Harminc éve tagja a Szegedi Nemzeti Színház társulatának Herceg Zsolt, aki mostanában egymás után kapja az elismeréseket. Tavaly a teátrum örökös tagjává választották, néhány napja pedig az előző évad legjobb Shakespeare-színésznek járó Gábor Miklós-díjjal tüntették ki a budapesti Tivoli Színházban a Zsótér Sándor rendezésében bemutatott Britten-operában, a Szentivánéji álomban Puck szerepében nyújtott alakításáért.
– Meglepődött? – Nagyon! Bár tavaly, amikor a Pécsett megrendezett országos színházi találkozón óriási sikerrel játszottuk a Britten-operát, régi jó barátom, Kézdy Gyuri sokat sejtetően gratulált. Amikor megkaptam a díjról az értesítést, alig akartam elhinni. A színházam nagyon előzékeny volt velem, biztosították számomra a díjátadásra a szolgálati autót. Megható volt, amikor a Tivoli esti előadása előtt átvehettem a díjat. Először Gábor Miklós özvegye, a díjat megalapító Vas Éva méltatott, majd az ország egyik legjobb kritikusa, Koltai Tamás mondta el: hajléktalan, idős clownt formáltam Puck szerepében, amit a szakma egyhangúan az elmúlt évad legeredetibb, legjobb Shakespeare-alakításának talált. A díjjal egy míves Gábor Miklós-érem mellett pénzjutalom is járt. Csodálatos érzés volt, nagyon jólesett. Sajnos, személyesen nem ismertem Gábor Miklóst, de mindig óriási színésznek tartottam, ezért különösen örültem a díjnak. – Szinte az egész pályája a szegedi teátrumhoz kötődik. Melyik volt a legkedvesebb itteni korszaka? – 1972-ben azért lettem szegedi színész, mert Debrecenben összevesztem az ottani igazgatómmal, Tar Ferenccel. Nem volt maradásom. A kezdetek, mint mindig, mindenhol, Szegeden is nehezek voltak. Ki ez? Honnan jött? – kérdezgették. Amikor bemutattuk Kálmán Imre A cirkuszhercegnő című csodálatos operettjét, a zseniális pincér szerepét osztották rám. Igazából azzal indult a szegedi pályafutásom. Amikor Ruszt József volt a főrendezőnk, jobbnál-jobb szerepeket kaptam. Akkoriban főként operettekben léptem fel, azokban kétségtelenül a prímet fújtam. – A kilencvenes évek közepétől Zsótér Sándor rendezéseiben már izgalmas prózai szerepeket kapott... – Nagyon szerettem Az ügynök halálát, amit Király Levente főszereplésével minden este nagy sikerrel játszottunk. Zsótér Sanyi 1997 nyarán a régi zsinagógában állította színpadra a III. Richard megkoronázása című expresszionista Jahnn-drámát, amit sajnos csak kevésszer játszhattunk. Csupán epizódszerepem volt benne, de mégis emlékezetes maradt, mert még a rettegett Molnár Gál Pétertől is méltató kritikát kaptam. Karakterszínész vagyok, a pályámon nem voltak igazi nagy korszakok. Megkapsz egy szerepet, és vagy megtudod csinálni, vagy nem. Ha megtudod, sikered van. Ha nem, várod a következő feladatot. Voltak időszakok, amikor rosszul ment. Például a kilencvenes évek elején, Árkosi Árpád főrendezősége idején, aki állandóan azzal fenyegette a társulatot, hogy elmegy. – Milyen típusú rendezővel dolgozik a legszívesebben? – Azzal, aki hagy játszani, aki nem akarja rám erőltetni a saját kifejezőeszközeit. Mert nem biztos, hogy azok nekem is jól állnak. Angyal Máriával, Ruszttal, Zsótérral, Telihay Péterrel mindig öröm volt a munka. Noha sokáig az operett volt a szívem csücske, szeretek modern prózai rendezésekben extrém figurákat is alakítani. – Mi volt a legnagyobb kihívás Puck szerepében? – Megtanulni zenére beszélni. Ne felejtsük el, ez egy opera! Rengeteg segítséget kaptam Oberfrank Péter zeneigazgató úrtól és az operista kollégáktól. Egy hónapon át küzdöttem a szereppel, mire megszületett az eredmény. Örülök, hogy most újra műsorra tűzzük a darabot: május elején itthon játsszuk, majd a Thália Színházban vendégszerepelünk vele. Minden vájt fülű és nyitott színházbarátnak ajánlom, jöjjön el, és nézze végig. Akik már az első felvonás után hazarohantak, nem adták meg önmaguknak a lehetőséget, hogy valami eredetit és izgalmasat lássanak. Ebben az évadban is kaptam két jó szerepet: Halasi Imre rendezésében a Csárdáskirálynő Ferdinánd főhercegét játszom, majd benne voltam Zsótér Sanyi Brecht-produkciójában, a Galilei életében is. Ennek különösen azért örülök, mert ezt az előadást is beválogatták az idei országos színházi találkozó versenyprogramjába.
