hogy bokros h√°zeln√∂ki teendŇĎi mellett nem is gon¬≠dolt az √©vfordul√≥ra. V√©g√ľl megalakult a Kossuth Eml√©kbizotts√°g, amelynek magam is tagja lettem, √©s Kelemen J√°nossal egy√ľtt r√°m b√≠zt√°k az olaszorsz√°gi rendezv√©nyek meg¬≠szervez√©s√©t. Tizenh√©t ki√°ll√≠t√°st ‚Äď √©s hozz√°juk kapcsol√≥dva t√∂bb rangos konferenci√°t ‚Äď tudtunk rendezni Olaszorsz√°g-szerte.

‚Äď Ma is √©l m√©g a Kossuth-hagyom√°ny Olaszorsz√°gban?

‚Äď Igen. Csorba L√°szl√≥ Kossuth-kutat√≥, a R√≥mai Magyar Akad√©mia tudom√°nyos igazgat√≥ja el√©rte, hogy Kossuth sz√ľlet√©s√©nek 200. √©vfordul√≥j√°ra R√≥ma kellŇĎs k√∂zep√©n, a Viktor Em√°nuel-eml√©kmŇĪ m√∂g√∂tt l√©vŇĎ Risorgimento M√ļzeumban hatalmas Kos¬≠suth-ki√°ll√≠t√°st rendeznek. 1994-ben Torin√≥ban tudtunk hasonl√≥t csin√°lni az ottani Kossuth-terem √°lland√≥ gyŇĪjtem√©ny√©re √©p√≠tve.

‚Äď Hogyan l√°tja, milyenek a magyar irodalom lehetŇĎs√©gei Olaszorsz√°gban?

‚Äď M√°rai S√°ndornak imm√°r az √∂t√∂dik k√∂tete jelenik meg olaszul. Ennek a sikernek a farviz√©n tal√°n majd m√°sokat is el lehet adni. Tudom√°som szerint M√°rai ford√≠t√≥ja Marinella D‚ÄôAlessandro nemr√©giben nyert p√°ly√°zatot F√ľst Mil√°n Feles√©gem t√∂rt√©nete c√≠mŇĪ reg√©ny√©nek leford√≠t√°s√°ra. FeltehetŇĎleg ez is nagy siker lesz. Az olaszok PetŇĎfire szoktak m√©g odafigyelni, az ŇĎ k√∂lt√©szet√©t ismerik legjobban a magyar l√≠rikusok k√∂z√ľl. M√©sz√∂ly Mikl√≥snak √©s Ottlik G√©z√°nak nem volt szerencs√©je, pedig mindketten m√©g √©let√ľkben megjelentek olaszul. Adynak, Kosztol√°nyinak √©s J√≥zsef Attil√°nak is t√∂bb k√∂tete jelent meg olaszul, de ezek nem keltettek nagyobb figyelmet. Persze ennek az is oka lehet, hogy ezek a k√©tnyelvŇĪ kiadv√°nyok eleve szŇĪkebb k√∂rt c√©loztak meg, √©s ta¬≠l√°n a mŇĪford√≠t√°sok sem voltak el√©gg√© √°t√ľtŇĎek ahhoz, hogy √∂nmagukat eladj√°k. A 2002 ŇĎsz√©re tervezett olaszorsz√°gi magyar szezon n√©h√°ny kiad√≥t m√°r fellelkes√≠tett, hogy magyar t√°rgy√ļ k√∂teteket jelentessenek meg. L√°ttam m√°r az erre vonatkoz√≥ p√°ly√°zatot is. Lehets√©ges, hogy ez kedvezŇĎ fordulatot jelent majd a magyar irodalom sz√°m√°ra.




‚Äď Mi jut esz√©be elŇĎsz√∂r SzegedrŇĎl, √©s milyennek l√°tja ma a v√°rost?

‚Äď Amikor 1973-ban j√°rni kezdtem Szegedre, m√©g teljesen le volt robbanva a v√°ros. Amikor v√©gre renov√°ltak vagy kifestettek egy h√°zat, √ļgy √∂r√ľltem neki, mintha a sz√ľ¬≠lŇĎv√°rosomban t√∂rt√©nt volna. Mindig f√°jt, amikor lebontottak valami sz√©pet. Sajn√°ltam, hogy a sz√©p napsugaras h√°z hely√©n fel√©p√≠tett√©k a borzalmas nagy√°ruh√°zat. Eml√©kszem, a napsugaras h√°zban volt egy borb√©ly, akihez gyakran bej√°rtam. Az a borb√©ly√ľzlet olyan volt, mint egy T√∂m√∂rk√©ny-novell√°ban. √ćrtam egy gy√°sz√≥d√°t, amikor bez√°rt√°k a T√≥thot √©s √°talak√≠tott√°k. Szegedet mindenestŇĎl szeretem, a maga vid√©kiess√©g√©vel √©s egyedis√©g√©vel, az √°rv√≠z ut√°n √©p√ľlt csodasz√©p palot√°kkal, amelyek m√°r kezdtek a v√°ros¬≠nak igazi nagyv√°rosi jelleget adni. LegfŇĎk√©ppen Szeged egyetem√©t szeretem. Nagyon sokat k√∂sz√∂nhetek neki. Rengeteg kedves tan√≠tv√°nyom volt, akik sz√©tsz√©ledtek az or¬≠sz√°gban. Ha √ļgy alakul a sorsom, hogy √ļjra lesz m√≥dom 19. √©s 20. sz√°zadi √≥r√°kat tar¬≠tani, t√∂bb figyelmet ford√≠tok majd T√∂m√∂rk√©nyre √©s M√≥r√°ra, akiket remek √≠r√≥knak tar¬≠tok. Annak ellen√©re, hogy M√≥ra nem tudott a Nyugatba beker√ľlni, a magyar pr√≥za √∂t-hat legnagyobb mestere k√∂z√© soroln√°m. Im√°dom az √≠r√°sait. √Črdekes, hogy m√°r azelŇĎtt vonz√≥dtam Szegedhez, hogy jobban ismertem volna. Egyetemista koromban j√°rtam ott elŇĎsz√∂r, egyik kedves latintan√°rom, Ber√©nyin√© R√©v√©sz M√°ria ‚Äď aki szegedi volt ‚Äď vitt el benn√ľnket tansz√©ki kir√°ndul√°sra, √©s mutatta meg a v√°rost. Az√≥ta valahogyan Szegedet a m√°sodik otthonomnak tartom, szeretem a cs√∂ndj√©t, az utc√°it. Szeretem a M√≥ra Koll√©giumot, ahol Erd√©lyi √Āgnes j√≥volt√°b√≥l √©vekig besz√©lgethettem a di√°kok t√°rsas√°g√°ban a f√©l magyar irodalommal. Szeretem m√©g a bar√°taim hŇĪlt hely√©t is: √≠gy p√©ld√°ul azt a szerkesztŇĎs√©get, ahol az elfeledhetetlen Baka Istv√°nnal √ľld√∂g√©ltem. Az ut√≥bbi √©vekben sajnos mindig annyi √≥r√°m van, hogy gyakorlatilag bent t√∂lt√∂m az √©le¬≠temet az egyetemen. M√©g eb√©delni sem tudok elmenni, √≠gy a szomsz√©d sarki ABC-ben szoktam kiflit, t√≠z deka felv√°gottat √©s kefirt venni, √©s az utcai padon eszem meg. Ma m√°r nem jutok el ki√°ll√≠t√°sokra, sz√≠nh√°zi elŇĎad√°sokra sem. √ćgy Szeged ma elsŇĎsorban az egyetemet jelenti sz√°momra, azokat a kedves koll√©g√°kat, akiktŇĎl √©n is tanultam, √©s azokat a hallgat√≥kat, akiket tan√≠tottam, tan√≠tok √©s a j√∂vŇĎben m√©g tan√≠tani szeretn√©k.

Hirdetés



Ajánló


Zal√°n Tibor
Kulka J√°nos
Velenczei Tam√°s
Juronics Tam√°s
László Zsolt
Kerek Ferenc
Bern√°th √Ārp√°d
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
SzecsŇĎdi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton √Čva
Schiff Andr√°s
Nádas Péter
Fried Istv√°n
Frank József
Lengyel Andr√°s
Somfai László
Temesi M√°ria
Fritz Mih√°ly
Sejben Lajos
Szonda √Čva
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu