Ön a(z) 604312. látogatónk,  és 141. a mai napon
   Rovataink: Képzőművészet >> Szűcs Édua >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  Kapcsolat   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Kass János
   Pataki Ferenc
   Novák András
   Zombori László
   Mednyánszky Szegeden
   Kopasz Márta
   Dér István-album
   15 éves a SZÖG-ART
   Szűcs Édua
   Kortárs Szeged a REÖK-ben

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

Újabb kötetben jelentek meg Szűcs Édua keserédes karikatúrái

„Rögtön meglátom a fonákságokat”

Délmagyarország, 2001.december 22.

Hogy karikaturista lett, abban meghatározó szerepe volt annak a szabad szellemi légkörnek, amelyben Szegeden felnőtt – emlékszik vissza Szűcs Édua grafikusművész, akinek nemrégiben jelent meg második albuma. A 94 kacagtató rajzot tartalmazó kötetet forgatva egy igényes, szakmáját mesterien művelő, mély emberismerttel rendelkező, ugyanakkor gyermekien játékos alkotót fedezhet fel az olvasó.

Festőművész szülei,  Szűcs  Árpád és Kovács Margit otthonában gyakran összejöttek a szegei képzőművészek, a lakás teli volt művészeti könyvekkel, festéktubusokkal, vásznakkal, gyurmával – meséli Szűcs Édua. – Gyermekkoromban órákig tudtam szótlanul hallgatni a felnőttek beszélgetéseit, vitáit. A szüleimtől és a barátaiktól tapasztalt gondolati szabadság arra inspirált, hogy másként kezdjek gondolkodni, mint általában az emberek. Mindig a dolgok mögé láttam. Ma is úgy jár az agyam, hogy rögtön meglátom a fonákságokat.
Érettségi után Prágában szeretett volna bábtervezést tanulni. Erre a szakra azonban kétévente csak egy embert vettek fel Magyarországról. Nem sikerült kijutnia, ezért a szegedi tanárképző biológia-rajz szakát választotta. A főiskolán szeretett bele a rajzfilmbe, ezért diploma után a kecskeméti stúdióba ment dolgozni. – Az ott eltöltött négy év jó iskolának bizonyult, mert a mindennapos szakadatlan rajzolásnak köszönhetően nagy gyakorlatot szereztem. Sokféle munkám volt, például Jankovics Marcell filmjein dolgoztam, nagyon szerettem a Magyar népmeséket, a Mátyás király-, a Dr. Bubó- és a Vízipók-sorozatot. Akkoriban még létezett magyar rajzfilm, ma már szinte nincs. Néhány év múltán szűknek éreztem a kereteket. Több ötletem volt, kreatívabbnak tartottam magam annál, mint amire ott lehetőségem nyílt. Férjem újságíró, így sokan megfordultak nálunk, amikor a kollégái meglátták a fióknak szánt szatirikus rajzaimat, biztattak, hogy rajzoljak karikatúrákat. Az első munkáim 1985-86-ban az Ifjúsági Magazinban jelentek meg. Egyre több felkérést kaptam, és egyszer csak azt vettem észre, hogy tényleg karikatúrákat készítek. Végül a Kurír szombati szatirikus mellékletében, az Elefántban jelentek meg a rajzaim. Sajnos mára teljesen megváltoztak a lapok, legfeljebb napi egy politikai karikatúrát jelentetnek meg. Bár ezzel a műfajjal is megpróbálkoztam, úgy éreztem, nem ez az én igazi terepem, maradjon ez a fiúk vadászterülete, hiszen a politikát is ők csinálják. Engem mindig jobban izgattak az általános emberi dolgok. Úgy gondolom, a rajzaim mindenkihez szólnak, és nem csak idehaza értik meg őket.
Édua 2 címmel nemrégiben jelent meg Szűcs Édua új karikatúra-albuma. „Rajzkészsége káprázatos, szituációteremtő szemlélete briliáns, emberismerete olyan rezdülésekre is érzékenyen reagál, amely az általánosan megfogalmazott tételben mindenki számára lehetővé teszi a személyes reagálást is. Nála a vonal úgy képi építőelem, hogy a részletek szépségén túl a kompozíció egészében  is kijelölő erővel bír, élettapasztalatát tudja képpé varázsolni, és vizuális eszközökkel továbbadni. Sohasem a lapos hétköznapi humor, hanem az emelkedett „keser-édes”, karcos fricskázási kedv, embert jobbító szándék vezeti rajztollát.” – írja a kötet utószavában Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.
– A ’60-as évek elején jelent meg Kaján Tibor, Sajdik Ferenc és Réber László kötete, mindhárom nagyon megfogott. Nem beszélgetős karikatúrákat közöltek, hanem egyetlen találó címet adtak, amelynek köszönhetően sokszor megváltozott a rajz karaktere. Én is ezen az úton indultam el, ma is Kaján Tibort tartom a szellemi tanítómesteremnek. Boldoggá tesz, hogy  ő is szereti a rajzaimat, mindig eljön a kiállításaimra.
Szűcs Édua az elmúlt másfél évtizedben főállású anyaként nevelte három gyermekét. Nemrégiben a nők számára hasznos lakásszépítési tippeket adó Praktika magazintól kapott egy visszautasíthatatlan állásajánlatot: azt kell megrajzolnia, hogyan lehet a praktikus ötleteket megvalósítani. Mivel a hobbija a barkácsolás, ennél örömtelibb, testhezállóbb feladatot aligha kaphatott volna. Egyre gyakrabban kérik fel könyvillusztrálásra is – legutóbb egy anorexiáról szóló könyvhöz és Váncsa István informatikával kapcsolatos kötetéhez készített rajzokat –, így egyre kevesebb ideje marad a karikatúrára.
– Az új kötetemben szereplő rajzokat eleinte saját szórakoztatásomra készítettem, végül azonban a férjemmel úgy döntöttünk, hogy a fürdőszobánk felújítására összegyűjtött pénzből megjelentetjük őket. Azt remélem, az olvasók is ugyanúgy szeretik majd ezeket a rajzos, míves karikatúrákat, mint a gyermekeim, akik életkorukat meghazudtolóan értik és élvezik – meséli mosolyogva Szűcs Édua, aki azt is elárulta, hogy januárban Bombayben mutatkozik be egy tárlaton, idehaza pedig a budapesti Bank Centerben lesz legközelebb kiállítása.

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszatáj
Szegedi Tudományegyetem
Szegedi Pinceszínház
Móra Ferenc Múzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged város
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kortárs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu