Ă–n a(z) 603993. látogatĂłnk,  Ă©s 350. a mai napon
   Rovataink: SzĂ­nház >> Kaszás Attila >>
  KezdĹ‘lap   
  KeresĹ‘   
  Kapcsolat   
   KĂ©pzĹ‘művĂ©szet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   SzĂ­nház
   Opera
   Tánc
   JĂł helyek...
   In memoriam...
   A kötetrĹ‘l
   Ă‰pĂ­tĂ©szet
   Horváth PĂ©ter
   Alföldi RĂłbert
   Hernádi Judit
   Király Levente
   Fekete Gizi
   Kulka János
   Varga Mátyás
   Papp JanĂł
   Alföldi CsárdáskirálynĹ‘je
   Eszenyi EnikĹ‘
   SzĂ©khelyi JĂłzsef
   Halász Judit
   Kaszás Attila
   Herceg Zsolt
   MĂĽller JĂşlia
   Király Lear királya
   Az ember tragĂ©diája
   Haumann PĂ©ter
   Csákányi Eszter

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

Kaszás Attila A JanikárĂłl, a szabadĂşszásrĂłl Ă©s a benesi  dekrĂ©tumokrĂłl

"A színészet önző szakma"


Délmagyarország, 2002. március 23.

„Harminchat éves. Cvikkeres. Sötétszőke haj, angol bajusz. Neuraszténiás arc, egy érzékeny emberé, aki az érzékenységet saját maga előtt is titkolja. Járásában van valami úri karakter, előkelőség, ami itt, ebben a sötét pesti polgári miliőben is megmaradt.” Így jellemzi Csáth Géza Boér Kálmánt, A Janika egyik főszereplőjét. A különös figurát Kaszás Attila (képünkön) játssza Valló Péter rendezésében a Kamara-Tantuszban.

– Szeretek Szegeden lenni, tetszett a színdarab is, Valló Péter pedig anyanyelvi szinten beszéli ezt a fajta polgári színházi nyelvet – feleli Kaszás Attila a kérdésre, miért vállalta a szerepet. – Bevallom, előzetesen egy stúdió-előadás körvonalazódott bennem, de amikor megláttam a Kamara-Tantusz nézőterét, rájöttem, hogy ezen a téren csatát vesztettem. Boér ugyanis nem egy verbális szerep. Abban bíztam, hogy stúdiókörülmények között labormunkát végezhetek majd, de ahhoz másfajta körülmények kellettek volna, hiszen a Tantusz egy tradicionális kukucskáló színház, furcsa méretekkel. Nem kell benne olyan erőteljesen játszani, mint egy nagyszínházban, de azért mégiscsak teátrális eszközöket igényel.
– Mi ragadta meg Csáth darabjában?
– Az, hogy abban az igazi polgári világban játszódik, amelyről ma csak ábrándozunk. Abban a közegben alakulhatott olyan meleg családi otthon, amelyben egy furcsa háromszög túlélhette a saját halálát. Szép és fájdalmas ez a színdarab, és rokonszenvesek a benne szereplő a figurák. Hétköznapi gonoszságaikon túl teli vannak szeretetigénnyel és szeretettel. Még akkor is szeretnivalók, ha én nem tudnék hozzájuk hasonlóan élni, mert taszítana a minden áron való kompromisszumkészség, és az ebből fakadó kiúttalanság.
– Három éve hagyta ott az ország egyik legnépszerűbb teátrumát, a Vígszínházat. Jól döntött?
– Igen, mert így megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy vidéken is játsszak, és kedvemre válogathatok a felkínált lehetőségek közül. Sok jó szereppel biztosan nem találkoztam volna másként. Például a Don Juannal sem, amit Kecskeméten játszom, hiszen a Vígben évtizedek óta nem volt Moliere-bemutató. Jobban érzem magam mostanában, mert hiába voltam az ország egyik legjobb társulatának a tagja, ha nem azt csinálhattam, amihez szívem szerint kedvem lett volna. A színészet borzasztóan önző szakma, csak a saját szempontjaira szabad az embernek figyelnie, mert ha folyton mérlegel, felőrlődik. Ma is hiszek a társulati létben, de abban nem, hogy a színház demokratikus intézmény. Azokban az illúziókban sem hiszek már, hogy egyik nap főszerepet játszom, másnap pedig beállok a hátsó sorba a többieknek statisztálni. A futballisták sem cserélgetik a posztjaikat. Az adottságai, a karizmája, a tehetsége mindenkit predesztinál bizonyos szerepkörökre. Aki ezzel szembeszegül, az a színház egyik fontos alappillérével szegül szembe. Vannak persze úgynevezett pedagógiai szereposztások, amikor valaki nagyon kifárad egy szerepkörben, és ilyenkor elkalandozhat másfelé. Nálam nem erről volt szó, számomra belső kényszer, hogy a bejáratlan területeket, például a Moliere-darabokat vagy a lírai költészetű Csáth Gézát felfedezzem.
– Néhány éve úgy tűnt, eljegyezte magát a zenés műfajokkal. Lemeze jelent meg, a szegedi szabadtérin is énekelte a Miss SaigonProfesszorát, sőt Kodály Háry Jánosának címszerepét is.
– Kikapcsolódást és nagy örömet jelentettek számomra a zenés feladatok. Ugyanakkor komoly kihívást is, hiszen nem könnyű megfelelően énekelni, ugyanakkor színészként is teljes értékű alakítást nyújtani. Legutóbb a Szörényi-trilógiát játszottam Szegeden, amit ezen a nyáron Esztergomban mutatunk majd be. A Miss Saigon Professzora után meghívtak Londonba meghallgatásra, de az ott felkínált feladatokért nem akartam feladni az itthoni munkámat. Szó volt egy végül meghiúsult ázsiai turnéról is, amit már csak az utazás és a nyelvtanulás lehetősége miatt is szívesen vállaltam volna. Németországban is ajánlottak egyéves szerződést Jean Valjeanként a Nyomorultakban, ami pénzkeresetnek jó lett volna, de úgy gondoltam, nem lelném örömem abban, hogy hosszú időn át estéről estére ugyanazt a szerepet énekeljem.
– A választások közeledtével mennyire figyeli a közéleti történéseket?
– Ösztönösen megpróbálom magam távol tartani ettől az egészségtelen helyzettől, amiről azt gondolom: nem méltó hozzánk. Döbbentem figyelem, hogy emberek – akiket nagyra tartottam – hogyan vetkőznek ki méltóságukból mindkét oldalon. Szánalmasnak tartom, mert közben az országnak szüksége lenne felelős vezetőkre, szakszerű kormányra, hogy a lehető legoptimálisabb feltételekkel végre tényleg tagjai lehessünk az Európai Uniónak. Szomorúan tapasztalom, hogy mindkét oldalon hajlamosak az ország érdekeit föláldozni önös érdekekért. Ez fölháborító! Remélem, hogy mihamarabb vége lesz, és konszolidálódik a helyzet. Egy svájci ismerősömet megkérdezték, náluk melyik párt van épp kormányon. Nem tudta. Azt felelte, ő egy orvos, aki csak a pacientúrájával és a saját bankszámlájával törődik, mert megbízik azokban, akik épp kormányon vannak, hiszen nekik az a dolguk, hogy ideológiáktól mentesen, szakszerűen vezessék az országot. Szeretném, ha mi is mihamarabb eljutnánk idáig.
– Szlovák állampolgárként mit szól a benesi dekrétumok kapcsán kialakult vitához?
– Ez a problĂ©ma egy olyan piszok, amit nem lehet a szĹ‘nyeg alá söpörni. Azt hiszem, ezzel  a kĂ©rdĂ©ssel a magyar polgárok többsĂ©ge nem volt tisztában, mert egy olyan epizĂłdja a törtĂ©nelmĂĽnknek, amit hajlamosak voltunk elfelejteni. A lezáratlan kĂ©rdĂ©seket fel kell tenni, Ă©s választ kell keresni rájuk. NekĂĽnk ezzel kapcsolatban nincs mit takargatnunk, ez nem a mi szĂ©gyenfoltunk.
– Szokott hazajárni a Felvidékre?
– TermĂ©szetesen. Tizennyolc Ă©vet Ăşgy Ă©ltem le RĂ©vkomáromban – mai nevĂ©n KomarnĂłban –, hogy nem kerĂĽltem összetűzĂ©sbe a többsĂ©gi szlováksággal. De abban a pillanatban, amint valakinek Ă©rdeke, hogy valamilyen politikai cĂ©lbĂłl összekovácsoljon  egy csoportot, akkor jĂłl kijátszhatĂł a nemzetisĂ©gi kártya. Ha a politika által mestersĂ©gesen felkorbácsolt hullámok elcsitulnak, mindig kiderĂĽl, ugyanĂşgy egyĂĽtt tudnak Ă©lni az emberek, mint korábban. A kisközössĂ©geken belĂĽl nincs demarkáciĂłs vonal. Az emberek Ă©vszázadok alatt megtanultak egyĂĽtt Ă©lni. A tĂ©ves informáciĂłkkal persze pánikot lehet kelteni, amit a politika ĂĽgyesen ki is használ. Mindenki tudta, hĂĽlyesĂ©g azt állĂ­tani, hogy a párkányi hĂ­d felĂ©pĂ­tĂ©se után jönnek a magyar tankok visszafoglalni a FelvidĂ©ket. MĂ©gis akadtak olyan rĂ©tegek Szlovákiában, akiket riogatni lehetett ezzel. Korábban sohasem volt önállĂł szlovák állam, ezĂ©rt Ă©rthetĹ‘, hogy hosszabb tanulĂłidĹ‘re van szĂĽksĂ©gĂĽk a demokrácia, az államiság kiteljesĂ­tĂ©sĂ©hez. Alaptalan állĂ­tásokkal Magyarországon is fel lehet tĂĽzelni, Ă©s oda lehet valamilyen Ă©rdekcsoport mellĂ© állĂ­tani bizonyos rĂ©tegeket. Ezt politikai manipuláciĂłnak hĂ­vják.
– Mire készül a szegedi bemutató után?
– Pihenni fogok, mert ebben az évadban több nagy szereppel is meg kellett birkóznom. Rendbe szedem magam, gyógytornászhoz járok, helyrekalapálnom a derekamat és a gerincemet. Egy éve kibontatlanul áll a sarokban a számítógépem, azzal is szeretnék behatóbban megismerkedni. Végre olyasmivel foglalkozhatok majd, amivel az emberek általában szoktak, ha nem olyan bolond életet élnek, mint én.

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszatáj
Szegedi Tudományegyetem
Szegedi Pinceszínház
MĂłra Ferenc MĂşzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged város
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kortárs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: HollĂłsi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu