Ön a(z) 604341. látogatónk,  és 170. a mai napon
   Rovataink: Opera >> Bánk bán a Dóm téren >>
  Kezdőlap   
  Kereső   
  Kapcsolat   
   Képzőművészet
   Zene
   Irodalom
   Film
   Tudomány
   Színház
   Opera
   Tánc
   Jó helyek...
   In memoriam...
   A kötetről
   Építészet
   Gregor József
   Huszár Lajos: A csend
   Marton Éva
   Pál Tamás
   Miklósa Erika
   Rost Andrea
   Polgár László
   Sass Sylvia
   Kovalik Balázs
   Bánk bán a Dóm téren
   Karikó Teréz
   Lukács Gyöngyi
   Kesselyák Gergely
   Luciano Pavarotti
   Tosca 2008 SzNSZ

www.idokep.hu




Baska


Dubrovnik


Rab
/ Instagram

 Marton Éva Gertrudis szerepében tér vissza Szegedre  
 
Amit én elértem, az másoknak is sikerülhet
   

 2006-08-12 - Délmagyarország
 
 
Minden idők legsikeresebb magyar énekművésze, Marton Éva alakítja augusztus 18-án és 20-án Gertudis szerepét a Bánk bán Dóm téri előadásain. A világhírű dívával családjáról, színpadi partnereiről és a tanításról is beszélgettünk.

 Fotó: Frank Yvette

Marton Éva az Operaház fiatal énekesnőjeként 1972-ben szerződött a frankfurti  operához. Sebész férjével együtt elhagyta az országot. Úgy érezte, itt nincs jövője, hiszen nemzeti dalszínházunkba tizenhetedik szopránként szerződtették. Nem akart beállni a sorba, és évekig várni, hogy megkapja a hangjához és tehetségéhez méltó szerepeket. Hogy jól döntött, azt a következő évtizedek fényesen igazolták. Töretlenül felívelő pályafutása csupa diadalmenet. Élete nyitott könyv, honlapján bárki elolvashatja: közel száz főszerepet énekelt, a világ összes nagy operaházát meghódította. Minden idők legjobb Turandotjai, Toscái, Giocondái, Leonorái, Elektrái között tartják számon. Egyetlen magyar énekművész sikerei sem mérhetők az övéhez. Tavaly a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Ma már ritkábban vállal fellépéseket, viszont mesterkurzusokat tart világszerte, és rangos énekversenyek zsűrijébe hívják. Aktívan részt vállal a hazai zenei közéletben is, és nem rejti véka alá a véleményét.
– Szemünk láttára megy tönkre nemzeti kincsünk, a Magyar Állami Operaház. Az összeomlás szélén áll, mert nem hozzáértő kezekbe adták a vezetését. A koncepció teljes hiányát látom. Rémhírek terjengenek, az énekesek arra kérnek, próbáljak számunkra külföldön lehetőségeket keresni. Elkeserítő ez a helyzet, azonnal cselekedni kell! Tabula rasát kellene csinálni, és a nulláról elindulni, mint azt a leégett barcelonai operában, a Liceuban megtették – sürgeti Marton Éva, aki szerint rossz a magyar operajátszás híre a világban. A turisták nem a produkciók vagy az énekesek, hanem a gyönyörű épület miatt váltanak jegyet az Andrássy úti palotába, ahol az elavult rendezések, nem követik az újabb trendeket. – Ugyanolyan ócska díszletek között játszunk, mint 20-30 évvel ezelőtt. Nem tudom elhinni, hogy olyan tehetségek, mint például Kovalik Balázs, nem kapnak lehetőséget arra, hogy minden évadban rendezzenek. Miért mutatják be A nürnbergi mesterdalnokokat, ha nincs, aki Hans Sachs szerepét elénekelje?
Marton Éva a legnagyobb rendezőkkel és karmesterekkel dolgozott, sokszor találkozhattak vele az olvasók a világlapok címlapján. A nyolcvanas években a New York-i Metropolitan színpadán történt: a második felvonásban, Tosca imája előtt véletlenül olyan ütést kapott, hogy kiugrott az állkapcsa. Folytatta, mintha mi sem történt volna. Pokoli fájdalmak közepette végigénekelte az operát. – Más ilyenkor elájul, abbahagyja. Én olyan vagyok, mint a jó cirkuszi ló, amelyik tudja, hogy a produkciónak mindenképp le kell mennie. Másnap felkötött állal szerepeltem a New York Times első oldalán. Az egész világot bejárta a hír. Amikor másnap bementem a kórházba, az újságok azt is megírták: dühöngött a magyar primadonna, hogy ötszáz dollárjába került a panorámaröntgen. A közönség imádja az ilyen sztorikat. Amikor Toscát énekeltem a milánói Scalában, nem értettem az első felvonásban, hogy Pavarotti miért áll mindig szorosan mögöttem, miért tapogatja a hátamat, miért nem enged megfordulni. Dühöngtem magamban: milyen tolakodó, erőszakos, pimasz alak. Amikor mentünk ki a színpadról, a fülembe súgta: Éva, nézesd meg a ruhádat! Akkor láttam, hogy hátul szétnyílt. Ha Pavarotti nem figyel, biztosan leesett volna rólam, akkor pedig kinevetnek, és oda az előadás. Megmentett ettől a szégyentől.

Carreras, Domingo, Pavarotti

Számos lemez és filmfelvétel is megörökítette: a három tenor Marton Éva mindennapos partnere volt. – Ha a hármat összegyúrták volna, akkor született volna meg az én ízlésem szerinti tökéletes tenorista. Carreras egy igazi spanyol úriember, aki a nyilatkozataiban is mindig Madame Martonnak nevezett. Páratlanul jólelkű, és az ő hangja a leglíraibb. Pavarotti csodálatos hangja úgy emelkedett fel, mint a lift. Gyönyörűen, regiszterváltások nélkül. Sajnos kevésbé tudott játszani. Abban a házban élt a titkárnője, ahol a férjem lakott, és az anyósomtól mindenről értesült. Pavarotti így mindig naprakészen tájékozódott arról, hogy hol, mit énekelek, milyen díjakat kaptam. Domingóval jó barátságban voltunk, sokszor laktam New York-i otthonában. A felesége azt mondta: ha veled énekel, akkor tudom, hogy biztonságban van, mert jó helyen szól a hangod, ezért az övé is mindig jó helyre megy. Domingo a legmuzikálisabb, és ő játszik a legjobban hármuk közül. Tőle tanultam meg, mennyire fontos nyitottnak lenni, és milyen sok múlik a médián.
Marton Éva a legsűrűbb évadokban is figyelt arra, hogy családjára, két gyermekére is jusson ideje. – A fiam itthon szerzett rendezői és operatőri diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, jelenleg reklámfilmeket készít. Két gyönyörű nagyfia van. A lányom designeriskolába járt Stuttgartba, ő is itthon dolgozik az Elle magazin divatszerkesztőjeként. Az első gyermekét várja. A fiam szerint én vagyok az unokáim példaképe. Azt mondják, ha a nagymama képes volt váltani, egyetemi professzor lett, akkor ők is meg tudják valósítani mindazt, amit célul tűztek ki. Tizenöt éves unokám így ment ki a Humboldt Egyetem hathetes nyelvi kurzusára a Bodeni-tó mellé. Kövessetek! – ezt mondta II. János Pál pápa is, akinek a szenvedését megrendülten láttam Monte Carlóban a televízióból. Én is azt szoktam mondani a növendékeimnek: Kövessék a példámat! Amit én elértem, az nekik is sikerülhet. Rengeteg munka és küzdelem ez a pálya, semmit sem adnak ingyen. Sokat változtam az elmúlt évben: eddig csak magammal és a családommal foglalkoztam, tanárként pedig közösségi ember lettem. A hallgatóimért kell dolgoznom.

Barcelona, Velence, Firenze, San Francisco

Szegedre Svájcból jöttem, Locarnóban tartottam mesterkurzust. Tavaly, amikor egy gyenge pillanatban elvállaltam ezt a fellépést, nem gondoltam, hogy ilyen sűrű évem lesz. Csak a Dóm téri előadásaim után tudok két hétre hazamenni Monte Carlo-i otthonunkba pihenni. Mostanában kevés időt töltök ott, valószínűleg inkább Burgenlandba, közvetlenül a magyar határ mellé költözünk. Édesapám onnan származik, és ma is élnek ott rokonaim. Nem szeretek egy helyen élni, hozzászoktam, hogy járom a világot, mindig új arcokkal találkozom. A szülővárosom, Budapest a világ egyik legszebb városa számomra, de imádom Barcelonát, nagyon szeretem San Franciscót, Velencét és Firenzét is. Párizs szép, de mégis ronda nagyváros, Londonban rosszul főznek, New Yorkban túl sok az ember.

Hét emelet standing ovation

Amikor Marton Éva 1981-ben Az árnyék nélküli asszony Császárnéjaként debütált a Metben, még Leonie Rysanek volt az operaház üdvöskéje. A magyar díva első előadásán ötven polgári ruhás rendőr ült a közönség között. A Rysanek-rajongók ugyanis botrányt akartak csinálni amiatt, hogy kedvencük legkedvesebb szerepét el meri énekelni. – Erről én nem tudtam, a férjem csak annyit mondott: Bármi történik, ne lepődj meg! Szerencsére volt egy kedves újságíró barátom az Opera Newsnál, aki megsúgta, hogy a második felvonás kényelmetlen magas hangját addig tartsam, amíg csak tudom. Az álomjelenetben négy méter magasan lebegtem egy ágyon, jött a magas desz, feltérdeltem, és tartottam-tartottam. Amikor már úgy éreztem, elég ízléstelen voltam, folytattam. Totális csönd volt, olyan, mintha egyedül lettem volna a színházban. A felvonás végén viszont akkora tapsot kaptam, olyan őrjöngés volt, hogy rögtön tudtam: enyém a közönség. Azon az egy hangon dőlt el, hogy rögtön elfogadtak a Metben, és elkezdődhetett az őrületes sikersorozat. Ami velem történt, nem ismétlődik már meg senkivel. Ez a kor egészen más. Nincs már az a közönség, nincs az az őrjöngés, az az odaadás. Az egyik marseille-i Tosca-előadásunk után rendőrkordont kellett vonni, mert olyan tömeg várt bennünket, hogy Giacomo Aragallal nem tudtunk kilépni a színházból. Olyan érzésem volt, mintha egy filmben lennék. Argentínában hét emelet standing ovation volt, majd reggelig őrjöngtek az előadásaink után. Ezeket a gyönyörű emlékeket senki sem veheti el tőlem.
Hollósi Zsolt



Mária Lujza 1969-ben

Marton Éva csak pályája kezdetén lépett fel a szegedi szabadtérin: Mária Lujza szerepét énekelte Szinetár Miklós rendezésében 1969-ben és 1970-ben a Háry Jánosban. A szabadtéri történetét bemutató kiállításon, a Fekete Házban meg is találta a produkció fotóit. Az egyik felvételen a címszerepet éneklő Melis György, valamint Moldován Stefánia és Dayka Margit partnereként látható.

*

A nagyúr szerepét éneklő Kiss B. Atillának Tokióban is nagy rajongótábora van

Bánk bán – a film után a Dóm téren


Délmagyarország - 2006. augusztus 15.




A Bánk bán-film főszereplőjeként országos népszerűséget szerzett Kiss B. Atilla most a Dóm téren is elénekli a nagyúr szerepét. A tenorista számára a szegedi fellépések mindig sikert hoztak: Hoffmannt és Radamest is játszotta a szabadtérin, valamint Montserrat Caballé és Rost Andrea is őt választotta partneréül, amikor koncertet adott itt.

– Most azért imádkozunk, hogy ne mossa el az eső a maradék próbánkat. Vasárnap este ugyanis hiába öltöztünk be, hiába hangolt a zenekar, nem tudtunk próbálni. A szabadtérin az ember mindig kiszolgáltatott az időjárás viszontagságainak, ezért óriási rizikó minden produkció. Az előadásokat persze mindenképp megtartjuk, csak nem mindegy, hogy mennyire nyugodtan indulhatunk neki. Zeneileg, interpretációban máris áll a lábán az opera, csak az a kérdés, hogy azt a pluszt, amit egy ilyen díszlet és rendezés hozzá tud adni a produkcióhoz, sikerül-e hozzáadni – mondja Kiss B. Atilla. – A Gertrudist alakító Marton Évával  a Bánk bánt csak a filmen játszottuk együtt, ennek ellenére fél szavakból is értjük egymást. A Petur szerepében fellépő Sólyom-Nagy Sándorral színpadon is olyan sokszor énekeltük Erkel-operáját, hogy amikor először felmentünk a próbán a nagyszínpadra, akár előadásként is mehetett volna a jelenetünk. Fontosnak tartom az ilyen összeszokottságot. Ezért félek attól, hogy az operaházi társulat a külső mostoha körülmények miatt szétesik, és az a jó partneri kommunikáció, ami csak társulaton belül létezhet, megszűnhet.
Kiss B. Attila igyekszik belakni és saját hasznára fordítani az opera monumentális díszletét. – Bizonyos jeleneteket még impozánsabbá tud tenni ez a színpadkép. Van benne valami nagyon elementáris. A színéből, konstrukciójából adódóan olyan nyers környezetet teremt, amiből még jobban ki tud tűnni a figurák színessége. Kedves számomra az első Dóm téri bemutatkozásom a Hoffmann meséiben. Azonnal megszerettem a nagyszínpad adottságait. Azóta csak szaporodtak a jó emlékeim. Úgy érzem, ez egy áldásos hely, ahol jó énekelni.
A kiváló tenorista nagy ajándéknak érzi a gondviseléstől, hogy ő énekelhette el Bánk bánk szerepét Káel Csaba filmjében. Szakmai elismerést, országos népszerűséget hozott számára az operafilm.
– A Bánk bánnal bekerültem a magyar köztudatba,  ugyanaz történik velem is, mint Simándy Józseffel, akinek a nevét szinte összeforrasztották ezzel a szereppel. Hiába volt az egyik legnagyszerűbb Otello és Stolzingi Walter, a köztudatban mégis „a” Bánk bán maradt. Engem is sokszor így mutatnak be. Ez nem szégyen, büszke vagyok rá, de úgy gondolom, van még néhány főszerep, amit sikerült már jól elénekelnem. Igyekszem elfogadni, hogy Magyarországon nem Radames vagy Turiddu szerepével, hanem a Bánk bánnal válhat egy tenorista igazán népszerűvé.



Kiss B. Attila még a szegedi próbák előtt két hetet nyaralt a családjával az Adrián, s ezzel be is fejezte a pihenést, mert A nürnbergi mesterdalnokok előadásaira kell próbálnia az Operaházban. Közben a Simándy József-emlékkoncerten is énekel a dalszínházban. Két bemutató vár rá a következő évadban: az Andrea Chénier az Andrássy úton és A Nyugat lánya áprilisban Tokióban.


Rajongótábor Tokióban

Kiss B. Atilla az Operaház társulatával és egyedül is vendégszerepelt már Japánban. – Amikor Turiddut énekeltem a Parasztbecsületben, nagyon megkedvelt az ottani közönség. A japánok hűséges emberek, ha egyszer valaki mellett leteszik a voksot, akkor nem pártolnak el tőle. Valóságos rajongótáborom szerveződött Tokióban. Előadások után kígyózó sor vár, fényképezkedni és beszélgetni szeretnének, autogramot kérnek. Nem vagyok  a rossz értelemben vett sztárkultusz híve, de nem vetem meg, ha valahol éreztetik a művésszel, hogy ő és a műfaja fontos számukra.


Keszei Bori Melinda szerepét énekli

Székely sorról a bécsi Staatsoperig



Keszei Bori és Rozi együtt indultak Szegedről

A West Side Story Mariájaként 2000 nyarán nagy sikert aratott a Dóm téren Keszei Bori. A fiatal szoprán most a bécsi Staatsoper tagjaként tér vissza Szegedre, hogy Tokody Ilona váltótársaként a Bánk bán Melindáját elénekelje. 

Keszei Borit tehetséges fiatal énekesként Pál Tamás szerződtette Debrecenből Szegedre. Sorra kapta a változatosabbnál változatosabb feladatokat. Énekelt operában, operettben, zenés játékban. A csúcs alighanem az volt, amikor Kerényi Miklós Gábor rendezésében Kamarás Máté partnereként a West Side Story Mariáját alakította a szabadtérin. – A négy szegedi év alatt tanultam meg a szakma alapjait. Akkoriban a lelkesedésem talán nagyobb volt a tudásomnál. 2001-ben az Operaházhoz szerződtem, ahol két év alatt már főszerepeket is énekeltem. Egészen más dimenzióba kerültem, amikor a sikeres meghallgatás után a bécsi Staatsoper tagja lettem. Az a szakmai minőség és hallatlan profizmus, amit ott minden téren tapasztaltam, engem is inspirált. Szinte újrakezdtem a pályámat. 1996-ban a Figaro házasságában Barbarina kis szerepével léptem először színpadra, és hiába voltak már mögöttem komoly főszerepek is, 2003-ban Bécsben ugyanezzel a pici Mozart-szereppel kellett bizonyítanom – meséli Bori, aki szerencsének tartja, hogy szokatlanul fiatalon kezdte a pályáját. 23 évesen már a Rigoletto Gildáját énekelte Szegeden.
– 32 évesen még most is a fiatalok közé tartozom, pedig lassan egy évtizedes színpadi gyakorlat van mögöttem. Nemzetközi mércével mérve az igazi pályám csak most kezdődik. A Staatsoperben fiatalként eljutni az olyan középszerepekig, mint például Nannetta vagy Oscar, nem jelent garanciát egyben arra is, hogy majd nagy főszerepeket is kaphat az ember. De a bécsi társulat tagjaként tucatnyi más nagy operaház kiemelt meghallgatásokra hív. A Staatsopert kapunak tekintem a nagy nemzetközi operaszínpadok felé. Körülbelül öt-hat év múlva derülhet ki, hogy mekkora nemzetközi karrier vár rám.
Keszei Bori sikeres dalesteket adott Bécsben, Krakkóba, Ulmba készül koncertezni, müncheni, berlini, frankfurti operaházakkal folytat tárgyalásokat, anyaszínházában pedig továbbra is világsztárok partnereként lép fel. Az elmúlt három évben közel harminc különböző szerepbe állt be. Felvette a ritmust, kiszélesítette a repertoárját.
– Boldog vagyok, hogy ebbe a pazar gárdába engem is meghívtak most Szegedre. Melindát énekeltem már az Operaházban Káel Csaba rendezésében, sőt én voltam Rost Andrea coverje is a filmváltozatban. 1995 óta Andrea volt férje, Harazdy Miklós a korrepetitorom. Minden szerepemre vele készülök fel. Miklós és felesége, Pál Anikó a legjobb barátaim közé tartoznak, születendő gyermeküknek is én leszek a keresztanyja. Különösnek ígérkezik a Bánk bán-előadásunk abból a szempontból, hogy Gertrudist alakító Wiedemann Bettivel a legjobb barátnők vagyunk.  Nagyon sokat köszönhetek neki, évek óta ő az énektanárom. Csodálatos a hangja és tökéletes az énektechnikája, élmény lesz vele énekelni. Ellenségeket játszunk a színpadon, de lehet, hogy közben énektanárként odasúgja majd: Tartsd jobban a rekeszedet!
Bori Bécs peremén bérel egy zöldövezeti, csendes, nyugalmas tetőtéri lakást, ahonnan belátja az egész várost. A Staatsoper öltözőjében is mindig vele van kis kedvence, Rozi. A jópofa havanese kutyust még akkor kapta, amikor 28 négyzetméteres Székely sori színházi lakásában élt Szegeden.
– Az utóbbi években döbbentem rá, milyen fontos számomra a kiegyensúlyozott családi háttér. A kedvesem festőművész, mostanában költözött hozzám Bécsbe. Legalább két gyermeket szeretnénk. Lírai koloratúrszopránként tisztában vagyok a lehetőségeimmel. Évek múlva talán a Traviata lehet az a szerep, ameddig drámaiságban elmehetek. Szegednek sose tudnék nemet mondani. Hallottam, hogy Rost Andrea Lammermoori Luciát énekelt a kőszínházban, számomra is megtiszteltetés lenne, ha vendégművészként visszahívnának. Részemről csupán az egyeztetésen múlik. Örülök, hogy az Operaházban is újra énekelhetek: A szerelmi bájital Adináját és a Don Pasquale Norináját. Készülünk egy izgalmas Don Giovanni-produkcióra is a Nemzeti Hangversenyteremben.
Hollósi Zsolt


Világsztárok partnere

Keszei Bori Plácido Domingo, José Carreras, vagy a legújabb világsztárok, Anna Netrebko és Rolando Villazón partnereként énekel a bécsi Staatsoperben. – Az anyai ágon magyar származású Edita Gruberova például nagyon kedves volt velem, jól elbeszélgettünk magyarul. Agnes Baltsa nemrégiben bravúrosan beugrott az Olasz nő Algírban című Rossini-operában, amelynek az egyik főszerepét én énekeltem. Jó barátom a Rossini-tenorként néhány év alatt világhírűvé vált Juan Diego Flórez. Rendkívül laza, jópofa fiú, sokszor nekivágtam vele a nagy bécsi éjszakának – meséli Bori.

Hirdetés





Ajánló

Szegedi Nemzeti Színház
Tiszatáj
Szegedi Tudományegyetem
Szegedi Pinceszínház
Móra Ferenc Múzeum
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Thealter International
Szeged város
Szegedi Szabadtéri Játékok
Szegedi Kortárs Balett
Somogyi-könyvtár
Szegedi Kisszínház
:: Hollósi Zsolt 2006 - e-mail : hollosizs@gmail.com
www.hollosizsolt.hu