Ön a(z) 821217. látogatónk,  és 111. a mai napon
   Rovataink: Kritikák >> István, a király (Alföldi, 2013) >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  KAPCSOLAT   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kritikák
   István, a király (Alföldi, 2013)
   Ernani (Toronykőy, 2018)
   Hegedűs a háztetőn (Alföldi, 2018)
   Rigoletto (Harangozó, 2018)
   Háry János (Béres, 2014)
   Figaro házassága (Szabó M. 2018)
   A varázsfuvola (Alföldi, 2015)



(1933-2019)


(1899-1996)




(1935-2013)


(1916-2018)

(1930-2016)


(1928-2001)

(1910-2002)

(1924-2013)


(1911-2011)

  Instagram
Sokkoló kortárs színházat csinált Alföldi Róbert az István, a királyból a Dóm téren

Mivé lettél, Magyarország?

Alföldi Róbert újraértelmezte, a mai Magyarországról is szóló kortárs darabként állította színpadra a Dóm téren az István, a királyt. Az elgondolkodtató előadást állva ünnepelték a nézők.

DÉLMAGYARORSZÁG, Szeged, Hollósi Zsolt
2013



Csalódhatnak, akik Orbán Viktort keresik Alföldi Róbert aktualizáló István, a király-rendezésében: felismerhető figuraként nincs benne. Rafináltabb annál a rendező, hogy a Nyugat ellen lázadó Koppány vagy az államalapító uralkodó alakjában jelenítse meg a regnáló miniszterelnököt. Az persze nem kérdés, hogy Szörényi Levente és Bródy János 30 éves rockoperája most legalább annyira a jelenről szól, mint az ősbemutató idején. A nézőkkel összekacsintva énekli a három magyar főúr: „minden kornak rendszere van”. A régi mesék Alföldi értelmezésében a mai rendszerről is beszélnek: hatalmi praktikákról, megfélemlítésről, erőszakról.
Karakteresen játssza az Óbudai Danubia Zenekar Kesselyák Gergely vezényletével Beethoven István király-nyitányát a színpad közepén felépített hatalmas vasszerkezet „emeletén”. Menczel Róbert lépcsős monstruma íveivel a magyar államiság jelképét, a Szent Koronát idézi. Az előre nyúló színpadon mai ruhában jelennek meg „a néppel” együtt a főszereplők. Szól a verbunkos, a tánc sem maradhat el: Vári Bertalan néptánc gyökerű koreográfiája tehetségesen ötvözi a tradicionálist a kortárs táncművészettel. A vegyes párok mellett lány-lány és fiú-fiú párok is perdülnek-fordulnak. Nem könnyű értelmezni minden gesztust, de egyértelmű: Alföldi az uralkodó elit és a tömeg szembenállását mindvégig pregnánsan hangsúlyozza. László Zsolt Asztrik szerepében mindenki fölött álló spiritusz rektorrá növeszti a főpapot: a háttérből ő irányít kíméletlenül, őt szolgálja a napszemüveges papokból álló fekete kommandó is.
Gyászmagyarban, piros, fehér és zöld ingben lép színpadra a három haszonleső főúr. Hevér Gábor, Schneider Zoltán, Znamenák István énekli találó kiszólásaikat: „Gyarló, az ember, ahhoz a párthoz áll, ahonnan többet remél”. Az előadás tele van olyan képekkel, amelyekhez a tájékozott néző emlékezetes sajtófotókat asszociálhat. Ahogy Stohl András Koppányként karikás ostorral színre lép, rögtön beugrik Orbán elhíresült ópusztaszeri ostorcsattogtatása. Amikor a Réka szólamát pazarul éneklő Tompos Kátya a fejedelmi esküvői lakoma után nejlonzsákba gyűjti a szemetet, mintha a közmunkaprogramról látnánk tudósítást. A kommandósokról pedig a TEK ugorhat be. Rocktörténeti pillanat, ahogy Varga Miklós és Nagy Feró a két regös szerepében fehér Trabanttal a színpadra gurul. A múltból itt ragadt lúzernek tűnnek, Feró még egy ikonikus autós táskát is szorongat a hóna alatt.



 Feke Pált nem hallottam még ilyen erős, karakteres, hatásos Istvánnak. Udvaros Dorottya Saroltként a kíméletlenséget magára erőltető céltudatos anyát is megmutatja. Énekben, mozgáskultúrában is kiemelkedő Szemenyei János Laborca. Radnay Csilla  luxusmercivel érkező Gizellája Nagy Fruzsina pazar jelmezeiben inkább kokettáló dívának tűnik, mint a keresztény erkölcs megtestesítőjének. Makranczi Zalán Vecellinje az NVA-Wachregiment szürke zubbonyát viseli. „Jaj, de unom a politikát” kezdetű duettjük végét össznépi felkiáltássá turbózta fel a rendező. Koppány sokkoló fehérló-áldozatot mutat be – a vérfürdős extázis hiteles megjelenítése felemésztette Stohl András energiáját, a végére kifogott rajta nehéz énekszólam.



Telitalálat Novák Péter füves cigivel révülő gitáros rocker Torda táltosa és Blaskó Péter Géza fejedelemből feltámadó, bölcs líraisággal éneklő Krónikása.
A záró jelenet is sokkolóan hat: a hatalom kiszolgálói Koppány népét is a korona-monstrumba terelik, amely hatalmas rácsokkal becsukódik, börtönként zárja magába a király híveit és a kitörni már nem tudó alávetett tömeget. „Szép Magyarország, édes hazám!” – zeng közben az ének. A magasban felragyog a korona keresztje, szerényen megszólal a Himnusz is, feláll a nézőtér – és egy aktuális kérdés fogalmazódhat meg bennünk: Mivé lettél, Magyarország?


Hirdetés



Ajánló

Zalán Tibor
Kulka János
Velenczei Tamás
Juronics Tamás
László Zsolt
Heller Ágnes
Kerek Ferenc
Bernáth Árpád
Alföldi Róbert
Pataki Ferenc
Szathmáry Gyöngyi
Szecsődi Ferenc
Szörényi László
Zsótér Sándor
Marton Éva
Schiff András
Nádas Péter
Fried István
Frank József
Lengyel András
Somfai László
Temesi Mária
Fritz Mihály
Sejben Lajos
:: Hollósi Zsolt 2006-2019 - e-mail : hollosizs@gmail.com / info@hollosizsolt.hu
www.hollosizsolt.hu